Köznevelés, 1966 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1966-11-04 / 21. szám

AZ ISKOLA ÉLETE 821 Adám­né Révész Gabriella tanár Budapest Könyvkiadás diákokkal Gimnazista diák voltam még, amikor híre ment, hogy a buda­pesti Markó utcai gimnázium nö­vendékei kiadtak egy Bessenyei­­kéziratot. A munkát Vajthó László szervezte, vezette, akit ak­kor már irodalomtörténeti tanul­mányai, remek antológiái­­és mű­fordításai révén ismertünk. Az út­törők példája hamarosan köve­tőkre talált; testvériskolánknak, a debreceni kollégium fiúgimná­ziumának tanulói gondozták Édes Gergely­nek, Kazinczy kortársá­nak, az egykori debreceni diáknak Eredeti oktató meséit. Egyre több budapesti és vidéki iskola kap­csolódott be a munkába, a Ma­gyar Irodalmi Ritkaságok-sorozat az évek folyamán 63 kötetre sza­porodott, és csak 1944-ben sza­kadt meg. Közben — nem kis mértékben éppen ilyen indítékok alapján — magyar szakos bölcsész lettem, s a debreceni egyetemen Vajthó magántanári előadásainak hallga­tója. A gimnazista sorból ekkor már kinővén, megint csak kívül­ről figyelhettem a Ritkaságok­­sorozat újabb és újabb eredmé­nyeit. Ekkortájt határoztam el, hogy ha tanár leszek, magam is megpróbálom tanítványaimat ilyen irányba fordítani. A kedvező körülményekre azonban sokáig kellett várnom. A háború és­ az azt követő évtized egyéb gondokkal járt. Mikor azonban 1959-ben hírét vettük, hogy a Tankönyvkiadó gondozá­sában új diákkiadvány készül — ifj. Teleki Mihály naplója —, mi is munkához láttunk. Sokkal könnyebben ment, mint képzel­tem: akármihez kezdtem, min­denütt segítségre, pártfogókra, egykori diák-munkaközösségek tagjaira találtam, és az ügy ta­nítványaimban is lelkesedést kel­tett. Osztályom, a Kölcsey gim­názium akkori II. b-s tanulói tel­jes létszámban vállalták a mun­kát: Földi János (1755—1801) kéz­iratban maradt verstanának és közmondásgyűjteményének betű szerinti lemásolását. Hónapokon át jártak be a fiúk a Széchényi könyvtár kézirattárába, nyári va­kációjuk egy részéről is lemond­tak; kéziratmásolás közben egyre jobban megismerték és megsze­rették Földit, Csokonai barátját és mesterét. Közülük került ki a Földi életét és munkásságát is­mertető kis tanulmány írója, aki anyaggyűjtés céljából elutazott Debrecenbe és Hajdúhadházra, fényképfelvételeket készített Föl­di egykori lakóházáról, emlék­oszlopáról. Egy másik tanuló rendkívül gondos munkával elké­szítette 1800-nál több példabeszéd és közmondás vezérszavainak mu­tatóját, és ezzel — a Magyar Nyelvőrben megjelent kritika szerint — igen jó szolgálatot tett a nyelvtudományi kutatómunká­nak. Diákjaim ezenkívül sokat segítettek a Földi-szöveg magya­rázó jegyzetanyagának összegyűj­tésében is: némelyikük idővel egészen otthonosan mozgott a bibliográfiák, lexikonok, nyelv­­történeti és táj­szótárak világá­ban. Ebből az osztályból, ha jól emlékszem, összesen egy tanuló ment magyar szakos bölcsésznek, de valamennyiüknek életreszóló büszkesége marad, hogy előbbre­vitték a magyar irodalom ügyét. A Földi-kiadvány sikere továb­bi célok kitűzésére ösztönzött. Vajthó Lászlónak, akinek több Bessenyei-kézirat kiadását köszön­hetjük, régi terve volt, hogy ki­adja a Rómának Viselt Dolgai-t, de a terv évtizedekig nem valósul­hatott meg. A hatalmas terjedelem miatt ezúttal is csak a mű első felének kiadására vállalkozhat­tunk. Lelkes kis osztályom — 28 fiú és lány — több, mint egy évig keményen dolgozott, olvasta és másolta a kéziratot. Ez sokkal ne­hezebb munkának bizonyult, mint a Földi-kézirat gondozása: eleinte nagyon lassan ment, sok félreér­tést, elírást kellett tisztázni. Ké­sőbb egyre inkább megismerték Bessenyei bonyolult mondatait, szeszélyes írásmódját, kezdtek el­mélyedni a mondanivaló és a stí­lus érdekességeiben. Bessenyei művének alapja egy francia fel­világosult történetíró, Miliet mun­kája, de szószerinti vagy tartalmi fordításnak csak a mű kisebb ré­sze tekinthető. Bessenyei ugyanis a római történelem eseményeit minduntalan saját bőven áradó eszmefuttatásaival kommentálja; mint maga írja: tanulságul, oku­lásul saját kora magyar­­ olvasói számára. Így a mű fő értéke az, hogy színes, eleven képet ad a ma­gyar felvilágosodás korának poli­tikai, társadalmi és kulturális vi­szonyairól, sőt nem egyszer ki­tekint Európa­­ helyzetére is —■ egy sokat olvasott, immár puszta­­kovácsi magányában gondolkodó, felvilágosult író szemével. Diákjaim a kézirat másolása, majd a géppel írt szöveg revideá­­lása, végül a nyomdai levonatok olvasgatása, korrigálása folyamán valósággal beleélték magukat Bes­senyei világába. Megvitatták er­kölcsi, társadalmi vonatkozású né­zeteit, vele együtt derültek vagy háborogtak a XVIII. század ma­gyar társadalmának ellentmondá­sain, vele együtt foglaltak állást az embertelenség, a vakbuzgóság, a népzsaroló nemesi gőg, a mara­­diság ellen —, egyszóval maguké­vá tették az ókori Róma és a fél- Pátzay Pál: Az öreg Kazinczy

Next