Köznevelés, 2007 (63. évfolyam, 1-41. szám)
2007-01-05 / 1. szám
63. évfolyam 1. szám 2007. január 5. # # Galia tavai la pi di ^ ^ Köznevelés Az Oktatási és Kulturális Minisztérium hetilapja, elődje a Néptanítók Lapja, 1868-1945 Alapította: EÖTVÖS JÓZSEF A szerkesztőség munkatársai: SZUNYOGH SZABOLCS • főszerkesztő TIBOR KLÁRA • főszerkesztő-helyettes NOVÁK GÁBOR • rovatvezető, főmunkatárs VARGA STELLA • munkatárs TETLÁK ESZTER • fotóriporter A szerkesztőség címe: 1056 Budapest, Nyáry Pál u. 4. Levélcím: 1368 Budapest, Postafiók 182. Telefon: 3184787 (közvetlen) • Telefax: 318-7782 Hirdetés: 318-4304 Ingyenesen hívható zöldszám 9-17 óráig: 06-80-204-730 h.kozneveles@mail.tvnet.hu A Köznevelés internet-honlapjának címe: http://kozneveles.tvnet.hu Munkajogi tanácsadás keddenként, 15-17 óráig a 3184304-es telefonszámon; zöldszám: 06-80-204-730 A Köznevelés email címe: kozneveles@kozneveles.tvnet.hu Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Kiadja az MSZEN ISO 9001:2001 minősítéssel rendelkező Szignet Kiadói és Nyomdai ISO Kft. • Felelős vezető: Hasznos Emőke ügy- vezető • Szedés, tördelés: Ciklon 2000 Kft. • Nyomás: Fischerman Nyomdaipari Kft. • Felelős vezető: a Kft. ügyvezetője • ISSN 0133-0969 Előfizetésben terjeszti: a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletága (1008 Budapest, Orczy tér 1.) Előfizethető: valamennyi postán, kézbesítőknél, e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu faxon: 303-3440 További információ: 06-80-444-444 Előfizetési díj egy évre: 6890 forint Egyes példányok a szerkesztőségben kaphatók naponta 9-től 14 óráig. Felhívjuk szerzőink figyelmét, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztériummal kötött szerződés alapján az OKM jogosult a Köznevelésben megjelent cikkeket és fényképfelvételeket közzétenni kiadványaiban és a honlapján. A címlapon: Tetlák Eszter felvétele (Cikkünk a 15-17. oldalon.) 2 Mire jók a tanuló szervezetek? ■ Konferencia Lillafüreden Mi tesz tanulóvá egy szervezetet, egyáltalán hogyan teheti magát tanuló szervezetté egy óvoda vagy iskola? Átültethető-e az oktatási rendszerbe az iparban, a gazdaságban bevált folyamat, melynek köszönhetően itt már kialakultak a tanuló szervezetek? Mit kell megtennie e cél eléréséért az igazgatónak, a tanárnak, a szolgáltatónak, a fenntartónak, az oktatás irányítóinak? Jelenleg mi minden akadályozza az oktatási intézmények tanuló szervezetté válását, ismerjük-e a mai iskola működését, a gyerekeknek, a szülőknek, a tanároknak az oktatással, az iskolával való elégedettségét vagy elégedetlenségét? Ezekről a kérdésekről sok szót ejtettek az előadók a XIV. lillafüredi konferencián, és ezek voltak a vitatémái a szekcióüléseknek is. Nem sok jót mondott az iskoláról Klein Sándor egyetemi tanár, a pszichológiai tudományok doktora. Kezdte azzal, hogy a tanárok nem vállalkoznak a valós problémákról történő vitákra tanítványaikkal, nem törődnek vele, mi érdekli a diákokat, nem törekszenek magas szintű kompetenciák kialakítására - sokan nem is tudják, hogyan tegyék sőt kompetencia helyett inkompetenciára nevelnek. Ugyanis kevés a kísérletező kedvű, a tanuló kíváncsiságát felkelteni képes tanár, ezért nem csoda, ha a diákok elégedetlenek az iskolával. De még így is taníthat jól a tanár, ha tud olyan légkört teremteni, amelyet az igazságosság, a kölcsönös megbecsülés jellemez, és amely közelít az akciótanuláshoz, melynek alapja a valós problémák megvitatása. Furcsa szervezetnek nevezte az iskolát, amely annak ellenére fennmarad, hogy mindenki elégedetlen vele, és amelynek három legfontosabb feladata a gyerekek megőrzése, a munkaerőpiactól való távol tartása, és értelmiségi szülők gyerekének szellemi, munkás szülők gyerekének kétkezi munkára juttatása. Noha az iskoláról, a tanárokról úgyszólván semmi jót nem mondott, mégis nagy tapsot kapott az előadó. Bakacsi Gyula, a budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője arra figyelmeztetett, hogy az iparból átvett tanuló szervezeti forma sem csodafegyver. Mindenesetre a szervezet tagjainak egyéni tanulása jó vezetői irányítással párosulva tanulóvá teheti az iskolát mint szervezetet. Hozzátette, hogy nem elég felismerni a változtatás szükségességét, meg kell találni a közös célt, az átalakulást elősegítő tanulási, együttműködési, feladatmegoldási stb. technikákat, hogy az egyéni tudások beépüljenek a szervezetbe. A szervezet minden tagjának tanulnia kell tehát ahhoz, hogy tanuló szervezetről beszélhessünk. Ezzel kapcsolatban jelentette ki Radó Péter, a Sulinova Oktatáspolitikai Elemzések Központja igazgatója, hogy meg kell vizsgálni a tanárok tanulásával szembeni elvárásokat, azt, hogy támogatja-e az iskola a tanárok tanulását, és egyáltalán közvetít-e a tanárokhoz tanulásra ösztönző igényeket. Arra a kérdésre, hogy az iskolában miért gyenge a szervezeti keretben történő tanulás, az előadó válasza: szervezeti helyett személyes kapcsolatok jellemzik a tantestületeket, melyekben erős a széthúzás, erőtlen a vezetés, hiányzik az összhang. Hozzátette még, hogy a tanuló szervezeti környezettel is vannak gondok, hiszen a legtöbb iskolából hiányoznak a belső terek, ahol a tanárok kisebb csoportokban beszélgethetnének, dolgozhatnának együtt, erre ugyanis a tanári szobák alig alkalmasak. Hiányzik továbbá a tanári, iskolai munka külső értékelése, az elszámoltathatóság, és míg tőlünk nyugatra az iskola igazgatója menedzserszemléletű, addig nálunk pedagógiai beállítottságú, nem eredményorientált. Radó Péter azzal zárta mondandóját, hogy 2010-ig forráskivonásra lehet számítani az oktatásban, de meghonosodik a külső mérések rendszere, az intézmények rangsorolásában nagyobb hangsúlyt kap a társadalmi - külső - elvárásoknak történő megfelelés stb.