Köznevelés, 1979 (35. évfolyam, 1-44. szám)
1979-04-13 / 15. szám
/------------------------------------------------------------------------------------------------ Minősítések Milyen határozottak tudunk lenni, ha egyszavas minősítő sémák állnak rendelkezésünkre: magatartása jó, szorgalma változó, számtan, fizika közepes. Pedig ha azonos feladatok végzésére késztetnénk az egyformán minősített gyerekeket, csupán laikus szemlélődés alapján is határozott különbségeket vehetnénk észre. Hányszor tapasztaljuk mindennapjainkban, hogy akit az egyik nevelő jónak ítél, a másik éppen az ellenkezőjét állítja róla. Agyonrágott, mégis a megoldatlan problémák között szerepel a tanulók tevékenységének értékelése: minél többet foglalkozunk vele, annál inkább bizonytalanná válunk a felelősség súlya alatt. Vannak biztos kapaszkodóink, de több a megválaszolatlan kérdés. Mennyivel könnyebb az író dolga. Ki meri mondani: „Gyűlöltem eszméletem kezdetétől a sommás ítéleteket az emberről vagy bármilyen közösségről. Nincs csak jó vagy csak rossz ember”. (Nemes György: Eltűntem) Mennyivel könnyebb? Folytathatnám a gondolatsort, de eszembe jut a pedagógus lehetősége, amely hasonlatos az íróéhoz: korlátlanul meríthet nyelvünk kincsestárából. Eszembe jutnak az ötödikes ellenőrzőkben látott félévi bejegyzések: „tanulmányi munkája közepes". Ennyi, nem több. Amennyire szürkíti a tanulót a fenti minősítés, legalább annyira vall arról a kollektíváról is, amelynek csak ennyi mondanivalója van egy gyerek félévi munkájáról. Kevés nyomasztóbb dolog lehet, mint mindenből közepesnek látszani, amikor a szellemi adottságok, a manuális készségek és a mozgáskultúra differenciált értékelésére tíz tantárgy szóbeli minősítését kínálja lehetőségül a rendtartás. BOGNÁR JÓZSEF ______________________| Olvastuk Régi, ősi műhely a pataki főiskola. Helye a híres oskolák között egészen sajátos annak ellenére, hogy látszólag nem sokkal különbözik az egykori kálvinista iskolák puritán, kissé rideg többi utódjától. Mintha az az enyhe pára, amely — a Rákóczi-várból nézve — verőfényes napokon is mindig ott lebeg a Bodrogköz felett, valami módon a Bodrog innenső oldalára is átterjedne, a dolgok szilárd körvonalait elmozdítaná, s evvel sejtelmes, kissé valószínűtlen atmoszférát árasztana mindarra, ami itt van, él és mozog. Mint minden, ami hangulat, ez is nagyon nehezen leírható dolog, de annyi bizonyos, hogy benső köze van a múló időhöz és az időtlen múlthoz: a nagy intellektuális kontinuumnak, az európai és nemzeti műveltségnek fény- és árnyalakjai nem úgy vannak itt jelen, mint kísértetek (hiszen ilyenek nincsenek), de mint a mai ember által megérzett többé már nem létező olyan alakok, akiknek éppen ez a jelenvaló megérzés szerez újból való, másodlagos, félig irreális létet. A néprajzosok elvitatkoznának azon, hogy itt a survival vagy a revival jelenségével állunk-e szemben: a pszichológia vagy a józan hétköznap oldaláról csak annyit mondhatunk, hogy a városka fölött lebegő álmosság nem más, mint a múlt és jelen határainak elmosódása az időtlenség jegyében. Ha valakiben az idő iránti érzékenységnek csak szikrája is lakozik, mit kell éreznie, ha egy elhanyagolt (és elhanyatlott) utca félig földbe süppedt házán márványtáblát lát, hogy „itt lakott Petőfi Sándor 1843-ban”, vagy néhány viskóval arrébb, hogy „itt lakott Kossuth Lajos 1844—45-ben”? A Főiskola tölgyfa lépcsőit homorúra taposták a diákok léptei, és e léptek közt ott voltak Petőfi Sándor és Kossuth Lajos léptei is. Évszázadok