Köznevelés, 1954 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-01 / 1. szám

A KÖZNEVELÉS­ ügyi intézmények kapcsolatáról. Nemcsak a helyi taná­csok részéről jelentkezik az oktatás, a nevelőmunka le­becsülése, hanem a különböző sportszervek részéről is. Utalok itt Horváth József cikkére (Köznevelés, december 15.). Minden igazgatói értekezleten felmerülő sérelem: a sporthatóságok sokszor nem hogy nem respektálják az iskola elvi, nevelési érdekeit, hanem éppen azzal ellen­tétes gyakorlatot teremtenek. Igen sok és alapjában véve felesleges küzdelmet, az iskola és az egyszemélyi veze­tés kárára elkövetett túlkapást meg lehetne szüntetni, ha a sport igen helyes figyelembevétele mellett a sport­szervek az iskola és a nevelés általános érdekeit is te­kintenék.­­ Minden vonatkozásban meg kell találnunk a módot arra, hogy a túlterhelés további csökkentésével, az is­kolai oktató-nevelőmunka fokozódó megbecsülésével a nevelők elsősorban annak élhessenek, ami élethivatásuk: a tanításnak és­ nevelésnek. E cél megvalósulása a párt segítségével három tényezőtől várható: tanügyi ható­ságaink, pedagógus szakszervezetünk és a gyakorló pe­dagógusok sok és helyes tapasztalatától. Peja Győző elvtárs, a diósgyőri Kilián György ál­talános gimnázium Kossuth-díjas igazgatója az OM irányító munkájával kapcsolatban a tanéveleji ismét­lések kérdésére terelte figyelmünket. Iskolánk nevelőtestülete nagy érdeklődéssel és meg­nyugvással fogadta a túlterhelés csökkentéséről szóló utasítást. Konkrét bizonyítékát látjuk benne az alig egy éve Miskolcon járt Goncsarov elvtárs megjegyzésének, aki a hibákra rámutató pedagógusokat azzal nyugtatta meg, hogy a pillanatnyi hibák és nehézségek mellett meggyőződött az irányító hatóságok legteljesebb jószán­dékáról és segítőkészségéről. Teljes mértékben csatlakozunk Tímár elvtársnak ah­hoz a megállapításához: oktatásügyi szerveink mindent elkövettek, hogy egyes kérdésekben a legaprólékosab­­ban és politksabban előírjanak mindent — ugyanakkor, amikor lényeges, mondhatni alapvető kérdésekben a pe­dagógusok szinte tanácstalanul álltak. Ez a hiba mutatkozott meg például a tanéveleji is­métlések esetében is. A tanévnyitó utasítás mindössze 4—5 sorban közli ezt a­ szilárd tárgyi tudás kialakítása szempontjából rendkívül fontos és újszerű intézkedést. Az itt elkövetett hibákra a Köznevelés november 1-i szá­mában Vadász Ferencné elvtársnő világosan rámutatott. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy az év eleji összefoglaló ismétléseknél nem elég a tárgyi feltételek biztosítása, a részletes utasítás. Lélektani momentu­mokra is fel kell itt figyelnünk. Ismétlések idején a tanuló és a nevelő agyában a lelki jelenségek­ közül első­sorban az emlékezés működik, legerősebben. Az emléke­zésnek pedig két formáját ismeri a lélektan: a felisme­rést és a felidézést. A felismerés, az agy egyszerűbb, könnyebb munkája, a felidézés a bonyolultabb, mélyebb és nehezebb. Pedagógiai gyakorlatunkban eddig megelégedtünk az egyszerű felismeréssel. A tudásanyag egyszerű felisme­résére az 1—2 órás év eleji ismétlés elég is volt. Ma, amikor a tanulmányi színvonal emeléséért, a szilárd tárgyi tudás biztosításáért harcolunk, nem elégedhetünk meg az egyszerű felismeréssel. Az ismeretanyag fel­idézésére van szükségünk. A nevelők általában ezt kö­vetelték meg — nagyrészt ösztönösen, mechanikusan. Milyen probléma elé állította a nevelőt s tanulót ez a kérdés? A gyermeki agyat általában nem a felidé­zéshez szoktatta eddigi pedagógiai gyakorlatunk, ezért