Köznevelés, 2006 (62. évfolyam, 1-41. szám)
2006-02-17 / 7. szám
Diáksport Január közepén Budaörsön, a Herman Ottó Általános Iskola tornacsarnokában rendezték meg az asztalitenisz diákolimpia III—IV. korcsoportos országos döntőjét. A lányok közül első lett Szabó Orsolya, második Boros Gabriella, a Nagykőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola és Diákotthon tanulói, megosztott harmadik díjat kapott Tarjányi Szilvia, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Általános Iskola és Herczeg Gyöngyi, a gyöngyösi Arany János Általános Iskola tanulója. A fiúk versenyét Kiss Dávid, a jánoshidai Petőfi Sándor Általános Iskola tanulója nyerte, második lett Kahotek Kristóf, a nagykanizsai Zrínyi Miklós Általános Iskola tanulója, harmadik pedig Molnár Dániel, az ózdi Vasvári Úti Általános Iskola és Czerula Dávid, a nyíregyházi Benczúr Gyula Általános Iskola tanulója. N. G. 7 62. évfolyam 7. szám 2006. február 17. KITÜNTETETT PEDAGÓGUSOK A nyughatatlan gyulaji igazgató ismerősei szerint Kollárics Ferenc, a gyulaji Általános Iskola és Napköziotthonos Óvoda igazgatója azoknak a nyughatatlan embereknek a sorába tartozik, akik nélkül nem menne elébb a világ. Számos végzettsége, kedvtelése - tanító, földrajztanár, közoktatási vezető, vegyvédelmi és katasztrófavédelmi szakember, gitáros, a Magyar Madártani Egyesület tagja, több fontos oktatási program résztvevője stb. - teszi színessé egyéniségét. Nyughatatlanná pedig a rábízott, örömmel vállalt munka örökös jobbításának szándéka, a hátrányos helyzetű, főként cigány származású gyerekek iskoláztatásának, tanulásának, tanításának elősegítése. Pedagógusi pályáját Gyulajon kezdte huszonegy évvel ezelőtt. Azóta itt tanít, ebben a fele arányban beás cigányok által lakott községben, ahol 2000-ben munkaközösségi vezető, két esztendő múlva megbízott, újabb egy év elteltével pedig kinevezett igazgató lett. Kollárics Ferenc az idén Solt Ottilia-díjat kapott. Az igazgatót a díjhoz vezető útról kérdeztük. - Pályakezdőként érdekelte-e a nehéz sorsú gyerekek oktatása, nevelése? - Belecsöppentem a gyulaji helyzetbe. Tanítva ezeket a gyerekeket mindig az járt az eszemben, hogy bármilyen pályára kerülhetnének ők is, hiszen a képességeik jók, ám rettenetesen nagy, szinte behozhatatlan a hátrányuk. Ezt felismerve az ember egyszerűen nem tehet mást, mint hogy megpróbál segíteni. Emberileg, szakmailag egyaránt. - Solt Ottilia a szegények szószólója, a tolerancia híve volt. Az ő szemlélete hogyan tükröződik az igazgató és iskolája munkájában? - Igyekszem képviselni a gyerekek mindenek felett álló jogát a színvonalas képzéshez-oktatáshoz-neveléshez. E jog érvényesülésének érdekében mindent megteszek. Gyulajon olyan iskolát akarunk működtetni, ahová szeretnek járni a gyerekek. Persze ennek biztosításáért, a szükséges anyagiak előteremtéséért megvívjuk a magunk harcát. Nálunk a tanárok nem idegenkednek a korszerű tanítási és kollégiumi módszerektől, szívesen járnak továbbképzésekre, kapcsolódnak be az innovatív kezdeményezésekbe velem együtt, és nem riadnak vissza a pályázatok megírásától sem. Ennek a sokféle képzésnek, tanári felkészítésnek köszönhetően folyamatosan javulnak az eredmények, amit a különböző mérések igazolnak. - Ez azt jelenti, hogy a tantestület szívesen fogadja az igazgató által támogatott, a hátrányos helyzet felszámolását célzó programokat? - Ezek a programok komoly kihívást jelentenek a tanároknak. De hogy ne a levegőbe beszéljek, megemlítek néhány konkrét példát. Tavaly december 16-án a teljes tantestület befejezte a százórás ECDL-Start tanfolyamot, és mind a huszonegyen sikeresen levizsgáztak. Januárban projekthetet tartottunk, melynek keretében az osztályok egyegy nemzet sajátosságaival - ételeikkel, italaikkal, szokásaikkal stb. - ismerkedtek meg. A felkészülés idején a gyerekek a könyvtárban a megfelelő könyveket, az internetet böngészték megfelelő információkért. Megérte, a jól sikerült hét farsangi mulatsággal zárult. Az Összetartó Társadalom pályázat keretében öt tanárunk egyhetes felkészítő tréningen, egy kollégánk pedig szintén egyhetes multiplikátorképzésben vett részt. Januárban két kolléga szerzett másoddiplomát, így most az összesen húsz tanárunkra több mint negyven diploma jut. Iskolánk szakmai színvonalának emeléséhez hozzájárul, hogy egyik tanárunk romológiai, a másik gyógypedagógus szakképesítést szerzett. Havonta egy pénteken működteti a diákönkormányzat a „teaházat”, ahol diákok, tanárok, szülők együtt beszélgetnek a forró italt kortyolgatva. - Gyerekként megtapasztalta-e azt a sorsot, ami a hátrányos helyzetű tanítványainak jutott? - Igen, de szegénységünk nem volt olyan fájó, mert szeretetben nőhettem fel. Nem hiányzott a gazdagság, mert a pénz nem minden. Most sem a pénzért dolgozom. Ha nem így lenne, már nem ezen a pályán lennék. Magam osztott évfolyamú általános iskolába jártam, ahol a könyveken és a zenén kívül jó tanárok és barátok vettek körül. És ez bőven elég volt. Most egy kicsit elszaladt velünk a ló: internet, televízió, DVD, mobiltelefon, vezetékes gáz. És ez sem elég. Gazdagabbak lettünk, de nem boldogabbak. Kevés a közös cél, ritka a jó barátság. Nagyon szeretnék ebből valamennyit visszacsempészni az iskolánkba. Van-e valamilyen akadálya annak, hogy olyanná formálja az iskoláját, amilyenné szeretné? - Iskolaépítési, amúgy kifogástalan pályázatunk nem nyerhetett, mert elfogyott a pénz, pedig a mostani 1770 táján emelt építmény rég kiszolgált, rossz állapotban van. Azt hiszem, ennél különb épületet érdemelnek ezek a gyerekek. Talán megbocsátható, hogy a mi pedagógiai munkánknak is méltóbb hajlékot kívánok. NOVÁK GÁBOR