Köznevelés, 2008 (64. évfolyam, 1-41. szám)

2008-05-23 / 20. szám

Moholy-Nagy László „új látása" A Magyar Nemzeti Galéria új tár­lata a modern magyar művészet egyik legsokoldalúbb egyénisé­ge, Moholy-Nagy László kezde­ti, 1916-1923 közötti munkássá­gát mutatja be. A kiállítás eddig az USA-ban és Pécsett szerepelt. Aki „hazahozta”, a világhírű mű­vész legismertebb kutatója, a ka­nadai Botár Olivér professzor. Moholy-Nagy Weisz László néven 1895-ben született Bács­­borsódon. Korán elvesztett szü­lei helyett művelt nagybátyja ne­velte fel liberális-hazafias szel­lemben. Az ő hatására változtatta nevét Nagy Lászlóra, amikor jo­gászhallgatóként és költőként behívták katonának. A lövészár­kokban színes tábori képeslapo­kat rajzolt. A Moholy előnevet 1918-ban használta először, a Je­lenkor című folyóiratban. He­lyes ejtését Juhász Gyula egyik hozzá írott verséből tudjuk, mert a rímből a „moholi” következik. Budapesten Berény Róbert szabadiskolájában leste el a fes­tészet titkait. Idealista baloldali­ként csatlakozott Kassák Lajos avantgárd köréhez. Kipróbált minden műfajt, fényképezett, filmet, színházat és épületet ter­vezett, festett és értekezéseket írt a művészetről. Érdekelte a kor összes szellemi irányzata. Le­velezett az orosz konstruktivis­tákkal - Alexandr Bogdanov­­val, El Liszickijjel és Rod­­csenkóval. 1920 elején Berlin­ben első felesége, Lucia Schulz révén részt vett a német ifjúsági mozgalomban. Állandó útkere­sés után 1922-re jutott el kifor­rott, absztrakt festői stílusához. A pedagógia és az esztétika sajá­tos szintézisével a technika és a természet egyensúlyát akarta lét­rehozni - írta a kolozsvári Ko­runk című haladó folyóiratnak. Walter Gropius 1923-ban ki­nevezte a Bécsben, Berlinben bolyongó, végzettség nélküli, is­meretlen, nincstelen 28 éves Moholy-Nagyot a Bauhaus pro­fesszorává, akiből az egyetemes konstruktivizmus mértékadó mestere és századának legna­gyobb hatású művészetpedagó­gusa vált. A Bauhaus bezárása után esz­méit átvitte Amerikába. 1938- ban a chicagói Új Bauhaus igaz­gatója lett. A híres iskola leg­több alkotója (Breuer Marcell, Kepes György, Gropius, Mies van der Rohe stb.) és tanítvá­nya szintén Amerikában telepe­dett le. Moholy-Nagy az „új lá­tás” gondolatát 1946-os chica­gói haláláig sem tudta tökélete­sen kidolgozni, de eszméi már gyökeret vertek a világban. Munkásságában minden érzék­szervre kiterjedően értelmezte a művészet fogalmát. A Nemzeti Galéria augusztus 24-ig tartó kiállítása „Az újraér­telmezett Moholy-Nagy” címen a természet és technika kapcso­latával foglalkozó, 1916-1923 közötti korai korszakát idézi fel. Hattula Moholy-Nagy, a művész lánya tulajdonából, valamint amerikai, németországi, svájci és hazai köz- és magángyűjtemé­nyekből szedték össze az eddig számunkra ismeretlen anyagot. Botár Olivér kutató számára az indíttatást Moholy-Nagy Archi­tektúra L című festménye adta, amikor a kép hátoldalán felfe­dezte a „szellemképet”. Másfél éves restaurálás után tűnt elő a mészréteg alól a gépi-dada útke­resés korszakából való, szántó­földet ábrázoló korai festmény. Gergely Mariann kurátor Moholy-Nagy kortársainak és ba­rátainak műveivel egészítette ki a bemutatót: Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Uitz Béla, Ti­hanyi Lajos, Mattis Teutsch Já­nos stb. Az 1928-as Kinetikus konstruktív rendszer négydi­menziós digitális