Köznevelés, 1946 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1946-09-15 / 18. szám

16 mwimmmaa&mimmmm lyenkénti létszám 20, legfeljebb 25. A tandíj, amely magába foglalja a zenei kiképzés díját is, ugyanaz, mint más állami gimnáziumokban. Iskolaadó a fővárosban. .A székesfővá­ros költségvetési közgyűlésén követelték az iskolaadó mielőbbi bevezetését. A rendelettervezet előkészítése már folyik. Valószínűleg mindenki köteles lesz is­kolaadót fizetni, mégpedig oly módon, hogy minél kevesebb gyermeke van vala­kinek, annál többet köteles adózni. Há­rom gyermeken felül a szülők mentesül­nek a fizetés alól. Az ebadó felemelése, az espresszók és szórakozóhelyek szám­láinak megterhelése, sőt a mozijegyek árához számítandó felár is szóba került az iskolaadóval kapcsolatban. A főváros tanügyi osztálya a nagyobb érdekképvise­letekhez kíván fordulni egyes megrongá­lódott iskolaépületek helyreállítására vo­natkozó kérésével. Szociális vizsgadíj-alapot létesítenek. Az egyetemi szigorlati és vizsgadíjak megállapítása tárgyában értekezlet volt a kultuszminisztériumban. Az értekezlet a szociális szempontok — tehát a sze­­génysorsúak érdekvédelmének — figye­­lembevételével azt a határozatot hozta, hogy a szabályszerű vizsgadíjakon felül egy egészen minimális összegű (2—3 fo­rintos) szociális vizsgadíj-hozzájárulást fognak szedni. A vizsgán meg nem jelent hallgatók vizsgadíjának teljes összegét is ehhez a szociális vizsgadíj-hozzájárulá­­sokból létesítendő alaphoz csatolják. Ennek a szociális vizsgadíj-alapnak az lesz a feladata, hogy a szegénysorsú jól tanuló hallgatók segély formájában meg­kapják a szükséges vizsgadíj összegét,­­vagy legalábbis ennek nagy hányadát. Egymillió forint kollégiumok felszere­lésére. A tél közeledtére újból előtérbe kerülnek a főiskolai és egyetemi diákság égető problémái. A stabilizáció következ­tében javult a gazdasági helyzet, a lehe­tőségek azonban még így is nagyon sző­kék. 3500 kollégiumi helyre több mint 6000 diák esik. Legtöbbjük szegény pa­raszt- és munkásszülők gyermeke. Sú­lyosbítja a helyzetet, hogy a szomszéd államokból is állandóan érkeznek egye­temi hallgatók. További kitelepítések után számuk a 3000-t is meghaladhatja. Befogadásukra új kollégiumokat kell lé­tesíteni. A NÉKOSz és a kultuszminisz­térium kezdeményezésére két hónap alatt 15 új kollégiumot szerveznek. Ezekben újabb 1500 személyt lehet elhelyezni. De csak akkor, ha a felszerelésükhöz szük­séges anyagi előfeltételeket biztosítani tudják. Az új kollégiumokat szervezett munkások és diákok romépületekből ön-­­kéntes munkával állították helyre, a fel­szerelésükhöz azonban egymillió forint szükséges. A kultuszminisztériumnak e célra fordítható költségvetési kerete 50.000 forint. A kollégiumok fenntartásá­hoz havi 200 000 forint kellene. A kérdés gyors és eredményes megoldása most már a pénzügyi kormányzat intézkedé­seitől függ, itvén vidéki kastélyban szerveznek ál­talános iskolát. A földbirtokreform so­rán gazdátlanul maradt többszáz kastély közül a kultuszminisztérium már a múlt év folyamán húszat kiigényelt internátu­­sokkal egybekapcsolt általános iskolák létesítésére. A kastélyok azonban a há­borús pusztítások következtében siral­mas állapotban vannak. Rendbehozásuk­ra többmillió forint és igen hosszú idő szükséges. A rendelkezésre álló anyagi kereten belül is már többet használható állapotba hoztak. Megkezdődött a tanítás Dunakilitin a volt Pálffy-, Perkátán a Hunyadi-, Nagydorogon a Széchenyi-, Sopronkorpácson a Széchenyi-, Tégláson a Semsey-, Tiszalökön a Vay-kastélyban. Folyamatban van újabb 30 kastély igénybevétele. A jövő tanévben már mintegy 50 kastélyban lesz általános is­kola. Magyar írók falusi kultúrnapokon. A közoktatásügyi minisztérium az idei év tavaszán figyelemreméltó mozgalmat in­dított a magyar vidéki városokban: az ottani irodalmi társaságokkal együtte­sen kultúrhetet, illetőleg napokat ren­dezett s ezek során neves budapesti író­kat vitt vidékre, ugyanakkor vidéken élő magyar írókat is megszólaltatott. A mi­nisztérium ezt a munkát Pécs és Debre­cen után a közeljövőben Szegeden és Sárospatakon folytatja, majd sorra kö­vetkeznek a többi vidéki városok. Ez a mozgalom a kulturális decentralizáció rég óhajtott gondolatát kívánja megvaló­sítani. A minisztérium azonban nem elégszik meg azzal, hogy ebbe a rend­kívül fontos művelődési munkába csak a vidéki városokat vonja be, hanem a népi demokrácia elvi alapján állva azt kívánja elérni, hogy a magyar írók rendszeresen eljussanak a magyar falvakba is. Az el­gondolás az, hogy az író rendszeres és közvetlen kapcsolatba jusson a magyar néppel, a dolgozókkal. A feladat kidol­gozását és