Köztársaság, 1992. július-szeptember (1. évfolyam, 12-24. szám)
1992-08-28 / 20. szám
CÍMLAP-HÁTTÉR ÉLŐ SZOBORTEMETŐ? Lépést vált a város Azok a politikai szobrok, amelyek állítólag zavarják hazánk polgárainak érzelmeit, lebontatnak decemberig. Bár van olyan vélemény is, miszerint az elmúlt negyven év attól még nem lesz szebb, hogy rekvizitumait megpróbálják eltüntetni - helyesebben szólva összegyűjteni és elkülöníteni -, hisz szobrokkal vagy szobrok nélkül, végig kellett szenvedni azt az időszakot. Az eltérő nézetek hangadói - úgy látszik - végül is konszenzusra jutottak. Megállapodásuk szerint ötvennyolc inkriminált szobor kerül majd a kialakítandó szoborparkba. Tavaly decemberben zárult le a politikai egyeztetések időszaka, s született meg a fővárosi közgyűlés döntése: a szobrok levételére, szállítására, szétszedésére és a szobortemetőben való újbóli felállítására, illetve magához a park létrehozására ötvenmillió forintot kapott a Budapest Galéria. Természetesen ez a pénz édeskevés, nem véletlen, hogy minden munkafázist versenyeztetni kell, melyiket melyik vállalat végzi el olcsóbban. Van olyan szobor is, amely méreténél fogva speciális kezelést, szállítást igényel. Kérdésünkre Zsigmond Attila, a Budapest Galéria főigazgatója megerősítette: a szoborpark létrehozása politikai döntés. Ha esztétikai lenne, nyilván másképp alakult volna a lista. Az ötvennyolc között is vannak jók, közepesek és gyengék. Lényeges és közös tulajdonságuk, hogy jól reprezentálják az egykori diktatúra és a művész kapcsolatát. Más kérdés persze, hogy mit éreznek azok a szobrászok, akiknek alkotásait - ha politikai megfontolásból is - eltávolítják. A fővárosi közgyűlés udvarias hangú levélben kérte a szobrászok megértését, és egyben lehetőséget adott arra: az alkotók a két építésszel - Eleőd Ákossal és Vadász Györggyel - konzultálva dönthessék el, szobraik a park melyik részén leljék meg végső nyughelyüket. Érdekesség: jó néhány alkotást most az egykori megrendelőknek kell lebontatniuk. Zsigmond Attila hangsúlyozta azt is, hogy a Budapest Galéria saját kezdeményezésre elsősorban csak díszítő és emlékszobrokat állíttathatott fel, a politikai tartalmú műveknek kizárólag beruházója volt. Az ötlet, a felállítás helyének eldöntése, a szobrot készítő művész személyének kiválasztása „felülről” jött, s a parancsok telefonon érkeztek. A zsűrizést nem a galéria, hanem a Képző- és Iparművészeti Lektorátus végezte. Nem titok az sem, hogy a már építésekor nagy indulatokat kiváltó Kun Béla-szobor moszkvai elképzelés eredményeképpen került a Vérmezőre. Az is közismert történet, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre „illetékesek” utasítására üldögél és nem áll, s mutat a messzeségbe erőteljesen. A szobrok lebontása és szállítása szeptemberben kezdődik, s a tervek szerint december 31-ig befejeződik. Egymás mellé kerül majd végül Lenin, Kun Béla, Osztyapenkó és Steinmetz kapitány. Vajon bővül-e majdan ez a társaság? ■ Tanácsköztársasági emlékmű: a plakátfiú nyugalomba vonul KÖZTÁRSASÁG 1992/2012