Köznevelés, 1954 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1954-12-15 / 24. szám

színházi szem­le a PÁL utcai fi­úk Nem könnyű írói feladat színpadra vinni a Pál utcai fiúk történetét. S különösen nehéz vállalkozást jelenít­hetett ez abban a korban, — a kitűnő Hevesi Sándor korában, — amikor az ifjúsági remekmű történetében a nagyvárosi szegénység molnári szenti­­mentalizmusa volt az uralkodó „szem­pont” — a Liliom mintájára. Nem lát­ták s nem értették meg, hogy a Pál utcai fiúk története, a józsefvárosi grundért folyó harc, Nemecsek Ernő tragédiája — a kapitalizmus világában élő ifjúság életéről szól. Ugyanakkor azonban — a Pál utcai fiúk gondolko­dása, romantika-éhsége, cselekedetei, diákcsínyei, minden időik ifjúságának hőseit jellemezhetik. Ezt a kettőssé­get csak olyan színpadi író érzékel­hette, aki mélyebben ismeri a társa­dalom törvényeit s így meg is értette a fiatal Molnár Ferenc diáktörténetét. " Török Sándor, ez a kitűnő stílusú író — sikerrel birkózott meg a nem könnyű feladattal. Színpadi változata hűségesen követi a regény cselekmé­nyeinek fonalát, — a­hol csak alkalma van, szinte szó szerint használja Mol­nár szövegét — mint az osztályban le­játszódó első jelenetben. Nem mond le arról sem, hogy szinte költői erő­vel játsszon a molnári szentimentaliz­­mus húrjain,­­különösen Nemecsek Ernő hőssé válásának formálásában, de ugyanakkor bőségesen vegyíti a diákromantika komolyságába, erköl­csi világába a humor, a vidámság, sőt az éle elemeit is. Ez igen jelentős eré­nye a színpadi írónak, s nem utolsó sorban Czímer József dramaturgnak, Apáthy Imre rendezőnek. Hiszen Boka tábornok, Nemecsek Ernő közlegény, s a többi Pál utcai fiú, az árulóból hűséges fegyvertárssá tisztuló Geréb, a kamaszos diákhős, a füttyös Csónakos, a választékosan öl­tözködő Csele, az egymással verekedő Barabás és Kolnai, a gitt-egylet el­nöke, a szemüveges Weisz, a füvész­­kertiek vezére, Ács Feri s a többi vö­­rösinges: harcolnak a józsefvárosi bér­házak között meghúzódó grund bir­toklásáért. Életre-halálra — így vál­lalják ezek a diákhősök a grundért való küzdelmet. Török Sándor írói érdeme minde­nekelőtt, hogy a Pál utcai fiúk a szín­padon is gyerekek maradta­k. Boka tábornok a gyermeki érzelem köny­­nyeit hullatja Nemecsek Ernő halot­tas ágyánál, s úgy tud örülni tábor­noki megválasztásának, mint egy név­napi ajándéknak. A kis fehérarcú Ne­­m­ecsek Ernő mindig diákhős marad s nagy, tragikus életvallomásainak szo­morú sorai között csillog a gyermeki naivitás mosolya, élce, sokszor mó­kája. Vagy gondoljunk csak Csónakos beszédstílusára, amelyből azt is meg­­tud­hatjuk, hogy Molnár Ferenc egy­szer, valaha mily közel állt a külvá­rosi szegénydiák életéhez, csillogó hu­morához, romantikájához. S ugyan­akkor hangsúlyoznunk kell: nevelési szempontból is igen eredmé­nyes a regény színpadi változata. A grund megvédésének harca, a közös­ség együttes erőfeszítése nem téveszt­heti el hatását. S ebben — s nem a szavakban — van a lényege annak, hogy a grundot, — a hazát, annak bé­kéjét megvédeni sokszor csak harc árán sikerül. Napjainkhoz szól a teg­nap cselekménye, a klasszikus alkotás időszerűsége csak még meggyőzőbben szól ifjúságunkhoz, amikor Boka tá­bornok megjelöli a védelem felada­tait, amikor Nemecsek Ernő sovány­ka testével, gyenge tüdejével hőssé teljesedve , behatol a lovászkerti vörösin­gesek birodalmába. Itt válik pozitív diákhőssé, hazafiúi példává Nemecsek Ernő élete, a hűség,­­ a grund, a haza iránti szeretete: óriássá erősíti a gyengét, hőssé, bátor ifjúvá a félénket, aki nem hisz erejében. Ne­mecsek Ernő a szép, csillogó