Köznevelés, 1997 (53. évfolyam, 1-41. szám)
1997-01-10 / 1. szám
1997 szám PEDAGÓGUSOK ÍRJÁK nélkül, mert őt megette a farkas; ... lágy ívű kanyar jön, kedves utasaink, kérem kapaszkodjanak, vagy szorítsák meg egymás kezét, ... még néhány szívdobbanás, s elérjük a Költő utcát, ahol aztán - tudva, hogy leszállunk, mert a Városkúti-erdei iskolába megyünk »megijesztett« bennünket: a középső ajtó nem működik, az első rossz, a hátsó pedig nem nyílik...” Sajnálkozva bár, de leszálltunk, a vidámság azonban velünk maradt ebben a rohanó, emberpróbáló, sokszor kegyetlen világban, ahol mi is megpróbáljuk megvédeni a lehetőségeink szintjén - a gyerekeket, s köszönjük a vidámságra biztatást a 21-es optimista sofőrjének. De mi mindennap kirándultunk valahová. A Normafához menet felfelé az úton a kellemes napsütés lecsalogatta rólunk a kabátot, s fenn a játszótéren igazi futkározás, vonatozás, focizás, hintázás következett. Ám alighogy megettük az uzsonnát, lebukott a nap a hegyek mögé, s hűvösödni kezdett. Minden reggel félve fürkésztünk ki az ablakon, hogy vajon kegyes lesz-e hozzánk az ég? Volt, hogy a szél igencsak megtépázta a hajunkat, de mi még az esőben is sétálni indultunk, s hazafelé menet fáradtan rogytunk le a fogaskerekű padjaira. - Tanár néni, hogy fog itt a fogaskerekű megfordulni? - Otthon azután Zsuzsa néni és Vilma néni finom pörköltje várt ránk, aminek senki sem tudott ellenállni. A Széchenyi-hegyi kilátót már úgy közrefogták a magasra nőtt fák, hogy csak az ágaik közt leskelődhettünk ki, s onnan bizony igen keveset láttunk... A környék azonban csodálatos volt, és később mindenért kárpótolt a játszótéri csúszda, s a felséges zsíros kenyér hagymával, utána meg az alma. Esténként meséltünk, énekeltünk, mondókákat-verseket mondtunk, römizni tanultunk römikockával, s rajzoltunkszíneztünk is. A délelőtti tanulás, a jóízű ebéd, s egy kis pihenő után irány a kert, gurulás lefelé a domboldalon, kirándulás a Disznófő forráshoz, a Tündér-sziklához. Tanár néni, Ildikó és Attila szerelmesek, de különben Attila tőlem tanulta, hogyan kell „fölhódítani” a nőket! (Hát nem lehet elég korán kezdeni!) A kisvasutat sem lehetett kihagyni a programból, s hogy csoportunk is fel tudjon szállni a vonatra, egy újabb vagont kapcsoltak a meglévőhöz, s hipphopp kiszálltunk a János-hegyi megállónál s máris a domboldalon kapaszkodtunk fölfelé. Az úton makkot, gesztenyét, néhol virágot s alvó barna-piros leveleket gyűjtöttünk, de megcsodáltuk az ősz színeit a lemenő nap sugarainál. PARÁSZKA MÁRIA SZONJA 4 tanító, Budapest ! így kellene énekelni Aki csütörtök délutánonként a budapesti XIV. kerületi Szobránc utcában jár, csodálkozva áll meg egy vajszínű palota ablakai alatt, ahonnan éneklést hall: vidám és szomorú, ismert és sosem hallott szép, régi népdalokat. A Nemzeti Tankönyvkiadó Vállalat bemutatótermében egy újraéledt régi énekeskönyvet ismertet meg a pedagógusokkal dr. Szabó Helga énektanár. Az ő ötlete a szokatlan gyakorlati ismerkedés, amely éneklésen, egyéni átélésen és a módszertan gyakorlati alkalmazásán keresztül mutatja be az 1948- ban először, majd 1994-ben, az ő kezdeményezésére reprint kiadásban megjelentetett Énekeskönyv nyolc kötetét, Kodály Zoltán és Ádám Jenő alkotását. Ezért száll a dal a Szobránc utcában. A könyvsorozat, amely első megjelenésekor új utat nyitott a magyar zenepedagógiának, a magyar népzene kincseit tárja az ifjúság elé úgy, hogy az életkori sajátságokhoz igazodva közli a népdalokat, a műzenei példákat, gyakorlatokat, magyarázatokat. A legkisebbeknek szóló, mesekönyv szépségű kötetek, majd a felsősök könyvei rajzokkal, képekkel, játékleírásokkal, énekléstechnikai tanácsokkal, személyes hangú bíztatásokkal és utalásokkal könnyítik meg a daltanulást, teszik élvezetessé a zenés mesterség alapjainak elsajátítását. A gyakorlatok pedig készen és közvetlenül kínálják a módszert. A Nemzeti Tankönyvkiadó Vállalat hasznos és újszerű támogatásával indult rendhagyó könyvismertetés felöleli a gazdag tartalmat. Szabó Helga a dalok dallami és szövegi begyakoroltatása közben kitér a néphagyomány, a népszokások (viselet, tánc, hangszerek, életmód, foglalkozások, ünnepek motívumai), a tájak sajátságaira, nagy súlyt helyezve a szép, kifejező megjelenítő előadásmódra, átélt éneklésre. Színes, életszerű illusztratív „beszélgetéseiben“ felhívja a figyelmet az ének-zene és a többi tantárgy tematikai, esztétikai és etikai kapcsolatára, a hazaszeretetre, a magyar identitástudatra való nevelés direkt és indirekt módozataira. Előadásainak mottója: a megértés és a szigor nélküli türelem a gyerekek iránt, a tudatossággal párosult mély szeretet a népdal iránt. Ez vonul végig a könyvekből kiolvasható, ma már világszerte híres magyar ének-zene tanítási módszert gyakoroltató előadásain. A hangulatos órák oldódást, kikapcsolódást is jelentenek az ország minden tájáról hétrőlhétre szorgalmasan, sokszor fáradtan ide utazó kollégáknak, akik örömmel számolnak be az itt tanultakból fakadó sikereikről. Többek közt az Aszódról érkező Nagyné Benedek Éva és Balog Lászlóné a sok értékes, továbbfejlesztésre késztető zenei és pedagógiai ötletet dicséri, a Budapesten, a IV. kerületben tanító Gór Katalin és Prófusz Magdolna az énekórák vonzóvá tételéhez kapott jó tanácsokat, például azt, hogyan lehet az énekléshez, zenehallgatáshoz megfelelő - ünnepi! - légkört teremteni, mit tegyenek, hogy „ki ne menjen a dal lelke!”- azaz az éneklés ne lélektelen, sablonos legyen, hanem érzelemteli, szívhez szóló. Az előadó lelkes, a szakma szeretetétől és az átadás vágyától átfűtött közlésmódja mellett a kellemes légkör kialakításában nagy szerepe van a Nemzeti Tankönyvkiadó Vállalat vezetőségének és két munkatársának, Kallós Katalinnak és Dalnoky Miklósnak, akik szívélyes fogadtatással és vendégszeretettel gondoskodnak a hallgatókról. A magyar ifjúság és az énekzene oktatás hálával és tisztelettel adózhat a két nagy alkotónak, Kodály Zoltánnak és Ádám Jenőnek. És köszönettel az alkotás továbbörökítőinek, a kiadónak és Szabó Helga tanárnőnek. A tanfolyam ingyenes. Helye: XIV. Szobránc u. 6-8. A további előadások ideje: 1997. január 9., 16., 30., február 6., 20., 27., március 13., 20. április 10., 17., május 8., mindig csütörtökön 24 óráig. SOLTÉSZ ELEKNÉ zenetanár, Budapest Százötven év változásai A miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium 1846. szeptember 8-án kezdte meg működéséét Karacs Teréz vezetésével, a református egyház anyagi támogatásával. A miskolci református Nőnevelő Intézet a Vayféle házban, a Szirma utca egyik bérházában helyezkedett el. 1859-ben a Tiszáninneni Református Egyházkerület vette át az iskola fenntartását, igazgatója Dóczy Gedeon lett, aki 1872-ig állt az intézet élén. Az iskola 1866-ban a Palóczy u. 11-13. számú házba költözött. Tóth Pál, az intézmény későbbi névadója 1872-ben vette át az igazgatást. 1903-ig tartó vezetése alatt az iskola 1897-ben négyosztályos, 1906- ban hatosztályos felsőbb leányiskolává vált, amely a leányok számára szervezett legmagasabb fokú iskolafajta volt ekkor, ahová a növendékek a négy elemi osztály elvégzése után kerülhettek. 1906-ban épült az iskola emeletes főépülete, a leánynevelő intézet hivatalosan középiskola lett, nyolcosztályos leánygimnázium. 1938-ban ehhez leánylíceum, majd 1945 -46-ban tanítóképző ötödik évfolyam csatlakozott. 1948- tól az iskola állami intézményként működik: miskolci állami Tóth Pál Nevelőintézeti Leánylíceum és Tanítóképző. Az 1949/50-es tanévben ez az oktatási forma megszűnt, a harmadik líceumi osztálytól pedagógiai gimnáziumi osztály indult. Az 1950/51-es tanévben az iskola új nevet vett fel: Állami Vámos Ilonka Leánygimnázium lett. 1953-ban az iskola a Rudas László utca 2. szám alá költözött a Lévay József, majd három éven keresztül Mikszáth Kálmán nevét viselő állami fiúgimnázium épületébe, amely azért üresedett meg, mert a fiúgimnáziumot a megyei tanács oktatási osztályának rendelete értelmében egyesítették a volt Fráter György Gimnáziummal. A Rudas László utcai épületből a tantestület és a diákok a felszerelésekkel (szertárak, padok, szekrények) együtt költöztek át a Hősök tere 7. szám alá. A Rudas László utca 2. szám alatti iskola 1957-től viseli a Zrínyi Ilona nevet. Az UNESCO- asszociált gimnázium ebben a tanévben ünnepli alapításának 150. évfordulóját. A tanintézet szakmai-pedagógiai eredményei a jelenben is figyelemre méltóak, énekkaruk például 1996-ban „A világ legjobb női kara” címet nyerte el a walesi nemzetközi kórusfesztiválon. Az intézet aulájában a jubileum alkalmából iskolatörténeti kiállítás nyílt. KOVÁCSNÉ SZEGEDI ILDIKÓ tanár, Miskolc