Köznevelés, 1955 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1955-01-15 / 2. szám

KINCSES FERENCI ISKOLÁNKBAN TANÍTOTT CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY CSU­RGÓ kicsiny városka Belső-Somogyban, szelíd­­gesztenye-övezete, kies dunántúli táj közepén. Ütünk a kis vidéki állomásról a gimnáziumig csupa beszédes emlék az iskola nagy költőtanáráról, Cso­konai Vitéz Mihályról. Valahol az artézi kút környé­kén kell keresnünk Nagy Gergelyné házát, ahova far­kasordító hidegben, gyertyátlan estéken behúzódott a­­kor legeurópaibb, legműveltebb embere. Néhány lépéssel odébb az óinternátus öreg falai őr­zik több, mint 150 év emlékét. Itt volt az első gimná­zium, itt lakott, itt tanított Csokonai. Ma a mezőgaz­dasági technikum jókedvű fiataljai dalolnak a bolt­ívek alatt, és készülnek szép hivatásukra, mert meg­valósult Csokonai álma: ma már a jó ész nem lesz vaddá, a polgári bunyikká. Somogy nem tudatlan töb­bé, mert gondolnak a magyar fiúkkal. Meghatva haladunk az utcán, amely ma Csokonai nevét viseli. Hányszor sétálhatott ő is erre, és hány­szor gondolhatott nagy hittel a jövőre, „melyben ne­künk a vidékünk új Helikon lesz.“ Lassan az új gimnáziumhoz érkezünk. Ezt az épüle­tet 1896-ban emelték gyönyörű, ötholdas park köze­pén. A kapubejárat fölött emléktábla hirdeti, hogy 1799. V. 26-tól 1800. II- 17-ig a csurgói gimnázium ta­nára volt Csokonai Vitéz Mihály. A kapu alatt Horvay János szép bronz-reliefje fo­gad be.önünket. Mintha Festetich Györgyhöz, a szem­ben álló szoborhoz intézné Csokonai vádló szavait: „Hát már, hogy A Somogy Ily tudatlan, Formálatlan, Kié a hiba?“ Az aulában faliúságra leszünk figyelmesek. Mozgó­sító cikkek, tanulmányi eredmények, karikatúrák mu­tatja az iskola fia aljainak pezsdülő életét. A faliúj­ság közepén gondosan készített cikk Protár Anna IV. osztályos tanuló tollából: „Diáktársaim, emlékezzetek! 150 éve, 1805. január 28-án halt meg Csokonai Vitéz Mihály.“ Az igazgatói irodában Aggházy Gyula festőművész nagyszerű Csokonai arcképe tekint ránk. Arca ko­moly, tekintete öntudatos, mintha a jövőbe nézne, amikor a tudomány világossága eloszlatja a babonák éjszakáját. Az­ iskola parkjában Nagyváthy János, Csokonai kortársa sírja mellett haladunk el. Ő is az ébresztők közé tartozott, de tevékenysége főleg mezőgazdasági jellegű volt. Majd Pálóczi Horváth Ádám népdal­gyűjtő emlékforrása mellett idézzük Csokonait. A költő tőle tanulta meg, a „Haj Rákóczi, Bercsényi” kez­detű rebbelisdalt. Emiatt a gróf meg is neheztelt rá. A park legrejtettebb helyén, hatalmas platánok és fenyőfák alatt húzódik meg a Csokonai-emlékpad. A nyíl''’,­ átfúrt szívek, bevésett névkezdőbetűk felett broz-dombormű mutatja Csokonai peripatetikus is­koláját. A dombormű alatt néhánysoros felirat őrzi emlékét, CSOKONAI EL népünk emlékezetében. Halálának évfordulóját Csurgó dolgozóival együtt készül meg­ünnepelni iskolánk. A járási pártbizottsággal, a kul­­túrot­thonnal, az iskola tanáraival és DISZ-szerveze­­tével