Köztelek – 1917. 27-51. szám

1917-07-21 / 29. szám

1184 jelesünk személyében még azon túl is, növelte és fejlesztette ki a magyar irodalom erdeinek és berkeinek eddigelé leghatalmasabb törzseit, legalább is azokat, amelyek képletes alakjukból emberi és művészi mivoltukba átvéve, a legnagyobb és legmaradandóbb hatással vannak mindazokra, akik az irodalomban annak kivált „szép" részében az eszményt s a költészetet keresik és akarják megtalálni. A tizenkilencedik század első felében s részben még azon jóval túl is, építették fel a nagy mesterek a magyar irodalomnak azt a pantheonját, amelyről már teljességgel bizonyos, hogy amíg igaz magyarság lesz a földön, oda fog zarándokolni, mint legmagasztosabb oltárainak gyűjtőhelyére. Erre az időre esik, vagy legalább is ebbe belenyúlt jóformán minden irodalmi legnagyobbunk élete s működése, vagy ennek egy része, már Bassenyeytől kezdve, aki bár nem mint a legnagyobbak egyenlő társa, hanem mint az irodalmi újjászületés korszakának egyik első harcosa,ő méltó rá, hogy a neve mindenkorra fennmaradjon. És innen kezdve, a kisebbeken át Kazincy ig, akivel a nagy és új nyelvforradalom tulajdonképpen kezdődik s aki a magyar irodalmi életnek legbuzgóbb megteremtője volt, mely őutána a jelzett időszak egész folyamán, szinte példátlan megtermékenyülését látjuk irodalmunknak, az arra leghivatottabbak révén. A mult század legelején, 1801-ben tűnik fel az idősebb Kisfaludy, akit nemsokára követ a Parnasszusra nagynevű öccse, Károly is. Ezekben az évtizedekben építi fel maradandósága alapjait Kölcsey és még előbb Berzsenyi; itt látjuk Széchenyi István meteorfényességét. Katona, Madách, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Tompa, Jókai, Eötvös, Jósika, Kemény, sőt Kossuth is — hogy csak a legnagyobbakat említsük. Mind-mind ennek a korszaknak a Napjai, akik a magyar irodalomnak mindenkori örök büszkeségei maradnak és akik azóta is, mint ragyogó példák említtetnek, köztük néhányan szinte már elérhetetlennek tetsző magasságban, de mindenesetre teljességgel versenyen kívül a mai kor számára. És íme, mindegyiket, kivétel nélkül, átlengi valami csudás ereje a közös lelkesedés szellemének és eszményének; ez az eszmény a hazafias tűzben újul meg Főnixként; a magyar lélek él benne mindeddig példátlanul úgy benső értékben, mint megnyilatkozásban. Hatása ennek ellenállhatatlan és magával ragadó; az egész nemzet a magyar lélek varázslata alá kerül, mégpedig boldogan, büszkén, magától értendően. Egyszerre feltárul előttünk a magyarságban rejlő minden nagy eszményi értékünk; ami gáncs a nemzeti próféták által ér bennünket, az a tisztítótűz hatásával melegít, hevít; ezzel sarkal és ösztönöz a jobbra; ami szépséget, gyönyörűséget általok kapunk, az mindennél nagyobb eszményi öröm számunkra; átérezzük magyarságunkat általok és megerősödünk benne. Még a lemondás hangjai is tele vannak ébresztgetéssel és a nemzet valósággal ébred is attól a csudás riadótól, amely gyakran visszavisz bennünket a múltunkba, hogy onnan merítsünk hitet, bizalmat a jövőnk iránt. És mindennek legigazibb alapja a magyar lélek, a magyar szív, a magyar gondolat, a magyar fájdalom, a magyar öröm és a magyar megújhodás vágya. Ezzel szemben a legújabb kor, a mai — mi tagadás — messze elmarad átlagos törekvéseiben a régi eszményektől s az irodalmi termelés zuhatagában alig csillámlik fel a nagy korszak szivárványos fényének nemzeti jellege. Mi természetesebb, mint az, hogy elmaradnak tehát azok a különös hatások is, amelyeket azok bírtak kelteni, akikből ez a nemzeti — magyar — lélek a tollakon át sugárzott a kortársakba és sugárzik ma is állandóan mindnyájunkba, akik nemzetünk annyi hányattatása után csak még jobban megerősödni vágyunk folyvást ostromolt magyarságunkban és akik legnagyobb szerencsétlenségünknek azt tartanák, ha a módosult irodalom hatása alatt álló nemzet elfásulna azok iránt a hangok iránt, amelyek zenei szépségét lelkünk magyar érzése van hivatva igazán megértetni velünk. Mindezt a sebtében feljegyzett gondolatot egy könyv keltette bennünk, amely a mai magyarnyelvű irodalomnak szinte kivételesen egyszersmind színmagyar érzésben fogantatott egyik jelessége s amely ebben a minőségében különös hivatást teljesít. Buday Barna "Magyar problémák" című könyve van előttem; ebben lapozgatok újra meg újra, bensőséges élvezettel, miután már minden sorának helyet kellett kapnia az emlékezetemben. Nemcsak azért, mert kiforrottan hivatott toll foglalja benne össze sokszor meglepően mély gondolatait, hanem azért is, mert ennek a könyvnek nyíltan vallott célja a magyar ifjúság lelkének telesugallása magyar érzésekkel. Büszkén vallom magamat a „Magyar problémák" szerzője