Köznevelés, 2005 (61. évfolyam, 1-41. szám)

2005-02-11 / 6. szám

■ 61. évfolyam 6. szám 2005. február 11. Akiken kipróbálják... Tizennyolc éves gimnazista vagyok Ma­gyarország egyik legjobb középiskolájában. Most, hogy a mi különleges évfolyamunk nemsokára érettségi vizsgát tesz, úgy gon­doltam, megosztom önökkel a felvételivel kapcsolatos gondjainkat. Ki hogyan készül, ki mit tud, és hogyan vélekedem erről. 2001-ben jelentkeztünk középiskolába büszke nyolcadikosként, és annak ellenére, hogy akkor is nagyon komoly gondok akad­tak a felvételi rendszerrel - például sok osz­tálytársamat csak úgy kapkodták össze az „el nem kelt" diákok közül­­, mégis lelke­sedéssel kezdtünk az előttünk álló négy év­be. Már akkor tudtuk, hogy a miénk más lesz. Mi valami újat fogunk elkezdeni, mi le­szünk a „kísérleti nyulak”. A NAT-ot és más pedagógiai újításokat is velünk próbáltak ki először. Nem haltunk bele. Teltek az évek, a különleges tagozaton megtanultuk a ké­mia csínját-bínját, és mindemellett magas színvonalon okultunk a többi tárgyból is, még magy­arból is, pedig mi egy „reál-minta­­iskola” vagyunk. Megjegyezném, hogy a tö­mény kémia és fizika olyan rossz hatással volt rám, átlaggyermekre, hogy ma már a magyar a kedvencem. Harmadikosként elbúcsúztunk a régi érettségitől, és fájó szívvel láttuk a végző­sök érettségijét, ami nagyon könnyű volt, ránk meg várt a kétszintű... (?) Persze rög­tön jött a meglepetés, mert év vége előtt megíratták velünk a próbaérettségi vizsgá­kat. Igen, szó szerint meglepetés volt, mert minden készülés nélkül 90 százalék fölött teljesítettük a kémia és biológia érettségit emelt szinten, de még a nem tagozatos tár­gyainkból is bravúros eredmények szület­tek. Engem ez meglepett. De valami na­gyon nem tetszett benne. Túl könnyű volt. Nem zavart volna, ha csak az érettségi­lgen könnyű, de a miénk pont azért ilyen külön­leges, mert az érettségink lesz a felvételi is. Ezzel hogy lehet válogatni? Hogy fogják a sokezer ötös dolgozat közül kiválasztani a legjobb százat például. Nekem ez nagyon furcsa. Mivel az úgynevezett „vitt pontok” is számítanak, én például gondban leszek, mivel az „országelső” pár osztálytársamhoz képest tényleg négyes vagyok, de egy átlag gimnazistához képest, úgy gondolom, nem, ők mégis maximális pontot visznek majd tovább az esetlegesen hasonló kiváló érett­ségi mellett. Most már csak abban remény­­kedhetem, hogy az érettségin szerzett pont­jaimmal kezdhetek valamit, persze csak ha szerencsém van. A tanáraink elég változatos módon reagál­tak az új érettségire, az új elvárásokra, és ar­ra, hogy ez a teszt majd elsősorban nem a tárgyi tudást, hanem ahogy néhányan fogal­mazták közülük: a józan paraszti észt kéri számon rajtunk. Egyesek teljesen lelassítot­tak, mondván, hogy eddig a régi érettségi íze szerint haladtunk gőzerővel, és most már inkább csak a szükséges sebességgel menjünk tovább. Mások, nem bízva a pró­baérettségik már-már nevetséges mivoltá­ban, teljes erővel belehúztak, rohannak az anyaggal, a dolgozatokat pedig drákói szi­gorral javítják, mondván, hogy az új érettsé­gi értékelése is ilyen szőrszálhasogató lesz, és hogy nem adhatjuk alább a színvonalat. Gratulálok, nagyon jó reakció mind a kettő. Mivel az a sejtésem, hogy szinte teljesen ugyanazt fogják