Köztársaság, 1992. július-szeptember (1. évfolyam, 12-24. szám)
1992-08-28 / 20. szám
kezdve szobordöntésig, újságok bezúzásáig sok minden belefér. Jellemző, hogy manapság is időről-időre megpróbálják eltávolítani például a budai várban lévő, az 1848-19- es szabadságharc honvédeinek állított emlékműről az ötágú csillagot. Pedig az emlékmű 1893-ban készült, s alkotója Zala György annak idején a csillagot mint ősi jelképet alkalmazta... Hasonlóképpen elszomorító, hogy a III. kerületben ledöntötték a Niké-szobrot, mivel benne csak a szovjet katona emlékét látták. Nem vagyok biztos abban, hogy helyes kerületi döntés volt a szobor elszállítását követelni. Nem tudom azt sem, az ottani önkormányzat vajon valóban felmérte-e a lakosság igényét? Jól emlékszem ugyanis, hogy néhány éve, amikor az V. kerületben a Guszev utca nevét szerettük volna visszaállítani Sas utcára, az akkori tanácsnál azzal utasítottak el benünket, hogy megvizsgálták: ezt a lakosság nem igényli. Ezután mi is végeztünk egy felmérést, amelyből kiderült, ennek éppen az ellenkezője igaz, az ott élők az utcatáblán szívesebben látnák a Sas utca elnevezést. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kérdést, a választási lehetőséget világosan fogalmazzuk meg, és ezek a döntések demokratikusan szülessenek. - A szoborparkba áthelyezendő szobrok, emlékművek listájával egyetért? Van esetleg olyan közöttük, melyet városrendezési vagy művészeti szempont miatt a helyén hagyott volna? - A fővárosi önkormányzat erről már döntött, és ezt a döntést elfogadom. Mint ahogy már említettem, egyetértek azzal az elképzeléssel, hogy azok a szobrok, emlékművek, amelyek irritálják az embereket, skanzenbe kerüljenek, s ott őrizzük tovább őket. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lett volna a listán olyan szobor, melyet én a helyén hagytam volna. - Melyikre gondol? - Erről inkább ne beszéljünk. Már korábban is ért támadás, amikor azt mondtam, hogy vannak, akik számára az Osztapenkoszobor nem a szovjet katona jelképe, hanem azt a helyet jelöli, ahol már lehet stoppolni, vagy éppen arra figyelmezteti, hogy csökkentenie kell a sebességet, különben megbünteti a rendőr. Azonban ha ez a vélemény csak egy szűkebb csoport véleménye, s a többség nem ért vele egyet - akkor az Osztapenkó is kerüljön skanzenbe. De ez demokratikus döntés legyen, ne pedig áldemokratikus döntögetés. ■ A csillaghegyi szobordöntögetők ügyében a végső szót - minden valószínűség szerint - a politika fogja kimondani. Ennek ellenére, bár az érintettek közül többen kifogásolták, hogy őket a rendőrség „köztörvényes bűnözőként” kezelte, a jelenlegi büntető törvénykönyv ezeket a cselekményeket rongálásnak minősíti, feltéve, hogy a megrongált vagyontárgy valamilyen forintosítható értéket képvisel. Teljesen közömbös e tekintetben az ok, a motívum. Azt a kérdést pedig, hogy az olajágas-vöröscsillagos szobor műemlék volt-e vagy sem, azt a szakértői vélemények fogják eldönteni. Más kérdés, hogy nem volna szerencsés, ha ebben a feljelentő, a Budapest Galéria foglalna állást. A nyomozás befejeztével persze dönthet úgy az ügyészség, hogy a szobordöntögetőket a büntetőeljárás megszüntetése mellett megrovásban részesíti, mondván, hogy cselekményük társadalomra veszélyessége csekéllyé vált vagy már eredetileg sem jelentett különösebb veszélyt a közösségre. Btk. 324. § (1) Aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz, rongálást követ el. (3) Bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki b.) muzeális tárgyat vagy műemléket rongál meg. Osztapenkó útközben: „...a helyet jelöli, ahol már lehet stoppolni’’ KÖZTÁRSASÁG 1992/2014 FEJÉR GÁBOR FELVÉTELE