Köztársaság, 1991. december (mutatványszám) - 1992. április-június (1. évfolyam, 1-11. szám)
1992-06-19 / 10. szám
OLIMPIATORTENET A helsinki 16 „Szurkolunk Laci bácsiért, győzze le a délafrikait. Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon. Előre!” A távirat címzettje Papp László. Aláírója „öt úttörő”. Persze, táviratozott Puskás is. Az „Öcsi”. Imigyen: „Küzdeni akarásunkkal, harci készségünkkel bizonyítottuk be hazaszeretetünket, a dolgozó magyar nép iránti ragaszkodásunkat. Éljen a párt! Éljen a mi drága, forrón szeretett Rákosi elvtársunk.” A helsinki olimpia ideje ez. 1952 nyara. Mentek és jöttek a táviratok. A „dolgozó magyar nép” - a diákokat is beleértve - ígért minden szépet és jót a magyar olimpikonoknak. Több és jobb munkát, magasabb termelési százalékokat, selejtcsökkentést, a minőség javítását, jobb iskolai osztályzatokat, a beszolgáltatás túlteljesítését, a késések felszámolását, anyagtakarékosságot. Cserében „csak” olimpiai bajnokságokat kértek. Lett is tizenhat. És tíz ezüst- meg tizenhat bronzérem is. Magyar sportolók ilyen nagyszerűen még sohasem szerepeltek a Játékokon! A táviratok meg? Akkoriban Magyarországon épp’ az volt a divat. A diktált divat. De ez már nem a sport világa... A XV. Nyári Olimpiai Játékokat 1952. július 19-e és augusztus 3-a között Helsinkiben rendezték meg, minden korábbinál nagyobb részvétel mellett. Először indultak el az ötkarikás versenyeken a Szovjetunió sportolói, ismét versenyezhettek a japánok és a németek. Végül azonban a közös német csapat nem állhatott össze, mert az NDK vezetése az önálló államiság megkérdőjelezését vélte a közös csapat fényében, így az NDK távol maradt a küzdelmektől. Miként a Kínai Népköztársaság is, miután a NDB - némi huzavona után - hozzájárult a részvételéhez. A politika tehát változatlanul szelektált, de így is 69 ország 5867 sportolója indult el a 18 sportág viadalain. A legtöbb olimpiai bajnokságot ismét az Amerikai Egyesült Államok nyerte (40), megelőzve a Szovjetuniót (22) és Magyarországot (16). Az olimpia nagy egyéniségévé pedig a csehszlovák Emil Zátopek vált, aki az 5000 m-es és a 10 000 m-es síkfutás után a maratoni futásban is győzött. A magyar sportolók kiváló szereplése meglepte a világot, de nem a hazai vezetést és közvéleményt. A felkészülés tulajdonképpen már a londoni játékok után elkezdődött, nem kevés „titkolózással”. A „népi demokratikus” Magyarország versenyzői egyre ritkább vendégei 1950-1951-ben a nemzetközi viadaloknak - a világ- és Európa-baj- Papp Lacnokságoknak -, a pártállami vezetés viszont mindazon eszközöket a helsinki siker szolgálatába állítja, amiket csak egy kíméletlenül erőszakos, sőt kegyetlen diktatórikus hatalom biztosíthat. A sporttehetség és/vagy a siker reménye még a koncentrációs táborok, a börtönök kapuit is megnyithatja, megnyitja, eltörölheti az osztályidegenség bélyegét. Elvégre bizonyítani kell a világ előtt a szocialista és/vagy a népi demokratikus társadalom fölényét! Az olimpiai főpróba, az 1951-es Főiskolai Világbajnokság megnyugtató eredményeket hoz (44 arany-, 39 ezüst- és 32 bronzérem), a magyar „főiskolások” többek között az alakuló labdarúgó aranycsapat tagjai - zavartalanul készülhetnek tovább Helsinkire. A hatalom