Köznevelés, 1973 (29. évfolyam, 1-41. szám)

1973-06-08 / 23. szám

2 AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANTERV MÓDOSÍTÁSA A következő tanévben életbe lépő tananyagcsökkentés dokumentumait széles körű érdeklődés, nagy várakozás előzi meg. A Köznevelés ez évi 10. számában már tájé­koztatást adtunk — iskolatípusonként — a téma általános kérdéseiről, a 20. szám pedig magasabb szintű egységben, az új intézkedésekkel összefüggésben foglalkozott vele. A következőkben oktatási rendszerünk alapjának, az általános iskolának a tan­tervmódosítását, tananyagcsökkentését ismertetjük, mintegy előzetes tájékoztatást adva az augusztusban megjelenő tantárgyi anyagok lényegéről. Mindezzel segíteni kívánjuk a tanév végi testületi megbeszéléseket, továbbképzéseket, a felkészülést a következő tanévre. Az MSZMP KB 1972. június 15-i határozata egyértelműen megfogalmazta az általános iskola kiemelt fejlesztését. Ez a kiemelés nem véletlen, hanem azoknak a társadalmi és gaz­dasági életünkben bekövetkezett változásoknak a törvény­­szerű következménye, amelyek az általános iskola funkcióját szükségszerűen bővítik. E változások az általános iskolai munkára vetítve olyan tartalmú és jellegű feladatokban fogalmazhatók meg, amelyek egyre inkább új feladatrendszer kialakítását, az általános is­kola komplex (tartalmi, feltételbeni, szervezeti) fejlesztését sürgetik. Az általános iskolának az az egyik specifikuma, hogy le­felé nyitott. Ezen azt kell érteni, hogy az iskolára való elő­készítés — történjék óvodában vagy tanfolyamon — jelenti azt a bázist, amelyre egyre inkább nemcsak építeni lehet, hanem építeni kell. Az általános iskola másik specifikuma, hogy je­lenleg az 1—4. és 5—8. osztály viszonylag külön-külön él. Az ún. alsó és felső tagozat szervesebb egységének további erősíté­se olyan belső tartalék, amelynek feltárása egyre sürgetőbb. Az általános iskola e két fő jellemvonására építhető a Központi Bizottság határozatának az a pontja, amely az isko­larendszer jelenlegi keretei között jelöli ki a továbbfejlesztést, az előrelépést. Az általános iskolát érintő főbb feladatok, így a tananyag csökkentése érdekében elrendelt tantervmódosítás is — a fentebb körvonalazott két specifikum figyelembevételé­vel — ennek a nagyobb feladatrendszernek az előkészítői. Eb­ben az értelemben a tananyagcsökkentés egy nagyobb korsze­rűsítési folyamat ma megvalósítható szakasza. A megjelent miniszteri utasítás és a hozzá kapcsolódó vég­rehajtási irányelvek, valamint a nyár folyamán megjelenő uta­sítás-mellékletek együtt alkotnak egészet. Az utasítás-mellékle­tek a tantervet (a tanítás anyagát, a követelményeket stb.) módosítják, a végrehajtás irányelvei pedig a tananyag csök­kentésével együtt a tanulók tágabb értelmű túlterhelése csök­kentésének szükségességére és lehetőségeire irányítják a figyel­met. A félreértések elkerülése, az alapfeladat egységes értelme­zése érdekében hangsúlyozni kell, hogy nem az igényesség la­zításáról, hanem a túlterhelés csökkentése révén a minőségi munka jobb feltételeinek megteremtéséről van szó. A tanterv­módosítás ehhez a minőségi munkához adja meg az új keretet. A tananyag és a tanulói túlterhelés csökkentésének tulaj­donképpen két nagy kérdésköre van. A tanulási idő, a tanulók munkaidejének problémái; tartalmi kérdések (a tananyagok és a követelmények módosítása). A tanulók munkaidejének problémái nem mai keletűek, szorosan összefüggenek a pedagógiai, metodikai kultúrával, és ennek alapján azzal a szemlélettel, hogy a tanulók otthoni munkája az oktatási folyamat szerves kiegészítője. A tananyag és a tanulók túlterhelésének csökkentése a pedagógus és a diák együttes munkájában valósul meg, éppen ezért alapvetően a tanítási órák pedagógiai, metodikai korsze­rűségének, illetve korszerűsítésének függvénye. A tanítási órák intenzitásának, gazdaságos kihasználásának fokozása teremti meg a házi feladatok lényeges csökkentésének az alapját is. Ezért is tulajdonítunk nagy jelentőséget az irányelvek 5. pont­jában megfogalmazott metodikai elveknek. A metodika kor­szerűsítésében elsősorban arra kell törekedni, hogy az egész osztálynak feladandó házi feladatra ne legyen szükség, a ta­nítási óra