Köznevelés, 1975 (31. évfolyam, 1-44. szám)

1975-04-11 / 15. szám

KODÁLY­­ AUSZTRÁLIÁBAN Az ausztráliai Új Dél-Wales állam oktatásügyi szervei Sydney nyugati peremváro­sainak 10 iskolájában kísérle­ti programot folytatnak annak megállapítására, hogy alkal­­mazható-e a magyar zeneok­tatási módszer az állam álta­lános iskoláiban. Mint a kí­sérlet vezetőjének, elsőrendű feladatom a Kodály-koncep­­ciónak az új körülményekhez való alkalmazása és kimun­kálása. A kezdeti nehézsége­ket Nemesszeghy Márta és Szőnyi Erzsébet segítségével tudtuk csak áthidalni, ők mutatták meg a helyes irányt, és személyes közre­működésükkel növelték a si­ker esélyét. Maga a terv egy különös véletlen folytán született. 1970-ben mély benyomást gyakorolt rám a Kodály Zol­tán Leánykar előadása — Andor Ilona vezényletével. Ekkor határoztam el, hogy Magyarországra látogatok. Hosszas levelezés után Gu­lyás professzor meghívott az 1971 februárjában, Debrecen­ben megtartott szolfézsver­senyre. Ezen a találkozón is­merkedtem meg Nemesszeghy Mártával, aki elvitt Kecske­métre, hogy közelről is lát­hassam az általános iskolai zenei nevelést. Csodálatom napról napra nőtt, amint a zeneoktatási le­hetőségeknek egy teljesen új világa tárait föl előttem. Lel­kesedésemet fokozta Nemes­szeghy Márta baráti ösztönzé­se, aki meggyőzött arról, hogy a mi ausztrál gyermekeink zenei képességei is kifejleszt­hetők volnának, ha megte­remtenénk számukra a felté­teleket. Hosszú-hosszú órákon át vitatkoztunk, beszélgettünk arról, miképpen tudnánk a Kodály-programot egy idegen, egészen más kulturális hátte­rű országban bevezetni. Négy hónappal később Sző­nyi Erzsébet professzor láto­gatott Ausztráliába. Látogatá­sa mély hatást gyakorolt az ausztrál zenei életre, vendé­geskedésének pozitív hatása azonban más tekintetben is megmutatkozott. Átnézte első, tétova vázlataimat, konkrét és hasznos tanácsokkal segí­tette a program szakszerű ki­dolgozását. 1971 júliusában újra találkoztam magyar kol­légáimmal a Kodály Zeneok­tatási Intézet által rendezett nyári tanfolyamon. Hármas­ban csiszolgattuk tovább az ausztrál Kodály-programot. Ekkor alakult ki az a meg­győződésem, hogy csak akkor érhetünk el eredményeket, ha ausztrál tanítók Magyaror­szágra látogathatnának, és a helyszínen tanulmányozhat­nák a nagyszerű zenei neve­lést. Újabb magyarországi láto­gatásomkor tudtam meg Sző­nyi Erzsébettől, hogy Nemes­szeghy Mártát kórházba szál­lították — rákkal. Utolsó kí­vánsága ausztráliai progra­munk, könyvünk befejezése volt. Nagy fájdalmai ellené­re, halála előtt, végső erőfe­szítéssel még egyszer átnézte kéziratunk vázlatát, majd a hat hét alatt elkészült mun­kát is. Úgy éreztem, meg­nyugvást adott neki az a tu­dat, hogy a Kodály-módszer ausztráliai alkalmazása végül is sikerülni fog. Igaza volt Hazaérkezésem után 10 iskolában 12 tanító közreműködésével megszer­veztük­­ a mintaprogramot, és átképző tanfolyamokat indí­tottunk a vállalkozó tanítók részére, mert Új Dél-Wales oktatásügyi szervei az általá­nos iskolákban nem alkal­maznak szaktanárokat. A kí­sérletben részt vevő tanítók száma hamarosan 126-ra emelkedett. A kísérlet már az első év­ben fölkeltette az érdeklődést Kodály Zoltán munkássága iránt, és 1972 végén már 35 tanító jött velem Magyaror­szágra, hogy egy intenzív, négyhetes tanfolyamon ve­gyen részt a Zeneakadémián. Nevelőmunkánk kivívta a ta­nítók és zenészek elismerését Ausztrália más államaiban is. Nőtt a lelkesedés, és gyara­podott a Magyarországra lá­togatók száma is. 1973-ban, a kaliforniai Oaklandban megtartott Ko­­dály-találkozó után elhatároz­tuk, hogy nemzeti Kodály­­társaságokat alapítunk, és szorgalmazni fogjuk felvéte­lünket a Nemzetközi Kodály Társaságba. Visszatérve Ausztráliába, hat hónap alatt megszerkesztettük az alapsza­bályokat, és megalakult az ausztráliai Kodály-társaság, Kodály Education Society of Australia (KESA) néven. Nagy megtiszteltetés volt szá­munkra, hogy Korbacsics Pál magyar főkonzul vállalta a védnökséget és fölajánlotta támogatását. A magyar Mű­velődésügyi Minisztérium pe­dig társaságunknak ajándé­kozta azt a Kodály-kiállítást, amelyet az ISME-konferencia alkalmából mutattak be Ausztráliában. 1974-ben az Új Dél-Wales-i oktatásügyi szervek és a KE­SA meghívására Ausztráliába látogatott Forrai Katalin és Hamvas Anna, hogy elemez­zék kísérletünk eddigi ered­ményeit, és tanácsokat adja­nak a további munkához. Hogy milyen fontos szerepet játszik ma már a Kodály­­program Új Dél-Wales isko­lai oktatásában, bizonyítja az is, hogy elnyertük a „Rendkí­vüli Programok Költségellátó Alapjának” anyagi támogatá­sát Ez év januárjában ismét 36 tanító jött velem Budapestre — háromhetes tanfolyamra. Az érdeklődésre, a lelkese­désre és az áldozatkészségre jellemző, hogy mindannyian maguk fedezték költségeiket. Hazatértünk óta még csak rö­vid idő telt el, de máris bi­zonyos, hogy kilátásaink biz­tatóak. A tanítók elsajátítot­ták az új módszert, és már 4000 gyermekkel foglalkozha­tunk a program keretében. Bázisiskoláink szépen fejlőd­nek, és lehetővé vált az is, hogy az érdeklődő tanítókat valamelyik kísérleti iskolába helyezzék a módszer gyakor­lati elsajátítása végett. Eredményeinket a gazdag magyarországi tapasztalatok­nak, valamint Szőnyi pro­fesszor és más magyar kollé­gáink szakértő útmutatásai­nak köszönhetjük. Elgondo­lom néha, milyen szerencsé­sek azok az ausztrál gyerme­kek, akik Kodály Zoltán el­gondolásai alapján nevelőd­nek! Talán a zene nemzetkö­zi nyelve is összekötő ka­pocsként fog egykor szolgálni Ausztrália és Magyarország gyermekei — leendő felnőttei­­ között. DENN­A HOERMANN Fotók: Kay E. Martin 13

Next