modelljét, vala­mint Moholy-Nagy A nagyváros dinamikája című forgató­könyv-vázlatának Andreas Haus által készített adaptációját is megnézhetjük. A C épület II. emeletén folytatódik a kiállítás korabeli alkotók féltve őrzött grafikáival. Moholy-Nagy László nemzet­közi jelentősége kötelezi a hazai múzeumokat, hogy időről időre foglalkozzanak világhírű magyar művészek hagyatékával. A Vin­ce Kiadó az alkalomra Botár Oli­vér szövegével szép katalógust adott ki. DOBI ILDIKÓ Rendről, rendetlenségről, s ami köztük van Az európai kultúra egyik alapér­téke, élet- és munkaszervezés­ben egyaránt, hogy a rend az egyik legfőbb jó. Nagy és egyér­telműen talán meg sem válaszol­ható kérdés azonban, voltakép­pen mi is a rend, amit pozitív ér­téknek kell tekintenünk, s an­nak ellenpólusaként mi a ren­detlenség. Hiszen József Attila gyönyörű szavai - Jöjj el sza­badság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is en­gedd szép, komoly fiadat” - is egy másfajta rend elleni tiltako­zást fejeznek ki. A hétköznapi életben az em­ber általában csak akkor hangoz­tat kétségeket a rend magasabb­­rendűségével szemben, ha a sa­ját rendetlenségét igyekszik megideologizálni („én így is mindent azonnal megtalálok!”). A HVG Könyvek igen jó soroza­tában viszont most megjelent egy eretnek mű: Tökéletes ren­detlenség - Mi van a renden túl? Ennek szerzői arra igyekez­nek rávenni bennünket nagyon sok - olykor talán kissé túlírt­­ érveléssel, példákkal, tanulságos fejlődéstörténettel és tipológiá­val, hogy gondoljuk végig az ér­tékes rend mibenlétére vonatko­zó valódi alapkérdéseket, és ala­kítsuk ki a magunk számára leg­jobb elveket. Egész mondandó­juk azt sugallja, hogy valójában a rend nem szent, és a rendetlen­ség nem az ördögtől való, annál is inkább, mert nagyon is vi­szonylagos. Tekintsük úgy, hogy a rend a dolgok, viszonyok, folyamatok olyan rendezettsége, amelynek léte segíti, s nem pedig akadá­lyozza az életvitelünket, a mun­kánkat, növeli a biztonságunkat. A tárgyak rendje otthon, mun­kahelyen vagy akár egy boltban arra szolgál, hogy mindig kön­­­nyen, gyorsan rátaláljunk arra, amit keresünk. Ám a szerzők egyik markáns ellenpéldája ép­pen egy olyan boltot mutat be, ahol mindent kusza összevissza­ságban tárolnak, s kifejtik, hogy ez milyen előnyökkel járhat. Tapasztaljuk, hogy a hétköz­napi rend tekintetében is kö­nyörtelenül érvényesül az ent­rópia tétele: a fenntartása ener­giát igényel, és rendszeres idő- és munkaráfordítás nélkül a rend széthullik. Eljöhet az is, amiről Rilke szól: „Elönt a sok. Rendezzük. Szétesik. Újra ren­dezzük. S mi is szétesünk.” (A nyolcadik elégia - Rónay György fordítása.) A szerzők rá­mutatnak, hogy költség-haszon elemzés kérdése, milyen szigorú rendet tartsunk, illetve minek te­kintsük a „rendetlenséget”. A rendetlenség jobb feltételeket teremthet a legkülönbözőbb te­rületeken dolgaink hatékony kezeléséhez, sőt olykor az élet­vitelünkhöz is, mint „gyönyörű képességünk, a rend”. S jó tud­nunk, mekkora üzletág szorgos­kodik már azon, hogy szó sze­rint eladják nekünk a rendezett­séget, szervezettséget. Jó ez a könyv. Nem azzal, ahogy megírták, abban távolról sem tökéletes, hanem felvetései­nek végiggondolása nagyon so­kat segíthet napi ügyeink opti­mális kezelésétől egészen (élet) stratégiánk javításáig. (HVG Könyvek) OSMAN PÉTER 64. évfolyam 20. szám 2008. május 23. 23

Next