Köznevelés, 1986 (42. évfolyam, 1-44. szám)

1986-01-03 / 1. szám

p­ zésre kívánt átállni — meg­jelent az a sajátos igény is, hogy szakközépiskola helyett műszaki középiskolák legye­nek (ha már technikumok nem lehetnek). Ezek a törekvések nem se­gítik a szakközépiskolák sta­bilitását, s a technikusképzés­sel kapcsolatos rugalmas fej­lesztés lehetőségeit hosszabb távon korlátozzák. Ha az öt­éves képzés tartalmában és szerkezetében elkülönülne a már kétségtelenül hagyomá­nyosnak tekinthető négyéves szakközépiskolai képzéstől, akkor újra csak fokozódna a szakképzés intézményeinek tagolódása, s az oktatáster­vezés által nehezen kezelhető (nagy ciklusidejű) képzési szakasz jönne létre. Ezzel szemben a mai igényeket vizsgáló, emberi erőforrás­elemzések világszerte kimu­tatták, hogy a szerkezetében és tartalmában is vertikáli­san egymásra épülő szakmai képzés rövidebb szakaszai ru­galmasságuk által lényegesen hatékonyabbak. A gazdaság igényeinek értelmezése és tervezési feladatokká való át­alakítása szempontjából a felnövekvő nemzedék szakmai felkészítésében hatékonynak azt az iskolát tekinthetjük, amely nevelési-oktatási lehe­tőségként a szakmai képzett­ségek egymásra épülő rend­szerét nyújtja. Ez az igény a technikusképzés előkészítő munkálatai során állandóan jelen volt, bár csak az isko­lák kisebb hányadában, kí­sérleti jelleggel a már bemu­tatott megoldásoktól eltérő formák is léteznek. Ezek kö­zül a legjelentősebb, s a jö­vőben a szakközépiskolai kép­zés korszerűsítésének egyik lehetséges iránya, a négyéves szakmunkásképzést folytató szakközépiskolára közvetlenül ráépülő, a szakmai igények­hez folyamatosan illeszkedő technikusképzés a nappali ötödik évfolyamon. Ezt a sa­játosságot elsősorban a köz­oktatás-fejlesztési program szempontjából szükséges ki­emelni, mivel az úgynevezett „4+1”-es technikusképzés je­lenlegi munkálatai szorosan kapcsolódnak a korrekciós munkálatokhoz. Ezek a mun­kálatok 1986-tól jóval széle­sebb iskolai körben teszik le­hetővé a tartalmi korszerű­sítést, valamint a technikus­­képzésbe való bekapcsolódás potenciális lehetőségét. * 1985 szeptemberében ki­lencven szakközépiskolában a tervek szerint megindult nap­pali tagozaton a képzés. Az előkészítés során az Országos Pedagógiai Intézet elsőrendű feladata volt a képzéshez szükséges pedagógiai doku­mentumok kidolgozása és a képzésre kijelölt szakközépis­­kolák pedagógusainak felké­szítése. Az OPI szakképzési igazgatósága abból a célból, hogy elemezze, s a fejlesztés számára feldolgozza a képzés beindításának tapasztalatait, az oktatási dokumentumok (tantervek, tankönyvek) tar­talmi gondozói részvételével tájékozódó látogatásokat szer­vezett az érintett iskolákban. Az iskolalátogatások és óra­­látogatások során a pedagó­giai szakemberek feladata a tanácsadás,­ a képzésben je­lentkező problémák feltárása, a szakcsoportos alapképzés bevezetéséről országos hely­zetkép kialakítása volt. A kö­vetkezőkben lehet összefog­lalni a tájékozódó látogatá­sok főbb tapasztalatait: A technikusképzésre ki­jelölt szakközépiskolák közül az 1985/86-os tanévben (mivel az egységes középisko­lai kísérletben szintén meg­valósult a technikusképzés, valamint az 1986 szeptembe­rében induló fejlesztő korrek­ció szerinti úgynevezett tisz­ta profilú „4+1” szakközépis­kolák még a régi tartalom­mal indították meg a képzést) 73 iskolában teljesen új tan­tárgyi rendszerben indult meg az oktatás.­­ Az új oktatási tartalom szerint hat szakcsoport­ban (mechanikai, villamos, vegyészeti, építési, biológiai, geológiai-földmérési-vízügyi) a kidolgozott 70 technikusi szakból 46-ban­­indult meg a képzés. A további két szak­csoportban (biokémiai, bio­mechanikai), illetve a fenn­maradó 24 technikusi szakon a következő években várható a képzés beindítása.­­ Az új képzési forma fo­gadtatása általában ked­vező volt. A vizsgált iskolák­ban a túljelentkezés 137 szá­zalékos volt. A jelenlegi első osztályosok száma 6992. 