Köztelek – 1904. 1-51. szám
1904-01-01 / 01. szám
•A magyar fajborokat kellő árban csak úgy értékesíthetjük a külföldön, ha ott megbízható magyar kereskedőkre • bízzuk nagy érdekeinket, ha a magyar borok régi nagy hírét nagyszabású reklámmal állítjuk helyre, mert a jó bornak manapság igen is kell czéger, mégpedig czifra. Ez nagy áldozatokat igényel, melyeket a bor egymaga egy-egy piaczon nem bír el és így ezt az akciót is csak olyan vállalat indíthatja meg kellő sikerrel, mely nagy üzletkörénél fogva mindegyik piaczon nagy eszközökkel dolgozik. A termelő, a kisebb kereskedő nem ismerheti ki magát a vasúti szabályzatok, a különféle határzárak, beviteli tilalmak, a közrendészet és egészségügyi határozmányok tömkelegében, amelyben manapság minduntalanul meg új tévutak és kelepczék támadnak, nem kaphat gyors és megbízható értesítést a versenyországok szüntelen erőfeszítéseiről, a fogyasztópiacoknak napról-napra változó konjuktúráihoz és szükségleteihez nem alkalmazkodhatik oly gyorsan, mert nincs arra berendezve, hogy a pillanatnyi szükséghez képest hol tojást, hol baromfit, hol fagyasztott húst, hol vajat, hol meg más árut szállítson egyik vagy másik távoli piaczra, nagy mennyiségben és az illető piaci különleges igényeinek teljesen megfelelő minőségben, mert még itthon sem láthatja el magát rögtön az első beszerzési forrásnál, annál kevésbbé rendelkezik a kellő összeköttetésekkel a távoli piacokon, pedig a jelzett ezerféle határozmányok egyikének vagy másikának a hiányos ismerete a legsúlyosabb következményekkel járhat, amelyeknek az elhárítása ismét csak úgy lehetséges, ha hazai feladó ott nagy üzletei révén megbízható befolyásos összeköttetéseket szerzett. Nagyszabású vállalat a nagyobb külföldi piacokon saját telepeket létesíthet saját magyar cége alatt. Igen fontos ez; a magyar kivitel ott azért nem boldogulhat, mert az illető piaczon megtelepedett olasz, német, belga, franczia, osztrák kereskedők természetesen a saját hazájukból rendelnek, magyar kereskedő meg ritkán akad ott. Sokkal könnyebben telepedhetnének meg magyar kereskedők pl. Bordeauxban, Marseillesben, Anversben, Liverpoolban, ha egy nagyszabású magyar kiviteli vállalat alimentálná a forgalmukat. Ilyen vállalat már csak a szokásos magyar széthúzási hajlamnál fogva is, az érdekellentétek összeegyeztetése végett csak állami intervenczió folytán alakulhatna meg; ehhez képest — az üzleti életben feltétlenül szükéges cselekvési szabadság lényeges korlátozása nélkül — erkölcsi állami ingerencziának vetné alá magát, így aztán bizonyos közintézményi jellegénél fogva arra vállalkozhatnék, hogy 1. a hazai termelőket és kereskedőket rendszeresen értesíti a kivitelünket érintő fontosabb külföldi kormányintézkedésekről és mozgalmakról. 2. közbenjár külföldi hatóságoknál, vasutaknál stb. az előfordult visszaélések, védjegybitorlások stb. megtorlása végett; 3. a kiviteli üzlettel összefüggő bankszerű ügyleteket ellátja; 4. Fontos események alkalmával a kormánynak és a hazai érdekképviseleteknek javaslatokat tesz megfelelő preventív vagy retorzionális intézkedésekre nézve. 5. A külföldi sajtót és szakköröket esetről-esetre informálja a magyarországi viszonyokról és rendszeres propagandát csinál a magyar terményeknek. 6. A hazai termelőket tüzetesen tájékoztatja az illető piacon divó csomagolási módokról, új termelési eljárásokról, amelyek terjesztése czéljából esetleg alkalmas munkásokat és szakembereket szerződtet hazánkba. 