Köznevelés, 1971 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1971-02-05 / 3. szám
Kogutowicz Károly szegedi egyetemi tanár, az oktatófilmek fölhasználásának talán legsokoldalúbb gyakorlattal rendelkező úttörője. Természetesen a túl hoszszú bevezetés sem jó. Ha mindenképpen szükséges, akkor a „filmes” órát megelőzően előkészítő órát kell beiktatni. „... Egyáltalán nem zavar, ha a tanár a film bizonyos szakaszait... nem kíséri magyarázatokkal. Sőt azt gondolom, hogy a túlságosan bő magyarázat kedvezőtlen hatású” — írja Kogutowicz. (Néma filmre gondoljunk !) A didaktikai alapelvek alkalmazásának technikai feltételei is vannak. „Ha csak lehetséges volna, mindenütt olyan rendszerű géppel kellene vetítenünk ... melyet bármelyik pillanatban meg lehet állítani, hogy az előadó állóképről a szükség szerint hosszabban is megmagyarázhasson valamely jelenséget. Pedagógiai szempontból továbbá kívánatos volna bármely részletnek ismételt vetítése is ...” (Ez utóbbit csak napjainkban oldotta meg kielégítő módon a technika, az ún. EP kazettába helyezett, viszonylag rövid, végtelenített filmszalagokkal.) Kuriózumképpen említem, hogy a folyóirat lapjain — külföldi kísérlet ismertetéseként — egy ízben fölbukkan a nappali világításnál történő vetítés lehetősége is. „Nagyon jó eredménnyel jár jelenségek hirtelen bemutatása, felkiáltásszerűen, mintha csak a szabadban járnánk, váratlanul állanánk vele szemben — íratja le a tanári intuíció akkor, de igazolják nagy számú mérésen alapuló kísérleti eredményekújabban (Szolovjeva). „Minden humoros jelenségre külön rá kell terelni a figyelmet, nem szabad azt gondolni, hogy azt úgyis mindenki látja. A felvidítás pedig mindig üdvös” — tanácsolja a tapasztalt pedagógus. S ha már a pszichológiai vonatkozású adalékoknál tartunk, említsük meg, hogy dr. Felföldy István polgári iskolai tanár megkísérli összefoglalni az egyes korosztályoknak a filmmel kapcsolatos igényeit, gondolkodási műveleteit. Alsó fokon (6—10 év) — írja — a film látványossága hat elsősorban. Az óriásira nagyított méretek (pl. rovar), hirtelen fölbukkanás, gyors közeledés. Nagy értéke van e korosztály számára az egymásmellettiség és egymásutániság filmbeli föloldásának és a lassított fölvételeknek. Középső fokon (10—15 év) a tanuló már szeret bizonyos megszokott törvényszerűségek szerint eljárni. Figyelmét leginkább az ragadja meg, ha a filmen az ismereteket logikai sorrendben érzékeli. Gondolkozásában — Felföldy szerint — deduktíve jár el. Felső fokon (15—18 év) a tanuló rendszerez, a problémát az oktatófilmen a maga genetikus fejlődésében szereti látni, a feldolgozást pedig induktive és deduktive végzi. Mintaszerű, amit az oktatófilmmel szemléltetett anyag rögzítésének eszközeiről olvashatunk egy cikk befejező mondataiban: „Utólagos megbeszélések, a megfigyelés élességében rendezett... versengés rendkívül hasznos nevelő eszköz, a tanárnak pedig szintén tanulságos pszichológiai kísérlet. Valószínűleg jól beválnának az előadások után készítendő írásbeli dolgozatok is, talán iskolaiak inkább, mint háziak.” A húszas években tört be a hangosfilm az oktatófilm területére. A magyar szakemberek véleménye nem volt egységes, ha a hangos oktatófilm jövője került szóba. Vitatkoztak erről a Film és Művelődésben is. A hangosfilmmel szembeni fenntartások egy része konzervativizmusból ered; vannak, akik képtelennek tartják a gyermeket arra, hogy egyszerre figyeljen a képre és a hangra. De megfogalmaznak elgondolkoztató aggályokat is. „A hangos oktatófilm ..., amely a kísérő előadás mechanikus közvetítésével a tanár, tanító munkáját kívánja ellátni, fából vaskarika... A megszólaló vászon nem tud tanítani, hanem csupán az ölhetett kézzel ülő növendéksereg számára a maga módján előadni.” Bizony, e korai fölismerés ellenére készültek oktatófilmek nálunk nem is olyan régen, melyeknek legfőbb hibájuk, hogy előre kimondják azt, amit a tanuló és a tanár közös munkájával kellene megfogalmazni. — Örömmel üdvözlik viszont Kőhegyi Gyula rajza