Köznevelés, 1975 (31. évfolyam, 1-44. szám)
1975-01-03 / 1. szám
mi már kinőttünk a tinédzser korból. Értelmiségi klub nincs, a pedagógusok délután vagy este legfeljebb csak véletlenül találkoznak össze ... Próbáltak már pedagógus kórust szervezni, de csak két jelentkező akadt. — Van két pedagógus KISZ- szervezet, vannak értekezletek, továbbképzések, de a hasznukat nem nagyon érezzük ... Az ipari üzemek fiataljaival ezideig nem szerveztek baráti összejövetelt, de még hivatalos találkozót sem ... — Ez kisváros. Megnézik, ki jön be hozzánk, és számon tartják. Mondtak már olyat is, hogy egy este tizenöt fiúlátogatónk volt. — A művelődési házba olykor elmegyek, de kevés az érdekes rendezvény. — Az én igényeimet nem elégíti ki a művelődési ház. Kellene több irodalmi műsor, színvonalas hangverseny, tárlat ... — Én nem is tudom megfogalmazni, mi kellene, de hogy a szabad időnket nem tudjuk értelmesen eltölteni, az biztos. — Mi hiányzik legjobban az életükből? — Egy értelmes közösség, ahol jól érzi magát az ember, tartalmasan tölti az időt, egy olyan társaság, amely tulajdonképpen ismerkedési alkalmat is kínál, mert bizony nagyon magányosak vagyunk itt... — A városi vezetők közül ellátogatott-e ide valaki? Megkérdezték-e, mik a vágyaik, kívánságaik, hogyan kívánnak részt venni a város szellemi életében? — Nem — rázzák a fejüket. — Ilyesmit senki sem kérdezett tőlünk. Talán nem is igénylik a részvételünket? És van-e itt egyáltalán szellemi élet? Ezek a gondok nem hangzanak el a pedagógus ifjúsági parlamenteken. Tudom, ott voltam néhányon. Ezek a gondok megérdemlik a meghallgatást, mégis. ■ár Ha Leninvárosnak nincs is múzeuma, óvárosa van. A 700 éves Tiszaszederkény, a régi falu. A városiasodás itt is nagy minőségi változást hozott, bár a szederkényi művelődésügyi ellátás a volt mezőcsáti járásban is a jobbak közé tartozott. Az óvoda is a városé szerveződés óta van meg. Az iskolába. három éve vezették be a kis >onti fűtést. A felszerelés jó, megtalálhatók a legmodernebb oktatástechnikai eszközök, még egy ötletes visszajelző készüléket is készítettek a hozzáértő tanárok. A könyvtár háromezer kötetes, nemrég rendeztek be egy hangulatos kis olvasótermet, ez sajnos egyelőre a nevelői ebédlő is egyben. Az óvárosi iskola kinőtte önmagát, két helyiséget átadott az óvodának, s csak az új óvodaépület elkészülte után veheti ismét birtokba. Nagyobb konyha is épül, tornateremre is van ígéret. Két éve még az volt az elképzelés, hogy körzetesítik az óvárosi iskolát. Aztán elvetették a tervet, hiszen egyre jöttek a munkások, sokan megtelepedtek itt, a foghíjakon lehet építeni családi házat. Albérletben csaknem félezren laknak. Gyerek is van, ötéves 29, hatéves 31. Ebben a tanévben 41 elsős volt, két első osztályt kellett szervezni. — Szemléletében ez még falu, de korántsem annyira, mint régebben — mondja az óvárosi iskola igazgatója, Ládi Mihály. — A szülők általában nem igényesek a gyermekekkel szemben, ami a tanulást illeti. Ezért különösen örvendetes, hogy a legutóbbi nyolcadik osztályból 6 gyermek tanult tovább középiskolában, húszan mentek szakmunkásképzőbe. Mindössze három cigánykislány nem tanult tovább. A cigányok őslakosok Szederkényen. Többségük rendesen dolgozik, állásban van. A cigánytanulók a tanulószobai létszám felét is kiteszik, de sok szülő lemondja a menzát, mert akármilyen keveset is, de fizetni kell érte. A cigánytanulók aránya ebben a tanévben 36 százalék. Az utóbbi években többen mentek közülük szakmunkásképzőbe. A lányokkal inkább vannak bajok, évente kettőt-hármat fel kell menteni. Számukra az ötödik osztály kritikus: ha innen továbbjutnak, van remény, hogy elvégzik az iskolát. Az óvárosi szülők 63 százalékának nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége. * Demeter Sándor tanár a szó legjobb értelmében aktív pedagógus. Tanítóképzőt végzett, majd Egerben kezdett tanítani 1969-ben. Beiratkozott a főiskolára, történelem szakos diplomát szerzett, most pedig magyar szakra jár, és éneket is tanít. <3 az énekkar vezetője és az óvárosi fiókkönyvtáros. A könyvesboltban folyószámlája van. (Hol is lehetne még folyószámlája a pedagógusnak?) Havi jövedelme 3000 forint, felesége is pedagógus, 1900-at keres. Hároméves kislányukkal az óvárosban élnek, szolgálati lakásban. — Itt is megrendeztük a Bessenyei-estet — újságolja Sanyi. — Igaz, ráfizetéses volt, de nyolcvanan eljöttek, ‘ s ez itt igen