kellettek ahhoz, hogy ezt a kemény tölgyfából készült lépcsőt enynyire homorúra koptassák. (Mátrai László: Műhelyeim története — Sárospatak vonzásában. Kortárs, 1979/4.) Pedagógiai napok Március 28-án és 29-én pedagógiai naplókat rendeztek Szolnok megyében. A részt vevő pedagógusok megvitatták a felnőttoktatás soron következő feladatait, az új dokumentumok bevezetésének tapasztalatait, a tantestület és a tanár szerepét a nevelőiskola kialakításában, majd meghallgatták dr. Kordinesz Mihálynak, az MSZMP KB osztályvezetőjének A párthatározat végrehajtásának útján című előadását. (N. P.) A zene barátainak Hangversenyt tartott a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója tiszteletére a kiskunfélegyházi állami zeneiskola a városi művelődési központban március 20-án, melyre a város zenekedvelő közönségét is meghívták.szág francia szakos tanárainak. A március 20- tól 23-ig rendezett továbbképzés résztvevői a francia nyelv oktatásának időszerű kérdéseiről, a legújabb módszerekről beszélgettek Francis Debyserrel, a Párizsi Francia Nyelv és Civilizáció Tanulmányi Központjának igazgatójával. Kitüntetett fiatal pedagógusok Győr-Sopron megyében a pedagógusok egyharmada harminc éven aluli. Hagyomány már, hogy közülük a legjobban dolgozókat a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján kitüntetik. Idén tizenegy fiatal pedagógus közül hárman kiváló munkáért kitüntetést kaptak, nyolcan pedig miniszteri dicséretben részesültek. Bevált a szakkollégiumi rendszer A tanítóképzésben négy évvel ezelőtt vezették be a szakkollégiumi rendszert. Ennek tapasztalatairól rendeztek országos tanácskozást Győrött március 22-én a tanítóképző főiskolák igazgatóinak, akik elmondták, hogy az új képzési rendszer nagyobb terhet ró a hallgatókra, de alaposan felkészíti őket a tantárgycsoportos oktatásra és a korábbinál differenciáltabb pedagógiai munkára képesít. Bevált tehát a szakkollégiumi rendszer, ám a fiatal tanítók még sok helyütt nem kapnak a képesítésüknek megfelelő megbízatást az iskolák igazgatóitól. Jubileumi ünnepség A Budapesti Tanítóképző Főiskolán a felsőfokú tanítóképzés megindításának 20. évfordulója alkalmából főiskolai napokat rendeztek március 30-án és 31-én. Kiállítást nyitottak a hallgatók képzőművészeti alkotásaiból és két évtized tanítóképzésének dokumentumaiból, nyelvi, zenei és sportvetélkedőkre került sor, kulturális életünk időszerű kérdéseiről pedig Pozsgay Imre kulturális minisztert kérdezhették meg a fórum résztvevői. Rákóczi hét Fehérvárott Egész hetes programmal emlékezett névadójára a székesfehérvári 5423. számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat. A városi könyvtárban rendezett irodalomórán március 26-án részt vett Lakatos Menyhért író. A következő napokban a Rákóczi-kupa sportversenyei zajlottak, aszfaltversenyt tartottak a Velinszky lakótelepen, tanár—diák kosárlabdamérkőzést vívtak, játékdélutánra hívták a gyerekeket. Továbbképzés Az Országos Pedagógy Intézetben továbbképzést tartottak az or HELYESBÍTÉS A Köznevelés 1979. március 16-i számában a Pofonok vég nélkül című cikkben nyomdahiba történt. Egy kimaradt sor következtében az írás K. L. monogrammal jelzett szereplőjét illetéktelen vádak érték. A szülők panaszaiból idézett szöveg helyesen így hangzik: „S. M. igazgató 1977- ben olyan emlékezetesen megvert — falnak ütött — egy kis cigánygyereket, hogy már a tanítónő is sokallta az ütlegeket. . . Akkor gondolhatja, mit számít, ha valaki egy-egy verésről bejelentést tesz .. .*•