Köznevelés, 2008 (64. évfolyam, 1-41. szám)
2008-05-23 / 20. szám
Moholy-Nagy László „új látása" A Magyar Nemzeti Galéria új tárlata a modern magyar művészet egyik legsokoldalúbb egyénisége, Moholy-Nagy László kezdeti, 1916-1923 közötti munkásságát mutatja be. A kiállítás eddig az USA-ban és Pécsett szerepelt. Aki „hazahozta”, a világhírű művész legismertebb kutatója, a kanadai Botár Olivér professzor. Moholy-Nagy Weisz László néven 1895-ben született Bácsborsódon. Korán elvesztett szülei helyett művelt nagybátyja nevelte fel liberális-hazafias szellemben. Az ő hatására változtatta nevét Nagy Lászlóra, amikor jogászhallgatóként és költőként behívták katonának. A lövészárkokban színes tábori képeslapokat rajzolt. A Moholy előnevet 1918-ban használta először, a Jelenkor című folyóiratban. Helyes ejtését Juhász Gyula egyik hozzá írott verséből tudjuk, mert a rímből a „moholi” következik. Budapesten Berény Róbert szabadiskolájában leste el a festészet titkait. Idealista baloldaliként csatlakozott Kassák Lajos avantgárd köréhez. Kipróbált minden műfajt, fényképezett, filmet, színházat és épületet tervezett, festett és értekezéseket írt a művészetről. Érdekelte a kor összes szellemi irányzata. Levelezett az orosz konstruktivistákkal - Alexandr Bogdanovval, El Liszickijjel és Rodcsenkóval. 1920 elején Berlinben első felesége, Lucia Schulz révén részt vett a német ifjúsági mozgalomban. Állandó útkeresés után 1922-re jutott el kiforrott, absztrakt festői stílusához. A pedagógia és az esztétika sajátos szintézisével a technika és a természet egyensúlyát akarta létrehozni - írta a kolozsvári Korunk című haladó folyóiratnak. Walter Gropius 1923-ban kinevezte a Bécsben, Berlinben bolyongó, végzettség nélküli, ismeretlen, nincstelen 28 éves Moholy-Nagyot a Bauhaus professzorává, akiből az egyetemes konstruktivizmus mértékadó mestere és századának legnagyobb hatású művészetpedagógusa vált. A Bauhaus bezárása után eszméit átvitte Amerikába. 1938- ban a chicagói Új Bauhaus igazgatója lett. A híres iskola legtöbb alkotója (Breuer Marcell, Kepes György, Gropius, Mies van der Rohe stb.) és tanítványa szintén Amerikában telepedett le. Moholy-Nagy az „új látás” gondolatát 1946-os chicagói haláláig sem tudta tökéletesen kidolgozni, de eszméi már gyökeret vertek a világban. Munkásságában minden érzékszervre kiterjedően értelmezte a művészet fogalmát. A Nemzeti Galéria augusztus 24-ig tartó kiállítása „Az újraértelmezett Moholy-Nagy” címen a természet és technika kapcsolatával foglalkozó, 1916-1923 közötti korai korszakát idézi fel. Hattula Moholy-Nagy, a művész lánya tulajdonából, valamint amerikai, németországi, svájci és hazai köz- és magángyűjteményekből szedték össze az eddig számunkra ismeretlen anyagot. Botár Olivér kutató számára az indíttatást Moholy-Nagy Architektúra L című festménye adta, amikor a kép hátoldalán felfedezte a „szellemképet”. Másfél éves restaurálás után tűnt elő a mészréteg alól a gépi-dada útkeresés korszakából való, szántóföldet ábrázoló korai festmény. Gergely Mariann kurátor Moholy-Nagy kortársainak és barátainak műveivel egészítette ki a bemutatót: Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Uitz Béla, Tihanyi Lajos, Mattis Teutsch János stb. Az 1928-as Kinetikus konstruktív rendszer