Köznevelés, 1998 (54. évfolyam, 1-41. szám)
1998-09-18 / 28. szám
ms Bábjáték és közoktatás A sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola és a Művelődési Ház hosszú évek óta fellegvára a bábjáték művészetének. Az évente megrendezett játékos című fesztivál (Zsákomban a bábom) csupán a „habja” annak a következetes propaganda- és fejlesztőmunkának, amely Szentirmai László főiskolai docens irányításával bontakozik ki (a jeles szervezőegyéniség a napokban könyvszerzőként is bemutatkozhatott a nyilvánosság előtt, a Nemzeti Tankönyvkiadó adta ki bábpedagógiai kézikönyvét Játékok kézzel - bábbal címmel. Szentirmai jó művész, jó animátor. A világ minden tájáról - Japántól Baskírián át Kolozsvárig - érkező kamaraegyüttesek színpompás műsorokat adtak, a hazai résztvevők is állták a versenyt, s tapasztalataikat is kicserélhették. Ám Szentirmait, a konferenciaszervezőt ezúttal a Nemzeti alaptanterv izgatta. A fesztivál második napján a hazai bábjátékos pedagógia jeles személyiségei adták egymásnak a szót a szakmai konferencián: hogyan is lesz, miképp lesz az a világ, amikor immár a „kötelező iskolai kultúra” részeként jelenik meg a szó szoros értelmében mint tananyag az az összetett eszközrendszer és érzelemvilág, amelyet a bábjáték utolérhetetlenül egybe tud sűríteni. A bábjáték 1998 őszére a NAT „Tánc és dráma” műveltségi részterületének keretei között valóságos tantárggyá vált minden magyarországi iskolában. Ez kulcsesemény nem csupán a bábjáték, s nem csupán a színi nevelés, hanem a személyiségformálás fontosságát reprezentáló művészeti nevelés hazai történetében - akár autonóm kis tantárgyként jelent meg a helyi tantervekben, akár több tantárgyban érvényesülő princípiumként, akár integráló elemként, energiaként a komplex művészeti tantárgyak tanterveiben. Így vélte ezt a személyiségformálás fontosságán aggódó konferenciai közönség, az ország minden tájáról érkezett érdeklődő pedagógus, s így vélte ezt a konferencián testületileg megjelent művészetpedagógiai egyesület, az Academia Ludi et Artis is. TRENCSÉNYI LÁSZLÓ tudományos kutató, Budapest A vasi kikelet A természet- és környezetvédelem mindennapos beszédtéma. Magatartásunk természetes részévé tenni olyan programot, amelyben a családnak és iskolának egyaránt fontos szerepe van. A természet- és környezetvédelem oktatására-nevelésére intézmények sora vállalkozik hivatásból vagy hivatalból. A hivatásbeli kategóriába tartozik a Vas Megyei Pedagógiai Intézet és a szombathelyi Váci Mihály Általános Iskola immár ötéves programja, amely Kikelet néven a megye negyedik osztályosainak vetélkedősorozatává szélesedett. A program mozgatója, tartalmának, metodikájának kimunkálója Mesterházyné Gyimesi Ilona szaktanácsadó. A vetélkedősorozat a tanév egészét átöleli. Otthoni, iskolai és a természetben folyó feladatok megoldásából áll a négyfordulós játék. Legfőbb célja, hogy a már tanult ismeretek felidézésével és bővítésével olyan magatartást alakítson ki, amely a kívánatos környezetkultúrát elemi viselkedésként gyakorolja. A négyfordulós játék első állomásán a kisiskolások olyan irodalmi, képzőművészeti alkotásokkal ismerkednek, amelyekben a természettel mint „műtárggyal” találkoznak. A második feladatsor a szűkebb szülőföld megismerését segíti. A nagyobbak egy olyan tanösvényt alakítanak ki az alsóbb évfolyamú társaiknak, amelynek öt állomásán valamilyen fontos látnivalóra hívják föl a figyelmet. A harmadik forduló feladatai között - egyebek mellett - természetvédelmi fotó és drámajáték, madárhang-felismerés szerepel. Ez alkalommal mutatják be az élőhely-maketteket is. Az utolsó - a döntő forduló - a háromnapos erdei iskola keretében folyik. A három nap alatt botanikai, csillagászati, madártani programokkal ismerkednek, adnak számot tudásukról az ifjú természetbarátok. Módszerként előadást, kirándulást, vetélkedőt, önismereti