Köznevelés, 1946 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1946-03-15 / 6. szám

6. SZÁM vagy kompromisszum. A lap további fel­adata a magyar problémák kommunista szemszögből való megvilágítása és meg­oldása frázismentes realizmussal, lendü­letes és tárgyilagos munkastílussal. Há­rom irányban fejti ki különösképen te­vékenységét: 1. A pártfegyelem megala­pításában („a párt összes tagjainak akarat- és cselekvésegysége az az elen­gedhetetlenül szükséges feltétel, ami nél­kül el nem képzelhető sem egységes párt, sem vasfegyelem a pártban“­ — mondja Sztálin). 2. Az önkritika ápolá­sában („Fontos szerep vár a Társadalmi Szemlére, mutasson rá őszintén és ker­telés nélkül a bajokra és hibákra, ami­ket elkövetünk, ne takargassa és ne szé­­pítgesse fogyatékosságainkat“). 3. A párt hazafias működésének és nemzeti jelle­gének kidomborításában („elődünknek és rokonunknak tekintjük mindazokat, akik a magyarság és az emberiség közös ügyéért harcoltak egyszerre“). Révai József: A választások és a ma­gyar demokrácia néhány fő kérdése cím­mel foglalja össze a koalíciós kormány­zat kialakításának elkerülhetetlen szük­ségességét. Foglalkozik az egyes pártok­ban fellépő jobboldalisággal, illetőleg reakcióval, mely bizonyos tekintetben a Kommunista Pártban is érezteti hatását. „A Kommunista Párt azért küzd, hogy a gazdasági feladatok megoldása, a reak­ció elleni harc közben a koalíció, a nemzeti egység ne meglazuljon, hanem megszilárduljon.“ A gazdasági feladato­kat (infláció stb.) több termeléssel lehet megoldani. Ehhez azonban hit és meg­győződés is kell, amit „a gazdasági és politikai életet egyaránt elöntő korrup­ció“ lerombol. „A korrupció elleni kér­lelhetetlen harc nélkül a magyar demo­krácia nem tud megszilárdulni.“ Mód Aladár: „Az újjáépítés gazdaság­­politikájá“-ról értekezik. Statisztikai ki­mutatásokkal mutatja be veszteségein­ket. Az infláció leküzdésére a bevételek emelését, a kiadások csökkentését, több­termelést, az élelmiszerek elosztásának megszervezését, a termelés irányítását ajánlja. Donáth Ferenc: Demokratikus föld­reform című tanulmányában a régi és új földbirtok megoszlásáról ad statiszti­kai kimutatást. Demokrácia és kultúra címen Lukács György világirodalmi és világtörténelmi adatok alapján nívós értekezést nyújt a népi hagyományokból fakadó igazi nagy kultúráról. Szentmihályi János: Demokratikus is­kolapolitikánk kérdéseivel foglalkozik. Az általános iskolák kezdeti nehézsé­gekkel küzdenek. „Középiskolai képzé­sünknek jellemző tulajdonsága, hogy a gimnázium szerepel a köztudatban, mint a „középiskola“.. . értelmiségünk mű­veltsége így elsősorban irodalmi. Felsőbb (egyetemi) oktatásunk nélkülözi a fel­vételi vizsgát, továbbá a professzor és diák közötti közvetlen kapcsolatot. A nevelőképzés nem meggyőző és célra­vezető.“ Fogarasi Béla: Marx és Engels tanítása , nemzeti kérdésről szóló tanulmánya sok félreértést oszlat el. „Marx és En­gels egész életük folyamán a népek nem­zeti szabadságának és függetlenségének nagy barátai voltak ...“ „Ahhoz, hogy a társadalmi szabadság megvalósulhasson, meg kell hogy szűnjön egy nép elnyo­mása egy másik nép által.“ • Embernevelés. A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének folyóirata II. évfolyamába lépett. Az 1—2. összevont (január-február) szám főbb tanulmányai Pestalozzi körül összpontosulnak születé­sének kétszázéves évfordulója alkalmá­ból. Tartalom: Pestalozzi, az első ta­nító ... Karácsony Sándor: A nekünk való Pestalozzi. Pestalozzi: Lénárd és Gertrudjából egy fejezet; Kemény Gábor: A zürichi polgár; Pestalozzi: Törvény­­hozás és gyermekgyilkosság című művé­nek befejező részlete; Kis Árpád: Pesta­lozzi hazánkban; Nagy Adorján: Ifjúsági előadás; Veres Péter: Mit vár a paraszt­ság az új iskolától?; Vajda László: Nem­zetnevelés vagy embernevelés?; Lukács Sándor: Zsákutcába jutott-e a pedagógus társadalom?* Az „Irodalom — Tudomány“ 3. száma megjelent. A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság nívós folyóirata irodalmi részé­nek írói: Tamási Áron, Mihail Solohov, Illés Béla, Kovár Lőrinc, Tóth László és A. Jalovjev. A lap közli Groza Péter, Románia miniszterelnöke könyvének elő­szavát, valamint Zilahy Lajos „Ararát“ című folytatólagos regényét, ezenkívül József Attila ismeretlen költeményét, to­vábbá verseket Gyarmathy Erzsébettől, Zelk Zoltántól, orosz és francia költők­től. A Tudományos rész Sztrókay Kál­mán, Dávid Lajos, Kendi Finály István, Weninger Antal, Bacsó Nándor, Baba­­nyecz Balázs és N. Versinin tanulmá­nyait közli.