Köznevelés, 1967 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1967-09-08 / 17. szám
Illetéktelenül belehallgattam egy idegenvezetésbe Esztergomban. A bazilika előtt állt három osztrák turista, egy pesti diáklány — kezében útikönyvvel —* botladozva fordította nekik németre a következő mondatokat: — Ez a katedrális egy tizenegyedik századbeli templom helyén állt, melyet Szép templomnak neveztek annak idején. — Volt csúnya templom is? —■ kérdezett közbe fiz egyik rezesorrú, öreg idegen. — Lehetett — így, zavartan a lány. — Az épület hossza száztizennyolc méter, magassága kereken száz méter. A főkapunál Telegdi Csanád érseknek és Nagy Lajosnak a szobra áll. — És az a Telegdi Csanád? —■ érdeklődött unottan a társaság sápadt hölgytagja. — Biztos, hogy régen meghalt — hadarta az idegenvezető. — Az előcsarnokban a bazilikát építtető érsekek, vagyis Rudnay, Kopácsy, Simor és a többiek kőcímereit helyezték el. — Rutnaj, Kopási, Simor — ismételte dünnyögve a harmadik osztrák és elzavart valami szúnyogfélét a homlokáról... — Rutnaj... Rutnaj... Rutnaj... A másik két nevet el is feledte addigra. Később pedig minden igyekezete reménytelennek bizonyult arra, hogy egyáltalán tudomásul vegye Bákócz Tamás, Vitéz János vagy Széchenyi György nevét ... Viszont amikor filmezhető távolságra jutottak az égig magasodó oszlopsoroktól, mindhármójuk kezében berregni kezdett a fölvevőgép. ... Vajon csak ódon kövek esztétikus halmaza volna Esztergom? Balassi tanító úr Ha az ittenieknek egyszer kedvük támadna arra, hogy olyasmit rendezzenek, mint a Szombathelyi szokásos történelmi karnevál — a magyar história megannyi főszereplője népesítené be az utcákat. Ha I., Istvánról kiállítottak volna keresztlevelet, abba születési helyként Esztergom került volna be. És ott építtetett palotát a nép- ESZTERGOM mesei gazdagságú III. Béla. Kerek három évszázadon át királyaink székhelye volt a Duna-parti város, tehát a csillapíthatatlan indulatú I. Kálmánt csakúgy látták falai, mint a győzelmekhez szokott I. Lászlót, a pipogya II. Endrét vagy a földúlt országban ismét hont alapító IV. Bélát. És az ott megfordult külföldiek serege Sobieski János és Descartes, Monteverdi és Barbarossa Frigyes, Lodovico Ariosto és Marcus Aurelius. Azt viszont kevesebben tudják, hogy esztergomi volt az első magyar vendéglős, akinek a nevét följegyezték — Kopasz Péter. Az ország első nyilvános fürdője is Esztergomban nyílt meg — még III. Béla idejében. És fontosabb, de csak alig van híre: Anonymus esztergomi prépost volt. Jeles kódexíró műhely működött a királyi székvárosban. Az sem csekélység, hogy Esztergomban rajzolták meg 1514-ben hazánk első elfogadható pontosságú térképét. És az olyan gesztusokban sem bővelkedik a magyar történelem, mint Vitéz Jánosé: saját zsebéből fedezte a pozsonyi egyetem alapításával kapcsolatos mammut költségeket. Mindezek ismeretében megkérdeztem a kardos Balassi szobor előtt egy hatalmas fagylalttal viaskodó lánykát. — Hány éves vagy? — Tizenkettő. — Hányadikat végezted a nyáron? Kis ügyeskedés, hogy el ne csöppenjen a vanilia. — Hatodikat. Négyesre. — Miről nevezetes Esztergom? Fagylaltszünet vagy még annál is több. — Az most nem jut hirtelen az eszembe. Hogy segítsek rajta, egy mentőkérdés : — Kinek a szobra előtt állsz? Megkönnyebbülten fölnevet. — Balassa Béla tanítóé. — Tanítóé? — álmélkodom. — Mikor volt kardjuk a tanítóknak? Kis ellenfelem most már „kapásból vágja mezőnybe a labdát"’: — Amikor még verték a gyerekeket. Azért picike igaza mégis volt, hiszen ki tanított bennünket elevenebb példával magyar irodalomra a maga korában, mint Balassi? Karsai dénárjai Ments isten, hogy bárki azt gondolja ebből, hogy valamiféle általánosítás vágya íratta volna le velem a fenti jelenetet! És úgynevezett átkötő epizódra sem volt szükségem, hiszen Esztergomnak és az iskolának a kapcsolata csaknem évezredes és köztudott. A török uralom után pedig hamarosan iskolaváros jellegűvé lett Esztergom. Már 1687-ben gimnázium működött falai között. Persze ne gondoljunk a mai fogalmak szerinti gimnáziumra! Kezdetben négy osztályos volt ez az iskola, s az 1694. évi följegyzés szerint mindössze két tanár látta el az oktatói teendőket. Hat osztályossá az 1728/29-es tanévben vált, s akkor is csupán 3 tanár tevékenykedett az összevont osztályokban. Nem érdektelen művelődéstörténeti adalékot rejt az 1723-ban fölvett úgynevezett egyházlátogatási jegyzőkönyv, amely egyebek között ismertette Karsai Ferenc iskolamester jövedelmét. A 4 gimnáziumot végzett pedagógus jó iskolaépületben 40 tanítvánnyal foglalkozott. A gyermekek mindegyike 40—40 dénárt fizetett neki negyedévenként. Ezt kiegészítette évi 50 forint készpénzfizetés, 6 szekér fa, 3 akó bor, 4 akó sör, 2 mázsa ökörhús, 50 font kősó. Temetésenként kapott továbbá 25 dénárt, a zsoltároknak egész éjjel való énekléséért 1 forintot. Egy polgári teleknek megfelelő szántóföldjét és rétjét maga művelte. Esztergom prímási székhely volta is szerepet játszott abban, hogy már egy évszázaddal ezelőtt 6 középiskolája volt. Ma pedig a sok középiskola mellett 3 felsőoktatási intézménye is van. A 25 000 lakosú városban 9200 diák tanul. Tanítóképzője, felsőfokú bánya- és vegygépipari technikuma országszerte ismert. Közgazda