Köznevelés, 1955 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1955-01-15 / 2. szám
KINCSES FERENCI ISKOLÁNKBAN TANÍTOTT CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY CSURGÓ kicsiny városka Belső-Somogyban, szelídgesztenye-övezete, kies dunántúli táj közepén. Ütünk a kis vidéki állomásról a gimnáziumig csupa beszédes emlék az iskola nagy költőtanáráról, Csokonai Vitéz Mihályról. Valahol az artézi kút környékén kell keresnünk Nagy Gergelyné házát, ahova farkasordító hidegben, gyertyátlan estéken behúzódott akor legeurópaibb, legműveltebb embere. Néhány lépéssel odébb az óinternátus öreg falai őrzik több, mint 150 év emlékét. Itt volt az első gimnázium, itt lakott, itt tanított Csokonai. Ma a mezőgazdasági technikum jókedvű fiataljai dalolnak a boltívek alatt, és készülnek szép hivatásukra, mert megvalósult Csokonai álma: ma már a jó ész nem lesz vaddá, a polgári bunyikká. Somogy nem tudatlan többé, mert gondolnak a magyar fiúkkal. Meghatva haladunk az utcán, amely ma Csokonai nevét viseli. Hányszor sétálhatott ő is erre, és hányszor gondolhatott nagy hittel a jövőre, „melyben nekünk a vidékünk új Helikon lesz.“ Lassan az új gimnáziumhoz érkezünk. Ezt az épületet 1896-ban emelték gyönyörű, ötholdas park közepén. A kapubejárat fölött emléktábla hirdeti, hogy 1799. V. 26-tól 1800. II- 17-ig a csurgói gimnázium tanára volt Csokonai Vitéz Mihály. A kapu alatt Horvay János szép bronz-reliefje fogad be.önünket. Mintha Festetich Györgyhöz, a szemben álló szoborhoz intézné Csokonai vádló szavait: „Hát már, hogy A Somogy Ily tudatlan, Formálatlan, Kié a hiba?“ Az aulában faliúságra leszünk figyelmesek. Mozgósító cikkek, tanulmányi eredmények, karikatúrák mutatja az iskola fia aljainak pezsdülő életét. A faliújság közepén gondosan készített cikk Protár Anna IV. osztályos tanuló tollából: „Diáktársaim, emlékezzetek! 150 éve, 1805. január 28-án halt meg Csokonai Vitéz Mihály.“ Az igazgatói irodában Aggházy Gyula festőművész nagyszerű Csokonai arcképe tekint ránk. Arca komoly, tekintete öntudatos, mintha a jövőbe nézne, amikor a tudomány világossága eloszlatja a babonák éjszakáját. Az iskola parkjában Nagyváthy János, Csokonai kortársa sírja mellett haladunk el. Ő is az ébresztők közé tartozott, de tevékenysége főleg mezőgazdasági jellegű volt. Majd Pálóczi Horváth Ádám népdalgyűjtő emlékforrása mellett idézzük Csokonait. A költő tőle tanulta meg, a „Haj Rákóczi, Bercsényi” kezdetű rebbelisdalt. Emiatt a gróf meg is neheztelt rá. A park legrejtettebb helyén, hatalmas platánok és fenyőfák alatt húzódik meg a Csokonai-emlékpad. A nyíl''’, átfúrt szívek, bevésett névkezdőbetűk felett broz-dombormű mutatja Csokonai peripatetikus iskoláját. A dombormű alatt néhánysoros felirat őrzi emlékét, CSOKONAI EL népünk emlékezetében. Halálának évfordulóját Csurgó dolgozóival együtt készül megünnepelni iskolánk. A járási pártbizottsággal, a kultúrotthonnal, az iskola tanáraival és DISZ-szervezetével kidolgoztuk a Csokonai Ünnepi Hónap műsorát. Elhatároztuk, hogy végre Somogyban is felállítjuk Csokonai első szobrát. Január 20-án a szoborbizottság megbeszélésével indul az Ünnepi Hónap. Január 28-án este ünnepélyes iskolagyűlést tartunk, amelyen tanulóifjúságunkkal és Csurgó dolgozóival megismertetjük a Csokonai Hónap műsorát. Előadásban méltatom „,Csokonai, a tanár“ működését, elveit. Az ifjúság néhány szavalattal és prózai idézetek bemutatásával idézi a költő emlékét. Ezen a napon minden osztályban dolgozatot írnak tanulóink Csokonairól. A legjobbakat az iskolai dokumentációban helyezzük el év végén, a kitüntetett dolgozatokat pedig a DISZ részesíti jutalomban. Pályázatot hirdetünk „Csokonai Vitéz Mihály Somogyban“ címmel. A kiemelkedő munkákat a Szülői Munkaközösség jutalmazza. A Csokonai Ünnepi Hónapot nem csupán haladó hagyományaink ápolásának tekintjük, hanem felszabadulásunk 10. évfordulója alapos, gondos, melegszívű előkészítésének is. Az ünnepi iskolagyűlésen közöljük tanulóinkkal, hogy a legérdemesebb osztály a záróünnepségen a Csokonai nevet nyeri el a költő arcképével együtt. Az a célunk, hogy Csokonai embersége, felvilágosult gondolkodása, művészete minél teljesebben álljon ifjúságunk előtt. Ezért február 1-én Csokonai szavalóestet rendezünk. 206-ig a tanulóifjúság rendbehozza a Csokonai emlékeket és emlékhelyeket, s továbbra is gondozza azokat. Február 7-én Csokonai prózai műveiből rendezünk kiejtési versenyt. Osztályaink külön-külön is felkészülnek az Ünnepi Hónapra. Faliújságot, Csokonai emlékalbumokat készítenek, s a költő műveiből jelmondatot választanak, színdarabjaiból pedig jeleneteket adnak elő február 14-én. Amikor február 18-én értékeljük a Csokonai Ünnepi Hónapot, megkoszorúzzuk az emlékhelyeket, majd fáklyás menetben vonulunk tanulóinkkal a Csokonai-padhoz, ahol rövid ünnepséget rendezünk. Záróünnepélyünket február 20-án tarjuk meg vendégszereplők közreműködésével. Ekkor leplezzük le az óinternátus falán a költő emléktábláját, s feltételezett lakószobájában Csokonai kiállítást tartunk, majd megnyitjuk azt a múzeumot, amelyet jórészt tanulóink gyűjtése hozott létre, s amely Csokonai nevét fogja viselni. A múzeum anyaga iskolánk múltjával kapcsolatos, másrészt néprajzi jellegű lesz. Csokonai életművét azonban nemcsak az iskola tanulóival, nemcsak Csurgó dolgozóival akarjuk megismertetni, hanem járásunk minden községével is. A népműveléssel együtt gondoskodunk arról, hogy járásunk iskolai, kultúr- és DISZ-szervezetei is méltóan emlékezzenek meg Csokonai halálának 150. évfordulójáról, megértve a költő életművét, nagyszerű örökségét, nevelési eszméit, haladó elgondolásait. Szocializmust építő népünk büszkén emlékezik Csokonaira, és szeretettel forgatja verskötete lapjait. S büszkék vagyunk rá mi is, somogyiak, mert Csokonai útja ezen a földön tisztult ki, céljai itt világosodtak meg. Büszkék vagyunk Csokonaira, iskolánk névadójára, Csurgó költőjére.