7. A külföldi szállítási vállalatoknál kieszközli az áruküldemények gyors továbbítását, megfelelő betárolását stb. A teendőknek csak egy részét jeleztem, de annyi úgy hiszem világos, hogy ezt a programmot inkább valósíthatná meg olyan vállalat, mely a jelzett téren tapasztalatokkal és megfelelő összeköttetésekkel már rendelkezik, rátermettségének, megbízhatóságának bizonyságait adta, mert oly nagy érdekek forognak kockán, hogy nem szabad kipróbálatlan emberekkel és szervezetekkel experimentálni. De természetes, hogy a meglevő vállalatokat a rokonerők tömörülése és egybefoglalása által, valamint a kormány és a gazdasági egyesületek hozzájárulásával az új igényeknek megfelelő nagy lábra kell állítani, ily módon nagy vállalatot kell teremteni, mely szoros kontaktusban áll a hazai termelés érdekképviseleteivel, kereskedői hálózatával az egész országra terjeszkedik ki, sokoldalú üzletkörénél fogva minden nagy világpiacon állíthat fel külön képviseleteket és így mindenütt hathatósan védheti a magyar termelés és kereskedelem érdekeit. A nagy kartellek korában élünk és ebben a világban termelőinknek és kereskedőinknek egyesült erővel kell fellépniök, hogy érvényesüljenek, a magyar föld minden gyümölcsét teljes értékében értékesítsék, terményeinknek a világpiacon megfelelő pozíciót biztosítsanak. Úgy hiszszük, hogy a terv, amelyet kifejtettünk, nagy gyakorlati jelentőséggel bír és ezért bízunk abban, hogy úgy a kereskedelmi, mint a földmivelési miniszter, akik épp a gyakorlati téren, a forgalom és a termelés terén kifejtett működésük révén szerezték meg a nagy tekintélyt, mely őket magas polcra juttatta, az itt felvetett eszmét gyakorlati érzékkel és céltudatos tetterővel meg fogják valósítani és ezt a nagy intézményt meg fogják teremteni. A hatalmasok erős fegyverekkel dolgoznak. Potentes potenter agunt. Küszler Henrik. VEGYESEK. Mai számunk tartalma: Oldal Az „OMGE." közleményei Viszás helyzet ... Gazdasági egyesületek mozgalma . Mezőgazdasági terményeink kivitelének szervezése. . 6 Állattenyésztés. A kassai gazdasági tanintézet pinzgaui tehenészete 2 Halászat. Halászati társulataink működése __. ... ___ . ___ 3 Levélszekrény. 4 Vegyesek. 8 A „Köztelek" mai számához. — Gyászhír. — 50 éves gazdatiszti jubileum. — Eljegyzés. — A fiumei borözön. — A gyapotárak emelkedése. — Kedvezményes áru szőlővessző. — Komlóhirek. — Búzatermelés hirek ___ 9 Kereskedelem, tőzsde. . 11 Szerkesztői üzenetek _ .. _ ... ._ 11 A „Köztelek" mai számához mellékelve kapják előfizetőink az 1903. év II. félévi tartalomjegyzéket. Mai számunk az ünnepekre való tekintettel a rendes időnél egy nappal, később jelenik meg január 1. kelettel, a legutolsó lapszám tehát 1903-ban a karácsonyi számunk volt. A legközelebbi szám január 6-án szerdán jelenik meg. Eljegyzések: I. Ásványi Lajosnak, a palicsi m. kir. földmivesiskola igazgatójának Margit leányát raksai Raksányi Gyula gazd. segéd, Dóra leányát pedig Fritsch Emil, a királyhalmai szőlőtelepitési részvénytársaság felügyelő-tanácsosa f. évi deczember hó 24-én eljegyezték. — Báthi Hantschok Leander, a „Gazdák Bizt. Szövetkezeteinek titkára, eljegyezte keczerfalvi Keczéry Malvin kisasszonyt. Gyászhír. A nagy időknek egy jeles férfia, a magyarságnak egy hivatott apostola, Tokaji János nyug. marosbogáti ev. ref. lelkész élete 80-ik évében deczember 28-án Kolozsvárt meghalt. Az elhunyt részt vett az 1848-iki márcziusi mozgalmakban. Jelen volt a kolozsvári Redoutban az Unió törvénybe iktatásakor. A szabadságharcz idején már lelkész volt Marosbogáton, a legexponáltabb ponton, hol szerencsés modorával féken tartotta a román nemzetiségűeket, miközben gyakran tette koczkára életét. Az Emke külön kitüntetésben részesítette a közművelődés terén elért sikereiért. A község, melynek 50 évig volt lelkipásztora, sok hasznos intézményt és újítást köszönhet neki. A falu népét megmagyarosította. Iskolát, könyvtárt létesített. A nép lelkében ápolta a hazaszeretetet, a tiszta erkölcsöket. Józanságra, munkaszeretetre szoktatta őket. 1898-ban vonult megérdemelt nyugalomba, paptársai általános tiszteletétől környezve. Az öreg úr utolsó éveit fiánál Tokaji Lászlónál töltötte Kolozsvárt, ahol már évek óta fokozatos bénultság lepte el, míg végre ma reggel meghalt. Holttestét e hó 29 én délután fél 3 órakor szállítják a marosbogáti családi sírkertbe. Az elhunytat gyászolják : özvegye zilahi Kiss Eszter ; gyermekei: Tokaji Géza mérnök, Tokaji Aladár tanár, Tokaji László az E. G. E. titkára és neje Deák Irma, Tokaji Erzsi áll. tanítónő, Tokaji Irma férjezett Kuszkó Istvánné és három unokája. 50 éves gazdatiszti jubileum. Molnár István, az özv. Nemes Vinczéné grófnő uradalmainak igazgatója mult hó 22 én ülte meg a J.-N.-K.-Szolnok megyében fekvő Pa-Tomajon gazdatiszti működésének 50 éves jubileumát. A ritka ünnepélyen részt vett a grófi család, az összes uradalmak tisztikara; képviselve voltak a Festetich Tasziló gróf-féle uradalmak, kinél az ünnepelt ez időből 37 évet töltött, továbbá a megye előkelő közönsége. Molnár István alakította meg a Festetich gróf család balatonszentgyörgyi uradalmát, melyet az ország egyik mintaszerű gazdaságává fejlesztett s magas színvonalon álló theoretikus és praktikus ismeretei őt a gazdakörök egyik elsőrangú szaktekintélyévé teszik. A fiumei borözön. Amint megírtuk, az. évben, deczember hótig 654,000 méter mázsa bor jött be Fiuméba, ezen tudósításunk óta nap-nap után érkeznek gőzhajók és vitorlás hajók, amelyek olasz boros hordókkal vannak megrakva és a fiumei kikötők, raktárak és rakpartok már képtelenek fölvenni a hordók ezreit, sőt a szomszédos Susák község üres telkei és raktárai is tömve vannak boros hordókkal. Jelenleg a helyzet így áll : November hó végéig érkezett: 483,041 mm., deczember hó 23-ig érkezett: 39,119 [hordó körülbelül a 600 kgr. 234,714 mm., bejött tehát deczember 23 ig körülbelül 717,755 mm. Ebből deczember hó 23-án elvámolatlan volt 14,000 hordó. Attól lehet tartani, hogy a fiumei kikötő forgalma megakad, mert a boros hordók a forgalmat nagyban gátolják és így nemcsak a bor beözönlése által fogunk kárt szenvedni, de esetleg azáltal is, hogy a kivitelre váró terményeink forgalmi zavar folytán a hajókba berakhatók nem lesznek. Valóban csodálkoznunk kell azon, hogy a magyar kormány meg nem akadályozza a kikötő túltömését és a kereskedőket boraik elszállítására nem kényszeríti. Valószínűleg a legközelebbi időszakban még nagymennyiségű bor fog Fiuméba érkezni, annak részére pedig már hely egyáltalában nincsen. Annyival is inkább félni lehet a további borbeözönléstől, mert nagy reményeket táplálnak aziránt, hogy a vámszerződés Olaszországgal úgy fog ideiglenesen megköttetni, miszerint az olasz érdekek megóva lesznek és ennek rovására még folyton küldemények indíttatnak útnak. Amint hallatszik, Susák községe a község területére vitt és raktározott bor után a fogyasztási adót be akarja szedni, miután nem bízik abban, hogy az elraktározott borok nem-e fognak helyi fogyasztás czéljaira is fölhasználtatni. Természetesen a magunk részéről Susák község ezen eljárását csak helyeselhetjük. KÖZTELEK, 1904. JANUÁR HÓ 9.3. SZÁM 14-IK ÉVFOLYAM.