kidolgoztuk a Csokonai Ünnepi Hónap műsorát. Elhatároztuk, hogy végre Somogyban is felállítjuk Csokonai első szobrát. Január 20-án a szoborbizottság megbeszélésével indul az Ünnepi Hónap. Január 28-án este ünnepélyes iskolagyűlést tar­tunk, amelyen tanulóifjúságunkkal és Csurgó dolgo­zóival megismertetjük a Csokonai Hónap műsorát. Előadásban méltatom „,Csokonai, a tanár“ működé­sét, elveit. Az ifjúság néhány szavalattal és prózai idézetek bemutatásával idézi a költő emlékét. Ezen a napon minden osztályban dolgozatot írnak tanulóink Csokonairól. A legjobbakat az iskolai do­kumentációban helyezzük el év végén, a kitüntetett dolgozatokat pedig a DISZ részesíti jutalomban. Pá­lyázatot hirdetünk „Csokonai Vitéz Mihály Somogy­ban“ címmel. A kiemelkedő munkákat a Szülői Mun­kaközösség jutalmazza. A Csokonai Ünnepi Hónapot nem csupán haladó hagyományaink ápolásának tekintjük, hanem felsza­badulásunk 10. évfordulója alapos, gondos, meleg­szívű előkészítésének is. Az ünnepi iskolagyűlésen közöljük tanulóinkkal, hogy a legérdemesebb osztály a záróünnepségen a Csokonai nevet nyeri el a költő arcképével együtt. Az a célunk, hogy Csokonai embersége, felvilágo­sult gondolkodása, művészete minél teljesebben áll­jon ifjúságunk előtt. Ezért február 1-én Csokonai szavalóestet rendezünk. 206-ig a tanulóifjúság rend­behozza a Csokonai emlékeket és emlékhelyeket, s továbbra is gondozza azokat. Február 7-én Csokonai prózai műveiből rendezünk kiejtési versenyt. Osztályaink külön-külön is felkészülnek az Ün­nepi Hónapra. Faliújságot, Csokonai emlékalbumo­­kat készítenek, s a költő műveiből jelmondatot vá­lasztanak, színdarabjaiból pedig jeleneteket adnak elő február 14-én. Amikor február 18-én értékeljük a Csokonai Ün­nepi Hónapot, megkoszorúzzuk az emlékhelyeket, majd fáklyás menetben vonulunk tanulóinkkal a Cso­­konai-padhoz, ahol rövid ünnepséget rendezünk. Záróünnepélyünket február 20-án tarjuk meg ven­dégszereplők közreműködésével. Ekkor leplezzük le az óinternátus falán a költő emléktábláját, s feltéte­lezett lakószobájában Csokonai kiállítást tartunk, majd megnyitjuk azt a múzeumot, amelyet jórészt tanulóink gyűjtése hozott létre, s amely Csokonai ne­vét fogja viselni. A múzeum anyaga iskolánk múlt­jával kapcsolatos, másrészt néprajzi jellegű lesz. Csokonai életművét azonban nemcsak az iskola ta­nulóival, nemcsak Csurgó dolgozóival akarjuk meg­ismertetni, hanem járásunk minden községével is. A népműveléssel együtt gondoskodunk arról, hogy já­rásunk iskolai, kultúr- és DISZ-szervezetei is mél­tóan emlékezzenek meg Csokonai halálának 150. évfordulójáról, megértve a költő életművét, nagy­szerű örökségét, nevelési eszméit, haladó elgondolá­sait. Szocializmust építő népünk büszkén emlékezik Csokonaira, és szeretettel forgatja verskötete lapjait. S büszkék vagyunk rá mi is, somogyiak, mert Cso­konai útja ezen a földön tisztult ki, céljai itt vilá­gosodtak meg. Büszkék vagyunk Csokonaira, isko­lánk névadójára, Csurgó költőjére.

Next