Köznevelés, 1971 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1971-02-19 / 4. szám
tővé, amilyenekről huszonöt évvel ezelőtt még a szakemberek sem álmodtak. A fizikában ugyanannyira ismertetnünk kell ma az elektronikus számítógépek elvi működését, mint amennyire a rádió és a tv-készülék működését ismertetjük. Amikor a trigonometriában vagy az analitikus geometriában egy-egy bonyolult feladat megoldásakor megoldási tervet készíttetünk, említsük meg, hogy a számítógépek programjának készítésekor is ehhez hasonló az első teendő. (Folyamatábra, blokkdiagramm-készítés az eljárás neve). — A középiskola felső osztályaiban a legtöbb tanuló képzeletét megragadja az a — Neumann János nyomán elhangzó — megállapítás is, hogy minden olyan probléma, amely logikus lépések egymásutánjára bontható (algoritmizálható), megoldható számítógépekkel is. Nagyjából az eddig említettek azok, amikkel a mai tanterven belül órarendi keretben a számítógép-ismeretek minden középiskolai tanulóban megalapozhatók, vagy talán helyesebben: a számítógépek iránti érdeklődés mindenkiben felkelthető. Nézzük most azt, hogy például a fizikai gyakorlatokon vagy a szakkörökben mit nyújthatunk a különösebben érdeklődőknek már középiskolás korban. Tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a „különösebben érdeklődők” a fentebbi előkészítés nyomán a tanulók 20—25 százalékát is kiteszik, és nagyon sokat nyújthatunk nekik. Két szélsőséges álláspont van a számítógép-ismeretek alaposabb középiskolai oktatásával kapcsolatban. Az egyik szerint ehhez semmiféle eszköz nem szükséges. Az sem, hogy a tanulók üzemben levő számítógépet közelről lássanak, az ottani munkát úgyis csak zavarnák. A számítógépek óradíja pedig csak ezer forintokban fejezhető ki. Elegendő, ha mesélünk nekik a gépekről, vagy a számítógép-ismeretek matematikai részével foglalkozunk részletesebben. Így bizony a tanulók egy százaléka sem fog érdeklődni „különösebben”. (Filmek bemutatása ezen esetleg valamit javíthat, de nem sokat.) A másik szélsőséges álláspont szerint a számítógépek hamarosan úgy elterjednek, hogy a kisebbekből vagy a használatból kivontakból úgy is jut minden iskolának. Addig nem lehet semmi lényegeset tenni ezen a téren. Erre csak azt mondhatom, hogy így gondolkodva a számítógépek aligha terjednek el. De üzemi számítógépiek különben sem valók tanulóknak. A használatból kivontakon pedig csak elavult technikát tanulhatnának. Szerintem kellenek eszközök a számítógép-ismeretek alaposabb oktatásához, mert a gyerek tevékenykedni szeret. Nem kötelező, szakköri foglalkozás pedig csak úgy lehet eredményes, ha a tanuló szívesen csinálja. Az eszközöknek didaktikailag jól átgondolt taneszközöknek kell lenniük. A hidraulikus sajtó vagy a daru működési elvét sem autógyári présen, illetve hajógyári darun mutatjuk be, hanem az alapelveket jól kidomborító taneszközökön. A számítógép-ismeretek tanításához is olyan taneszközök kellenek, amelyeken a maradandó működési elvek ismerhetők meg. Az eszköz bonyolultsága nem haladhatja meg a tanulók képességét. A nyújtott ismeretek pedig a tanulók felfogó képességéhez kell, hogy igazodjanak. Nézzünk ezek után egy gyakorlatban jól bevált példát. A középiskola első, második és harmadik osztályában tapasztalataink szerint jól használható a többezer példányban forgalomban levő Miscromat elnevezésű kibernetikai építőkészlet. Fizikai gyakorlatokon vagy szakköri munkában két évre ad elegendő és értékes anyagot. Tanári vezetéssel a nem műszaki beállítottságú tanulók is szívesen játszanak vele, és közben alapvető számítógépismereteket sajátítanak el, mint például a kódolás, a programozás, a kapcsolásalgebra, a szimulálás stb. A kapcsolások összeállítása egyszerű dugaszolással megy. A működtetéshez zseblámpatelep vagy akkumulátor elegendő. (Részletesebb ismertetését megtaláljuk A Fizika Tanítása 1967. évi 1. számában, az Élet és Tudomány 1967. évi 50. számában és a Fizikai Szemle 1969. évi 5 számában.) Szakkörökben a Mikromat 150 oldalas vezérkönyve által nyújtott anyag kiegészíthető közép- A Mikromat kibernetikai építőkészlet