Köznevelés, 1966 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1966-11-04 / 21. szám
AZ ISKOLA ÉLETE 821 Adámné Révész Gabriella tanár Budapest Könyvkiadás diákokkal Gimnazista diák voltam még, amikor híre ment, hogy a budapesti Markó utcai gimnázium növendékei kiadtak egy Bessenyeikéziratot. A munkát Vajthó László szervezte, vezette, akit akkor már irodalomtörténeti tanulmányai, remek antológiáiés műfordításai révén ismertünk. Az úttörők példája hamarosan követőkre talált; testvériskolánknak, a debreceni kollégium fiúgimnáziumának tanulói gondozták Édes Gergelynek, Kazinczy kortársának, az egykori debreceni diáknak Eredeti oktató meséit. Egyre több budapesti és vidéki iskola kapcsolódott be a munkába, a Magyar Irodalmi Ritkaságok-sorozat az évek folyamán 63 kötetre szaporodott, és csak 1944-ben szakadt meg. Közben — nem kis mértékben éppen ilyen indítékok alapján — magyar szakos bölcsész lettem, s a debreceni egyetemen Vajthó magántanári előadásainak hallgatója. A gimnazista sorból ekkor már kinővén, megint csak kívülről figyelhettem a Ritkaságoksorozat újabb és újabb eredményeit. Ekkortájt határoztam el, hogy ha tanár leszek, magam is megpróbálom tanítványaimat ilyen irányba fordítani. A kedvező körülményekre azonban sokáig kellett várnom. A háború és az azt követő évtized egyéb gondokkal járt. Mikor azonban 1959-ben hírét vettük, hogy a Tankönyvkiadó gondozásában új diákkiadvány készül — ifj. Teleki Mihály naplója —, mi is munkához láttunk. Sokkal könnyebben ment, mint képzeltem: akármihez kezdtem, mindenütt segítségre, pártfogókra, egykori diák-munkaközösségek tagjaira találtam, és az ügy tanítványaimban is lelkesedést keltett. Osztályom, a Kölcsey gimnázium akkori II. b-s tanulói teljes létszámban vállalták a munkát: Földi János (1755—1801) kéziratban maradt verstanának és közmondásgyűjteményének betű szerinti lemásolását. Hónapokon át jártak be a fiúk a Széchényi könyvtár kézirattárába, nyári vakációjuk egy részéről is lemondtak; kéziratmásolás közben egyre jobban megismerték és megszerették Földit, Csokonai barátját és mesterét. Közülük került ki a Földi életét és munkásságát ismertető kis tanulmány írója, aki anyaggyűjtés céljából elutazott Debrecenbe és Hajdúhadházra, fényképfelvételeket készített Földi egykori lakóházáról, emlékoszlopáról. Egy másik tanuló rendkívül gondos munkával elkészítette 1800-nál több példabeszéd és közmondás vezérszavainak mutatóját, és ezzel — a Magyar Nyelvőrben megjelent kritika szerint — igen jó szolgálatot tett a nyelvtudományi kutatómunkának. Diákjaim ezenkívül sokat segítettek a Földi-szöveg magyarázó jegyzetanyagának összegyűjtésében is: némelyikük idővel egészen otthonosan mozgott a bibliográfiák, lexikonok, nyelvtörténeti és tájszótárak világában. Ebből az osztályból, ha jól emlékszem, összesen egy tanuló ment magyar szakos bölcsésznek, de valamennyiüknek életreszóló büszkesége marad, hogy előbbrevitték a magyar irodalom ügyét. A Földi-kiadvány sikere további célok kitűzésére ösztönzött. Vajthó Lászlónak, akinek több Bessenyei-kézirat kiadását köszönhetjük, régi terve volt, hogy kiadja a Rómának Viselt Dolgai-t, de a terv évtizedekig nem valósulhatott meg. A hatalmas terjedelem miatt ezúttal is csak a mű első felének kiadására vállalkozhattunk. Lelkes kis osztályom — 28 fiú és lány — több, mint egy évig keményen dolgozott, olvasta és másolta a kéziratot. Ez sokkal nehezebb munkának bizonyult, mint a Földi-kézirat gondozása: eleinte nagyon lassan ment, sok félreértést, elírást kellett tisztázni. Később egyre inkább megismerték Bessenyei bonyolult mondatait, szeszélyes írásmódját, kezdtek elmélyedni a mondanivaló és a stílus érdekességeiben. Bessenyei művének alapja egy francia felvilágosult történetíró, Miliet munkája, de szószerinti vagy tartalmi fordításnak csak a mű kisebb része tekinthető. Bessenyei ugyanis a római történelem eseményeit minduntalan saját bőven áradó eszmefuttatásaival kommentálja; mint maga írja: tanulságul, okulásul saját kora magyar olvasói számára. Így a mű fő értéke az, hogy színes, eleven képet ad a magyar felvilágosodás korának politikai, társadalmi és kulturális viszonyairól, sőt nem egyszer kitekint Európa helyzetére is —■ egy sokat olvasott, immár pusztakovácsi magányában gondolkodó, felvilágosult író szemével. Diákjaim a kézirat másolása, majd a géppel írt szöveg revideálása, végül a nyomdai levonatok olvasgatása, korrigálása folyamán valósággal beleélték magukat Bessenyei világába. Megvitatták erkölcsi, társadalmi vonatkozású nézeteit, vele együtt derültek vagy háborogtak a XVIII. század magyar társadalmának ellentmondásain, vele együtt foglaltak állást az embertelenség, a vakbuzgóság, a népzsaroló nemesi gőg, a maradiság ellen —, egyszóval magukévá tették az ókori Róma és a fél- Pátzay Pál: Az öreg Kazinczy