Köznevelés, 1972 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1972-12-15 / 24. szám

ÖRÖKSÉG Budapest centenáriuma idén minden más évfordulót elszürkít egy kicsit. Talán csak egy má­sik centenáriumot nem, a Medve utcai iskoláét. Legalábbis a vízi­városiak szemében. Hiszen van számos külsőre esztétikusabb, fel­szereltségében korszerűbb, építé­szetileg modernebb alsófokú ok­tatási intézményünk; de idősebb alig. Az iskola kora ad rangot az itt tanító tanárnak s a tanulóifjú­ságnak egyaránt. Ám a hagyo­mány kötelez is. A tantestületet Németh László több mint egy év­tizedes pedagógusi és iskolaorvo­si tevékenysége, a diákokat pe­dig az egy kisebb városnyi elő­dök példája ösztönzi helytállásra. Az első ■ tanév 1872. november 10-én kezdődött, egyelőre még az alsó-vízivárosi kapucinus templom mellett levő elemi iskola épüle­tében. Azután a költözködés kor­szaka kezdődött. Az 1873/74-es tanévben a Tabánban, az Attila utda 644. számú épületében talál­juk az iskolát, s csak 1876-ban kerül mai helyére, a „Fekete medve” utcájában működő Elemi Iskola második emeletére. K Mil­lennium látszatcsillogása árnyéká­ban fejlődött ki az alsóbbfokú közalkalmazottakra épülő polgári hivatalnokrendszer. Az ehhez szükséges ismeretek elsajátítását volt hivatott kielégíteni a kor­szak új iskolatípusa, a hat ősz-22_________ tályos polgári. A kispolgári igény­re szabott iskola iránt egykettőre megnőtt az érdeklődés, s a Medve utcai polgárinak is terjeszkednie kellett. Ez azonban nem mehe­tett zökkenő nélkül. 1884-ben született meg a ke­reskedelmi iskolák megszervezé­séről szóló határozat, s hatására a Medve utcai iskola is, Németh Lászlót idézve, „valóságos gyűj­temény iskola” lett. Az elemi, a polgári és a kereskedelmi szoron­gott a szűk épületben, volt olyan év, amikor ezerötszáz diák zsi­bongott a folyosókon, tantermek­ben. Az elemi három osztálya át is szorult a szomszédos Batthyány utcai iskolába, de a túlzsúfolt­ság csak 1899-ben oldódott, ami­kor a kereskedelmi elköltözött. Hosszú évtizedekig úgy lát­szott, hogy az iskola végre ura épületének, de a felszabadulás után újból kísértett a múlt. So­káig kellett várni, amíg a 27. MüM Ipari Szakmunkástanuló Intézet az 1972/73-as tanév kezdé­se előtt kiköltözött, átadva az ál­tala használt három tantermet. A megoldás későn jött. A város­­rendezés a Víziváros képét is megváltoztatta. Tömegesen köl­töznek el a lakók, ha ideiglenesen is, és nehéz az első osztályokat beindítani. A környék szakosított általános iskolái amúgy is elszip­pantják a gyermekanyagot. Külö­nösen a javát. S a Németh László által „leúsztatottnak” neyezett, máshonnan áthelyezett (sokszor túlkoros) osztályok egészen az el­múlt tanév végéig termelték a fö­lös pedagógiai problémákat. Ami­kor mindez múltnak tűnt, bele­szólt megint egy külső tényező, ezúttal a metró építése körüli át­csoportosítások. A nehezen kihar­colt, kiböjtölt főbérletből egy hó­napon belül ismét társbérlet lett. A változatosság kedvéért most majd a vízivárosi óvoda kerül ideiglenesen az iskola hat helyi­ségébe. A Medve százéves társ­bérleti gondjai a mai napig nem megoldottak. „Egy stílszerű, kolosszális, tá­gas, világos, tiszta iskolaépület vonzza, buzdítja egyfelől a közön­séget gyermekeinek taníttatására és neveltetésére, másfelől a köny­­nyen lelkesedő ifjúságot égő vággyal tölti el, hogy mielőbb a szép épület képzettséget és mű­veltséget nyújtó csarnokaiba jut­hasson” — idézi ironikusan a ko­rabeli reklámot Németh László A Medve utcai polgári című könyvében. Egy gyengébb írás­készséggel rendelkező hajdani ta­nuló pedig tíz esztendővel a Né­meth László-idézet keletkezése után az iskola állapotát egyene­sen siralmasnak találja. „Iskolánk 1947 óta, mióta én ide járok, min­dig szépül. Most ugyan nem szé­pítik, hanem javítják. A geren­­dázat elkorhadt, ezért alátámo­gatták. Így nem valami gyönyörű. Sok fiú nem is szeret ide járni. A mamák meg — amikor először jönnek ide, elszomorodnak és sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék