Köztelek – 1898. 1-52. szám
1898-02-23 / 16. szám
15. SZÁM. 8-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1898 FEBRUAR HÓ 19. 267 egyes részein az összes magvak nem egyszerre érnek, czélszerű a magot 1—2 heti időközökben két-három izben szedni. Kicsinyben az érett magot köténybe dörzsölik, vagy az egyes érett szárakat levágva és megszárítva kidörzsölik. Nagyban való termelésnél ahol a többszöri szedés sok költséget okoz, az egész szárt levágva kévébe kötik és megszárogatják. Kicsinyben való termelésnél a szárból a magot kéz között vagy gerendákba fésűszerűen erősített vasfogak között áthuzkodva ledörzsölik. Nagyban való termelésnél a répamagot gőzcséplőgépen vezetik ki. Mivel a megérett mag könnyen lehull, úgy a szedésnél, mint a további kezelésnél elővigyázattal kell eljárni. A SZÍVÓS magot teljes kiszáradásig vékony rétegekben kell szétteregetni és ha már megszáradt a közte levő szárrészek, levelek, Rőber-féle, a porszerü részek, szelelőrostával különittetnek el. A magtermésnél tehát p. o. 1898. év tavaszára beszerzett mag elvettetik anyarépának, 1898. év őszén az anyarépák alak szerint kiválasztatnak, ezek 1899. év tavaszán elültettettnek és 1890. év őszén már eladásra kerülő magterem, amely 1900-ban elvetve gyári feldolgozásra szolgáltat répát. Károly Rezső: Thallmayer Viktor. A m.-óvári gazdasági akadémia tanári kara folyó hó 19-én egész csendben ünnepelte meg egyik érdemes tagjának , Thallmayer Vikornak 25 éves tanári jubileumát. Amily csendes és szerény, de bensőségteljes volt ez ünnepély, apoly csendes és szerény, de munkás és eredményes volt az ünnepelt tanárnak hosszú huszonöt évi működése. A nagy szakképzettség, fáradhatatlan szorgalom és páratlan ügyszeretet, melylyel Thallmayer szaktárgyát, a gazdasági gépészetet tanári kathedráján kezelte, e téren őt hazánk első szakemberévé avatták. És bár ezt róla gyakorlati gazdák, szakbeli technikusok és gépgyárosok egyaránt elismerék, mégis Thallmayer az öt jellemző szerénységénél fogva soha a közéletben feltűnni nem vágyott. Ő megelégedett azzal, hogy e fontos szakmának szorgalmas munkája legyen, bár e munkásságáért nyilvános elismerésben nem részesült is. Mint tanárt az ifjúság valóságos barátjának és atyjának tekintette, akit a tanteremben és a magánéletben szeretetének és ragaszkodásának jeleivel állandóan körülövezett, amit ő kitűnő előadásával, humánus bánásmódjával méltán ki is vivott magának. Azok közül a ritka tanárok közül való, a ki tanítványaitól nem azt kivánta, hogy oly tökéletesek legyenek, mint ő maga, de mindenkor alkalmazkodni tudott az ifjúság gondolkodásához s ezért népszerűségét nem külső eszközök, hanem a legbensőbb ragaszkodás és szeretet képezték. Thallmayer pályafutásának delelőjén immár túllépett, de ha a megfutott tövises pályára visszatekint, mindenütt csak a jól és nemesen teljesített kötelességek jelző oszlopait láthatja, melyekhez méltán járulnak a szeretetnek és rokonszenvnek azon számos megnyilatkozása, melyekben A moson vármegyei gazd.egylet tiszteletbeli, a m.-óvári gépkezelő vizsgáló bizottság rendes tagja.. Irodalmi munkássága leginkább a szakfolyóiratokban írt czikkekben nyilvánul és nem csak a hazai de a külföldi kiválóbb szaklapoknak és folyóiratoknak és egyik legkedveltebb kiváló munkatársa. Mint a gépkisérleti állomás vezetője, annak köréből több közleményt adott ki. Magyar nyelven megjelent munkái a következők : Közlemények a m.-óvári gépkisérleti állomás köréből. M.-Óvár, 1874. — A görekékről u. o. 1884. — Közlemények a m.-óvári gépkisérleti állomás köréből u. o. 1891. — A sorba vetőgépek u. o. 1895. Thallmayer Viktor, tanítványai és tanártársai részesítették és amelyeknek legfrissebbjét csak a napokban nyújtották át. Adja az Ég, hogy a kitűnő tanárt és szakembert még sokáig láthassuk azon a tanári kathedrán, amelyen huszonöt éven át hirdette a nálunk még annyira hátralevő gazdasági gépészetet, melynek Thallmayer a gyakorlat terén is oly hivatott mivelője. Életrajzi adatai a következők: Thallmayer Viktor született Péterváradon Szerém vármegyében 1847. február hó 7-én. Középiskoláit Péterváradon és Budapesten végezte. A kir. József műegyetemen megszerezte a mérnöki oklevelet, ahol 1867—1869-ig tanársegéd volt. 1869-től mérnök volt a cs. és kir. hajóhadban 1873-tól mostanig pedig mint rendes tanár működik a magyaróvári gazdasági akadémián, és előadja az erőműtant, földmértant, gép- és eszköztant, épitészetet. A gépkisérleti állomásnak is egyúttal vezetője. KÜLFÖLDI SZEMLE. (-(-) Ausztria. Újmilliortörvényjavaslat. Az osztrák szőlősgazdák egyesületének választmánya január 30-án tartotta Bécsben Vi-dik nagygyűlését, melyen az alábbi törvényjavaslatot dolgozták ki s azt közelebb az osztrák képviselőházban fogják benyújtani. Érdekesnek tartjuk a 6 pontból álló javaslatot egész terjedelmében ismertetni: 1. „Bor" elnevezés alatt csakis oly ital hozható forgalomba, árusítható vagy mérhető ki, mely a szőlő nedvének szeszes erjedése s oly pinczekezelés útján jött létre, melynek folytán konzerválható sép maradt. 2. Bortartalom vagy borhoz hasonló italok — műborok — előállítása, eladása vagy forgalombahozatala tilos. 3. Az oly anyagoknak nyilvános ajánlása, árusítása, melyekkel műborokat lehet előállítani, tilos. 4. Csak a termelőnek magának szabad a sajáttermésű mellékterményekből, minő a törköly s seprű, csingerbort készítenie. Ezen italt azonban csakis házihasználatra fordíthatja s semmi szín alatt azt eladni, becserélni, idegennek juttatni nem szabad. 5. Borkereskedésben csakis a származási hely megnevezése kívánatos, minősítés nélkül. Erre az összefüggő borvidékek azonos karaktere vétessék alapul. A bor vagy h házasított, vagy nem, a kereskedésbe azonban vagy a terméshely, vagy az egyesített borvidék elnevezése alatt jöhet. Az oly házasított borok, melyeknek alaptartalma meg nem határozható, költött jelzővel látatnak el (pl. asztali, konvent bor, Dunagyöngye stb.) 6. A borkereskedelem üzhetése engedélytől legyen függővé téve. Ezen javaslat az utolsó pont kivételével alapjában azonos a mi bortörvényünkkel, melyet az utolsó pont még szigorítana. A gyűlésen résztvettek a fentebbi pontok szentesítésétől sok bajok orvoslását reménylik. (4) Alsó-Ausztria. A szölötelepitő országos bizottság működése. A szölötelepitő országos bizottság a múlt hónapban tartotta Il-ik ülését, melyben a következő határozatokat hozták : Az oly szőlőtelepitő gazdának, ki kimutathatja, miszerint talaját 70 cm. mélységre rigolírozta meg, rigolírozási s ültetési munkálatainak fedezésére, az államtól 40 kr.-nyi kamatmentes kölcsön nyujtassék négyszögölenként. Az ojtványok ingyenes kiosztását illetőleg utasíttatnak az illetékes közegek, hogy mintaszőlőtelepek létesítése czéljából valamely hegyközségnek csak akkor adjanak ingyenes ojtványokat, ha az illető vidéken még mintaszőlőtelep nem létezik. Ojtványokat privát szőlőtelepítőknek mérsékelt áron csak abban az esetben adjanak, ha a mintaszőlőtelepek szükséglete fedezve van. Úgy a községi, mint a társulati ostványtelepek szakemberek állandó felügyelete alatt tartassanak. Hogy sima vagy gyökeres vessző adassék-e el, erre nézve a következőket határozták. Privát szőlősgazdáknak sima ostványok adatnak mérsékelt árban, községeknek vagy társulatoknak pedig gyökeresek díjmentesen. Ha azonban a készlet nagyobb lenne, mint az utóbbiak szükséglete, abban az esetben a gazdák között is gyökeres vesszők lennének szétoszthatók díjmentesen. Az osztrákok belátták, hogy a szőlőrekonstrukció nehéz munkája csak kamatmentes kölcsön s állami ellenőrzés útján lesz keresztül vihető, amit nálunk semmiképp sem tudtunk kivinni. (-f) Dalmáczia: A gazdák hitelviszonya Dalmácziában. Spalatóban a polgármester elnöklete alatt a mult hónapban gazdagyülés tartatott, melyen megbeszélték a szőlősgazdáknak a mult évben a jég, peronospora, filloxera oidium s az olasz borok beözönlése folytán szenvedett kárát. A dalmát gazdáknak az uzsora által való kizsákmányolása s az a kérdés került szőnyegre, hogy olcsó hitel létesítésével mikép lehetne a mai tarthatatlan viszonyokon segíteni? P. Ivanisevics előadó vázolván a földmívesek jelen hitelviszonyát, azon nézetének ad kifejezést, hogy a Reiffeisen-féle hitelszövetkezetek létesítésével lehet a bajon segíteni. Az indítvány általános helyesléssel fogadtatott s közelebb a „Dalmát gazdák általános" nagygyűlését fogják Spalatóba összehívni, hogy e tárgyat bővebben megbeszéljék. Ugy látszik tehát, hogy a dalmát gazdák is megunták az államsegélyért való sikertelen kérelmezést s társulva, a saját erejökre rá-