Köztársaság, 1992. július-szeptember (1. évfolyam, 12-24. szám)

1992-08-28 / 20. szám

CÍMLAP-HÁTTÉR ÉLŐ SZOBORTEMETŐ? Lépést vált a város Azok a politikai szobrok, amelyek állítólag zavarják hazánk polgá­rainak érzelmeit, lebontatnak decemberig. Bár van olyan véle­mény is, miszerint az elmúlt negyven év attól még nem lesz szebb, hogy rekvizitumait megpróbálják eltüntetni - helyesebben szólva összegyűjteni és elkülöníteni -, hisz szobrokkal vagy szobrok nél­kül, végig kellett szenvedni azt az időszakot. Az eltérő nézetek hangadói - úgy látszik - végül is konszenzusra jutottak. Megállapo­dásuk szerint ötvennyolc inkriminált szobor kerül majd a kialakítandó szoborparkba. Ta­valy decemberben zárult le a politikai egyeztetések időszaka, s született meg a fő­városi közgyűlés döntése: a szobrok levéte­lére, szállítására, szétszedésére és a szobor­temetőben való újbóli felállítására, illetve magához a park létrehozására ötvenmillió forintot kapott a Budapest Galéria. Termé­szetesen ez a pénz édeskevés, nem véletlen, hogy minden munkafázist versenyeztetni kell, melyiket melyik vállalat végzi el ol­csóbban. Van olyan szobor is, amely mére­ténél fogva speciális kezelést, szállítást igé­nyel. Kérdésünkre Zsigmond Attila, a Buda­pest Galéria főigazgatója megerősítette: a szoborpark létrehozása politikai döntés. Ha esztétikai lenne, nyilván másképp alakult volna a lista. Az ötvennyolc között is van­nak jók, közepesek és gyengék. Lényeges és közös tulajdonságuk, hogy jól reprezen­tálják az egykori diktatúra és a művész kap­csolatát. Más kérdés persze, hogy mit érez­nek azok a szobrászok, akiknek alkotásait - ha politikai megfontolásból is - eltávolítják. A fővárosi közgyűlés udvarias hangú levél­ben kérte a szobrászok megértését, és egy­ben lehetőséget adott arra: az alkotók a két építésszel - Eleőd Ákossal és Vadász Györggyel - konzultálva dönthessék el, szobraik a park melyik részén leljék meg végső nyughelyüket. Érdekesség: jó néhány alkotást most az egykori megrendelőknek kell lebontatniuk. Zsigmond Attila hangsúlyozta azt is, hogy a Budapest Galéria saját kezdeményezésre el­sősorban csak díszítő és emlékszobrokat ál­líttathatott fel, a politikai tartalmú művek­nek kizárólag beruházója volt. Az ötlet, a felállítás helyének eldöntése, a szobrot ké­szítő művész személyének kiválasztása „fe­lülről” jött, s a parancsok telefonon érkez­tek. A zsűrizést nem a galéria, hanem a Képző- és Iparművészeti Lektorátus végez­te. Nem titok az sem, hogy a már építésekor nagy indulatokat kiváltó Kun Béla-szobor moszkvai elképzelés eredményeképpen ke­rült a Vérmezőre. Az is közismert történet, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre „illetékesek” utasítására üldögél és nem áll, s mutat a messzeségbe erőteljesen. A szobrok lebontása és szállítása szep­temberben kezdődik, s a tervek szerint de­cember 31-ig befejeződik. Egymás mellé kerül majd végül Lenin, Kun Béla, Osztya­­penkó és Steinmetz kapitány. Vajon bővül-e majdan ez a társaság? ■ Tanácsköztársasági emlékmű: a plakátfiú nyugalomba vonul KÖZTÁRSASÁG 1992/20­12

Next