általában rosszul feleltek a tanulók, rossz osztályzato­kat kaptak, s az általános színvonal esett. Nem sikerült az anyag mélyebb felidézése. Lélektani szempontból ez a probléma új feltételes reflexek kialakításának szükségességét rejti magában, új tanulási mód kialakítását. Úgy kell a gyermekeknek tanulniuk, hogy a szerzett ismereteket képesek legyenek a következő tanév elején nemcsak felismerni, hanem felidézni is. Ennek kialakítása időt és teret kíván, S ezt nem biztosította az utasítás. Megnyugtató és helyes Vadász Ferencné elvtársnő megállapítása: „Jövőre ki kell dolgoznunk ennek a problémának is az elvileg és gyakorlatilag helyes megoldását.” Ebből a példából is levonhatjuk azt az általános meg­­állapítást, hogy a rendeletek és utasítások tervezőinek a gyermeket is figyelembe véve kell átgondolniuk intézke­déseiket, azok hatását, s mérlegelniük kell a végrehajtás körülményeit, lehetséges eredményeit is. Bálint Béla elvtárs, a Szilágyi Erzsébet leánygim­názium igazgatója az oktató-nevelőmunka stabilizálá­sának több fontos kérdésével foglalkozik. Oktatásügyünk irányító szervei és a nevelők széles rétegei körében egyre inkább általánossá válik az a vélemény, hogy oktatásügyünk alapvető feladata ma az oktató-nevelőmunka rendszerének és szervezetének sta­bilizálása. Jelentős eredményeinket kemény harcok árán, a ne­velők megfeszített munkájával értük el. További fejlő­désünket azonban gátolja a rendszeresség, következe­tesség és szilárdság hiánya, a hosszabb időre szóló rendeletek és utasítások s az egyenletes munka feltéte­leinek hiánya. Ezek a fogyatékosságok a forrásai a tanulók, a nevelők, sőt az egész tanügyi apparátus túl­terheltségének, amit nem szüntethet meg csupán a fe­lesleges adminisztrációs munkák csökkentése, mert a túlterhelés nem csupán adminisztrációs jellegű. Magam részéről további szempontokkal kívánok hoz­zájárulni azoknak a követelményeknek a megfogalma­zásához, amelyek oktató-nevelő munkánk megszilárdítá­sát célozzák s ezzel a tanulók és nevelők túlterhelését csökkentik, illetve megszüntetik. Elsősorban a tantervi anyag arányosabb elosztása szükséges, mert a helyenkénti zsúfoltságot, illetve feles­­­leges ismétléseket meg kell szüntetni. Általában zsúfolt az általános iskola felső tagozatának és a középiskola III.—IV. osztályának tanterve, aránylag laza az álta­lános iskola alsó tagozatáé és a középiskola I. osztá­­lyáé, sőt az utóbbié nagyrészt ismétlő jellegű. Ugyan­akkor hiányzik a gimnáziumi tantervből az ének és a művészettörténet oktatása, amelyek nélkül az esztéti­­­kai nevelés hiányos. Több gimnáziumi tantárgy (tör­ténelem, földrajz, biológia, fizika, matematika) tan­anyaga túlméretezett. A túlméretezett tananyag miatt nem jut elegendő idő az ismeretek és készségek meg­szilárdítására, alapos begyakorlására, tehát az ismere­tek tartóssá tételére. Túlméretezett az osztályvizsgák tananyaga is, nem megállapodott a vizsgatárgyak száma, évenként változ­nak a vizsgatételek, sőt az idén a biológiával már az érettségi tárgyak száma is növekszik. Az érettségi téte­lek is évente változnak. Mindez rendszertelenséget, terv­­szerűtlenséget tükröz, a sok módosítás és kiegészítő ren­delkezés pedig jelentős munkatöbbletet okoz az irányító szerveknek, az iskolák nevelőinek és tanulóinak egy­­aránt. Az osztályvizsgák tárgyainak a számát nem kívánatos növelni, mert ez — a vizsgák levezetése miatt — csak a tanulmányi idő megrövidítésével valósítható meg, már­pedig semmiféle vizsga értéke nem mérhető össze a ta.

Next