Köznevelés, 1988 (44. évfolyam, 1-44. szám)

1988-10-07 / 32. szám

Iskolaköpeny vagy bő bugyogó? Szeretnék elbeszélgetni azzal az Illetékes Elvtárssal, aki feloldotta az iskolaköpenyek, matrózblúzok egységes viselé­sének kötelezettségét a középiskolákban - fakadt ki a minap egy édesanya -, mert az a fajta rongyrázás, amely ma az iskolákban van, elképesztő méreteket ölt. A bő törökös bu­­gyogók, az alig miniszoknyák és a hozzájuk illő rojtos nyári csizmácskák, a diszkószerelésnek is „menő” méregdrága tor­nadresszek zöld útját az iskolákba nemcsak azért tartom felháborítónak, mert nem tudom felvenni a versenyt a flancoló szülőkkel, hanem azért is, mert a gyerekekre kényszerűést esztelen verseny olyanfajta értékvesztést rejt magában, amire az iskolának okvetlenül oda kellene figyelnie. Nemcsak arra gondolok, mennyire nehéz megmagyarázni egy tizenéves lánynak, hogy az ő jelese fizikából többet ér, mint a padtársa butik-cucca, hanem arra a veszélyre is, amely bennünket, a csak bérből és fizetésből élő szülőket fenyeget. Még a legtü­relmesebb tizenéves is hajlamos lesz egy idő után arra a keserű megjegyzésre, hogy „ti csak ennyire vagytok képesek?”, innen pedig már csak egyetlen lépés a szülők lenézése. Bevallom, az édesanya aggodalmával - amely a jövőben egyre több, a gyermekéért felelősséget érző szülő problémája lesz - mélységesen egyetértek, s ebben megerősít az egyik neves szociológusunk is, aki épp a minap fejtette ki, mennyire félti társadalmunkat az esetleges szétszakadástól gazdagok és szegények társadalmára. Ennek a következményei belátha­tatlan károkat okoznak a fejlődő gyermekek érzelem­világá­ban. Ezt pedig csak a demokratikus elveken nyugvó és tevé­kenykedő iskola tudja ellensúlyozni. Remélem, hogy a kötelező köpenyviselést feloldó utasítá­sok készítői nem ezt a lépést tartják az első és elengedhetetlen lépcsőfoknak az iskola demokratizálásához vezető úton. SZEDLÁK ÉVA Neveléstörténeti fejtörő 6. PENNAFARAGÁS A régi iskola tanítóinak egyik fontos feladata volt, hogy tanítványaiknak megtanítsák a libatoll kellő megfaragását, hogy azzal szépen, tisztán írni lehessen. Márton István pápai tanár ,J­­penna faragásának módjáról" című írásában 1795- ben a következőket tanácsolta: „1. A lúd balszárnyabéli toll sokkal jobb a másik szárnyabé­­linél, mivel az jobbra hajlik, amelyet osztán a hüvelyk az írás közben egyenessé tesz. Közönségesen pedig a második, har­madik, néha pedig a negyedik tolla is jó a lódnak. 2. Meleg hamuban vagy lángon meg lehet edzeni a tollat úgy, hogy meglágyulván kéz közt kell azt megsodorni, s úgy keményebb is lesz, tovább is tart, jobban is hasad. 3. A végét jól meg kell vakarni, mindazonáltal csak addig, míg átlátszóvá nem lesz." Ezután a toll szakszerűen meghegyezendő, „a tömpe orrú pennánál nincs gonoszabb". Majd középen be kell hasítani­ ,/elekkora legyen a hasítéka a pennának, azt maga az írás mutatja meg: mennél nagyobb a hasítékja, annál könnyeb­ben s kevesebb erővel írunk véle; de ha mód nélkül nagy, öszvefetskendezi az írást." A toll megfaragásához különleges kés, a penicilus szüksé­ges. „Gondosságunk, csinosságunk s a jó rend követésének a jele, ha a tanulónak jó tollai, éles penitzilusa, sőt köszörű­köve is van, ami mindöszre sem kerül többe három-négy garasnál." Márton István konklúziója: „Szükséges, hogy a tanító tanít­ványait, valamennyit csak lehet, a pennafaragás módjára tanítsa meg. A kötelesség s a jó rend hozza azt magával, hogy az oskolás-gyermek maga is tudjon magának pennát faragni, és ha felnőttként a mindennapi életben író­ pennára van szüksége, ne fusson mindjárt a falu nótáriusához..." Vajon meddig használták az iskolákban és a hivatalokban a lúdtollat! Mikor kezdte felváltani a lúdtollat az acéltoll? A 4. sz. fejtörő megfejtése: 1846.­­ Az 1838-i árvíz. (Nyomdahiba miatt az 1797-es dátum is jó, mivel ebben az esetben a föl­d­ betűje római számnak tekinthető.) A megfejtők között két 100 forintos könyvutalványt sorsolunk ki. Beküldési határidő: október 14. Könyvutalványt nyert: Drescher Attila, Szekszárd; Fodor István, Jászjákó­­halma. (Keresztrejtvényünket olvasóink szórakoztatására szánjuk. A megfejtéseket ne küldjék be!)

Next