négydimenziós digitális modelljét, valamint Moholy-Nagy A nagyváros dinamikája című forgatókönyv-vázlatának Andreas Haus által készített adaptációját is megnézhetjük. A C épület II. emeletén folytatódik a kiállítás korabeli alkotók féltve őrzött grafikáival. Moholy-Nagy László nemzetközi jelentősége kötelezi a hazai múzeumokat, hogy időről időre foglalkozzanak világhírű magyar művészek hagyatékával. A Vince Kiadó az alkalomra Botár Olivér szövegével szép katalógust adott ki. DOBI ILDIKÓ Rendről, rendetlenségről, s ami köztük van Az európai kultúra egyik alapértéke, élet- és munkaszervezésben egyaránt, hogy a rend az egyik legfőbb jó. Nagy és egyértelműen talán meg sem válaszolható kérdés azonban, voltaképpen mi is a rend, amit pozitív értéknek kell tekintenünk, s annak ellenpólusaként mi a rendetlenség. Hiszen József Attila gyönyörű szavai - Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat” - is egy másfajta rend elleni tiltakozást fejeznek ki. A hétköznapi életben az ember általában csak akkor hangoztat kétségeket a rend magasabbrendűségével szemben, ha a saját rendetlenségét igyekszik megideologizálni („én így is mindent azonnal megtalálok!”). A HVG Könyvek igen jó sorozatában viszont most megjelent egy eretnek mű: Tökéletes rendetlenség - Mi van a renden túl? Ennek szerzői arra igyekeznek rávenni bennünket nagyon sok - olykor talán kissé túlírt érveléssel, példákkal, tanulságos fejlődéstörténettel és tipológiával, hogy gondoljuk végig az értékes rend mibenlétére vonatkozó valódi alapkérdéseket, és alakítsuk ki a magunk számára legjobb elveket. Egész mondandójuk azt sugallja, hogy valójában a rend nem szent, és a rendetlenség nem az ördögtől való, annál is inkább, mert nagyon is viszonylagos. Tekintsük úgy, hogy a rend a dolgok, viszonyok, folyamatok olyan rendezettsége, amelynek léte segíti, s nem pedig akadályozza az életvitelünket, a munkánkat, növeli a biztonságunkat. A tárgyak rendje otthon, munkahelyen vagy akár egy boltban arra szolgál, hogy mindig könnyen, gyorsan rátaláljunk arra, amit keresünk. Ám a szerzők egyik markáns ellenpéldája éppen egy olyan boltot mutat be, ahol mindent kusza összevisszaságban tárolnak, s kifejtik, hogy ez milyen előnyökkel járhat. Tapasztaljuk, hogy a hétköznapi rend tekintetében is könyörtelenül érvényesül az entrópia tétele: a fenntartása energiát igényel, és rendszeres idő- és munkaráfordítás nélkül a rend széthullik. Eljöhet az is, amiről Rilke szól: „Elönt a sok. Rendezzük. Szétesik. Újra rendezzük. S mi is szétesünk.” (A nyolcadik elégia - Rónay György fordítása.) A szerzők rámutatnak, hogy költség-haszon elemzés kérdése, milyen szigorú rendet tartsunk, illetve minek tekintsük a „rendetlenséget”. A rendetlenség jobb feltételeket teremthet a legkülönbözőbb területeken dolgaink hatékony kezeléséhez, sőt olykor az életvitelünkhöz is, mint „gyönyörű képességünk, a rend”. S jó tudnunk, mekkora üzletág szorgoskodik már azon, hogy szó szerint eladják nekünk a rendezettséget, szervezettséget. Jó ez a könyv. Nem azzal, ahogy megírták, abban távolról sem tökéletes, hanem felvetéseinek végiggondolása nagyon sokat segíthet napi ügyeink optimális kezelésétől egészen (élet) stratégiánk javításáig. (HVG Könyvek) OSMAN PÉTER 64. évfolyam 20. szám 2008. május 23. 23