Köznevelés, 1990 (46. évfolyam, 1-42. szám)

1990-04-20 / 16. szám

Reprint a „Medvéről” Tanári pályám során abban a ritka szerencsében részesül­hettem, hogy néhány évig a Medve utcai általános isko­lában taníthattam. Az iskola levegőjében benne volt Né­meth László ottani munkássá­ga. Kollégáimmal együtt is­mertük pedagógiai munkássá­gát, Medve utcához kötődő él­ményeit, emiatt nem csupán regény-, esszé- és drámaíró­ként tartottuk számon, hanem elődünkként is ismertük, tisz­teltük. 1937-ben írta meg A Medve utcai polgári című tanulmá­nyát, amely néhány év múlva könyvben is megjelent,­­ amelyben ezt a vízivárosi pol­gári iskolát szociográfikus mó­don mutatta be, minden hét­köznapi aprólékosságot is fel­mutatva. Németh László, az iskolaorvos és természettan­tanár olyan kereskedelmi is­kolába került, amikor betet­te a lábát a Medve utcai polgáriba, amely „valóságos gyűjteményiskola volt”. Ebben a szűk épületben az elemi, polgári és a kereskedelmi is­kola szorongott, volt olyan esztendő, amikor ezerötszáz diák is zsibongott a folyosó­kon, a tantermekben. Az elemi három osztálya át is szorult a szomszédos Batthyány utcai iskolába, de a túlzsúfoltság csak 1899-ben ol­dódott, amikor a kereskedelmi elköltözött. Hosszú évtizede­ken át változatlanul társbér­letben élt ez az intézmény, amely főként a környékbeli kisiparosok gyermekeinek nyújtott oktatási, nevelési le­hetőséget, felemelkedést. Milyen is volt az egykori Medve utcai polgári? „Egy stílszerű, kolosszális, tágas, világos, tiszta iskolaépület vonzza, buzdítja egyfelől a közönséget gyermekeinek ta­níttatására és neveltetésére, másfelől a könnyen lelkese­dő ifjúságot égő vággyal töl­ti el, hogy mielőbb a szép épület képzettséget és mű­veltséget nyújtó csarnokaiba juthasson”. Németh László szavait idéztük és több évti­zeddel azt követően sem mondhatunk egyebet az isko­la állapotáról, csupán annyi lehet a különbség, hogy kö­vek tovább toptak, felújításra igencsak rászorulna ez a pa­tinás, immár szűkhúsz eszten­dős épület Németh László idejében is társbérlet uralko­dott s ez ma sincs másként Amikor a Magyar Élet Ki­adó Püski Sándor jóvoltából könyvalakban is megjelentet­te a Medve utcai polgárit, akkor nagy hatással volt a magyar pedagógiai életre. Nem volt olyan jelentős pe­dagógus, aki ne ismerte volna a munkát ne használta volna fel mindennapi munkájában a benne rejlő pedagógiai új­donságokat. Püski Sándor közreműkö­désével a Pannónia Könyvek sorozatában ismét megjelent A Medve utcai polgári. A so­rozat szerkesztője, Tüskés Ti­bor a következőket írta utószavában: „A Medve ut­cai polgári a pedagógiai szakirodalom, a magyar neve­léstudomány egyik alapműve s egyben a magyar szociográ­fiai irodalom úttörő vállalko­zása. (De amint a magyar szo­ciográfiáról szóló áttekinté­sek általában figyelmen kívül hagyják a művet, azonkép­­pen a magyar neveléstudo­mány, a hazai pedagógiai el­mélet és gyakorlat sem ak­názta ki még eléggé ezt a fon­tos, sok tekintetben úttörő pedagógiai tárgyú munkát. Ma, amikor a magyar iskola saját jövőjét, a megújulás út­ját keresi, amikor a különféle elvetélt kísérletek és kudar­cok, az idegen minták szol­gai átvétele és kritikátlan majmolása után végre saját hagyományaira akar támasz­kodni, különösképpen figyel­met érdemelnek Németh László gondolatai.” Annak a tanárnak, aki lé­pést kíván tartani a korával, korszerű ismereteket kíván nyújtani tanítványainak, aki ismerni óhajtja az őt körül­vevő világ rezdüléseit, a pe­­dagógait is, annak mintegy kötelező olvasmányként ajánlható Németh László több mint fél évszázada ké­szült munkája. Ennek értel­mében ajánljuk ezt a rep­rint kiadást minden magyar­tanárnak. (Pannónia Könyv­vek) RÁCZ-SZÉKELY GYŐZŐ Táborozás és turisztika Igaza van az Ezüstfokos Vándordíj alapítmánytevőjé­­nek, dr. Tóth Józsefnek, ami­kor a következőket vallja Vándor című könyvében: „Változó értékrendű világunk­ban is vannak olyan változat­lan értékek, amelyek iránt ép­pen a változó, válságos idő­szakokban nő meg az igény. Ezek ilyenkor úgy felértéke­lődnek, mint infláció idején a nemesfémek és a drágakö­vek. Az ifjúsági és gyermek­mozgalomban ilyen drágakő — komplex nevelési lehetősé­gei miatt — a táborozás és a turisztika. Gyermekeink számára na­gyon vonzó ez a tevékenység, pedagógusaink pedig sokolda­lú lehetőségeiért kedvelik. A természetjárás mindenhol, minden évszakban, mindenki által űzhető sport, alkalmas a tömegek mozgásigényének megvalósítására, és minimális felszerelést igényel. A természetjárásban rejlő értelmi, erkölcsi, testi, eszté­tikai és politechnikai nevelési lehetőségek a valóságban komplex módon jelentkeznek a túrázás folyamán, hiszen a gyerekek mindenre választ várnak. A túravezetőnek ezért kell sokoldalúan képzettnek lennie.