Köznevelés, 2008 (64. évfolyam, 1-41. szám)
2008-04-11 / 14. szám
64. évfolyam 14. szám 2008. április 11. Hatások, ellenhatások az iskolákban Az iskolák mindig is hatások és ellenhatások között dolgoztak. Azok azonban mennyiségben, minőségben változtak, hatottak nemcsak a tanulókra, a pedagógusokra is. Váratlanul derült most ki, hogy kevés a gyerek és sok a pedagógus? Nem. Az iskolák sok esetben olyan feladatokat vállaltak (emelt fejkvóta, kisebb osztálylétszám reményében), melyekre sem kompetenciájuk, sem megfelelő szaktanáruk nem volt, s a kimeneti eredmény sem volt piacképes. Gyermekszerzési és speciális fejkvótaharccá alakult a pedagógiai folyamat azzal az ellentmondással, hogy az iskolákba bekerült nagyobb létszámú gyenge tanulók többiekkel együtt történő nevelésének hogyanjáról nagyon sokan elfeledkeztek gondoskodni. Kevésbé készültek a megfelelő körülmények megteremtésére, a módszerek gazdagítására, szélesebb együttműködésre. Ahogy a probléma fokozatosan alakult ki, a korrigálásnak is fokozatosnak kellene lennie akkor is, ha sürget az idő. A tanuló- és pedagóguslétszám harmonizálása a bérek alakulása által mindig is feladat volt a pedagógia történetében. El kellene érni, hogy csak azok az iskolai feladatok maradjanak, melyeket valóban az iskolának kell megoldani. El kell vetni azokat, amelyek az önkormányzatok, a szociálpolitika, a családsegítők, a családi ellátás dolga, és a pedagógiától idegenek. E feladatok megszüntetésével s a hozzájuk tartozó bérek elvonásával el lehetett volna kerülni a heti 2 óraszámnövelés sokféle értelmezésével, végrehajtásával keletkezett nyugtalanságot, így a kiszolgáló személyzet létszáma is reálisabban alakult volna. Végül is az iskolákban a munkanélküliséget nem a pedagógusok és az oktatási dolgozók okozták. Ők csak elfogadták a megélhetésükhöz szükséges álláslehetőséget. Nem tehetnek arról, hogy az intézményvezetés nem látta előre (legalább öt évre) a tanulói létszám, a foglalkoztatás és képzés realitásait, jövőjét. A foglalkoztatási revízióban némileg etikátlan, hogy a vezetők létszáma (beleértve a más címen továbbfoglalkoztatottakat is) alig változik, míg az oktatási dolgozóké érzékelhetően. A kompetenciamérések jók, csakhogy a vizsgaközpontok által összeállított feladatlapok kérdéseinek megoldásához nem igazodik a hétköznapi tanítási, mérési, értékelési gyakorlat, pedig a már lefutott mérések tapasztalatait mi, pedagógusok önállóan is bevihetnénk a tanítási gyakorlatba. A szaktanácsadás jogilag korlátozottan vagy sehogy nem működik, pedig a végrehajtásban fokozott szükség lenne megbízható segítőkre. Az iskolák belső szabályzatai adminisztratív szabályozások. Önvédelmi jellegűek, ezért az iskolák túlszabályozottak. Ezek a szabályozások alig hatnak a pedagógiai munka hatékonyságára. Kívülről nézve is van elég ellentmondás. Épp a külső hatások között végzendő nehéz, de hatékony iskolai munka érdekében is célszerű lenne az előbb említettek szellemében az idegen terhektől felszabadítani a pedagógusokat. Az iskolának újfajta kontaktusteremtési formákat kellene alkalmaznia. Szembe kellene nézni az erőszak hordozóival. Térnyerésük sebességével lépést tud-e tartani a mai iskola nevelési hatékonysága? A különböző híranyagokból előlépnek azok a tömegemberek, sőt vezetők, akik ritkán érvelnek, inkább jelzőkkel minősítik a más nézeteket vallókat, ellenfeleiket. Hitelteleníteni igyekszenek azokat. Ezeket a viselkedésmódokat a tanulók hamar átörökítik az iskolába az iskolatárssal és tanárral szemben. A személyiségfejlesztés és -korrigálás szokványos iskolai eljárásokkal ma már kevéssé eredményes, újak pedig alig vannak a gyakorlatban. A problémák felmerültekor a múltra szoktunk mutogatni, pedig az már elmúlt, vagy a jövőre hivatkozunk, az pedig még nincs. A mával keveset foglalkozunk. Az iskolába járóknak pedig elsődlegesen a ma az érdekes. Több generáció együttélésében zavarok vannak. A tapasztalatok átörököltetése nem zökkenőmentes. Arthur Miller írt arról, hogy irtózunk a száz százaléktól. Megelégszünk az átlaggal. Menekülési utakat hagyunk. A tudományban, művészetben, sportban, szakmákban teljességre törőkről kellene több szót ejteni. Őket kellene minden tantárgy első órájában a füzet első oldalára felíratni, s életükről, munkásságukról a tanév folyamán ismertetést íratni a tanulókkal. A tanulók biztatásához, aktivizálásához szeretettel kellene világossá tenni, hogy a tévút is út, mert emberi. Jobb, mint az egy helyben topogás. Vannak, akik azt mondják, meg kell tanulni a bűnözéssel együtt élni. Ez rossz ajánlás. Nem erre kell nevelni, hanem a bűnözést kellene mindig törvényes eszközökkel visszaszorítani és nyugodt életet biztosítani a vétlen embereknek. A beszédkultúra átalakult kulturálatlan beszéddé, így jön be az iskolába sok gyerek, akik előbb hallottak útszéli beszédet iskolán kívül, mint belül. Nem értik, miért akarják őket pallérozni a tanárok. A sok feszültség miatt otthon már nincs kompromisszumkészség. A szülő mint dolgozó hárít. Hárít az iskolára, más intézményekre. Mit tegyen az iskola a különböző módon hozzá begyűrűző problémákkal? Sokszor nincs is kompetenciája a megoldásra, de a probléma jelen van a pedagógiai folyamatban. Az iskolának ma nagyobb a küldetése, mint korábban, és nehezebb annak eleget tenni. Ahogy a nehezítő körülmények behatolnak az iskolába, jó lenne, ha a segítő pozitív erők is „begyűrűznének”! SZENTJÓBI SZABÓ TIBOR tanár, Baja H A magyar nyelv múzeuma Széphalmon hamarosan megnyílik a Magyar Nyelvtörténeti Múzeum. A Radványi György tervei alapján felépült létesítményt április 23-án dr. Ódor Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke adja át, majd köszöntőt mond a Svédországban élő Kazinczy-leszármazott Kazinczy Ferenc. Ezt követően a magyar nyelv hetét Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitja meg, és felhangzik Szokolay Sándor erre az alkalomra komponált zeneműve. A múzeum három időszaki kiállítással nyílik. Az egyik Csete Ildikó nyelvemlékeket idéző textiljeit, a másik Kazinczy Ferenc könyvtári hagyatékát, a harmadik tárlat pedig az Országos Széchényi Könyvtár néhány eredeti Corvinájáról készült nagyméretű nagyításait mutatja be. Az állandó kiállítás októbertől lesz látható. A múzeum létrehozásának gondolata 1994-re nyúlik vissza, amikor a Kazinczy Ferenc Társaság közgyűlésén Pásztor Emil főiskolai tanár vetette fel egy magyar nyelvtörténeti múzeum gondolatát. Az elképzelés napjainkra valóra vált. (kerékgyártó) 18