kérni, mint eddig, csak egy kicsit új formában, ezért az elsőnek az ered­ménye gyenge érettségi, a másodiknak meg olyan botrányos félévi meg év végi jegyek lesznek, melyek megint nagymértékben rontják a továbbtanulási esélyeinket. Szóval nagyon nem jó... Fizikából egy harmadik utat választot­tunk. A Tanárnő úgy döntött, hogy mivel az osztály nagy része utálja a fizikát, és nem akar szinte senki sem foglalkozni vele, ezért az órán nem az osztálynak magyaráz, ha­nem egy olyan egyszerű, ám számunkra mégis érthetetlen nyelven beszél, amit csak a diákolimpikon padtársam tud felfogni. De legalább a Tanárnő tudja élvezni az órát. Nem rosszindulatú, így a dolgozatok tény­leg nevetségesen egyszerűek, de az óra fu­ra mivolta miatt normális, sokszor elég ne­héz fizikadolgozatokká avanzsálnak. Előző héten odamentem a Tanárnőhöz, hogy fél évvel az érettségi előtt bejelentsem neki, hogy informatikus leszek, és hogy sze­retnék a tárgyból vizsgázni. Nem lepődött meg, hanem a maga fura stílusában elkül­dött. .. tanulni. Azt mondta, ő most nem tud nekem kettesnél jobb jegyet garantálni az érettségin, ha nem vagyok képes nála meg­tanulni, amit kell, akkor jövőre érettségiz­zek fizikából, vagy gyorsan keressek egy fi­zikatanárt, és négy hónap alatt tanítson meg engem a középiskolás anyagra. Mit mond­jak, eléggé furcsa volt. Tisztában voltam az­zal, hogy nagyon lusta vagyok, és a nála né­gyes jegyemből sok munkával lesz csak akár középszintű érettségin is ötösöm, de kérem, ne sajnáljunk pár jó szót a gyerektől! Csak egy kis biztatást vártam. „Fiam, sokat kell pótolnod, sokat kell gyakorolnod, de ha tényleg akarod, akkor adok feladatokat, és majd megnézzük, hogy mit tehetünk, nem lesz semmi baj.” Csak ennyit szerettem vol­na. Lehet, hogy sok, de nekem ez így most januárban nagyon rosszulesett. Tizennyolc éves nagydiák létemre ott zokogtam emiatt délután, és már el is határoztam, hogy ma­gyartanár leszek. Aztán este az anyai szavak és a fizikakönyv adtak egy kis biztatást, és másnap egy jó fizikadolgozat után elhatároz­tam, hogy nem adom fel, és azt fogom csi­nálni, amit szeretnék. Ne sajnálják a tanítványaiktól a biztató szavakat, mert mi lett volna, ha Newtonból is költő lesz? Beszéljenek a kis Newtonjaik­kal, és addig is jó tanítást kívánok! VARGA ATTILA gimnáziumi tanuló, Budapest Csokonai-díjasok A Magyar Kultúra Napján Hiller István miniszter adta át a 2005. évi Csokonai Vitéz Mihály alkotói és közösségi díjakat. A 2005-ös közösségi díjasok között van a budapesti Magnificat Gyermekkar (alapító karvezető: Szebellédi Valéria), a Budai Táncklub (művészeti vezető: Szollás Erzsébet, a Magyar Köztársaság ezüst érdemkeresztjével kitüntetett, nívódíjas tánc­pedagógus), a bagi Fapihe Gyermekszínjátszó Csoport (csoportvezető, rendező: Fodor Mi­hály), a tatabányai Bányász Képzőművész Kör (művészeti vezetője: Rochlitz György), a bu­dapesti Bihari Táncegyüttes (művészeti vezető: Neuwirth Annamária). A Csokonai Vitéz Mihály alkotói díjasok között van dr. Sződy Szilárd dramaturg, tanár, versmondóműhely- és színpadvezető, Várhidi Attila, az Alföld Gyermekszínpad és a Főnix Diákszínpad vezetője, Gerenday Endre főiskolai tanár, kórusvezető, a Solymári Férfikórus és a Solymári Hagyo­mányőrző Asszonykórus művészeti vezetője. 23

Next