Köznevelés, 2005 (61. évfolyam, 1-41. szám)
2005-02-11 / 6. szám
■ 61. évfolyam 6. szám 2005. február 11. Akiken kipróbálják... Tizennyolc éves gimnazista vagyok Magyarország egyik legjobb középiskolájában. Most, hogy a mi különleges évfolyamunk nemsokára érettségi vizsgát tesz, úgy gondoltam, megosztom önökkel a felvételivel kapcsolatos gondjainkat. Ki hogyan készül, ki mit tud, és hogyan vélekedem erről. 2001-ben jelentkeztünk középiskolába büszke nyolcadikosként, és annak ellenére, hogy akkor is nagyon komoly gondok akadtak a felvételi rendszerrel - például sok osztálytársamat csak úgy kapkodták össze az „el nem kelt" diákok közül, mégis lelkesedéssel kezdtünk az előttünk álló négy évbe. Már akkor tudtuk, hogy a miénk más lesz. Mi valami újat fogunk elkezdeni, mi leszünk a „kísérleti nyulak”. A NAT-ot és más pedagógiai újításokat is velünk próbáltak ki először. Nem haltunk bele. Teltek az évek, a különleges tagozaton megtanultuk a kémia csínját-bínját, és mindemellett magas színvonalon okultunk a többi tárgyból is, még magyarból is, pedig mi egy „reál-mintaiskola” vagyunk. Megjegyezném, hogy a tömény kémia és fizika olyan rossz hatással volt rám, átlaggyermekre, hogy ma már a magyar a kedvencem. Harmadikosként elbúcsúztunk a régi érettségitől, és fájó szívvel láttuk a végzősök érettségijét, ami nagyon könnyű volt, ránk meg várt a kétszintű... (?) Persze rögtön jött a meglepetés, mert év vége előtt megíratták velünk a próbaérettségi vizsgákat. Igen, szó szerint meglepetés volt, mert minden készülés nélkül 90 százalék fölött teljesítettük a kémia és biológia érettségit emelt szinten, de még a nem tagozatos tárgyainkból is bravúros eredmények születtek. Engem ez meglepett. De valami nagyon nem tetszett benne. Túl könnyű volt. Nem zavart volna, ha csak az érettségilgen könnyű, de a miénk pont azért ilyen különleges, mert az érettségink lesz a felvételi is. Ezzel hogy lehet válogatni? Hogy fogják a sokezer ötös dolgozat közül kiválasztani a legjobb százat például. Nekem ez nagyon furcsa. Mivel az úgynevezett „vitt pontok” is számítanak, én például gondban leszek, mivel az „országelső” pár osztálytársamhoz képest tényleg négyes vagyok, de egy átlag gimnazistához képest, úgy gondolom, nem, ők mégis maximális pontot visznek majd tovább az esetlegesen hasonló kiváló érettségi mellett. Most már csak abban reménykedhetem, hogy az érettségin szerzett pontjaimmal kezdhetek valamit, persze csak ha szerencsém van. A tanáraink elég változatos módon reagáltak az új érettségire, az új elvárásokra, és arra, hogy ez a teszt majd elsősorban nem a tárgyi tudást, hanem ahogy néhányan fogalmazták közülük: a józan paraszti észt kéri számon rajtunk. Egyesek teljesen lelassítottak, mondván, hogy eddig a régi érettségi íze szerint haladtunk gőzerővel, és most már inkább csak a szükséges sebességgel menjünk tovább. Mások, nem bízva a próbaérettségik már-már nevetséges mivoltában, teljes erővel belehúztak, rohannak az anyaggal, a dolgozatokat pedig drákói szigorral javítják, mondván, hogy az új érettségi értékelése is ilyen szőrszálhasogató lesz, és hogy nem adhatjuk alább a színvonalat. Gratulálok, nagyon jó reakció mind a kettő. Mivel az a sejtésem, hogy szinte teljesen ugyanazt fogják