Köznevelés, 1998 (54. évfolyam, 1-41. szám)
1998-10-09 / 31. szám
Köznevel és TUDÓSÍTÁS Pécsett született 1894. szeptember 21-én Péchy Blanka színésznő, előadóművész, író, a színpadi beszéd tanára. Beszélni nehéz! címmel a rádióban nyelvművelő sorozatot indított, 1960-ban a hivatásos előadók számára megalapította a Kazinczy-díjat, valamint a diákversenyek győzteseinek a Kazinczy-érmet. Budapesten 1988. július 6-án halt meg. A művésznő születésének századik évfordulóján határozta el a Kazinczy-díj alapítvány kuratóriuma, hogy létrehozza a Péchy Blanka-díjat, ezzel is őrizve emlékét, kifejezve személye és nyelvművelő munkássága iránti tiszteletet. A Péchy Blanka-díj az élőbeszéd művelésére hivatott mozgalmakat szolgálja, a bennük kifejtett kiemelkedő tevékenységet ismeri el és jutalmazza. Életműdíj, annak ítélhető oda, aki hosszabb időn át szervezte, vezette a beszédkultúrát gazdagító szakköri és versenymozgalmakat, a Beszélni nehéz! mozgalmat, a Kazinczy kiejtést, az Édes Anyanyelvünk nyelvhasználati versenyt, ezzel is segítvén az ifjúság nevelését. A Péchy Blankadíj a Kazinczy-díj alsóbb fokozata. Sz. Egyed Emma képzőművész emlékérmét és a vele járó jutalmat évenként két-három személynek ítéli oda a kuratórium. Átadására, idén ötödik alkalommal, Péchy Blanka születésnapján került sor. Mint az Oktatási Minisztériumban tartott bensőséges kis ünnepségen Szilágyiné dr. Szemkeő Judit közigazgatási államtitkár elmondta, örül az anyanyelv szolgálatáért alapított díjnak, hiszen a magyar beszédnek annyi negatív hatást kell elszenvednie. Beszámolt arról, hogy a tárca tárgyalt a határon túli magyar könyvkiadásról. Nagyszótár készül a régiókban élő magyarság számára, amolyan értelmező kéziszótár, hiszen ma már „magyar-magyar” szótárra is szükség van. Majd átadta az 1998. évi Péchy Blanka-díjat Győrffy Imrénének, a kiskunmajsai Dózsa György Gimnázium és dr. Jármay Pálnénak, a szegedi Csonka János Műszaki Szakközépiskola tanárának. Mi az ünnepeltektől azt kérdeztük, mit takar a kuratórium szűkszavú indoklása, miben látják a nyelvművelő mozgalmak jelentőségét, mit üzennek kollégáiknak. GYŐRFFY IMRÉNÉ Már másfél évtizede vezet nyelvművelő kört a kisvárosi gimnáziumban, kis csoporttal Beszélni nehéz! szakkört szervezett, az iskola könyvtárában ismeretterjesztő és beszédkultúrát ápoló klubot irányít. Ez utóbbiba meghívja a környező iskolákat, a szülőket, a pedagógusokat. És sokat, nagyon sokat beszélgetnek. A Beszélni nehéz! szakkör heti rendszerességgel működik. Minden második héten megoldják a rádióban hallott feladatokat, a közbülső alkalmakon más témákkal foglalkoznak. Nagyon jó segédeszköznek tartja Grétsy László Nyelvi illemtan című könyvét, nagy segítség a tanulók kommunikációs kapcsolatainak formálásában a köszönéstől a különböző helyeken való megjelenésig, viselkedésig. Megkönnyíti a társasági életben történő forgolódásaikat. Elmondja, hogy szakkörének rangja van az iskolában és a szülők körében. Hét alkalommal kaptak Kazinczy-érmet. Hangsúlyozza, hogy egy tanár számára, aki Beszélni nehéz! kört vezet, a Péchy Blanka-díjnál nincs magasabb elismerés, ám a nevelő önmagában semmit sem tehet, csak a diákokkal együtt, tehát a díj a közös munkát ismeri el. Még ismerte Péchy Blankát. Utoljára 1988- ban, a művésznő halála előtt néhány héttel egy szegedi továbbképzésen találkozott vele. - Megígértette velünk, hogy folytatjuk az általa elkezdett munkát. Engem ez az ígéret kötelez - mondja. Végül arról beszél, hogy az anyanyelv ápolásával nemcsak a magyartanúmagyar beszédnek. Ám mielőtt Szegedre visszaköltözött, mint mondja: repatriált, hosszú-hosszú évekig Salgótarjánban élt és dolgozott. A díját ő is megosztja másokkal. - Valójában egy nagyon kedves kolléganőmmel, Boródi Ferencnével, a nagyon kiváló nyelvésszel együtt kezdtük a munkát. Tizennyolc éve közösen vehettük át a Kazinczy-díjat. - A gyerekek hogyan fogadják a nyelvművelést? - Fogékonyak. Pedig nagyon sok durvasággal, trágársággal találkozunk, ezt kár is volna tagadni. A mi iskolánkban sincs másként. De már a diákok is rászólnak egymásra, én pedig nem tűröm el, hogy jelenlétemben így beszéljenek. Úgy tapasztalja - és sajnálja -, hogy a nyelvművelés mindinkább leszűkül a Beszélni nehéz! mozgalomra, de rögtön hozzáteszi, hogy persze, ez nem kevés, szeretik, érdeklődnek iránta a gyerekek. - Lehet, hogy nem egészen szabályos, de a Beszélni nehéz! feladatait én beviszem a nyelvtanórákra. A gyerekek már várják a kéthetenkénti alkalmakat: mit mond Deme professzor úr, mit mond Kerekes Barnabás. Ezek élmények, valamikor beérik a hatásuk. Igyekszik utódot nevelni maga helyett, Petruska Helga tanárnő személyében már meg is van a jelöltje. Másik kollégájáról is említést tesz, aki ugyan informatikus, de rendszeresen küldi a nyelvi feladványok megfejtéseit. - Jó volna, ha sokan csatlakoznának. Ez kedves, de nagyon komoly játék. Minél többen tekintik szívügyüknek a nyelvhelyességet és a szép magyar beszédet, annál többre jutunk. És nem csak a pedagógusokra gondolok - teszi hozzá. M. L. Anyanyelvünk védelmében Idei Péchy Blanka-díjasok noknak kell foglalkozniuk, hanem mindenkinek, aki a tanári katedrára áll. - Szent ügyünk kell hogy legyen! Lehet, hogy patetikusan, magasztosan hangzik, de nem az, ha egyre durvuló világunkra tekintünk, és látjuk, miként szegényedik, foszlik a beszéd- és magatartáskultúra. DR. JÁRMAY PÁLNÉ Több mint két évtizedes beszéd- és nyelvművelői munka áll mögötte. Elsősorban tanítványai versenyeztetésében jeleskedett. Szinte bérletet váltott a győri szép kiejtési, a sátoraljaújhelyi szavalóversenyekre, országos vetélkedőkön mérette meg tevékenysége eredményességét. Jelenleg nyugdíjasként a szegedi Csonka János Műszaki Szakközépiskolában tanít, bizonyítva, hogy egy reáltanodában is helye van a nyelvművelésnek, a szép