Köznevelés, 1975 (31. évfolyam, 1-44. szám)
1975-04-11 / 15. szám
KODÁLY AUSZTRÁLIÁBAN Az ausztráliai Új Dél-Wales állam oktatásügyi szervei Sydney nyugati peremvárosainak 10 iskolájában kísérleti programot folytatnak annak megállapítására, hogy alkalmazható-e a magyar zeneoktatási módszer az állam általános iskoláiban. Mint a kísérlet vezetőjének, elsőrendű feladatom a Kodály-koncepciónak az új körülményekhez való alkalmazása és kimunkálása. A kezdeti nehézségeket Nemesszeghy Márta és Szőnyi Erzsébet segítségével tudtuk csak áthidalni, ők mutatták meg a helyes irányt, és személyes közreműködésükkel növelték a siker esélyét. Maga a terv egy különös véletlen folytán született. 1970-ben mély benyomást gyakorolt rám a Kodály Zoltán Leánykar előadása — Andor Ilona vezényletével. Ekkor határoztam el, hogy Magyarországra látogatok. Hosszas levelezés után Gulyás professzor meghívott az 1971 februárjában, Debrecenben megtartott szolfézsversenyre. Ezen a találkozón ismerkedtem meg Nemesszeghy Mártával, aki elvitt Kecskemétre, hogy közelről is láthassam az általános iskolai zenei nevelést. Csodálatom napról napra nőtt, amint a zeneoktatási lehetőségeknek egy teljesen új világa tárait föl előttem. Lelkesedésemet fokozta Nemesszeghy Márta baráti ösztönzése, aki meggyőzött arról, hogy a mi ausztrál gyermekeink zenei képességei is kifejleszthetők volnának, ha megteremtenénk számukra a feltételeket. Hosszú-hosszú órákon át vitatkoztunk, beszélgettünk arról, miképpen tudnánk a Kodály-programot egy idegen, egészen más kulturális hátterű országban bevezetni. Négy hónappal később Szőnyi Erzsébet professzor látogatott Ausztráliába. Látogatása mély hatást gyakorolt az ausztrál zenei életre, vendégeskedésének pozitív hatása azonban más tekintetben is megmutatkozott. Átnézte első, tétova vázlataimat, konkrét és hasznos tanácsokkal segítette a program szakszerű kidolgozását. 1971 júliusában újra találkoztam magyar kollégáimmal a Kodály Zeneoktatási Intézet által rendezett nyári tanfolyamon. Hármasban csiszolgattuk tovább az ausztrál Kodály-programot. Ekkor alakult ki az a meggyőződésem, hogy csak akkor érhetünk el eredményeket, ha ausztrál tanítók Magyarországra látogathatnának, és a helyszínen tanulmányozhatnák a nagyszerű zenei nevelést. Újabb magyarországi látogatásomkor tudtam meg Szőnyi Erzsébettől, hogy Nemesszeghy Mártát kórházba szállították — rákkal. Utolsó kívánsága ausztráliai programunk, könyvünk befejezése volt. Nagy fájdalmai ellenére, halála előtt, végső erőfeszítéssel még egyszer átnézte kéziratunk vázlatát, majd a hat hét alatt elkészült munkát is. Úgy éreztem, megnyugvást adott neki az a tudat, hogy a Kodály-módszer ausztráliai alkalmazása végül is sikerülni fog. Igaza volt Hazaérkezésem után 10 iskolában 12 tanító közreműködésével megszerveztük a mintaprogramot, és átképző tanfolyamokat indítottunk a vállalkozó tanítók részére, mert Új Dél-Wales oktatásügyi szervei az általános iskolákban nem alkalmaznak szaktanárokat. A kísérletben részt vevő tanítók száma hamarosan 126-ra emelkedett. A kísérlet már az első évben fölkeltette az érdeklődést Kodály Zoltán munkássága iránt, és 1972 végén már 35 tanító jött velem Magyarországra, hogy egy intenzív, négyhetes tanfolyamon vegyen részt a Zeneakadémián. Nevelőmunkánk kivívta a tanítók és zenészek elismerését Ausztrália más államaiban is. Nőtt a lelkesedés, és gyarapodott a Magyarországra látogatók száma is. 1973-ban, a kaliforniai Oaklandban megtartott Kodály-találkozó után elhatároztuk, hogy nemzeti Kodálytársaságokat alapítunk, és szorgalmazni fogjuk felvételünket a Nemzetközi Kodály Társaságba. Visszatérve Ausztráliába, hat hónap alatt megszerkesztettük az alapszabályokat, és megalakult az ausztráliai Kodály-társaság, Kodály Education Society of Australia (KESA) néven. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy Korbacsics Pál magyar főkonzul vállalta a védnökséget és fölajánlotta támogatását. A magyar Művelődésügyi Minisztérium pedig társaságunknak ajándékozta azt a Kodály-kiállítást, amelyet az ISME-konferencia alkalmából mutattak be Ausztráliában. 1974-ben az Új Dél-Wales-i oktatásügyi szervek és a KESA meghívására Ausztráliába látogatott Forrai Katalin és Hamvas Anna, hogy elemezzék kísérletünk eddigi eredményeit, és tanácsokat adjanak a további munkához. Hogy milyen fontos szerepet játszik ma már a Kodályprogram Új Dél-Wales iskolai oktatásában, bizonyítja az is, hogy elnyertük a „Rendkívüli Programok Költségellátó Alapjának” anyagi támogatását Ez év januárjában ismét 36 tanító jött velem Budapestre — háromhetes tanfolyamra. Az érdeklődésre, a lelkesedésre és az áldozatkészségre jellemző, hogy mindannyian maguk fedezték költségeiket. Hazatértünk óta még csak rövid idő telt el, de máris bizonyos, hogy kilátásaink biztatóak. A tanítók elsajátították az új módszert, és már 4000 gyermekkel foglalkozhatunk a program keretében. Bázisiskoláink szépen fejlődnek, és lehetővé vált az is, hogy az érdeklődő tanítókat valamelyik kísérleti iskolába helyezzék a módszer gyakorlati elsajátítása végett. Eredményeinket a gazdag magyarországi tapasztalatoknak, valamint Szőnyi professzor és más magyar kollégáink szakértő útmutatásainak köszönhetjük. Elgondolom néha, milyen szerencsések azok az ausztrál gyermekek, akik Kodály Zoltán elgondolásai alapján nevelődnek! Talán a zene nemzetközi nyelve is összekötő kapocsként fog egykor szolgálni Ausztrália és Magyarország gyermekei — leendő felnőttei között. DENNA HOERMANN Fotók: Kay E. Martin 13