Köznevelés, 1986 (42. évfolyam, 1-44. szám)
1986-01-03 / 1. szám
p zésre kívánt átállni — megjelent az a sajátos igény is, hogy szakközépiskola helyett műszaki középiskolák legyenek (ha már technikumok nem lehetnek). Ezek a törekvések nem segítik a szakközépiskolák stabilitását, s a technikusképzéssel kapcsolatos rugalmas fejlesztés lehetőségeit hosszabb távon korlátozzák. Ha az ötéves képzés tartalmában és szerkezetében elkülönülne a már kétségtelenül hagyományosnak tekinthető négyéves szakközépiskolai képzéstől, akkor újra csak fokozódna a szakképzés intézményeinek tagolódása, s az oktatástervezés által nehezen kezelhető (nagy ciklusidejű) képzési szakasz jönne létre. Ezzel szemben a mai igényeket vizsgáló, emberi erőforráselemzések világszerte kimutatták, hogy a szerkezetében és tartalmában is vertikálisan egymásra épülő szakmai képzés rövidebb szakaszai rugalmasságuk által lényegesen hatékonyabbak. A gazdaság igényeinek értelmezése és tervezési feladatokká való átalakítása szempontjából a felnövekvő nemzedék szakmai felkészítésében hatékonynak azt az iskolát tekinthetjük, amely nevelési-oktatási lehetőségként a szakmai képzettségek egymásra épülő rendszerét nyújtja. Ez az igény a technikusképzés előkészítő munkálatai során állandóan jelen volt, bár csak az iskolák kisebb hányadában, kísérleti jelleggel a már bemutatott megoldásoktól eltérő formák is léteznek. Ezek közül a legjelentősebb, s a jövőben a szakközépiskolai képzés korszerűsítésének egyik lehetséges iránya, a négyéves szakmunkásképzést folytató szakközépiskolára közvetlenül ráépülő, a szakmai igényekhez folyamatosan illeszkedő technikusképzés a nappali ötödik évfolyamon. Ezt a sajátosságot elsősorban a közoktatás-fejlesztési program szempontjából szükséges kiemelni, mivel az úgynevezett „4+1”-es technikusképzés jelenlegi munkálatai szorosan kapcsolódnak a korrekciós munkálatokhoz. Ezek a munkálatok 1986-tól jóval szélesebb iskolai körben teszik lehetővé a tartalmi korszerűsítést, valamint a technikusképzésbe való bekapcsolódás potenciális lehetőségét. * 1985 szeptemberében kilencven szakközépiskolában a tervek szerint megindult nappali tagozaton a képzés. Az előkészítés során az Országos Pedagógiai Intézet elsőrendű feladata volt a képzéshez szükséges pedagógiai dokumentumok kidolgozása és a képzésre kijelölt szakközépiskolák pedagógusainak felkészítése. Az OPI szakképzési igazgatósága abból a célból, hogy elemezze, s a fejlesztés számára feldolgozza a képzés beindításának tapasztalatait, az oktatási dokumentumok (tantervek, tankönyvek) tartalmi gondozói részvételével tájékozódó látogatásokat szervezett az érintett iskolákban. Az iskolalátogatások és óralátogatások során a pedagógiai szakemberek feladata a tanácsadás, a képzésben jelentkező problémák feltárása, a szakcsoportos alapképzés bevezetéséről országos helyzetkép kialakítása volt. A következőkben lehet összefoglalni a tájékozódó látogatások főbb tapasztalatait: A technikusképzésre kijelölt szakközépiskolák közül az 1985/86-os tanévben (mivel az egységes középiskolai kísérletben szintén megvalósult a technikusképzés, valamint az 1986 szeptemberében induló fejlesztő korrekció szerinti úgynevezett tiszta profilú „4+1” szakközépiskolák még a régi tartalommal indították meg a képzést) 73 iskolában teljesen új tantárgyi rendszerben indult meg az oktatás. Az új oktatási tartalom szerint hat szakcsoportban (mechanikai, villamos, vegyészeti, építési, biológiai, geológiai-földmérési-vízügyi) a kidolgozott 70 technikusi szakból 46-banindult meg a képzés. A további két szakcsoportban (biokémiai, biomechanikai), illetve a fennmaradó 24 technikusi szakon a következő években várható a képzés beindítása. Az új képzési forma fogadtatása általában kedvező volt. A vizsgált iskolákban a túljelentkezés 137 százalékos volt. A jelenlegi első osztályosok száma 6992. 