213 első osztály indult, az átlagos osztálylétszám 33. A szakcso­portok népessége, beiskolázási létszáma az igényektől füg­gően változó. Népesebb sza­kok a következők: magasépí­tési szak (10 iskola, 20 osz­tály, 707 tanuló), általános vegyipari szak (7 iskola, 17 osztály, 537 tanuló), villamos­­energia-ipari szak (5 iskola, 17 osztály, 513 tanuló), gyártás­­technológia szak (10 iskola, 12 osztály, 387 tanuló). A be­iskolázást megyénként szem­lélve a túljelentkezésben je­lentősek az eltérések, az ará­nyok 107—146 százalék kö­zött mozognak. Ez utóbbi adat a fővárosra vonatkozik, jelezve, hogy a technikuskép­zés presztízse itt a legmaga­sabb.) A A tanulók kiválasztásá­­­­ban az iskolák az általá­nos iskolai eredményeket vet­ték alapul, de a jelentkezési arányoktól függően sor ke­rült felvételi beszélgetésekre, illetve az iskolák 32 százalé­kában alkalmaztak egyéb módszereket is (például fel­adatok megoldását, tudás­szintméréseket stb.).­­ Figyelemre méltó, hogy az iskolák többségében (87 százalékában) a tanév elején is tudásszintméréseket végeztek (a jellemző tantár­gyak: matematika, fizika, magyar nyelv). A tanulók felkészültségét csupán 9,3 százalékban tartották jónak, 76 százalékban pedig közepes­nek. Ezzel a ténnyel feltéte­lezhetően szoros összefüggés­ben az iskolák 94 százalé­kában az első évfolyamos ta­nulók számára korrepetálást szerveztek, segítve a felzár­kóztatást. A heti 32 órás óraterv ellenére az iskolák 35 százaléka megmaradt (az egyébként 1986-tól a korrek­ció keretei között felszámo­landó) kéthetes ciklusórater­vek mellett. Az esetek több­ségében ezt az iskolákban a technikusképző osztályok mellett lényegesen nagyobb számban működő hagyomá­nyos szakközépiskolai osztá­lyok oktatásának szervezése indokolja. A napi óraszámok (6—7 óra) egyenletes terhe­léselosztásra utalnak, de ese­tenként szélsőségek is előfor­dultak (4—9 óra), ezek azon­ban a helyi problémákat tük­rözik, és a későbbiek során jobb szervezéssel kiegyenlít­hetők. “z Az óratervekben szabad sávként biztosítva van plusz két óra (30+2). Ezt az időt az iskolák egyharmadá­­ban kizárólag elméleti okta­tásra fordítják. Természetesen itt is érvényesülnek a szak­csoportokra jellemző sajátos­ságok (így például a biológiai szakcsoportban a szabad óra­keret egészét a gyakorlati oktatás időkeretének bővíté­sére használják fel) és az is­kolák helyi sajátosságai, sze­mélyi-tárgyi feltételeiből adódó lehetőségek is.­­ A szakmai alapismeretek tantárgyi blokk alapve­tően új konstrukció. Az ezzel kapcsolatos információk külö­nösen értékesek az új képzés bevezetése szempontjából. A tájékozódó látogatások ta­pasztalatai szerint az iskolák négyötödében több tanár ta­nítja ezt a modulárisan fel­épített tantárgyi blokkot. Ál­talában a számítástechnika, a műszaki ábrázolás, az anyag- és gyártásismeret alkot vi­szonylag önálló ismerettöm­böt. Örvendetes tény, hogy a szakmai alapismeretek tan­meneteit az iskolák 70 száza­lékában a műszaki munkakö­zösségek állították össze, s az iskolák 62 százalékában ezeket a természettudományos tantárgyak tanterveivel is egyeztették.­­ A szakmai alapismeretek tantárgyat tanító pedagó­gusok véleménye az oktatás tárgyi­ feltételeiről (a tanesz­közökről, a tanteremről stb.) erősen megoszló: az iskolák 35 százalékában a feltételeket jónak, 53 százalékában meg­felelőnek, 11 százalékában hiányosnak ítélik. Tény, hogy a vizsgált iskolák 73 százalé­kában van számítástechnikai szaktanterem, illetve a szak­csoportokra jellemző szak­­tanterem. A hiányosságok az új igények (számítástechnika) és az új követelményeknek megfelelő új eszközrendszerek minőségében (videotechnika igénye) jelentkeznek. Arra a kérdésre, hogy t­s az iskolák pedagógusai a képzés beindításával kap- Nyelvi laboratórium az új pécsi TIT-nyelviskolában. (Kálmándy Ferenc felvétele, MTI-fotó)

Next