Köztársaság, 1992. július-szeptember (1. évfolyam, 12-24. szám)
1992-08-28 / 20. szám
CÍMLAP-HÁTTÉR szerintem nagyon rövid időn belül végre kell hajtani a szobrok eltávolítására vonatkozó önkormányzati döntéseket. Másfelől a szobordöntögetők makacssága és hajlíthatatlansága változást igénylő magatartásnak tekinthető. Én a magam részéről termékeny és szellemes ötletnek tartom a szoborpark felállítását, amit mellesleg nem is a rendszerváltás után találtak ki, hanem jó néhány esztendővel előtte. Szörényi László irodalomtörténész professzor vetette fel ezt az ötletet, amikor a Lenin-szobrok elhelyezésére tett javaslatot. Azért tartom termékeny és szellemes ötletnek, mert egyáltalán nem hiszem azt, hogy egy ilyen parknak a felállítása a múlt rendszer iránti nosztalgiákat táplálná. Ha valakit 40-50-100 esztendő múlva érdekel ennek a korszaknak a szelleme, a mindennapjainak a hangulata, akkor semmi sem mutathatná be érzékletesebben, mint egy ilyen paródiába is illő parknak a meglátogatása. Ezek a szobrok a maguk sematizmusával, a többnyire rendkívüli igénytelenségükkel, sablonszerűségükkel nagyon hatásosan fogják idézni a korszak szellemét. Boldog lennék, ha elmúlt korok, évszázadok hangulatát ma módunk lenne hasonlóképpen felidézni, ha több száz évvel ezelőtti köztéri szimbólumok egyhelyütt megtekinthetők lennének. Csépe Béla (KDNP): A döntögetéssel nem értek egyet, ám ettől még megy az élet. Mégis furcsának tartom, hogy most már több mint két év elmúlt a parlamenti ciklusból, és itt a képviselők nap mint nap Marx és Engels árnyéka alatt járnak el. Tehát késésben vagyunk. El kell érni azt, hogy minél hamarabb eltávolítsák azokat a szobrokat, amelyek a jóérzésű embereket kétségtelenül irritálják. Nem perdöntő, hogy a köztéren van-e szobor vagy nincs. De bizonyos szellemet sugall. A szoborpark ötletét jónak tartom, hiszen ezek mégiscsak alkotások, s ha valakit érdekel, hogy negyven év alatt milyen szobrokat állítottak, az megnézheti. Szóval lényegében a parkkal egyetértek, bár nem lelkesedem érte, inkább szükségszerű megoldásnak tartom, de hangsúlyozom: nagyon fontos, hogy ezek a szobrok minél hamarabb elkerüljenek a helyükről. Németh Zsolt (Fidesz): Az, hogy Magyarországon a szobrokat le kell döntögetni, vagy valamilyen alkotmányos megoldást kell találni e művek elhelyezésére, a Fidesz álláspontja szerint már eldőlt, amikor a rendszerváltást követő átmenet nem fegyverropogás és lincselés közepette zajlott le, hanem békés, tárgyalásos úton. Ezért az az elképzelés, hogy itt az ideje a szobordöntögetésnek, számunkra nem tűnik megalapozottnak. A szoborpark és a szobordöntögetés kérdése szorosan összefügg, hiszen a park ötlete éppen a döntögetést elkerülendő született. Ez egy nagyon jó elképzelés, de más kérdés, hogy milyen szobrokat kell feltétlenül eltüntetni Budapest köztereiről. Ennek kapcsán két szempontot kell figyelembe venni: az adott alkotásnak a művészeti értékét, és azt, hogy minek próbál emléket állítani. Kósáné Kovács Magda (mszp): Úgy gondolom, jogos állampolgári, emberi igény lehet az, hogy a rendszerváltozással a rendszer jelképei és szimbólumai is megváltozzanak. Ugyanakkor a műalkotások sorsa öntörvényű és nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy emberi tartalmat hordozó értékes művészeti alkotások osztozzanak az elmúlt rendszer jelképeinek a sorsában. Ezért a szobrok ledöntését, megsemmisítését olyan önbíráskodásnak tartom, amelyet csak emberi és állampolgári nyugtalansággal tudok szemlélni. Az itt-ott ledöntött és ellopott műalkotások sorsáról döntések születtek, ezek nem elhagyott javak voltak. Ezért ledöntésüket csak rongálásnak tudom nevezni. Szeretném megkérdezni a különböző módon viselkedő nyomozó hatóságokat, hogy történt-e rongálás közterületen, pusztult-e valamilyen közösségi érték? S ha erre igen a válasz, akkor nem tudom megérteni, hogyan lehet más mércét alkalmazni akkor, ha megítélésük szerint politikai indítékból, vagy egyszerű anyagi haszonvágyból történt a rongálás. A múlt héten olvastam a Fejér Megyei Hírlapban a Marx-szobor ellopásával kapcsolatban megindult nyomozásról, amelynek során a rendőrség megállapította, hogy nem politikai indítékból történt, hanem a szobor anyagának, a bronznak a megszerzésére irányult a lopás. Kérdezem én: politikai indítékból lehet lopni, rongálni? Kinek van joga a nyomozati szakaszban különbséget tenni indíték és indíték között? A garázdaságra, a közösség elleni rongálásra lehet-e mentség? Ha a régi címert hordozó személyi igazolvány szándékos megrongálása szabálysértés, akkor a köztéri szobor sorsa miért esik más megítélés alá? Ami a szoborparkot illeti: nyilvánvaló, hogy a múltunkon nevetve, sírva, vagy kínlódva, túl kell lépni, de nem lehet skanzenba zárni. Tehetünk úgy, mintha ez nem mindannyiunk közös múltja lenne, de én ezt hazug megoldásnak tartom. Fel vagyok háborodva az eltávolítandó szobrok listáján, hiszen például a Budai Önkéntes Ezred és a spanyol polgárháborúban részt vett nemzetközi brigádok emlékművének eltávolítása engem mint baloldali gondolkodót és magyar állampolgárt mélyen sért, ahogyan az önkormányzatok által már korábban eltüntetett emléktáblák sorsa is, s a helyi kezdeményezésből megváltoztatott utcanevek listáján is számos antifasiszta, szociáldemokrata személyiséget találunk. Ha a dalai láma azt mondja, hogy nagyon sokat tanult Marx és Engels gondolataiból, akkor meg kellene a magyar állampolgárokat is kérni arra, hogy a saját egyéni vagy közösségi sérelmeiket ne filozófusokon, tudósokon és politikusokon próbálják meg leverni. Egyébként nem kifogásolom, hogy a közízlést tartalmában vagy formájában általában sértő szobrokat lebontsák, ha azok nem felelnek meg egy elfogulatlan, esztétikai és történelmi szempontok alapján ítélkező grémiumnak. Tehát nem kell minden szobornak a helyén maradnia, pusztán azért, mert oda tették, de az ilyen döntögető kampányok, meggondolatlan önbíráskodások félelmet keltenek bennem. Ha London és Párizs elbírja Marx és Engels szobrát, emléktábláját, akkor nekünk sem kell sietni azoknak az alkotásoknak az eltávolításával, amelyek egyébként esztétikai mércét megütnek. ■ A szellem szabadsága: „kinek van joga?” KÖZTÁRSASÁG 1992/2016