Köznevelés, 2007 (63. évfolyam, 1-41. szám)
2007-02-16 / 7. szám
■ Engel Tevan István emlékkiállítása Autót szeretett volna az ötéves kisfiú, de édesapja megmagyarázta neki, nem vehetnek, nincs rá pénzük. „Elszontyolodtam kicsit - írta le az esetet már felnőtt fejjel a hajdani kisfiú -, de rövid gondolkozás után rájöttem a megoldásra: nem baj, majd rajzolok egyet! így lettem grafikussá.” Vigasztalásul utóbb is, következetesen saját világot rajzolt magának, ennek összegező bemutatása most Engel Tevan István (1936—1996) emlékkiállítása a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ez a saját világ millió szállal kapcsolódik az őt környezőhöz. Nem függetlenül a valóságostól, a realitástól, a hagyományoktól, főként nem függetlenül az egyetemes kultúrától. Egyéni, de közösségi értékeket őrző, valósághű és szürrealisztikus, komoly, drámai, de olykor vibrál benne a humor, a játékosság. Megteremtőjét divatok, áramlatok, izmusok nem kerítették hatalmukba, nem igazodott semmihez és senkihez. A nagy rajztudást fölmutató művekből gondolatok sugároznak ki, és bennük rejlik egy szelíd, kedves, felelősségteljes ember, maga a művész is. A kiállításon az önálló grafikák, rézkarcok mellett a tárlókban több száz könyv idézi föl Engel Tevant, a nagyszerű „illuminátort”, klasszikus és kortárs regényírók, gyerekkönyvek kitűnő illusztrálóját. Elsődlegesen ezektől vált ismertté. Az 1960-as években, amikor zömében igazi értékek kiadása és virágzó könyvgrafika jellemezte a magyar könyvkiadást, alkalma nyílt rá, hogy alkatának, műveltségének, irodalomszeretetének megfelelően, képi élményt is kínáljon az olvasónak. Petőfi, Arany, Dante, Thomas Mann, Hrabal, Italo Calvino és mások figuráit formálta újra tűvel, tussal, ceruzával. Kiemelkedők az illusztrációk, amelyeket az „ötödik evangélium" megírójának, Bulgakovnak Mester és Margaritájához alkotott. Tragikusak és mulatságosak, mint maga a regény: Berlioz és Hontalan Iván, miközben csuklanak a pocsék, meleg kajszibarack-szörptől a rekkenő moszkvai hőségben, Woland társaságában értekeznek hitről, hitellenségről egy padon, közel a villamossínhez, amelyen kisvártatva fejét veszti a TÖMEGÍR elnöke. És ott a képeken az egész költői vízió, a Koponyák hegye Jézus keresztfájával, Pilátus katonáival. Mondják Engel Tevanról, hogy filozofikusan és etikusan közelített témáihoz. Világlátása egyértelmű volt, mindig a kiszolgáltatottak szemszögéből nézte és ábrázolta, amit láttatni akart, sokszor úgy, mintha magával az abszurddal találta volna szemben magát. Tükrözik ezt a színházzal kapcsolatos rajzai, még inkább a lengyel zsidó író, Julian Stryjkowski Ázzil álma című regénye nyomán készültek. Feszítik ezeket saját kisgyermekkori, családi gettóemlékei és mindaz, amit a holokauszt világméretű borzalma okozott a lelkekben. Hasonlóan drámaiak, nagyrészt élete utolsó szakaszában készültek, a Biblia, ahogy ő mondta, iszonyatos és gyönyörű történeteihez készített „ceruzafestményei”. Ezek technikában különböznek korábbi műveitől, mintha ecsettel megörökített, gomolygó látomások lennének. Szuggesztív Noé alakja, amint elszántan, komoran ácsolja a bárkát, Mózes szomorú, szürke homlokán, a természetfölötti erőt jelképező ősi szimbólumon, a szarvakon és a kezében tartott kőtáblákon fény sugárzik, a köntösén lángok, a látvány mintha azt sulykolná a nézőbe: hátha, mégis van remény? A kiállítás alkalmából életműkatalógus jelent meg. Ebben tanulmányok, emlékezések, rövid életrajz találhatók, jegyzék a képek keletkezésének idejéről, természetesen képek, végezetül az illusztrált könyvek listája. A kiállítás március 4-ig látogatható. CSONTOS MAGDA Jotr Szencz: Noé Julian Stryjkowski: Ázril álma Petőfi Sándor: János vitéz, a kutyafejű tatárok I. B. Singer: A sátán Gorajban