Köznevelés, 2004 (60. évfolyam, 1-41. szám)
2004-09-10 / 27. szám
60. évfolyam 27. szám 2004. szeptember 10. Öreg, gimnáziumi történelemtanár cimborám örül, hogy a magyar iskolák mind több külföldi tanintézménnyel kerülnek partneri viszonyba. Spanyol, francia, német, olasz diákok, tanárok jönnek el hozzánk, hogy azután a mieink viszonozzák a látogatást. Népszerű a Leonardo-, a Socrates-program. Ugyanakkor dohog is a jó cimbora, mert szerinte a hazai iskolák összebarátkozásának mozgalma gyermekcipőben jár. Pedig számos jól gyümölcsöző szakmai, emberi kapcsolat alakulhatna ki például az azonos nevet viselő általános és középiskolák között. Megtudhatnák, hol és miért jobb a tantestület szervezettsége, a nevelő-oktató munka, milyen területen indíthatnának közös programokat, kinél különb a tehetséggondozás, a felzárkóztatás, miért hatékonyabb a gazdálkodás elitt, mint amott. Nem volt kedvem ellenérveket keresni régi barátomnak. Azt mondtam neki, jöjjön el velem Újpestre, a Bőrfestő utcába, ahol a Csokonai Vitéz Mihály Tizenkét Évfolyamos Gimnáziumban éppen az ország Csokonai nevét viselő iskoláinak tanulói fesztiváloznak. Nem tudott eljönni, ezért ajánlom figyelmébe az alábbi riportot. A főváros térképének legszélén jelölik a Bőrfestő utcát. Nem könnyű idetalálni se pestinek, se vidékinek, de megkeresésére érdemes rászánni az időt. Modern, szép iskola tágas belső terekkel, folyosókkal, széles lépcsőházakkal. Most a jókora aulába felépített színpadon csinos lányok tartanak táncbemutatót a népes közönségnek - üdvrivalgással kísért taps a produkció jutalma. Aztán a tornász fiúk bűvölik el a közönséget, majd a szavalók, az énekesek, a színjátszók. Nehezen csöndesedik el az aula, pedig az egyik nagyteremben lassan elkezdődik a tudományos diákköri konferencia. Senkit se lep meg, hogy a legtöbben az unióról és Csokonairól értekeznek. A sok okos szó után jólesik felfrissülni a fesztiválra készült képzőművészeti alkotások látványában. Legtöbben persze az úgynevezett nemzeti tantermeket keresik fel. Arról van szó, hogy az iskola diákjai a tantermeket a huszonöt uniós tagországból sorsolással kiválasztott nemzetre jellemző tárgyakkal díszítették fel. Segítséget, zászlót, képeket stb. részben a spanyol, a portugál, a német, a svéd nagykövetségtől kaptak, részben pedig a gyerekek gyűjtötték. Az egyes nációkra leginkább jellemző ételeket a tanulók szülei készítették. Miközben az épületben igazi fesztiválhangulat van, az iskola udvarán már megtöltötték a honvédségtől kölcsönzött gulyáságyút. Egy valódi ezredes felügyelete mellett készül az esti vacsora. Azt mondja Borosáé Kézy Zsuzsa, az iskola igazgatója, hogy érdemes volt megrendezni a csokonais találkozót. - Kinek az ötlete volt? - Tanárok, diákok egyaránt törték a fejüket, mivel kellene kezdeni a csokonais hagyományteremtést. Végül elhatároztuk, hogy fesztivált rendezünk a Csokonai nevét viselő iskolákkal. Budapesten csak a mienk, vidéken talán nyolc Csokonai-iskola van. Ennyit nem hívhattunk meg, kiválasztottuk tehát a debreceni, a kaposvári és a pécsi iskolát. Örömmel vették a felkérést, hogy eljöjjenek hozzánk tíz-húsz gyerekkel, néhány pedagógussal egy kis ismerkedésre. S ha már jönnek, kapcsolódjanak be a művészeti, a sport- és a tudományos programokba. - Nem olcsó mulatság száznál több vendégről gondoskodni. Honnan szereztek pénzt? - Cégektől, az önkormányzattól, magánszemélyektől kaptunk annyit, amennyiből szinte mindenre futotta. - Szakmai hozama is van a találkozónak? - Kollégáimmal együtt örültünk a kötetlen beszélgetéseknek. Kiderül, sok a hasonló gond, a három vendégül látott iskolában is vannak a mienkhez hasonló programok, a tanárok megterhelése közel azonos, a négy intézmény mindennapjait tekintve pe-