* Másik értékes irodalmi folyóiratunk, a „Magyarok“ összevont február-márciusi számában Cs. Szabó László, Kálnoky László, Déry Tibor, Pilinszky János, Ta­kács Menyhért, Révay József, Kéry László, Jankovich Ferenc, Komlós Ala­dár, Berda József és Lengyel Balázs írá­sait olvashatjuk. B. L. P. * Bodnár László: A szülők spirituális iskolája. (Szülők és népnevelők könyv­tára, 5. kötet.) Bodnár László azok közé a pedagógiai szakírók közé tartozik, akik nem állanak meg a neveléslélektani alapelvek tudo­mányos tisztázásánál, az elméleti alap­vetésnél, hanem elgondolásaikat a való­ságba is átültették: évek óta szervezi és vezeti a szülők spirituális iskoláját s eredményeiről, kutatásairól, tapasztala­tairól egy-egy komoly, megfontolt könyv­ben beszámol. A magyar pedagógiai szakirodalomban szinte szokatlan, külön­leges szellemi szintézis, evangéliumi lá­tásmód, mély lélektani alaposság, tömör és szakszerű fogalmazás jellemzi írásait. Bodnár László valóságos apostoli lélek­kel harcol azért, hogy a szülőket be­avassa az evangéliumi élet pedagógiá­jába. Szerinte a szülők spirituális isko­lája kivétel nélkül minden szülő nevelői behatására törekszik s nem egyoldalú politikai, társadalmi, gazdasági, világ­nézeti, erkölcsi szempontoknak igyekszik érvényt szerezni, hanem az abszolút ér­tékek egységének szellemében építi Isten gyermekeinek evangéliumi életközösségét. Bodnár behatóan foglalkozik a szülők spirituális iskolájának céljával és jelen­tőségével, a vele kapcsolatos előadóképző tanfolyamok ismertetésével, a családi és iskolai nevelés viszonyával, a tananyag összeállításával és feldolgozásával, a szervezés és vezetés irányelveivel, az egyének és közösségek értékvilágával. Az evangéliumi szellemű családi neve­lésnek ezt a gyakorlati kézikönyvét az­zal a gondolattal tesszük le népneve­lőink asztalára, hogy bár minél többen lennének közülük olyanok, akik a benne foglalt magasrendű igazságokat szabad­nevelési munkájuk közben minél ered­ményesebben megvalósíthatnák! Kordás Ferenc: SZÍNHÁZ, FILM A NÉPI ÉNEK-, TÁNC- ÉS JÁTÉK­­EGYÜTTES ünnepélyes keretek között mutatkozott be március 4-én a Nemzeti Színházban. A bemutató első részében eredeti nép­dalokat, táncokat, játékokat láttunk. A második részben ezeknek feldolgozott formáit, elsősorban Bartók Béla és Ko­dály Zoltán alapvetése nyomán. Tulaj­donképen a harmadik részben kaptunk újat, Muhoray Elemér mesejátékot, az „Egyszer egy királyfi­­t. Az élményt­­nyújtó, színdús tabló valóban eredeti népi motívumokat nyújtott. A hamisítat­lan magyar népi szellemet, a nép örö­­mét-bánatát visszatükröző dalokat és táncokat. A műsor számain látszik, hogy a bemutatót alig háromhónapos próba előzte meg, de a legjobb reményt nyújt­ják, hogy megfelelő színpadi gyakor­lat után az együttes országos és világ­­viszonylatban is megállja a helyét. Az együttes vezetője, Muhoray Elemér a következőket mondja: Együttesünk a népi kultúra továbbfejlesztését és ápolá­sát vállalta feladatául. Ebből a célból tanulmányozza és elsajátítja a népi éne­keket, a népi zenét, táncokat és játéko­kat. Az együttes legfőbb célkitűzése azonban abból áll, hogy ezeket a termé­keket a haladó élettel és az egyetemes kultúrával hangolja össze. Így akarja a népi kultúrát ténylegesen élővé tenni, merevségeitől megszabadítani. — Kikből áll az együttest — Az együttes tagjai legnagyobbrészt munkások, diákok, de van közöttük tisztviselő, katonatiszt, rendőr, képző­művész stb. Munkájuk nemcsak művészi munka, hanem egyúttal elméleti és szer­vezeti is, minthogy a fővárosban és a vi­déken számos hasonló csoport a mi együttesünk munkája után igazodik. — Mik a további terveik? — A mai bemutató az együttes eddigi munkájáról adott számot. További cél­kitűzése az, hogy tagjait módszeres el­méleti, tudományos, művészi, gyakorlati munkára képezze ki. Ezáltal akarjuk a magyarság sajátos népi kultúráját mű­vészi színvonalon képviselni, másrészt pedig, megfelelő szakembereket bocsá­tunk a népi művelődés szolgálatában működő kulturális szervek, társadalmi szervezetek rendelkezésére. Ip. KÖZNEVELÉS SÁRI BÍRÓ. (Nemzeti Színház.) Móricz Zsigmond parasztvígjátékát új rendezésben, artisztikus díszletekkel , de hagyományos felfogásban újította fel a színház. Az író parasztlátása ebben a darabjában még nem érte el későbbi realizmusának fokát. Szegény paraszt — gazdag paraszt, de egyformán huncut a paraszt felfogás szelleme kísért még az egyébként szórakoztató és ötletes, népies vígjáték alakjainak megrajzolásában. A cselekm­ény magja egy jóízű adoma ép- 15

Next