Köznevelés, 1946 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1946-12-15 / 24. szám
24 SZÁM LAPOK NEVELŐKET CIKKEI formálódását. Másik fontos mozzanatnak tartja a cikkíró az általános iskola tervében a későbbi pályaválasztás lehetőségét. A 14—15 éves tanuló maga dönti el majd sorsát, jövendő foglalkozását, kétségtelenül jobban, mint az esetleges becsvágytól fűtött szülő. Gellért Endre cikkének mintegy történelmi kiegészítője ugyanabban a számban Hahn István áttekintése a zsidó történet és történetileg kialakult alkat értékeléséről. Helytelennek tartja, hogy a zsidóság saját sorsában mindig a mártír-mozzanatokatkeresi, helyesebb, egészségesebb volna a ritka fénypontokra szegeznie a szemét. A külső történeten túl a belső történet még több tanulsággal szolgál: sok olyan, máig is példamutató tulajdonsága volt az évezredeken át elnyomott zsidóságnak, melyről nem szabad megfeledkezniük. önfegyelem, közösségi étosz követendő példaképek. A két cikk együttvéve jellemző képét adja a zsidó társadalom mai szellemi irányulásának. Tristan Tzara, francia író, a dadaizmus megalapítója, Budapestre érkezett. A Világosságban Boross Ferenc interjút közöl az érdekes íróval, aki — mint az első világháború utáni irodalmi forrongások, a dadaizmus, szürrealizmus szinte minden résztvevője — a szellemi forradalomból érkezett el a társadalmi forradalomig. Megállapíthatjuk — mondta Tzara —, hogy újabb háború kitörése mindenképen a civilizáció végét jelentené. Az írók harcolnak a békéért és küzdenek a fasiszta ideológia ellen. Ami a francia polgárságot illeti, ez teljes erővel részt vett az ellenállási mozgalom közismerten bátor küzdelmeiben. A francia polgárság a német megszállás alatti szenvedéseiben és küzdelmeiben egybeforrva jelentős lépéssel balra tolódott. A legutóbb lefolyt választások közelebb hozták egymáshoz a két munkáspártot. Tzara reméli, hogy ez a szoros együttműködés a jövőben még jobban kifejlődik. Minőségi tanítást kell bevezetni a magyar iskolákba — írja Lengyel Balázs az Új Magyarországban. Ennek eszköze elsősorban a nevelői kar anyagi felemelése. Általában is szükséges ez, de külön esetekben talán még célravezetőbb. Jutalmakat kellene kitűzni a tanárok-tanítók számára, minél gyakrabban, egy-egy nevelői kérdés megoldására. Például jutalmazni kell azt, aki az általános iskola bármely tárgya számára a legjobb óratervet készíti. A témákban nem kell válogatósaknak lennünk: akár egy számtanóra, akár a Linné-rendszer magyarázata, akár (a mindennapi kérdések vagy az irodalom óráján) egy modern magyar író művének feldolgozása is a tárgy. Az ilyen pályázatokat állandóan ismételni kell. Kapjon jutalmat az a nevelő is (francia mintára), akinek diákjai a legjobb eredményt érik el. A minőségi tanítás érdekében a diákokat is meg kell mozgatnunk. Fokozzák itt is állandó pályázatokkal a becsvágyat: természettudományos, szociológiai, vagy irodalmi tételek kidolgozása tegye lehetővé a szellemi fejlődést, kiválasztódást. A pályadíj elsősorban havi rendszeres pénzösszeg legyen, de lehet akár egy-két hónapi gondtalan külföldi utazás is, így, ha állandóan és versenyszerű érdekességgel foglalkoztatjuk a nevelői kart, remélhetjük a rossz viszonyok közt küzdők anyagi és szellemi felemelkedését. Kívánja a cikk, hogy a kiadók vagy minisztériumok juttassanak könyveket és folyóiratokat az iskoláknak, hiszen a magyar iskolák (főleg általános és középiskolák) száma nem olyan nagy, hogy ez lehetetlen volna. Ezzel a javaslattal kapcsolatban az Új Magyarország kiadóhivatala mindjárt fel is ajánlott a hetilapból egy-egy példányt minden magyar iskola számára. Minden tanári kar kérheti az Új Magyarország ingyenes megküldését. (A szerkesztőség címe: Budapest, V., Zoltán utca 6.) (n. n.) jainkban — üldözötté válásának társadalmi okait érinti ugyan, de inkább szépirodalmi eszközökkel, írása érzelmeinkhez szól, s nem értelmünkhöz. Hozzá hasonló módon vizsgálja Cs. Szabi László az egyedül lehetséges magyar magatartást: a szellembe, a műveltségbe való húzódást őszi napok Patakon című cikkében. Szent-Györgyi Albert Egy biológus gondolatai címen 1942-ben írott elmélkedését teszi közzé az emberiség nevelhetőségének nagy kérdéséről. A természettudományos alapon lefolytatott, párbeszédes formában előadott elmélkedés végső eredménye: az embereket, egyéneket csakúgy, mint egész nemzeteket, újra lehet nevelni, „újra kell reflexeiket alakítani, hogy az emberi közösségnek hasznos és békés tagjai lehessenek“. Bernáth Aurél nagyobb vitacikkben figyelmeztet „a paraszti kultúra primitív formavilágába“ való