üveg­golyóért nem mert szembeszállni az einstandot csináló Pásztorokkal, de szembe mert szállni a füvészkertiek egész ármádiájával, amikor a Pál ut­caiak nagy ügyéről, a grundról, a sze­retett játszótérről volt szó. Helyesen és ügyesen épült bele a színpadi cselekménybe a gitt-egylet története. Hiszen éppen a gitt-egylet­tel kapcsolatban kapta a kis Neme­csek Ernő a súlyos lelki sebet, a meg­bénítást­ árulónak bélyegezték, nevét kisbetűkkel írták a jegyzőkönyvbe éppen akkor, amikor Boka tábornok hadsegédeiként az ellenséget leplezte le, amikor hőssé bátorodva a Pál­ ut­­cai fiúk „élet-halál harcának” élére került. Ugyanakkor a gitt-egylet nyil­ván a századeleji kapitalizálódó közélet kitűnő szatírája, amely természetsze­rűleg címkorságával és képmutatásá­val bekerült az iskola falai közé is — gitt-egylet formájában, a valóság gyökereiből táplálkozva,­­— mégis a diákromantika lélektani motívumai­ból formálva. Lényegében ebből a témakörből nő ki a regény egyik igen kedves színpadi alakja, Weisz, aki a színpadi változatban gazdagabb alakká érlelődött, mint a regényben, dicsérve a színpadi író alkotó mód­szerét. Az utolsó jelenet a haldokló Neme­csek Ernő ágyához vezet. A Rákos utcai szegény szabó lakásában va­gyunk. A gitt-egylet elhozta a jegyző­könyvet, amelybe már nagybetűkkel írták Nemecsek Ernő nevét; — hőssé avatják őt, akinek szemét már lezárta a halál, s aki azzal az édes gondolat­tal búcsúzott, hogy a grund szabad, a Pál utcai fiúké... S amíg Ernő hal­doklik, apja varrogat, ruhát próbál, végigmegy a szobán, pár röpke szót mond — mégis, szinte érzékelteti ez a párperces jelenet az egész elő­adás magas költői hőfokát. Kár volt ezt az utolsó jelenetet elhúzni, kár volt hosszan beszéltetni a haldokló Nemecsek Ernőt, elismételtetni vele olyan mondatokat, gondolatokat, me­lyek már előbb megrázó élményként hatottak a cselekmény sodrában. S ha ezt az értékes darab hiányosságának jelöljük meg, tegyük még hozzá, Ge­réb megformálásánál is érzünk néha ürességbe hulló retorikai pózt. Békés Itala Nemecsek szerepében kimagasló színészi teljesítményt nyújt. A diák-közlegény hőssé magasodását a belső átélés és a tudatos színészi ábrázoló művészet teljes harmóniában tudja megvalósítani. Kitűnő színészi ábrázolás Molnár Tiboré az apa rövid szerepében is. Méltatni kell Szabó Gyulát Boka szerepében: a magyar ifjúsági színjátszás legszebb remé­nyekre jogosító színezet ismerhettük meg alakításából. Jegyezzük fel Pet­­rik József, Szoboszlai­­Sándor, Ambrus András, Garai József, Gyuricza Ottó, Patassy Tibor, Rákosi Mária, Boray Lajos, Fenyő Aladár nevét. Az elő­adásnak igen értékes alakítása Rozsos Istváné Weisz szerepében. Ez a fiatal színész magas művészi igénnyel, a belső átélés izzásában, valóban mara­dandó értékű alakítást nyújt, és Bé­kés Itala mellett a legnagyobb sikert aratja. A magyar ifjúság hálás a Petőfi Színháznak, hogy Török Sándor ki­tűnő színpadi változatából is megis­merkedhet Molnár Ferenc halhatatlan ifjúsági regényéval, a Pál utcai fiúk­kal. Erdőházi Hugó: Mmevdés Az Oktatásügyi Minisztérium folyóirata. Megjelenik minden hó­t én 15-én. Főszerkesztő: JÓBORY MAGDA. Felelős szerkesztő: IBOS FERENC. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay­ utca I0—14 sz. Telefon: 121—215, 114—282,­­128—580. Kiadja a Tankönyvkiadó Vállalat. A kiadásért felelős: A Tankönyvkiadó Vállalat igazgatója. Előfizetés és reklamáció: POSTA KÖZPONTI HÍRLAPIRODA Budapest, V., József nádor­ tér 1. sz. Telefon: 180—850. Egy számlaszám: 61.276. Előfizetés egy évre 24.— forint: 8243 2 — Vörös Ci­llag Nyomda, Budapest Felelős: Poroszka L.

Next