rendszeres végrehajtását Kas­sák Lajos, a kiváló magyar író vállalta, aki a minisztérium megbízásából a na­pokban Érden járt. Érd és környéke kü­lönösen érdekes feladatot jelent, mert ezen a vidéken a legkülönbözőbb társa­dalmi rétegek vannak: ipari munkások, parasztok, napszámosok, értelmiségiek és polgári középosztály. Az első kísérleti előadást szeptember végén tartják meg, éspedig képzőművészeti kiállítással egybe­kötve, s az érdi kultúrnap után először a bud­apestkörnyéki falvak és települé­sek, majd a távolabbi községek kerülnek sorra. A vallás, és közoktatásügyi miniiszté­­rium központjában három bizottság vé­gezte el a létszámcsökkentés munkáját. A kitűzött határidőig a bizottságok ösz­­szesen 1063 alkalmazottat bíráltak el. Ebből összesen 131 fogalmazási, 60 számvevőségi, 76 irodai, 18 altiszti és egyéb alkalmazottat bocsátottak el. A nagyarányú létszámcsökkentésnek meg­felelően sürgősen átszervezik a minisz­térium személyi beosztását. A vallás, és közoktatásügyi miniszté­rium az iparművészeti nevelés gyöke­­res átszervezésére rendelettervezetet ké­szített. E szerint az iparművészek képzését kettéválasztják és már az 1946/47. isko­lai évtől kezdve a középiskolának meg­felelő szépmíves líceummá és Iparművé­szeti Akadémiává szervezik át. A szép­míves líceum célja, hogy a tanulót az egyes művességekben (művészi irányú iparágakban) magasabb fokú gyakorlati kiképzésben részesítse, tudását, ízlését fejlessze és a szépmívességek (ötvösség, keramika, textil, grafika)­ színvonalát emelje. A líceum, mint érettségit nyújtó négyévfolyamos középiskola, az Ipar­­művészeti Akadémia alapépítményeként működik. Az Országos Magyar Iparmű­vészeti Iskola felsőfokú tanfolyama a tervezet szerint már az 1946/47. iskolai évtől kezdődően Iparművészeti Akadémia elnevezéssel nyílik meg. A TÁRSADALOM AZ ISKOLÁÉRT Tankönyvet ad ki a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság. A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság a következő levelet intézte a kultuszminiszterhez: „Kultusz­miniszter Úrt A Magyar-Szovjet Művelő­dési Társaság a legnagyobb mértékben átérzi a demokratikus oktatás elmélyíté­sének szükségét és ismeri azokat a nehéz­ségeket, amelyek a könyvkiadás körül felmerültek. Ezért a maga részéről fel­ajánlja, hogy egy, a humanisztikus tárgy­körbe tartozó középiskolai tankönyvet saját kiadásában megjelentet. A Magyar­ Szovjet Művelődési Társaság elnöksége ezzel kapcsolatban csak azt a bejelentést teszi, hogy a kultuszminisztérium által ajánlott könyvek közül maga választhassa meg azt, amelynek kiadására vállalkozik.“ A Népi Kollégiumokat építő mozgalom munkájának eredményeképen ország­szerte alakulóban vannak vagy máris megalakultak és megnyitás előtt állanak a kollégiumok. A megyék majdnem min­denütt vállalják a megyebeli kollégisták eltartását. Heves, Fejér, Bács-Bodrog és Szatmár megyének minden községe vál­lalta egy-egy diák költségeinek fedezését. Sok s­elven a kollégiumok céljára kas­télyok átvétele van folyamatban, az ifjú­ság rohammunkával fogott hozzá a kollé­giumok céljára felhasználható romépüle­tek helyreállításához, egyes városokban kollégiumi napokat rendeznek, melyek­nek anyagi és erkölcsi sikerétől szintén remélhető egy-egy­­kollégium ügyének előbbrejutása. Iparvárosainkban bányák és üzemek támogatják az ügyet. A tan­erők számos helyen segítenek a diákok összegyűjtésében. Budapesten az orvos­tanhallgatók a Pápai Páriz Ferenc-kollé­­gium részére a Ludovika Akadémia egyik különálló épületét kérték a honvédelmi minisztertől. Az épület átengedése nem érinti a tisztképzés ügyét, viszont sok szegénysorsú paraszt- és munkásifjú ta­nulását teszi lehetővé. Művészeti Kollégium létesítését tervez a magyar művészifjúság. Eddig a külön­böző művészi pályákra készülő fiatalság az egyes főiskolákon külön-külön szerezte meg szakképzettségét, ami bizonyos fokig egyoldalúvá tette ismereteiket. Most a képzőművész-, zene- és színművészhall­­gatók fiatal írókkal, esztétákkal közös kollégiumban tanulnának s így alkalmuk lenne megismerni egymás munkáját. A tervek szerint a külföldi kulturális kap­csolatok elmélyítésére művészcserét léte­sítenének a kollégiumok. Tíz-tizenöt kül­földi művésznövendék számára tartaná­nak fenn állandó helyet, s ugyanannyi fiatal magyar művész utazna külföldre. Mérnökhallgatók önmagukért. Lelkes­­ mérnökjelöltek a Vásárhelyi Pál tech­nikus kollégiumot önmaguk építik fel. Ebben a kollégiumban az az ötven mun­kás- és parasztszármazású egyetemi hall­gató lakik majd, akiket a Műegyete­mre vettek fel. 0KKKS'il»3H5 KÖZNEVELÉS MK­EWOMS^&lCl» WBfgama 18. SZÁM »•Hl, iLuJilllUIUMIUMNMHMHMMnBminaHaHnHMMlR «ntMMMMMMMGV

Next