leszállás veszélyére a művészetek területén. Sőtér István A szabadság útjai címen a Jean- Paul Sartre által képviselt francia esisztencializmus jellemző jegyeit sorolja fel és bírálja meg. A folyóirat nagyobb része szépirodalmi anyag. Németh László négyfelvonásos drámája (Széchenyi) mellett Szabó Lőrinc, Sinka István, Weöres Sándor, Létay Lajos és Darázs Endre versei s Takáts Gyula novellája sorakoznak fel benne. Illyés Gyula arról ír jegyzetet, hogy milyen társadalomlélektani okok következtében váltott át magázásra az eredetileg tegeződő magyar nyelv. A számot könyv-, színház- és kiállítás-bírálatok zárják. (sz—6) Sorsunk. (A Batsányi János Társaság irodalmi és művészeti folyóirata. Szerkeszti Várkonyi Nándor. Pécs, 1946. november.) A folyóirat e számának éléig Keresztury Dezsőnek a méltatlanul elpusztított irodalomtörténész, Szerb Antal sírjánál elmondott emlékbeszéde olvasható. Rónay György Pannonizmus című tanulmánya a „sajátos dunántúli jelleg" és a dunántúli „táji kultúra“ kialakulásának történeti okait kutatja s meghatározza a táji kultúrák helyét és jelentőségét egyetemes nemzeti kultúránkban. „Egészséges nemzeti kultúra: az ország táji kultúráinak szintézise — írja. — Ahhoz, hogy erős és egészséges nemzeti kultúra alakuljon ki, szükséges, hogy erősen és egészségesen alakuljanak ki elemei, a táji kultúrák. Ehhez pedig a művelődési tájak jellegét és színeit határozottan és tudatosan vállaló, a táji kultúrát tudatosan s az egyetemes magyar kultúra legjobb színvonalán képviselő szervezetekre és intézményekre van szükség.“ A folyóirat másik nagyobb tanulmányában Sőtér István megkísérli megrajzolni Babits mai arcát: hogyan ismerhetjük fel a halott költő műveiben egyre nagyobb bizonyossággal az időtlen maradandóság, a klasszikus egyetemesség egyre kétségtelenebb jegyeit. A szépirodalmi anyagban (Gyárfás Miklós, Takáts Gyula, Szabó Ede, Csorba Győző, Fodor Andor, Kopányi György és Szabó Magda versei, Kodolányi János és Hantady József elbeszélései) fel kell figyelnünk egy nálunk eddig ismeretlen szere író, Risztics Milivoje novellájára, Csuka Zoltán fordításában. A novella ugyanis a Sorsunk programmjának eléggé nem is dicsérhető bővülését jelenti: a lap mostantól fogva tervszerűen közvetíteni fogja a szomszéd népek, s elsősorban a Dunántúlhoz legközelebb álló délszláv nép kultúráját is. A szemle-jellegű róva- FOLYÓIRATOK. Társadalmi Szemle. (A Magyar Kommunista Párt tudományos folyóirata, főszerkesztő Fogarasi Béla, I. évf. 11. sz. 1946. november.) A Társadalmi Szemlét csaknem teljesen kitöltik az időszerű, tehát a mának szóló ismertetések és beszámolók: kevés elmélet, sok eligazító, tájékoztató, irányító megnyilatkozás. Ezek egy része hazai vonatkozású: Losonczy Géza a politikai helyzetet ismerteti a Magyar Kommunista Párt harmadik kongresszusa után, a koalíciót alkotó pártok közti tárgyalások jelenlegi szakaszában. Vásárhelyi Miklós a párizsi békekonferencia küzdelmes munkájáról számol be, Friss István a stabilizálás első hónapjai után észlelhető hiányokra, a ránk váró további feladatokra mutat rá. Nevelési vonatkozása Bolgár Elek: Az októberi forradalom demokratikus kihatásai c. cikkének van. Itt röviden rámutat a forradalom kultúrpolitikájára, mely kezdettől fogva arra irányult, hogy a tudományt és a kultúrát az összes dolgozók közkincsévé tegye, hogy mint minden más kiváltságot, úgy az egyesek kultúrmonopóliumát is megszüntesse. Azutolsó 29 év folyamán megvalósult programma nagyban hozzájárult a szovjetállam társadalmi képének a megváltoztatásához is. Lehetővé tette ezt különösen annak az új értelmiségnek a kialakulása és kifejlődése, amely nem feudális és polgári tradíciókon épül, hanem a munkásság és parasztság által kitermelt, a szó legteljesebb és igazi értelmében népi értelmiség.“ A külföldi szerzők cikkei közül kiemelkedik Tito marsallnak, a jugoszláv állam fejének A népfelszabadító háború és az új Jugoszlávia címen megírt cikke, valamint J. Trachtenberg tanulmánya Átállás a háborús gazdálkodásról a békegazdálkodásra címmel. A folyóiratot bő szemle és könyvismertetés egészíti ki. I. Válasz. (Felelős szerkesztő Illyés Gyula, 1946. december.) A folyóirat e harmadik számából hiányzik majdnem minden, ami az első két számot az egykori „falukutató“ Válasz egyenes leszármazottjának tüntette fel, elsősorban éppen a hagyományos szociológiai anyag és a „magyar valóság“ módszeres vizsgálata. Szalatnai Rezső vezető helyen olvasható írása (Lőcsei almák) egyik legsúlyosabb problémánkat, a felvidéki magyarság kisebbségbe szorulásának, majd a nap KÖZNEVELÉS 17