Köznevelés, 1991 (47. évfolyam, 1-41. szám)
1991-01-11 / 1. szám
— Harmincfős tantestületünkben csak egyetlen férfi található, s mivel kollégáim fele fiatal, aminek örülök, ám vagy ők, vagy kisgyerekeik rendszeresen megbetegednek. Emiatt szinte állandóan helyettesítésről kell gondoskodni. Sokan csak két-három hétig vannak betegállományban, őket szakos igénnyel lehetetlen helyettesíteni. Nevelőink betegségének fő oka éppen a túlterheltség, az idegi feszültség, a fáradtság. Akadnak érrendszeri, epe-, máj- és egyéb ezzel kapcsolatos problémák. Most is két kollégánk van távol gyomorfekély és epegyulladás panaszaival. Azt pedig, aki hosszabb ideig betegállományban van, szerződésesekkel tudjuk ugyan helyettesíteni, de a múltkor még egy szerződésest is egy másik szerződésessel kellett pótolni. — A Fő utca felől érkeztem. Ott is, a Medve utcában is éreztem a szmogot. Légúti megbetegedés nem fordul elő? — A Környezetvédelmi Kutató Intézet négy évvel ezelőtt felmérést végzett a tanulók között, s arra figyeltek fel, hogy rendkívül magas szintű az ólomszennyezettség — főképp a Fő utca és a Mártírok útja környékén. A vérképvizsgálatok szomorú eredményt hoztak. Sajnos, az épületet nem vehetjük a hátunkra, a gyerekeket talán igen. — Ezt hogyan érti? — A vizsgálat után az akkori tanács, a mai önkormányzat szerdán és csütörtökön rendszeresen buszt küld gyerekeinkért, így azok eljutnak a Nagyrétre, a Margitszigetre, friss levegőre. A busz azután visszahozza őket az iskolához. Mindezt ingyen. — Ki lépett az iskolaorvos Németh László nyomdokába? — Mint láthatja, az orvosi szobánk nem üres. Egy nagyszerű embert, körzeti gyermekorvost, dr. Szőnyi Tibort adta nekünk a szerencse tíz évvel ezelőtt. Hetente egyszer rendel itt, de csak nálunk iskolaorvosként. Ismeri a gyerekeket, sőt azok szüleit is. Előre mindent megbeszélünk, segítjük egymás munkáját, s mondhatom róla, ember és orvos ritkán találkozik egy személyben úgy, mint benne. RÁCZ-SZÉKELY GYŐZŐ Közlemény Nemcsak a gyerekeknek szolgált adventi meglepetéssel ez a látványos kiállítás, amely a Nemzeti Múzeumban nyílt november végén Gyermekálmok, gyermekvágyak címmel, hanem a felnőtteknek is, hasznos és szórakoztató időtöltést nyújtva a gyerekeikkel egyre inkább magukra maradó szülőknek a mi pénzhajszás és iskolacsömörös világunkban. A gyermeket, mint témát és problémát, a századforduló fedezte fel. Nemcsak a pszichológiát forradalmasította — tette önálló diszciplínává — az a felismerés, hogy az emberi élet e korai szakaszának egész további sorsunkra kiható döntő jelentősége van, egyúttal feladatának újragondolására késztette a pedagógiát is. A közgondolkodásban a gyerek társadalmi presztízse is alapvetően megváltozott: a kis oktondiból követendő példa lett. A minifelnőtt helyét (gondoljunk csak arra, hogy a középkori Madonna-ábrázolásokon a gyermek Jézust szinte mindig felnőtt, ma úgy mondanánk: öreges arcvonásokkal jelenítették meg) az a gyermek foglalta el ekkor, akinek sajátos igényei vannak, és akiben tökéletesebben és eredendő emberi voltunk, mint a történelmi fejlődés során eltorzult felnőttben. Huizinga nevezetes könyve, a Homo Ludens sem született volna meg a játék szerepének újraértékelése nélkül. Miközben a századforduló a korábbiakhoz mérten már nagy figyelmet szentel a gyereknek (játékot készít neki, fényképeit a családi mitológiába emeli, mesékkel táplálja képzeletét), egy valamiben még a felnőtt redukciójának tekinti: miniatürizálja számára a világot. Ennek a máig eleven kicsinyítő szemléletnek a tipikus megnyilvánulása a babaház, amely a környezet minden elemét gondosan reprodukálja, és amely egy sor más társával — például a babakerttel, a kis patikával, a főzőedényekkel együtt — kevesek féltett kincséből ekkor lesz megvásárolható árucikk. A mesekönyv — Benedek Elek életműve — ugyanakkor azt jelzi, hogy a gyerekeknek már sajátos szellemi táplálékot adnak. A gyerekruhák is ekkor kezdenek különbözni a felnőttekétől. Természetesen mindabban, amit ez a kiállítás bemutat, nem általában volt részük a kicsiknek, ez az álomvilág csupán a társadalom módosabb rétegeire korlátozódott. Ezt az egyenlőtlenséget próbálta kiegyenlíteni a maga módján az iskola. Jól felszerelt, minőségi környezetével, amelyet ma csak irigyelni tudunk VADAS JÓZSEF A Művelődési és Közoktatási Minisztérium tájékoztatja a pedagógusokat és a szülőket, hogy a Deák Ferenc Humán és Reál Alternatív Gimnázium létrejöttéről és beiskolázási rendjéről szóló, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium bélyegzőjével kiadott körlevél megtévesztő. A szervezés alatt álló intézmény nem minisztériumi iskola. Az intézetről a következő címen lehet felvilágosítást szerezni: 1426 Budapest, Pf.: 71. Telefon: 133-1404.