Köznevelés, 1968 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1968-11-08 / 21. szám

II. 5. Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger; Csata­dal. 6. Szabó Ferenc: Oratórium Petőfi verseire (részlet a Föltámadott a tenger c. ora­tóriumból). III. 7. Arany János: Rendületlenül — 1860. 8. Erkel Ferenc: Hazám, hazám — 1860 (rész­let a Bánk bán c. operából). 9. Tompa Mihály: A gólyához. 10. Egressy Béni: Klapka induló. 11. Lévay József: Mikes. 12. Dalcsokor 1848—49 katonadalaiból. Március 15-én, az iskolai ünnepélyen a forradalom és szabadságharc menetét a megemlékezést tartó ha­todik b) osztály mondta el drámai tömörséggel és mély átéléssel tolmácsolva az eseményeket. A fent le­írt órák után volt mihez kapcsolni az elhangzó sza­valatok, idézetek és énekkari művek tartalmát, han­gulatát Végig fegyelmezetten és érdeklődéssel fi­gyelt minden tanuló, s ehhez az ünnepélyes öltözet, a zászlófelvonás is méltó keretet adott. Az ünnepély­re sokáig emlékeznek még diákjaink. E tanévben hasonló módon szeretném előkészíteni a három 50. évfordulót, mely a forradalmi nemzeti és nemzetközi hagyományok ápolásának alkalma lesz, összekapcsolja a KIMSZ-ről, a pártról és a Tanács­­köztársaságról tanult események láncolatát. Kiindu­lásként itt a tavaly 50. évfordulóját ünneplő Októ­beri Szocialista Forradalom hatását vesszük alapul. A történelmi tényeket ebben a munkában is irodalmi alkotások segítségével hozom közelebb, s a teljes ha­tást a tankönyvekben szereplő zenei szemelvények éneklése, meghallgatása adja. Itt emlékszünk meg is­kolánk egykori tanulójáról, Löwy Sándorról, aki 23 éves korában áldozta fel életét a hazáért. Az elmúlt évben felállított emléktábla megkoszorúzása is része lesz megemlékező óránknak. Előkészületeinket már megkezdtük, az énekkar is a feladatok megoldására készül Minden iskolai évben sok gon­dot okoz mind az általános, mind a középiskolai végzős évfolya­mok osztályfőnökeinek a tanulók továbbtanulására, pályaválasz­tására vonatkozó javaslatok, ajánló személyi jellemzések el­készítése. Előfordul, hogy a szü­lőkkel és a tanulókkal konflik­tusok keletkeznek miatta; az ér­dekeltek elégedetlenek az aján­lással, nem tartják eléggé meg­győzőnek, szuggesztívnek, „me­legnek”, mert azt hiszik, hogy ha az ajánlásból hiányoznak a szu­­perlatívuszok, ez kedvezőtlenül befolyásolja a tanulók esélyeit. Rendkívül fontos, hogy közös elhatározással arra törekedjünk: minden bőbeszédű méltatás he­lyett a tények bizonyító erejével győzzük meg a felvevő szerveket a tanuló tehetségéről, rátermett­ségéről, reális értékeiről. A ta­nulók eredményei, tettei, pozitív személyiségtulajdonságai legyenek a mellettük szóló érvek, ezek be­széljenek a „nagy szavak” he­lyett. Az ilyen jellemzések szakszerű és sokoldalú tájékoztatást adó elkészítéséhez alapvető segítsé­get nyújt a M.M. 10091/1967. sz.­ rendelkezése, amelynek nyomán máris tapasztalhatjuk, hogy az ajánlások konkrétabbak, kevesebb bennük a szólamszerű megállapí­tás, a tárgyi adatokkal kellőkép­pen alá nem támasztott bőbeszé­dű (nem egyszer mellébeszélő) általánosítás. A probléma azonban a rendel­kezés óta eltelt egyetlen év alatt még mindig nem oldódott meg maradéktalanul. Ennek egyik okát abban látom, hogy sem a szülők, sem a tanulók nem tud­nak arról, hogy a továbbtanulási, pályairányítási jellemzéseket az említett rendelkezésben nagyon is pontosan körvonalazott szabá­lyok és elvek szerint kell elkészí­teni. Nem ismerik tehát azokat a követelményeket, normákat, elő­írásokat sem, amelyeknek meg kell felelniük. A szülők utólagos reklamációit, elégedetlenségét szinte egy csa­pásra meg lehetne szüntetni, ha idejében tájékoztatnánk őket arról, melyek a feltételei annak, hogy gyermekeik a beiratkozás­hoz, továbbtanuláshoz szükséges ajánlást megszerezhessék, illetve kiérdemeljék. Ez feltétlenül hatással lenne mind a tanulók munkafegyelmé­re, mind a szülőknek az iskolá­val való együttműködésére. A jellemzés elkészítésének módjára, tartalmára vonatkozó miniszteri rendelkezésen kívül ugyancsak jelentős a 3/1968. M.M. sz. (1968 májusában kelt) rendelet a felsőoktatási intézményekbe való felvétel szabályozásáról. Ez természetesen csak a jövőben érezteti gyümölcsöző hatását, de azt is csak akkor, ha az iskola, illetve az osztályfőnök idejében közli mind a szülőkkel, mind a tanulókkal, hogy a rendelkezés 13. § (2­) bekezdésében foglaltak szerint a felvételi vizsgatárgyak­ból a középiskola II., III. és IV. osztályában elért átlageredményt is beszámítják a felvételi pont­számokba. A szülőknek az ajánlás iránt támasztott, sokszor megalapozat­lan igényeivel szemben jobban megoszlik majd a felelősség is. Ne csak az iskolától, osztályfő­nöktől, az iskolabizottságtól vár­ják az ajánló érvek felsorakozta­tását, hanem az osztályfőnökkel együttes erővel törekedjenek arra, hogy a tanulóévek alatt mi­nél több pozitív tényanyag, adat, bizonyító érv kerüljön a tanuló neve mellé a befejező minősítő jellemzésbe. Ennek a szervezett együttes akarásnak, közös erőfeszítésnek lesz még egy másik haszna is: felszínen tartja majd a pályavá­lasztást és a pályaalkalmasságot valamennyi fél előtt. Rákénysze­ríti az osztályfőnököt, a szakta­nárt és a szülőket is arra, hogy állandóan és éberen figyeljék a tanítványok személyiségtulajdon­ságait, különösen pedig érdeklő­désük, hajlamaik, tehetségük, egész magatartásuk fejlődését. Ebből nyilvánvalóan követke­zik; nem csupán a felvételi vizsga két tárgyáról lesz szó, hanem ha közben valami ok miatt meg kell változtatni az eredeti pályaválasz­tási elképzelésüket, biztonságul a közelálló vagy rokontárgyak anyagából is olyan eredményt ér­jenek el az utolsó három év alatt, hogy a felvételi vizsgán azzal se valljanak szégyent. Dr. Zombor Zoltán ISKOLA ÉS ÉLET 809

Next