játékot alkalmaznak a szervezők. A verseny felmenő rendszerű, háromfős csapatok között folyik. A vetélkedő népszerűségét jelzi az a tény, hogy idén már 52 csapat ismerkedett a természet- és környezetvédelem teendőivel. A résztvevők között megyeszékhelyi, kisvárosi, falusi iskolák diákjai egyaránt megtalálhatók. Az idei versenyen például a vári kis létszámú iskola diákjai, a répcelakiak és a szombathelyi Bercsényi Iskola diákjai voltak a legjobbak. A diákvetélkedőhöz pedagógus-továbbképzés kapcsolódott. Célja részint a látottak felhasználása programajánlatként, részint pedig olyan tanulásszervezési formák megmutatása, amely a tanulói tevékenység elmélyítését jelentheti. GÁL JÓZSEF tanár, Szombathely 1998. 28. szám PEDAGÓGUSOK ÍRTAK Diákatlétáink az Európa-bajnokságon Iskolai szemszögből az idén az atlétikai Európa-bajnokság volt a legjelentősebb sportesemény Magyarországon. Jóleső érzés volt látni néhány középiskolás tanulót a pályán, akik korukhoz mérten sikeresen szerepeltek a felnőtt világhírességek között. Az alább felsorolt diákatléták az idén vagy jövőre érettségiznek. Árva Petronella, a szolnoki Környezetgazdálkodási Szakközépiskola tanulója a 4x100 méteres váltó tagjaként az elődöntőben az ötödik lett. Szabó Enikő, a debreceni Csokonai Mihály Gimnázium diákja a 200 méteres síkfutás előfutamában a 8., 4x100 méteres váltó tagjaként 5. lett szintén az előfutamban. Szabó Nikolett, a budapesti Bródy Imre Gimnázium tanulója a gerelyvetés döntőjében 8. lett. A négy magyar diák közül ő szerepelt a legjobban. Tudja Julianna, a balatonalmádi Magyar-Angol Tannyelvű Gimnázium diákja a kalapácsvetés selejtezőjében a 9. helyen végzett. Ők voltak a főszereplők, de a segédrendezők nagyobb hányada is a középiskolások közül került ki. Szépek voltak formaruháikban, számomra feltűnő volt angol nyelvtudásuk. Sok tennivalója közepette nehéz volt szót váltani Gyulai Istvánnal, az ELTE BTK egykori angol-német szakos tanárjelöltjével, aki ma a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) főtitkára. Kérdésemre elmondta a diákversenyzőkről, hogy fiatalok, tehetségesek, szép jövő előtt állnak. Anyagilag is megéri élvonalbeli atlétának lenni, csak elszántan kell a továbbiakban is edzeni. Külön szólt Tudja Juliannáról, aki 6. lett az idei, Nancyban lebonyolított junior világbajnokságon. Nagyon tetszett neki, ahogyan Juli feltalálta magát a sajtóközpontban, főleg idegen nyelvtudásának köszönhetően. A főtitkár saját életpályájáról is érdeklődtem egy olyan karrierről, amely a tanári diploma megszerzésével kezdődött. Utána három éven át tanított a Váci úti Közgazdasági Szakközépiskolában és az ELTE BTK angol nyelvi tanszékén. Majd a Telesport következett, 1977-ben a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség főtitkár-helyettese, később főtitkára lett. 1983-ban bekerült a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökségébe, nem sokkal rá pedig megválasztották a szövetség főtitkárává. Székhelye először London volt, ma pedig Monaco. Mindehhez az is szükséges volt, hogy sportolóként is sikeres legyen. Indult olimpián a tokiói Európa-bajnokságon, az Universiádén pedig 1963- ban a 4x100 méteres váltóban világelső volt. A közeli jövő feladatairól is kérdeztem Gyulai Istvánt. Beszélgetésünk másnapján Orbán Viktor miniszterelnökkel találkozott Primo Nebiolo, az IAAF elnökének társaságában. E találkozónak és a jól sikerült rendezésnek köszönhetően 2005-ben atlétikai világbajnokság lehet hazánkban. Hogy hogyan kötődik ma is a pedagógustársadalomhoz, arról a családja kapcsán beszélt. Felesége és kisebb gyermekei eddig kinn laktak vele Monacóban, de élete párja már unalmasnak találta a diplomatafeleségek amúgy irigyelt életmódját. Most hazaköltöztek Budapestre és Gyulai Istvánná a Veres Pálné Gimnáziumban tanít. CZ. GY. tanár, Vác Szabó Nikolett, Tudja Julianna és Árva Petronella