Köznevelés, 1997 (53. évfolyam, 1-41. szám)

1997-01-10 / 1. szám

1997 szám P­EDAGÓGUSOK ÍRJÁK­ nélkül, mert őt megette a far­kas; ... lágy ívű kanyar jön, kedves utasaink, kérem ka­paszkodjanak, vagy szorítsák meg egymás kezét, ... még né­hány szívdobbanás, s elérjük a Költő utcát, ahol aztán - tud­va, hogy leszállunk, mert a Vá­roskúti-erdei iskolába me­gyünk »megijesztett« bennün­ket:­­ a középső ajtó nem mű­ködik, az első rossz, a hátsó pe­dig nem nyílik...” Sajnálkozva bár, de leszálltunk, a vidámság azonban velünk maradt ebben a rohanó, emberpróbáló, sok­szor kegyetlen világban, ahol mi is megpróbáljuk megvéde­ni­­ a lehetőségeink szintjén - a gyerekeket, s köszönjük a vi­dámságra biztatást a 21-es op­timista sofőrjének. De mi mindennap kirándul­tunk valahová. A Normafához menet felfelé az úton a kellemes napsütés le­csalogatta rólunk a kabátot, s fenn a játszótéren igazi futká­­rozás, vonatozás, focizás, hin­tázás következett. Ám alighogy megettük az uzsonnát, lebu­kott a nap a hegyek mögé, s hű­­vösödni kezdett. Minden reggel félve fürkész­tünk ki az ablakon, hogy vajon kegyes lesz-e hozzánk az ég? Volt, hogy a szél igencsak meg­tépázta a hajunkat, de mi még az esőben is sétálni indultunk, s hazafelé menet fáradtan rogytunk le a fogaskerekű pad­jaira. - Tanár néni, hogy fog itt a fogaskerekű megfordulni? - Otthon azután Zsuzsa néni és Vilma néni finom pörköltje várt ránk, aminek senki sem tudott ellenállni. A Széchenyi-hegyi kilátót már úgy közrefogták a magas­ra nőtt fák, hogy csak az ágaik közt leskelődhettünk ki, s on­nan bizony igen keveset lát­tunk... A környék azonban csodálatos volt, és később mindenért kárpótolt a játszó­téri csúszda, s a felséges zsíros kenyér hagymával, utána meg az alma. Esténként meséltünk, éne­keltünk, mondókákat-verseket mondtunk, römizni tanultunk römikockával, s rajzoltunk­­színeztünk is. A délelőtti tanu­lás, a jóízű ebéd, s egy kis pi­henő után irány a kert, gurulás lefelé a domboldalon, kirán­dulás a Disznófő forráshoz, a Tündér-sziklához.­­ Tanár néni, Ildikó és Attila szerelme­sek, de különben Attila tőlem tanulta, hogyan kell „fölhódí­tani” a nőket!­­ (Hát nem le­het elég korán kezdeni!) A kis­­vasutat sem lehetett kihagyni a programból, s hogy csopor­tunk is fel tudjon szállni a vo­natra, egy újabb vagont kap­csoltak a meglévőhöz, s hipp­­hopp kiszálltunk a János-hegyi megállónál s máris a dombol­dalon kapaszkodtunk fölfelé. Az úton makkot, gesztenyét, néhol virágot s alvó barna-pi­ros leveleket gyűjtöttünk, de megcsodáltuk az ősz színeit a lemenő nap sugarainál. PARÁSZKA MÁRIA SZONJA 4 tanító, Budapest ! így kellene énekelni Aki csütörtök délutánon­ként a budapesti XIV. kerüle­ti Szobránc utcában jár, cso­dálkozva áll meg egy vajszínű palota ablakai alatt, ahonnan éneklést hall: vidám és szomo­rú, ismert és sosem hallott szép, régi népdalokat. A Nem­zeti Tankönyvkiadó Vállalat bemutatótermében egy újraé­ledt régi énekeskönyvet ismer­tet meg a pedagógusokkal dr. Szabó Helga énektanár. Az ő ötlete a szokatlan gyakorlati ismerkedés, amely éneklésen, egyéni átélésen és a módszer­tan gyakorlati alkalmazásán keresztül mutatja be az 1948- ban először, majd 1994-ben, az ő kezdeményezésére reprint kiadásban megjelentetett Éne­keskönyv nyolc kötetét, Ko­dály Zoltán és Ádám Jenő al­kotását. Ezért száll a dal a Szobránc utcában. A könyvsorozat, amely első megjelenésekor új utat nyitott a magyar zenepedagógiának, a magyar népzene kincseit tárja az ifjúság elé úgy, hogy az élet­kori sajátságokhoz igazodva közli a népdalokat, a műzenei példákat, gyakorlatokat, ma­gyarázatokat. A legkisebbek­nek szóló, mesekönyv szépsé­gű kötetek, majd a felsősök könyvei rajzokkal, képekkel, játékleírásokkal, énekléstech­nikai tanácsokkal, személyes hangú bíztatásokkal és utalá­sokkal könnyítik meg a dalta­nulást, teszik élvezetessé a ze­nés mesterség alapjainak elsa­játítását. A gyakorlatok pedig készen és közvetlenül kínálják a módszert. A Nemzeti Tankönyvkiadó Vállalat hasznos és újszerű tá­mogatásával indult rendhagyó könyvismertetés felöleli a gaz­dag tartalmat. Szabó Helga a dalok dallami és szövegi begyakoroltatása közben kitér a néphagyomány, a népszokások (viselet, tánc, hangszerek, életmód, foglal­kozások, ünnepek motívu­mai), a tájak sajátságaira, nagy súlyt helyezve a szép, kifejező megjelenítő előadásmódra, át­élt éneklésre. Színes, életszerű illusztratív „beszélgetéseiben“ felhívja a figyelmet az ének-ze­ne és a többi tantárgy temati­kai, esztétikai és etikai kapcso­latára, a hazaszeretetre, a ma­gyar identitástudatra való ne­velés direkt és indirekt módo­zataira. Előadásainak mottója: a megértés és a szigor nélküli türelem a gyerekek iránt, a tu­datossággal párosult mély sze­retet a népdal iránt. Ez vonul végig a könyvekből kiolvas­ható, ma már világszerte hí­res magyar ének-zene tanítási módszert gyakoroltató előadá­sain. A hangulatos órák oldódást, kikapcsolódást is jelentenek az ország minden tájáról hétről­­hétre szorgalmasan, sokszor fáradtan ide utazó kollégák­nak, akik örömmel számolnak be az itt tanultakból fakadó si­kereikről. Többek közt az Aszódról érkező Nagyné Be­nedek Éva és Balog Lászlóné a sok értékes, továbbfejlesztésre késztető zenei és pedagógiai ötletet dicséri, a Budapesten, a IV. kerületben tanító Gór Ka­talin és Prófusz Magdolna az énekórák vonzóvá tételéhez kapott jó tanácsokat, például azt, hogyan lehet az éneklés­hez, zenehallgatáshoz megfe­lelő - ünnepi! - légkört terem­teni, mit tegyenek, hogy „ki ne menjen a dal lelke!”- azaz az éneklés ne lélektelen, sablonos legyen, hanem érzelemteli, szívhez szóló. Az előadó lelkes, a szakma szeretetétől és az átadás vágyá­tól átfűtött közlésmódja mel­lett a kellemes légkör kialakí­tásában nagy szerepe van a Nemzeti Tankönyvkiadó Vál­lalat vezetőségének és két munkatársának, Kallós Kata­linnak és Dalnoky Miklósnak, akik szívélyes fogadtatással és vendégszeretettel gondoskod­nak a hallgatókról. A magyar ifjúság és az ének­zene oktatás hálával és tiszte­lettel adózhat a két nagy alko­tónak, Kodály Zoltánnak és Ádám Jenőnek. És köszönettel az alkotás továbbörökítőinek, a kiadónak és Szabó Helga ta­nárnőnek. A tanfolyam ingye­nes. Helye: XIV. Szobránc u. 6-8. A további előadások ide­je: 1997. január 9., 16., 30., február 6., 20., 27., március 13., 20. április 10., 17., május 8., mindig csütörtökön 2­4 óráig. SOLTÉSZ ELEKNÉ­­ zenetanár, Budapest Százötven év változásai A miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium 1846. szeptember 8-án kezdte meg működéséét Karacs Teréz vezetésével, a re­formátus egyház anyagi támo­gatásával. A miskolci reformá­tus Nőnevelő Intézet a Vay­­féle házban, a Szirma utca egyik bérházában helyezkedett el. 1859-ben a Tiszáninneni Református Egyházkerület vet­te át az iskola fenntartását, igazgatója Dóczy Gedeon lett, aki 1872-ig állt az intézet élén. Az iskola 1866-ban a Palóczy u. 11-13. számú házba költö­zött. Tóth Pál, az intézmény későbbi névadója 1872-ben vette át az igazgatást. 1903-ig tartó vezetése alatt az iskola 1897-ben négyosztályos, 1906- ban hatosztályos felsőbb leány­iskolává vált, amely a leányok számára szervezett legmaga­sabb fokú iskolafajta volt ek­kor, ahová a növendékek a négy elemi osztály elvégzése után kerülhettek. 1906-ban épült az iskola emeletes főépülete, a leányne­velő intézet hivatalosan közép­iskola lett, nyolcosztályos le­ánygimnázium. 1938-ban eh­hez leánylíceum, majd 1945­ -46-ban tanítóképző ötödik évfolyam csatlakozott. 1948- tól az iskola állami intézmény­ként működik: miskolci állami Tóth Pál Nevelőintézeti Le­ánylíceum és Tanítóképző. Az 1949/50-es tanévben ez az oktatási forma megszűnt, a harmadik líceumi osztálytól pedagógiai gimnáziumi osztály indult. Az 1950/51-es tanév­ben az iskola új nevet vett fel: Állami Vámos Ilonka Leány­­gimnázium lett. 1953-ban az iskola a Rudas László utca 2. szám alá költözött a Lévay József, majd három éven ke­resztül Mikszáth Kálmán nevét viselő állami fiúgimnázium épületébe, amely azért ürese­dett meg, mert a fiúgimnáziu­mot a megyei tanács oktatási osztályának rendelete értelmé­ben egyesítették a volt Fráter György Gimnáziummal. A Ru­das László utcai épületből a tantestület és a diákok a felsze­relésekkel (szertárak, padok, szekrények) együtt költöztek át a Hősök tere 7. szám alá. A Ru­das László utca 2. szám alatti iskola 1957-től viseli a Zrínyi Ilona nevet. Az UNESCO- asszociált gimnázium ebben a tanévben ünnepli alapításának 150. évfordulóját. A tanintézet szakmai-pedagógiai eredmé­nyei a jelenben is figyelemre méltóak, énekkaruk például 1996-ban „A világ legjobb női kara” címet nyerte el a walesi nemzetközi kórusfesztiválon. Az intézet aulájában a jubile­um alkalmából iskolatörténeti kiállítás nyílt. KOVÁCSNÉ­­ SZEGEDI ILDIKÓ tanár, Miskolc

Next