lelki rokonának, — magához a szerzőhöz régi barátság megértő hűsége különösképpen is vonz — mégis megalkuvást nem ismerő kritikusa volnék, ha éppen ebben a megvallottan nagy feladatában, — hogy t. i. a magyar ifjúságra akar hatni — nem birnám eléggé hivatottnak látni a könyve révén. Hisz' a magyar ifjúság annyi, mint a magyarság jövendője; a mi legnagyobb reménységünk a magyar ifjúság, amelytől egykoron — bizony mihamarabb — nemzetünknek erőben, értékben, magyar célok megvalósítására törekvésben való fejlődése és gyarapodása függ. Itt tehát csak egyetlen elfogultság lehet jogosult: az, amely ifjúságunknak az érdekét istápolja, szükség esetén védi, körömszakadtig is, minden befolyásnak leggondosabb ellenőrzésével. A jó kalauz itt éppoly szükséges — már mint az ifjúság vezetésében — mint a szakadékos meredekek világában, vagy akár a lápi ingoványban, ahol mindenütt katasztrófa érheti azt, aki félrelép, vagy aki rossz nyomon indul el. És lám, amikor a „Magyar problémák"nak reájok számtalan feljegyzéséből összegyűjtött gazdagságát immár apróra végig élveztem, azzal a megnyugtató benső örömmel gondolok a könyv egész tartalmára, hogy minden inspirációja, minden ötlete, minden vonatkozása, lelke, lényege, szándéka és hatása annyira egészséges és okos, azonfelül annyira tüzesen magyar is, hogy ezt a könyvet a magyar apáknak úgy merem ajánlani, mint igen értékes ajándékot a fiaik számára. Hogy mi van minden ebben a temérdek gondolatot magában rejtő könyvben, azt az idézetek tömegével lehetne legjobban szemléltetni, mert magát a szerzőt szólaltatva meg, hiánytalanul és teljes fényekkel mutatkoznak pompásan találó, gyakran csak egészen rövid aforizmába foglalt gondolatgyöngyei, amelyek éppen az ő szavaiban találják meg a pótolhatatlan formát s amelyeken a más szavakkal elmondás csak ronthat. Engednünk kell ilyformán abbeli vágyunknak, hogy legalább rövid szemelvényeket adjunk a könyvből, amelyekkel azt a nagyszerű gondolatbőséget bizonyítsuk, amely egész gazdagságával buja erdei sűrűségre emlékeztet, ahol hatalmas fák virágos cserjékkel váltakoznak s az árnyék mellett egy-egy résen a fény tündéri játéka csillan elénk. Egy-egy cim é s ilyen éppen hatvan van a könyvben, — néha nehéz igazságok foglalata; máskor meg úgy gyűjti össze a gondolatvirágok színes tömegét, mint az ízléssel összeválogatott bokréta. És mindenütt megérezzük benne a magyar lelket. —Írójukban is a telivér magyar irót, akit inspirációiban, gondolataiban ez jellemez, íme néhány : „ A törvény egy pohárnyi ivóvíz, az alkotmány maga a kút." „A helyes vezetés egyedüli módja az, hogy a vezetettek is részt vegyenek a vezetésben." „Minél kisebb az alkotmány kútja, annál több a szomjazó paraszt." „A társadalmi hatalom sem keletkezhetik másképpen, mint a folyó, amely apró forrásokból nő meg." „Százszorta inkább tűrhető meg az a duhaj, akinek a falu nem bír parancsolni, mint az a szolgabíró, akinek a törvény sem parancsol." „Ha a nemzet nem adna eszközt önmaga ellen a hatalom kezébe, sohasem vehetne rajta erőt az önkény." „ Minél inkább haladunk előre az időkben, annál jobban távolodunk a nemzetek szemöldökkel kormányzásának a lehetőségétől." „Ne vigyetek döntésre mást, csak olyan jogot, amelyet be tudtok váltani a nemzedék javára; inkább őrizzétek a jogot, mint eszményt, semhogy éretlen gyümölcsként lerázzátok a csalódás sorába." „ Az éhes embert a szolgaembertől csak egy gondolat választja el, az adóst a függéstől semmi sem, a függő embert a szabadságtól egy egész világ." „A programm adóságcsinálásra való készség. A kipróbált férfi készfizetés." „Sok korbács kopik el a Tegnap hátán, kevés fáklya világítja meg a Holnap arculatát". ,, Minden magyar ügynek letéteményese minden magyar ember." „A népnek fokozatosan olyan mértékben kellene megadni a szabadságot, amilyen mértékben a szabadsággal a saját megrontása nélkül élni tud." „A szabadságnak mindig azt a részét teszik felelőssé az élet boldogságáért, amely hiányzik." „A fiúk nevelését az apákon kell kezdenünk." „Mindnyájan szeretjük a földet. De nem egyformán. Az egyik hitvest lát benne, a másik szeretőt, a harmadik kitartót, a legtöbb ábrándos udvarló marad, aki nem kap többet KEIHNA szabadalmazott FORRÓGŐZEKES SCHMIDT mérnökdoktor hírneves füstcső-tulhevitőjével a I 1 Minden más tartósság tekintetében nedvesgőz-, compoundvagy compound-tulhevitett rendszertre felülmúlnak úgy teljesítőképesség, mint és lényegesen kevesebb szenet fogyasztanak. Reffenetekkel,kimeritő felvilágositásokkal és költségvetésekkel készséggel szolgál ! Budapest, VI.Vilmos-császár-ut 51. Sergfingoim • KEHI MA, BUDAPEST. Telefon 91-21. KÖZTELEK,«17. JULIUS HO 21. 2». SZÁM 27-IK ÉVFOLYAMVJ.