­­ Élményszerűen mutatja be a szerző a környezetismereti sétáktól a­ többnapos túrákig és táborokig vezető skálát, azok szervezési és tartalmi feladatát, tennivalóját. Meg­ismerhetjük belőle az alapve­tően fontos gyakorlati ismere­teket: a sátorverés, tűzgyúj­tás, tájékozódás, elsősegély­­nyújtás fortélyait; a tábori élet szabályait, rendjét; a fel­fedező utak sok-sok érdekes­ségét. A kötet legfőbb érde­me, hogy a leírtakat a gya­korlatban ismerte meg és al­kalmazta írója. (Csillebérci Vezetőképző és Úttörőtábor — Magyar Természetbarát Szö­vetség.) SZABÓ IMRE HANGLEMEZ Versek — mindenkinek Az utóbbi időben megjelent verslemezek közül kettőre hí­vom fel szíves figyelmüket. A Varietas Delectat című koron­gon századunk lírájának két kiemelkedő remekművét, Ily­­lllés Gyula Bartók és Pilinsz­ky János Apokrif című versét szólaltatják meg különböző előadók és maguk a költők. „A változatosság gyönyörköd­tet” tartja a latin közmondás és idézi a lemez címe. De a változatosság nemcsak gyö­­györködtet, tanulságokkal is jár. A különböző versértelme­zések és előadói stílusok ösz­­szehasonlítása kitűnő lehető­séget kínál egyrészt a költe­mények pontosabb és telje­sebb megértéséhez, másrészt segíti a versmondás elméleti és gyakorlati kérdéseinek tu­datosítását. Ez utóbbi különö­sen igaz, hiszen mindkét ver­set legkitűnőbb előadóink tol­mácsolásában rögzítették. Illyés Gyula versét Gáti Jó­zsef, Papp Zoltán, Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre, Pi­linszky Jáno­s költeményét Kézdy Györ­gy, Latinovi­ts 3,I Csárcz László előadásában hallhatjuk a köl­tőkön kívül. Míg Illyés Gyula remeke (mely ezer szállal kö­tődik a XIX. század magyar gondolati lírájához, s annak XX. századi méltó folytatója) szinte nagyzenekari hangsze­relést, átélt és emelkedett pá­toszt igényel. Pilinszky költe­ménye, a látomás döbbenete­sen pontos, izzóan személyte­len megjelenítése, s ehhez tárgyszerű, indulatmentes elő­adói stílus illik leginkább. Úgy tűnik ebben Pilinszky fe­lülmúlhatatlan. Ismert, hogy a költő kitűnő előadó volt. Nemcsak saját verseit mondta remekül. E lap hasábjain ko­rábban már ismertettem Pi­linszky lemezeit, elemeztem előadói stílusának különös va­rázsát. E lemez azt bizonyítja, hogy saját költeményeinek ér­telmezésében — megszólalta­tásában legnagyobb versmon­dóink sem versenyezhetnek a költővel. Nem állják meg az összehasonlítás próbáját! A másik lemez, melyre fel­hívom szíves figyelmüket, március első napjaiban jelent meg a boltok kirakataiban. Ezen Hegedűs D. Géza szaval­ja Petőfi Sándor költeményeit. A költő életének utolsó évé­ben keletkezett politikai-köz­életi ihletésű versei közül ti­zennyolcat gyűjtött csokorba Föltámadott a tenger címmel az előadó és a lemez rendező­je, Mácsai Pál. Hibátlan beszédtechnika, ki­fejező, sokszínű és alapvetően szép orgánum, férfias hevület, pallérozott elme jellemzi He­gedűs D. Géza előadói stílu­sát. Mégis ez a lemez a meg­lepetés erejével hat, mert mindezek a jól ismert és sok­­rabecsült versmondói erények még intenzívebben, új minő­ségi szinten jelennek meg. Hegedűs D. Géza nem verset mond, hanem megeleveníti Petőfit a költemények szüle­tésének pillanatában. A „ké­sei” Petőfiben elválaszthatat­lan egységben tündököl a sze­mélyiség, a szerep, a mű és az egyéni sors. Ez adja ver­seinek költészeten túlmutató személyes sugárzását és hite­lét. Hegedűs D. Géza ezt az emberi közvetlenséget mutat­ja fel, s közvetíti hallgatóinak szinte a kézérintés melegségé­vel. Lefojtott, de eruptív ere­jű drámai izzás, okos és mind­végig kontrollált előadói esz­köztár jellemzi versmondását. Petőfi politikai és forradalmi verseit fortissimóra hangsze­relve szoktuk meg, így örökí­tette ránk az ötvenes évek előadói gyakorlata. Ez a dif­ferenciálatlan, heroikus, pla­kátszerű Petőfi-kép megfelelt az akkori kor szellemének, amikor lobogónk volt Petőfi, s nem mindennapjaink társa. Hegedűs D. Géza múlhatatlan érdeme, hzogy Mendős megttők telítésével eleven emberközel­be hozza a költőt, úgy, hogy nem kisebbíti heroikus nagy­ságát. Úgy mutatja meg Pe­tőfit, mint Ferenczy Béni

Next