siker akarása és a hatalom által biztosított kivételes feltételek persze nem lettek volna elegendőek a kiemelkedő olimpiai szerepléshez világklasszis tehetségek és nagy edzőegyéniségek, illetve a már tudományos alapozottságú felkészülési-felkészítési módszerek nélkül. Helsinkiben tehát minden összejött. A tizenhat olimpiai bajnokság között azonban így is akadt meglepetés-aranyérem. És nem is csak egy. Nem csupán a kalapácsvető Csermák Józsefé, hiszen az esélyes is magyar volt, Németh Imrének, a londoni olimpia bajnokának a személyében. Az igazán vaskos meglepetést az öttusázók okozzák. Az esélytelennek vélt öttusázókat a magyar sportvezetés nem is akarta kiküldeni az olimpiára. Aztán az esélytelenek - a Benedek Gábor, Kovácsi Aladár, Szondy István hármas - megnyerték az először kiírt csapatbajnokságot, egyéniben pedig ezüst- és bronzérmet szereztek. Egy várt aranyból azonban „csak” ezüst lett. Elek Ilona - a berlini és a londoni olimpiák női tőrvívó bajnoka - a döntő utolsó mérkőzésére új zsűrielnököt kapott a fejét fájlaló angol Baumont helyett. A belga Anspachot, akivel nem nagyon szívlelték egymást korábbi nézeteltéréseik miatt. Győzött is Camber - legalább két (!) vitatható találattal - 4:3-ra, s így holtverseny alakult ki közte és Elek Ilona között. És a szétvívás levezetését ismét Anspachra bízták! A magyarok óvtak, de hiába. Mind a Directoire Technique, mind a Jury d’Appel elutasította az Anspach személye elleni óvást, így Eleknek nemcsak Camberrel, hanem a bíróval is meg kellett vívnia. Alulmaradt. Ha támadott, Anspach az olasz vívónő közbeszúrását ítélte jónak, ha ő szúrt közbe, akkor Camber támadása volt eredményes. 4:3-ra ismét kikapott. A női tőrvívás talán legnagyobb egyéniségének az olimpiai triplázás nem sikerült. ■ ma: „szurkolunk Laci bácsiért” 127 A helsinki olimpia magyar bajnokai lettek: Csermák József (kalapácsvetés), Szőke Katalin (100 mes gyorsúszás), Gyenge Valéria (400 m-es gyorsúszás), Székely Éva (200 m-es mellúszás), a 4x100 m-es női úszóváltó, Köröndi Margit (torna, felemáskorlát), Keleti Ágnes (torna, műszabadgyakorlat), Kovács Pál (kardvívás), a kardcsapat, Hódos Imre (kf. birkózás, légsúly), Szilvásy Miklós (kf. birkózás, váltósúly), Papp László (ökölvívás, nagyváltósúly), Takács Károly (ötalakos gyorspisztoly, 25 m), az öttusacsapat, a labdarúgócsapat, a vízilabdacsapat. Ezüstérmesek: Novák Éva (400 m-es gyorsúszás és 200 m-es mellúszás), a női tornászcsapat, Gerevich Aladár (kardvívás), Elek Ilona (női tőrvívás), Pólyák Imre (ki. birkózás, pehelysúly), Kun Szilárd (ötalakos gyorspisztoly, 25 m), Benedek Gábor (öttusa), Parti János (kenu egyes, 1000 m), Novák Gábor (kenu egyes, 10 000 m). Bronzérmesek: 4x100 m-es férfi síkfutóváltó. Róka Antal (50 km-es gyaloglás), Földessy Ödön (távolugrás), Németh Imre (kalapácsvetés), Temes Judit (100 m-es gyorsúszás), Köröndi Margit (torna, összetett egyéni, gerenda, műszabadgyakorlat), a kéziszergyakorlat-csapat (női torna), Keleti Ágnes (torna, felemáskorlát), a férfi tőrvívócsapat. Berczelly Tibor (kardvívás), Gurics György (szt. birkózás, középsúly), Balogh Ambrus (sportpisztoly, 50 m), Szondy István (öttusa), Varga Ferenc-Gurovits József (kajak kettes, 10 000 m). KÖZTÁRSASÁG 1992/10