legyen a tanulónak az a munkaideje, amikor fel­dolgozza és elsajátítja a tananyagot, s teljesíti a tantervi kö­vetelményeket. Ma még nem tagadjuk a házi feladat hagyományos funk­cióját: az előzetes tapasztalatgyűjtést, a rögzítést, a gyakorlást, az alkalmazást. Más kérdés, hogy évtizedek tapasztalata mit mutat e fontos didaktikai lépések házi feladatok formájában realizálódó hatásfokáról, eredményességéről. Az irányelvekben azonban jelezzük, hogy kívánatosnak tartjuk a házi feladat olyan értelmű funkcióváltozását, hogy az osztályméretű didak­tikai lépés helyett egyre inkább az egyéni képességek érdek­lődésen alapuló kiteljesítését, vagy az egyéni hibák korrekció­ját, a lemaradások felszámolását, a felzárkózást szolgálja. Ezt kívánja a — más vonatkozásokban is hangsúlyos — differen­ciálás elve, az a tény, hogy a tanulás alapvetően individuális munka. A tananyag és a tanulói túlterhelés csökkentésének másik nagy területéről, a tartalmi kérdésekről a soron következő írá­sok adnak tantárgyanként előzetes tájékoztatást. A tartalmi vál­tozások meghatározó jellemzője, hogy az érvényes tanterven alapulnak. Ezért végsősorban tantervmódosításról van szó. Eb­ből következik, hogy a tanterv változatlan és változtatott ré­szeit egységben kell látni. A tankönyv módosítása csak akkor lép előtérbe és válik hangsúlyosabbá, amikor a tanterv túlsá­gosan általános megfogalmazásai miatt a tananyagcsökkentés tantervi terminológiával nem volt kifejezhető (pl. az irodalmi szemelvények csökkentése vagy változtatása). Nem változott az általános iskolai tantervben az általános iskola céljának, az egyes tantárgyak feladatrendszerének meg­határozása. Ez egyben azt is jelzi, hogy az alapvető elveket (mint a reformelveket) változatlanul érvényeseknek tartjuk. A tantervmódosítás kettős célt szolgál. 1. Küszöbölje ki a tananyag mennyiségének túlméretezettségét, az egyoldalú, az emlékezetre alapuló túlterhelést; enyhítse az alsó és felső ta­gozat közötti átmenet nehézségeit. 2. Erősítse az alapvető is­meretek megértését és alkalmazását; növelje a gondolkodás fejlesztésének, a tanulók öntevékenységének, a tanulás diffe­renciálásának, az egyéni hibák javításának lehetőségeit. E céloknak megfelelően általánosan csökkent az új anyag feldolgozásához szükséges órák száma, egyben jelentősen nö­vekedett a rendszerezésre, kísérletezésre, az ismeretek önálló al­kalmazására, a korrekciókra stb. fordítható idő. Mindezek le­hetővé teszik a korszerűbb szervezeti formák és módszerek al­kalmazását. A csökkentések mellett nagyon fontosak a tananyag-átcso­portosítások is. Ezek egy-egy évfolyamon belül lényeges össze­vonásokat tettek lehetővé (pl. a számtani mértan 5. osztályos anyagában). Az évfolyamok közötti átcsoportosítások pedig elő­segítették a vertikális összefüggések erősítését, a tantárgyak kö­zötti koncentráció javítását. A tantervmódosítás révén részben csökkentek, részben pon­tosabbakká váltak a követelmények. Pl. a földrajz, a fizika a kémia tantárgyakban jelentős lépést tettünk a követelmény­­rendszer pontosabb meghatározása felé. Tantárgyanként és az egész általános iskolai tananyagra értelmezhetően körvonala­­zottabbá vált a tanítás törzsanyaga. Lényeges jellemzője a tantervmódosításnak, hogy növeli a tanterv rugalmasságát. Ez is azt célozza, hogy minél több ta­nuló számára biztosítható legyen az alapvető ismeretek elsajá­títása, illetve az alapvető készségek megfelelő szintjének kiala­kítása. Ezért kap nagyobb szabadságot a pedagógus az 5—8. osztályban a tantárgyak kiegészítő anyagrészeinek feldolgozá­sára, az alsó tagozaton pedig, pl. a 4. osztályban, az írás tan­tárgy óraszámának rugalmasabb felhasználására. A tananyagcsökkentésben és a tantervmódosításban nem ve­zettek bennünket százalékok. Ha egy tantárgyból vagy témából csökkentettünk, azért tettük, hogy más, fontosabb részekre, az általános iskola funkciója vagy a tanulók továbbhaladása szempontjából alapvetőbb tudnivalókra több időt és energiát szabadítsunk fel. Éppen ezért ezt a tantervmódosítást olyan lépésnek tekintjük, amely az érvényes tanterv által behatárolt keretek között elemeiben előre mutat, és jelentős lépést tesz egy új tantervi koncepció­ irányába.

Next