213 első osztály indult, az átlagos osztálylétszám 33. A szakcsoportok népessége, beiskolázási létszáma az igényektől függően változó. Népesebb szakok a következők: magasépítési szak (10 iskola, 20 osztály, 707 tanuló), általános vegyipari szak (7 iskola, 17 osztály, 537 tanuló), villamosenergia-ipari szak (5 iskola, 17 osztály, 513 tanuló), gyártástechnológia szak (10 iskola, 12 osztály, 387 tanuló). A beiskolázást megyénként szemlélve a túljelentkezésben jelentősek az eltérések, az arányok 107—146 százalék között mozognak. Ez utóbbi adat a fővárosra vonatkozik, jelezve, hogy a technikusképzés presztízse itt a legmagasabb.) A A tanulók kiválasztásában az iskolák az általános iskolai eredményeket vették alapul, de a jelentkezési arányoktól függően sor került felvételi beszélgetésekre, illetve az iskolák 32 százalékában alkalmaztak egyéb módszereket is (például feladatok megoldását, tudásszintméréseket stb.). Figyelemre méltó, hogy az iskolák többségében (87 százalékában) a tanév elején is tudásszintméréseket végeztek (a jellemző tantárgyak: matematika, fizika, magyar nyelv). A tanulók felkészültségét csupán 9,3 százalékban tartották jónak, 76 százalékban pedig közepesnek. Ezzel a ténnyel feltételezhetően szoros összefüggésben az iskolák 94 százalékában az első évfolyamos tanulók számára korrepetálást szerveztek, segítve a felzárkóztatást. A heti 32 órás óraterv ellenére az iskolák 35 százaléka megmaradt (az egyébként 1986-tól a korrekció keretei között felszámolandó) kéthetes ciklusóratervek mellett. Az esetek többségében ezt az iskolákban a technikusképző osztályok mellett lényegesen nagyobb számban működő hagyományos szakközépiskolai osztályok oktatásának szervezése indokolja. A napi óraszámok (6—7 óra) egyenletes terheléselosztásra utalnak, de esetenként szélsőségek is előfordultak (4—9 óra), ezek azonban a helyi problémákat tükrözik, és a későbbiek során jobb szervezéssel kiegyenlíthetők. “z Az óratervekben szabad sávként biztosítva van plusz két óra (30+2). Ezt az időt az iskolák egyharmadában kizárólag elméleti oktatásra fordítják. Természetesen itt is érvényesülnek a szakcsoportokra jellemző sajátosságok (így például a biológiai szakcsoportban a szabad órakeret egészét a gyakorlati oktatás időkeretének bővítésére használják fel) és az iskolák helyi sajátosságai, személyi-tárgyi feltételeiből adódó lehetőségek is. A szakmai alapismeretek tantárgyi blokk alapvetően új konstrukció. Az ezzel kapcsolatos információk különösen értékesek az új képzés bevezetése szempontjából. A tájékozódó látogatások tapasztalatai szerint az iskolák négyötödében több tanár tanítja ezt a modulárisan felépített tantárgyi blokkot. Általában a számítástechnika, a műszaki ábrázolás, az anyag- és gyártásismeret alkot viszonylag önálló ismerettömböt. Örvendetes tény, hogy a szakmai alapismeretek tanmeneteit az iskolák 70 százalékában a műszaki munkaközösségek állították össze, s az iskolák 62 százalékában ezeket a természettudományos tantárgyak tanterveivel is egyeztették. A szakmai alapismeretek tantárgyat tanító pedagógusok véleménye az oktatás tárgyi feltételeiről (a taneszközökről, a tanteremről stb.) erősen megoszló: az iskolák 35 százalékában a feltételeket jónak, 53 százalékában megfelelőnek, 11 százalékában hiányosnak ítélik. Tény, hogy a vizsgált iskolák 73 százalékában van számítástechnikai szaktanterem, illetve a szakcsoportokra jellemző szaktanterem. A hiányosságok az új igények (számítástechnika) és az új követelményeknek megfelelő új eszközrendszerek minőségében (videotechnika igénye) jelentkeznek. Arra a kérdésre, hogy ts az iskolák pedagógusai a képzés beindításával kap- Nyelvi laboratórium az új pécsi TIT-nyelviskolában. (Kálmándy Ferenc felvétele, MTI-fotó)