szép szám. Demeter Sándor gyökeret eresztett Leninvárosban. Mert ez is Leninváros: gyalogosan húsz perc ide a víztorony. * A város egyik impozáns épülete a Denkovits Gyula Művelődési Központ. Hét éve avatták fel, s máris megért egy „vihart”. De erről később. Korszerű, jól felszerelt, ízlésesen berendezett otthona van a leninvárosi művelődésnek. De otthon-e? S ha igen, kiknek az otthona? Gyulai Lajos igazgató tárgyilagosan mutatja be az intézményt. — Van amatőrfilmes és fotószakkör, 15 taggal, kielégítő felszereléssel, hozzáértő vezetővel. A képzőművészeti kör tagjai többnyire diákok, akárcsak az énekkaré, amely tulajdonképpen a gimnázium női kara 60 taggal. Szakemberek szerint nemcsak a tagok összetétele nem ideális, hanem a kórus szakmai vezetése sem. Mindegy, örököltük, egyelőre fizetjük a költségeket. A filmklub voltaképpen az igényesebb mozilátogatók klubja, filmesztétikai vonatkozása vajmi kevés. — Van egy irodalmi színpad is, szintén iskolai kötődésű, a foglalkozásokat is az iskolában tartják. Ezt is örököltük, de nem hagyjuk ilyen formában. A bábszakkör még kisebb hatásfokkal működött, amíg működött. A fúvószenekar végezte a legsiralmasabban: a több tízezer forintos felszerelés a raktárban hever ... A művelődési központban nemrég volt őrségváltás. Ezt az a bizonyos vihar okozta. Gyulai Lajos és munkatársai most keresik az utat, de lehet, hogy utat kell törniük. Az elmúlt évek alatt Leninvárosban alábecsülték a közművelődés jelentőségét a rosszul értelmezett csoportérdek és szubjektív hibák miatt. Ne kerteljünk: Leninvárosban nem vált be a művelődési központ üzemi— szakszervezeti irányítása. A város vezetői idejében felismerték a baj okát, s tanácsi irányítás alá került a művelődési központ, de a közös anyagi fenntartás természetesen megmarad. Alapos, tartalmas intézkedési tervet fogadott el a városi pártbizottság, s ha a megvalósítás határozott és dinamikus lesz, szocialista városhoz méltóvá válik Leninváros közművelődése. És talán gyorsabban formálódhat a város szellemi arculata is. A pezsdülés első jele, hogy a könyvtár elköltözésével újabb helyiségek szabadulnak fel a művelődési központban a kiscsoportos foglalkozások számára. A könyvtár is jól jár, az új helyen minden tágasabb lesz. Olvasótermek, kutatószoba, klubhelyiség, vonzóbb környezet, nagyobb olvasási kedv. A könyvállomány 27 ezer kötet. Októberig 1200 olvasó iratkozott be, tavaly 25 ezer kötetet kölcsönöztek, nem számítva a 18 letéti könyvtár forgalmát. Az utóbbi félévben 3600 könyvvel gyarapodott a könyvtár. 1975-ben 90 ezer forintot lehet könyvvásárlásra fordítani, 30 ezerrel többet mint tavaly. Ez is kevés, mondják a könyvtárosok. 1973-ban a lakosság 24,7 százaléka volt olvasó, 3462 ember. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a Tiszai Vegyi Kombinát és az erőmű önálló műszaki könyvtárral rendelkezik, s az iskolákban is jól ellátott könyvtárak működnek. ■X* Egy felmérés szerint Leninváros lakói 220 településről érkeztek. Akadtak, mégpedig szép számmal, akiknek a fürdőszoba is újdonság volt, és akadt olyan is, aki már az első héten hiányolta a kozmetikai szalont. Most már a magasabb kulturális színvonalat, a szellemi életet is kívánó a leninvárosiak. Talán majd letelepül itt egy író (lenne témája), egy képzőművész is (tiszai tájat is rajzolhat, ha ahhoz támad kedve). Ha hívják őket, előbb letelepednek. Leninvárosban hagyományokat kell teremteni. Alkotó szellemi légkört, közösséget összetartó vonzást. Példák már vannak. A leninvárosi pedagógiai napokat számon tartják, érdeklődnek iránta. A „titok”: lelkes szervezés, hozzáéértő előadók. Hogy ki mennyi részt vállal ebből a feladatból, az nemcsak határozaton, utasításon, kérésen múlik, hanem — és elsősorban — a belső parancson is. A közművelődési felügyelő szívinfarktussal fekszik kórházban. — Túl lelkiismeretes volt, mondják egyesek. Talán nem voltak segítő társai. Nem ilyen áldozatokat képzelünk el a kulturális felemelkedéshez! Leninváros középfokú központ, művelődési ellátását is ez határozza meg. A városnak most 14 ezer lakosa van, a lakosság negyedévenként átlagosan ötszázzal gyarapszik. Az ezredfordulón 45 ezer ember él majd itt, ezután megszűnik a letelepedés, a város önerőből fejlődik, „sorsára hagyva”. S hogy milyen lesz ez a sors, az nemcsak a gazdasági tényezők függvénye. Azon is múlik, milyenné formálódik Leninváros másik arca. KŐSZEGI KONTRA GYÖRGY