kérni, mint eddig, csak egy kicsit új formában, ezért az elsőnek az eredménye gyenge érettségi, a másodiknak meg olyan botrányos félévi meg év végi jegyek lesznek, melyek megint nagymértékben rontják a továbbtanulási esélyeinket. Szóval nagyon nem jó... Fizikából egy harmadik utat választottunk. A Tanárnő úgy döntött, hogy mivel az osztály nagy része utálja a fizikát, és nem akar szinte senki sem foglalkozni vele, ezért az órán nem az osztálynak magyaráz, hanem egy olyan egyszerű, ám számunkra mégis érthetetlen nyelven beszél, amit csak a diákolimpikon padtársam tud felfogni. De legalább a Tanárnő tudja élvezni az órát. Nem rosszindulatú, így a dolgozatok tényleg nevetségesen egyszerűek, de az óra fura mivolta miatt normális, sokszor elég nehéz fizikadolgozatokká avanzsálnak. Előző héten odamentem a Tanárnőhöz, hogy fél évvel az érettségi előtt bejelentsem neki, hogy informatikus leszek, és hogy szeretnék a tárgyból vizsgázni. Nem lepődött meg, hanem a maga fura stílusában elküldött. .. tanulni. Azt mondta, ő most nem tud nekem kettesnél jobb jegyet garantálni az érettségin, ha nem vagyok képes nála megtanulni, amit kell, akkor jövőre érettségizzek fizikából, vagy gyorsan keressek egy fizikatanárt, és négy hónap alatt tanítson meg engem a középiskolás anyagra. Mit mondjak, eléggé furcsa volt. Tisztában voltam azzal, hogy nagyon lusta vagyok, és a nála négyes jegyemből sok munkával lesz csak akár középszintű érettségin is ötösöm, de kérem, ne sajnáljunk pár jó szót a gyerektől! Csak egy kis biztatást vártam. „Fiam, sokat kell pótolnod, sokat kell gyakorolnod, de ha tényleg akarod, akkor adok feladatokat, és majd megnézzük, hogy mit tehetünk, nem lesz semmi baj.” Csak ennyit szerettem volna. Lehet, hogy sok, de nekem ez így most januárban nagyon rosszulesett. Tizennyolc éves nagydiák létemre ott zokogtam emiatt délután, és már el is határoztam, hogy magyartanár leszek. Aztán este az anyai szavak és a fizikakönyv adtak egy kis biztatást, és másnap egy jó fizikadolgozat után elhatároztam, hogy nem adom fel, és azt fogom csinálni, amit szeretnék. Ne sajnálják a tanítványaiktól a biztató szavakat, mert mi lett volna, ha Newtonból is költő lesz? Beszéljenek a kis Newtonjaikkal, és addig is jó tanítást kívánok! VARGA ATTILA gimnáziumi tanuló, Budapest Csokonai-díjasok A Magyar Kultúra Napján Hiller István miniszter adta át a 2005. évi Csokonai Vitéz Mihály alkotói és közösségi díjakat. A 2005-ös közösségi díjasok között van a budapesti Magnificat Gyermekkar (alapító karvezető: Szebellédi Valéria), a Budai Táncklub (művészeti vezető: Szollás Erzsébet, a Magyar Köztársaság ezüst érdemkeresztjével kitüntetett, nívódíjas táncpedagógus), a bagi Fapihe Gyermekszínjátszó Csoport (csoportvezető, rendező: Fodor Mihály), a tatabányai Bányász Képzőművész Kör (művészeti vezetője: Rochlitz György), a budapesti Bihari Táncegyüttes (művészeti vezető: Neuwirth Annamária). A Csokonai Vitéz Mihály alkotói díjasok között van dr. Sződy Szilárd dramaturg, tanár, versmondóműhely- és színpadvezető, Várhidi Attila, az Alföld Gyermekszínpad és a Főnix Diákszínpad vezetője, Gerenday Endre főiskolai tanár, kórusvezető, a Solymári Férfikórus és a Solymári Hagyományőrző Asszonykórus művészeti vezetője. 23