Köznevelés, 1967 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1967-09-08 / 17. szám

Illetéktelenül belehallgattam egy idegenvezetésbe Esztergom­ban. A bazilika előtt állt három osztrák turista, egy pesti diák­lány — kezében útikönyvvel —* botladozva fordította nekik né­metre a következő mondatokat: — Ez a katedrális egy tizen­egyedik századbeli templom he­lyén állt, melyet Szép templom­nak neveztek annak idején. — Volt csúnya templom is? —■ kérdezett közbe fiz egyik rezes­orrú, öreg idegen. — Lehetett — így, zavartan a lány. — Az épület hossza százti­zennyolc méter, magassága kere­ken száz méter. A főkapunál Te­­legdi Csanád érseknek és Nagy Lajosnak a szobra áll.­­ — És az a Telegdi Csanád? —■ érdeklődött unottan a társaság sá­padt hölgytagja. — Biztos, hogy régen meghalt — hadarta az idegenvezető. — Az előcsarnokban a bazilikát építtető érsekek, vagyis Rudnay, Kopácsy, Simor és a többiek kőcímereit he­lyezték el. — Rutnaj, Kopási, Simor — is­mételte dünnyögve a harmadik osztrák és elzavart valami szú­nyogfélét a homlokáról... — Rutnaj... Rutnaj... Rutnaj... A másik két nevet el is feledte addigra. Később pedig minden igyekezete reménytelennek bizo­nyult arra, hogy egyáltalán tudo­másul vegye Bákócz Tamás, Vitéz János vagy Széchenyi György ne­vét ... Viszont amikor filmezhető tá­volságra jutottak az égig maga­sodó oszlopsoroktól, mindhármó­juk kezében berregni kezdett a fölvevőgép. ... Vajon csak ódon kövek esz­tétikus halmaza volna Esztergom? Balassi tanító úr Ha az ittenieknek egyszer ked­vük támadna arra, hogy olyasmit rendezzenek, mint a Szombathelyi szokásos történelmi karnevál — a magyar história megannyi fősze­replője népesítené be az utcákat. Ha I., Istvánról kiállítottak volna keresztlevelet, abba születési hely­ként Esztergom került volna be. És ott építtetett palotát a nép- ESZTERGOM mesei gazdagságú III. Béla. Kerek három évszázadon át királyaink székhelye volt a Duna-parti város, tehát a csillapíthatatlan indulatú I. Kálmánt csakúgy látták falai, mint a győzelmekhez szokott I. Lászlót, a pipogya II. Endrét vagy a földúlt országban ismét hont alapító IV. Bélát. És az ott meg­fordult külföldiek serege­ Sobieski János és Descartes, Monteverdi és Barbarossa Frigyes, Lodovico Ariosto és Marcus Aurelius. Azt viszont kevesebben tudják, hogy esztergomi volt az első magyar vendéglős, akinek a nevét följe­gyezték — Kopasz Péter. Az or­szág első nyilvános fürdője is Esz­tergomban nyílt meg — még III. Béla idejében. És fontosabb, de csak alig van híre: Anonymus esz­tergomi prépost volt. Jeles kódex­­író műhely működött a királyi székvárosban. Az sem csekélység, hogy Esztergomban rajzolták meg 1514-ben hazánk első elfogadható pontosságú térképét. És az olyan gesztusokban sem bővelkedik a magyar történelem, mint Vitéz Jánosé: saját zsebéből fedezte a pozsonyi egyetem alapításával kapcsolatos mammut költségeket. Mindezek ismeretében megkér­deztem a kardos Balassi szobor előtt egy hatalmas fagylalttal viaskodó lánykát. — Hány éves vagy? — Tizenkettő. — Hányadikat végezted a nyá­ron? Kis ügyeskedés, hogy el ne csöppenjen a vanilia. — Hatodikat. Négyesre. — Miről nevezetes Esztergom? Fagylaltszünet vagy még annál is több. — Az most nem jut hirtelen az eszembe. Hogy segítsek rajta, egy mentő­kérdés : — Kinek a szobra előtt állsz? Megkönnyebbülten fölnevet. — Balassa Béla tanítóé. — Tanítóé? — álmélkodom. — Mikor volt kardjuk a tanítóknak? Kis ellenfelem most már „ka­pásból vágja mezőnybe a labdát"’: — Amikor még verték a gye­rekeket. Azért picike igaza mégis volt, hiszen ki tanított bennünket ele­venebb példával magyar iroda­lomra a maga korában, mint Ba­lassi? Karsai dénárjai Ments isten, hogy bárki azt gondolja ebből, hogy valamiféle általánosítás vágya íratta volna le velem a fenti jelenetet! És úgy­nevezett átkötő epizódra sem volt szükségem, hiszen Esztergomnak és az iskolának a kapcsolata csak­nem évezredes és köztudott. A török uralom után pedig hamaro­san iskolaváros jellegűvé lett Esz­tergom. Már 1687-ben gimnázium működött falai között. Persze ne gondoljunk a mai fogalmak sze­rinti gimnáziumra! Kezdetben négy osztályos volt ez az iskola, s az 1694. évi följegyzés szerint mindössze két tanár látta el az ok­tatói teendőket. Hat osztályossá az 1728/29-es tanévben vált, s akkor is csupán 3 tanár tevékenykedett az összevont osztályokban. Nem érdektelen művelődéstör­téneti adalékot rejt az 1723-ban fölvett úgynevezett egyházlátoga­tási jegyzőkönyv, amely egyebek között ismertette Karsai Ferenc iskolamester jövedelmét. A 4 gim­náziumot végzett pedagógus jó is­kolaépületben 40 tanítvánnyal foglalkozott. A gyermekek mind­egyike 40—40 dénárt fizetett neki negyedévenként. Ezt kiegészítette évi 50 forint készpénzfizetés, 6 szekér fa, 3 akó bor, 4 akó sör, 2 mázsa ökörhús, 50 font kősó. Te­metésenként kapott továbbá 25 dénárt, a zsoltároknak egész éj­jel való énekléséért 1 forintot. Egy polgári teleknek megfelelő szántó­földjét és rétjét maga művelte. Esztergom prímási székhely volta is szerepet játszott abban, hogy már egy évszázaddal ezelőtt 6 középiskolája volt. Ma pedig a sok középiskola mellett 3 felső­­oktatási­ intézménye is van. A 25 000 lakosú városban 9200 diák tanul. Tanítóképzője, felsőfokú bánya- és vegygépipari techniku­ma országszerte ismert. Közgazda­

Next