Köznevelés, 1973 (29. évfolyam, 1-41. szám)
1973-06-08 / 23. szám
2 AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANTERV MÓDOSÍTÁSA A következő tanévben életbe lépő tananyagcsökkentés dokumentumait széles körű érdeklődés, nagy várakozás előzi meg. A Köznevelés ez évi 10. számában már tájékoztatást adtunk — iskolatípusonként — a téma általános kérdéseiről, a 20. szám pedig magasabb szintű egységben, az új intézkedésekkel összefüggésben foglalkozott vele. A következőkben oktatási rendszerünk alapjának, az általános iskolának a tantervmódosítását, tananyagcsökkentését ismertetjük, mintegy előzetes tájékoztatást adva az augusztusban megjelenő tantárgyi anyagok lényegéről. Mindezzel segíteni kívánjuk a tanév végi testületi megbeszéléseket, továbbképzéseket, a felkészülést a következő tanévre. Az MSZMP KB 1972. június 15-i határozata egyértelműen megfogalmazta az általános iskola kiemelt fejlesztését. Ez a kiemelés nem véletlen, hanem azoknak a társadalmi és gazdasági életünkben bekövetkezett változásoknak a törvényszerű következménye, amelyek az általános iskola funkcióját szükségszerűen bővítik. E változások az általános iskolai munkára vetítve olyan tartalmú és jellegű feladatokban fogalmazhatók meg, amelyek egyre inkább új feladatrendszer kialakítását, az általános iskola komplex (tartalmi, feltételbeni, szervezeti) fejlesztését sürgetik. Az általános iskolának az az egyik specifikuma, hogy lefelé nyitott. Ezen azt kell érteni, hogy az iskolára való előkészítés — történjék óvodában vagy tanfolyamon — jelenti azt a bázist, amelyre egyre inkább nemcsak építeni lehet, hanem építeni kell. Az általános iskola másik specifikuma, hogy jelenleg az 1—4. és 5—8. osztály viszonylag külön-külön él. Az ún. alsó és felső tagozat szervesebb egységének további erősítése olyan belső tartalék, amelynek feltárása egyre sürgetőbb. Az általános iskola e két fő jellemvonására építhető a Központi Bizottság határozatának az a pontja, amely az iskolarendszer jelenlegi keretei között jelöli ki a továbbfejlesztést, az előrelépést. Az általános iskolát érintő főbb feladatok, így a tananyag csökkentése érdekében elrendelt tantervmódosítás is — a fentebb körvonalazott két specifikum figyelembevételével — ennek a nagyobb feladatrendszernek az előkészítői. Ebben az értelemben a tananyagcsökkentés egy nagyobb korszerűsítési folyamat ma megvalósítható szakasza. A megjelent miniszteri utasítás és a hozzá kapcsolódó végrehajtási irányelvek, valamint a nyár folyamán megjelenő utasítás-mellékletek együtt alkotnak egészet. Az utasítás-mellékletek a tantervet (a tanítás anyagát, a követelményeket stb.) módosítják, a végrehajtás irányelvei pedig a tananyag csökkentésével együtt a tanulók tágabb értelmű túlterhelése csökkentésének szükségességére és lehetőségeire irányítják a figyelmet. A félreértések elkerülése, az alapfeladat egységes értelmezése érdekében hangsúlyozni kell, hogy nem az igényesség lazításáról, hanem a túlterhelés csökkentése révén a minőségi munka jobb feltételeinek megteremtéséről van szó. A tantervmódosítás ehhez a minőségi munkához adja meg az új keretet. A tananyag és a tanulói túlterhelés csökkentésének tulajdonképpen két nagy kérdésköre van. A tanulási idő, a tanulók munkaidejének problémái; tartalmi kérdések (a tananyagok és a követelmények módosítása). A tanulók munkaidejének problémái nem mai keletűek, szorosan összefüggenek a pedagógiai, metodikai kultúrával, és ennek alapján azzal a szemlélettel, hogy a tanulók otthoni munkája az oktatási folyamat szerves kiegészítője. A tananyag és a tanulók túlterhelésének csökkentése a pedagógus és a diák együttes munkájában valósul meg, éppen ezért alapvetően a tanítási órák pedagógiai, metodikai korszerűségének, illetve korszerűsítésének függvénye. A tanítási órák intenzitásának, gazdaságos kihasználásának fokozása teremti meg a házi feladatok lényeges csökkentésének az alapját is. Ezért is tulajdonítunk nagy jelentőséget az irányelvek 5. pontjában megfogalmazott metodikai elveknek. A metodika korszerűsítésében elsősorban arra kell törekedni, hogy az egész osztálynak feladandó házi feladatra ne legyen szükség, a tanítási