Köznevelés, 1992 (48. évfolyam, 1-41. szám)
1992-06-19 / 25. szám
ÚJDONSÁGOK AZ ISKOLA VILÁGÁBÓL Montessori utódai A budapesti Montessori Társaság és a bécsi Montessori Egyesület 1992. május 28-30. között közös összejövetelt rendezett a magyar fővárosban. Az érdeklődés várakozáson felüli volt a szakemberek körében: a tervezett harmincöt személy helyett hetvenen vettek részt a kurzuson. Montessori filozófiájának megfelelően a szemlélet lényegét és gyakorlati megvalósulását bemutatókkal és a résztvevők aktív cselekedtetésével mutatta be Christine Horn és Hilde Boyer. A program keretében a hallgatók megismerkedhettek e nevelési rendszer lényegével, a hagyományos oktatási formától eltérő sajátosságaival, tantárgyaival s az ismereteket feldolgozó didaktikus eszközök egy részével. A háromnapos eseménysorozaton a jelenlevők betekinthettek a „környezet- és önápolást szolgáló” tevékenységekbe, a koncentrált figyelmet fejlesztő „csendgyakorlatokba”. Megismerkedhettek a matematika alapműveleteit feldolgozó, egymásra épülő eszközök használatával. Nagy érdeklődés kísérte a kozmikus nevelés tantárgyat, mely a világegyetem, a Föld, az élővilág és az emberi kultúra kialakulásának kérdéseivel foglalkozik. A résztvevők látogatási bizonyítványt kaptak, amely még nem képesít Montessori-pedagógussá. A budapesti Montessori Társaság és a bécsi Montessori Egyesület ez év őszétől olyan posztgraduális tanfolyamot tervez, amelyen diplomás Montessori-pedagógusokat képeznek ki. BÍRÓNÉ BALOG VILMA nagy élményt jelentett. Ez pedig az életfilozófia és az ezzel együtt járó életforma. Hollandiában az emberek (gyerekek és felnőttek, férfiak és nők, vidéken vagy nagyvárosban élők) sokkal fölszabadultabbak, nyitottabbak, nyugodtabbak, mint amilyenek mi vagyunk. Nincsenek tele szorongásokkal és fölösleges aggodalmakkal. Nyíltak és őszinték, bíznak magukban, de bíznak egymásban is, és rendkívüli módon megértők az idegenekkel. Csodáltuk őket ezért a nyugalomért, bizalomért és toleranciáért, amelyre olyan nagy szükség volna Európának ezen a táján is. Tizenöt magyar iskolaigazgatónak és igazgatóhelyettesnek nyolc hete volt arra, hogy magába szívja az európaiság levegőjét, hogy megpróbálja életét nagyobb önbizalommal és kevesebb szorongással élni. Hogy ki mennyit tanult, s főleg a tanultakból mit tud megvalósítani, az itthon derül ki. Sok függ a körülményektől, az anyagi lehetőségektől, a magyar hagyományoktól. Bennünk azonban megváltozott valami. Próbálunk türelmesek, bizakodóak és toleránsak lenni. Hogy ne morzsolódjunk föl a mindennapok kicsiny harcaiban, időről időre találkozunk egymással. Tapasztalatot cserélünk, ismerkedünk egymás munkájával. * Már Hollandiában megfogalmazódott bennünk az igény, hogy hazatérve létre kellene hoznunk egy olyan szervezetet, amely az iskolairányításban érintett szakemberek számára európai szellemiségű fórum lehetne. A tervből azóta valóság lett. 1991. november 18-án, Szolnokon megalapítottunk egy egyesületet, amelynek az Iskolairányítók Magyarországi Egyesülete (IME) nevet adtuk. Egyesületünk létrehozásával az volt a célunk, hogy az oktatásirányítás hivatalos intézményrendszerétől, pártoktól és érdekvédelmi szervezetektől függetlenül fórumot teremtsünk az oktatásirányítás bármely szintjén dolgozó, az oktatás megújításában érintett szakemberek számára. Egy ilyen, minden bürokráciától és hierarchiától mentes szakmai szervezet, amely alapfeladatának az információcserét tekinti, új színfolt lehet a magyar oktatásirányításban. Céljaink eléréséhez fontos, hogy ne váljunk zárt, belterjes csoporttá. A továbbiakban olyan tagokkal szeretnénk bővülni, akik az oktatásirányítás más-más szintjén dolgoznak (kutatók, szaktanácsadók, vezetőképző intézmények munkatársai, iskolafejlesztők stb.), és egyetértenek céljainkkal. * A holland kapcsolat révén könnyen megtaláltuk azt az utat, amely lehetővé teszi, hogy ne csak szellemében, hanem szervezetében és tevékenységében is kapcsolódhassunk Európához. Az EME vezetősége találkozott a European Forum on Educational Administration vezetőivel. Az EFEA tevékenységének alapja az egyes országok nemzeti csoportjainak tevékenysége, az országon belüli folyamatos információ- és tapasztalatcsere. Ehhez kapcsolódik a szomszédos - vagy hasonló problémákban érintett - tagországok közötti eszmecsere, és a kétévente megrendezett szakmai találkozó. Az EFEA-nak nem célja, hogy nagy tömegbázissal rendelkezzen. Nem is tudna működni, ha többezres taglétszáma lenne. Szervezetének ugyanis egyik jellemző vonása, hogy személyes kapcsolatokon alapul. A szervezett programok mellett nemzetközi szinten is lehetővé teszi a szakemberek közötti kapcsolattartást. Nem egészen egy év telt el azóta, hogy Hollandiában jártunk. Hazajövetelünk óta nagyobb hittel, bizalommal és nagyobb szakértelemmel végezzük napi munkánkat. Tapasztaljuk, hogy térben és időben nagyobb távlatokban gondolkozva, eredményesebben tudunk dolgozni. Az együttgondolkodás, az információ- és tapasztalatcsere nem gyöngíti, hanem erősíti az egyén munkáját. SZABÓ MÁRIA Amszterdami utcakép A Vezetőképző tanfolyamon Hollandiában Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1990 őszén pályázatot hirdetett egy nyolchetes, hollandiai iskolai vezetőképző tanfolyamon való részvételre. A pályázat eredményeképpen tizenöt iskolaigazgató és igazgatóhelyettes ez év tavaszán elutazott Amszterdamba. A holland kormány magyarországi segélyprogramja keretében részt vettek az amszterdami egyetem vezetőképző intézete által szervezett angol nyelvű kurzuson. A kint töltött idő alatt a résztvevők elméleti ismerete-öket szereztek a vezetés különböző területeiről, az iskolavezetés szerteágazó feladatrendszeréről. Meglátogattak különböző iskolákat, illetve olyan intézményeket, amelyek az oktatás háttérintézményeinek tekinthetők. Megismerkedtek a holland iskolarendszerrel, az ottani speciális és az európai oktatásra jellemző általános problémákkal. * A csoport tagjai eltérő módon viszonyultak a különböző tapasztalatokhoz. Volt azonban valami, ami mindanynyiunk számára egyértelműen