óra legyen a tanulónak az a munkaideje, amikor feldolgozza és elsajátítja a tananyagot, s teljesíti a tantervi követelményeket. Ma még nem tagadjuk a házi feladat hagyományos funkcióját: az előzetes tapasztalatgyűjtést, a rögzítést, a gyakorlást, az alkalmazást. Más kérdés, hogy évtizedek tapasztalata mit mutat e fontos didaktikai lépések házi feladatok formájában realizálódó hatásfokáról, eredményességéről. Az irányelvekben azonban jelezzük, hogy kívánatosnak tartjuk a házi feladat olyan értelmű funkcióváltozását, hogy az osztályméretű didaktikai lépés helyett egyre inkább az egyéni képességek érdeklődésen alapuló kiteljesítését, vagy az egyéni hibák korrekcióját, a lemaradások felszámolását, a felzárkózást szolgálja. Ezt kívánja a — más vonatkozásokban is hangsúlyos — differenciálás elve, az a tény, hogy a tanulás alapvetően individuális munka. A tananyag és a tanulói túlterhelés csökkentésének másik nagy területéről, a tartalmi kérdésekről a soron következő írások adnak tantárgyanként előzetes tájékoztatást. A tartalmi változások meghatározó jellemzője, hogy az érvényes tanterven alapulnak. Ezért végsősorban tantervmódosításról van szó. Ebből következik, hogy a tanterv változatlan és változtatott részeit egységben kell látni. A tankönyv módosítása csak akkor lép előtérbe és válik hangsúlyosabbá, amikor a tanterv túlságosan általános megfogalmazásai miatt a tananyagcsökkentés tantervi terminológiával nem volt kifejezhető (pl. az irodalmi szemelvények csökkentése vagy változtatása). Nem változott az általános iskolai tantervben az általános iskola céljának, az egyes tantárgyak feladatrendszerének meghatározása. Ez egyben azt is jelzi, hogy az alapvető elveket (mint a reformelveket) változatlanul érvényeseknek tartjuk. A tantervmódosítás kettős célt szolgál. 1. Küszöbölje ki a tananyag mennyiségének túlméretezettségét, az egyoldalú, az emlékezetre alapuló túlterhelést; enyhítse az alsó és felső tagozat közötti átmenet nehézségeit. 2. Erősítse az alapvető ismeretek megértését és alkalmazását; növelje a gondolkodás fejlesztésének, a tanulók öntevékenységének, a tanulás differenciálásának, az egyéni hibák javításának lehetőségeit. E céloknak megfelelően általánosan csökkent az új anyag feldolgozásához szükséges órák száma, egyben jelentősen növekedett a rendszerezésre, kísérletezésre, az ismeretek önálló alkalmazására, a korrekciókra stb. fordítható idő. Mindezek lehetővé teszik a korszerűbb szervezeti formák és módszerek alkalmazását. A csökkentések mellett nagyon fontosak a tananyag-átcsoportosítások is. Ezek egy-egy évfolyamon belül lényeges összevonásokat tettek lehetővé (pl. a számtani mértan 5. osztályos anyagában). Az évfolyamok közötti átcsoportosítások pedig elősegítették a vertikális összefüggések erősítését, a tantárgyak közötti koncentráció javítását. A tantervmódosítás révén részben csökkentek, részben pontosabbakká váltak a követelmények. Pl. a földrajz, a fizika a kémia tantárgyakban jelentős lépést tettünk a követelményrendszer pontosabb meghatározása felé. Tantárgyanként és az egész általános iskolai tananyagra értelmezhetően körvonalazottabbá vált a tanítás törzsanyaga. Lényeges jellemzője a tantervmódosításnak, hogy növeli a tanterv rugalmasságát. Ez is azt célozza, hogy minél több tanuló számára biztosítható legyen az alapvető ismeretek elsajátítása, illetve az alapvető készségek megfelelő szintjének kialakítása. Ezért kap nagyobb szabadságot a pedagógus az 5—8. osztályban a tantárgyak kiegészítő anyagrészeinek feldolgozására, az alsó tagozaton pedig, pl. a 4. osztályban, az írás tantárgy óraszámának rugalmasabb felhasználására. A tananyagcsökkentésben és a tantervmódosításban nem vezettek bennünket százalékok. Ha egy tantárgyból vagy témából csökkentettünk, azért tettük, hogy más, fontosabb részekre, az általános iskola funkciója vagy a tanulók továbbhaladása szempontjából alapvetőbb tudnivalókra több időt és energiát szabadítsunk fel. Éppen ezért ezt a tantervmódosítást olyan lépésnek tekintjük, amely az érvényes tanterv által behatárolt keretek között elemeiben előre mutat, és jelentős lépést tesz egy új tantervi koncepció irányába.