Köztelek – 1921. 1-26. szám

1921-06-11 / 24. szám

24. SZÁM 31-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1921. JUNIUS Hó 11- közművelődési, közjótékonysági és közcélt szolgáló egye­sületek betéteinek mentesítése ügyében. Döntés mindig a konkrét esetek elbírálásakor fog történi a Pénzügyi Tanácsban. A mezőgazdasági termények, különösen pedig az állat­árak nagy esése folytán a kereskedelmi kormány figyel­mébe ajánlotta az egyesület, hogy a vasúti díjszabások megfelelő módosításáról kellene gondoskodni. A vasúti árudíjszabás, az értékekben időközben beállott eltolódások folytán, számos vonatkozásban mérséklendő volna. A vasúti szállítási díjak tetemes emelése folytán egyes cikkeknél szinte lehetetlenné vált a szállítás, mert egyik­másik árunál majdnem magasabb a tarifa, mint az árucikk ára. A magas szállítási díjtételek erősen meg­nehezítik mezőgazdasági terményeink kivitelét, de a belföldi fogyasztást is terhelik. A gazdasági érdekkép­viseleteket a tarifaügyek intézéséből fennálló tételes törvény ellenére kizárja a kereskedelmi miniszter, aki, úgy látszik, nem kedvel benünket. A pénzügyminiszter mindig meghallgatja és gyakran figyelembe veszi az érdekképviseletek véleményét, ezzel szemben a keres­kedelmi miniszter, bizonyos merevséggel elzárkózik a mezőgazdasági érdekeltség legjogosabb kívánalmai elől. A kereskedelmi kormányzat, amióta Rubinek Gyula tá­vozott az éléről, senkit tarifaügyben meg nem hallgatott, amit az OMGE semmiesetre sem helyeselhet s ily értelem­ben már fel is írt a miniszterhez, aki a tarifabizottság újjá­szervezését igéri a Gazdasági Tanács terve keretében. Ez pedig ugyancsak hosszú határidő (Úgy van, úgy van !) Beszámolt még a kiviteli engedélyek szabályozásáról, ami bizonyos módosításon ment keresztül. A kiviteli engedélyeket mezőgazdasági cikkekre most már a föld­művelésügyi minisztérium adja meg és számítani lehet rá, hogy ezután gyorsabban történik az engedélyek ki­szolgáltatása, a közélelmezési minisztériumban eddig tapasztalt akadékoskodás pedig meg fog szűnni. A mai viszonyok között, amikor a termények ára egyre zuhan és a belső piac felvevőképessége is apad, szükség van olyan szabályozóra, amely az árakat bizonyos szinten tartja. Meg kell ragadni a kiviteli lehetőségeket, ezzel pedig ellenkezik a lassú és nehézkes, bürokratikus engedélye­zési eljárás. Az ilyen lassú eljárás miatt sokszor előfordul, hogy az engedélyeket nem lehetett igénybe venni, annyira megváltoztak a gazdasági viszonyok és értékesítési lehető­ségek az engedély kérelmezésétől az engedély megadá­sáig. A vámfejpénz tekintetében megállapítja, hogy kívánatos a belföldi ipar védelmezése a vámok megál­lapításánál, de ez ne történjék a mezőgazdasági termelés kárára. (Helyeslés.) A kereskedelmi és pénzügyminiszter új vámtarifán dolgoznak, mert a békekötést követő hat hónap eltelte után új vámtarifa alkotható a békeszerződés értelmében. A régi vámtarifa nem felel meg a változott gazdasági viszonyoknak. Az elnöki tanácsnak felhatalmazást kell adni, hogyha ez a kérdés a nyáron az egyesület elé kerül, a Mezőgazdasági Vámpolitikai Központot újból megszervezhesse s annak révén a szükséges lépéseket megtehesse. Az őrlési forgalomról szóló rendelet már megjelent a hivatalos lapban s az egyesület a változott viszonyok folytán ezt a malomipar érdekében kiadott rendeletet helyesli. Az egyesületnek e tárgyban tett észrevételeit a kormány figyelembe vette. A gazdasági szén- és benzinszükséglet fedezése tekintetében köny­nyebbülés állott be, olcsóbbodás történt és a behozatal mindezt a legközvetetlenebbü­l a magam sze­mélyes ügyének is kell megismernem, mert az én nemzetem szólal meg itt, ily formában eddig nem hallatott szóval s egészen uj akkordokat pendítve meg a lelkem legmélyén; de ezek az akkordok ismeretlen örömnek és felsíró lelki­furdalásnak az összecsendüléséből származnak. Örülök, hogy ime, még nem késő ennek a nagyszerű népnek a lelkikultúra felé vezetése, amiben való hosszú hanyagságunk tudata okozza viszont a lelkifurdalásomat, kényszerült közösséget vállalván az immár egy emberöltő óta nem történtekért azokkal, akik a „műveit középosztály" közönyével hagyták sorsára a „parasztot", akivel vagy nem, vagy alig törőd­tek. S lám, a magyar „paraszt", mint a föld­től uj erőre duzzadó Anteus, mégis megbírta tartani tiszta erkölcsét, meleg szivét, lelki ne­mességét; a magyar nép a maga napsugaras egészségével szívósan áll ellen a fertőzés bacillusainak és saját magából újkodik, minek­előtte már bebizonyította, hogy ő az egyetlen „osztály", amelyre a józan és komoly kultúra, mint feltétlenül megbízható erőforrásra számít­hat, mert tőle a felforgatás ellen védelmet re­mélhet, belőle pedig kiegészülhet, ha magához emeli. Ezek a „falusi levelek" mutatják, hogy mi lehetne ma ez az ország és ez a nemzet, ha nem hagytuk volna annyira magára a régi „parasztot", hanem éreztettük volna vele az igaz jó testvért, aki vezetni tudja és akarja, a bajában részt vegyen, a gondját megosztja, a sorsában becsületes közösséget vállal. Mind­ könnyebbé vált. Az egyesület az esetleges panaszok kapcsán el fog járni a szénkormánybiztosnál. Ami a zöldség és gyümölcs kivitelét illeti, minthogy ezek rom­landó anyagok, szükséges a kiviteli engedélyek gyors megadása. Az eddiginél modernebb eljárásra van szük­ség. Az egyesület felfogása szerint zöldségnél és gyü­mölcsnél tulajdonképpen nincs szükség kiviteli engedélyre. A régi nagy árkülönbözetek eltűntek és a kincstárnak nincs kilátása jelentékeny részesedésre. Sokkal célszerűbb volna, ha a kiviteli engedélyezési eljárásnak legalább a könnyen romlandó árucikkekre vonatkozó megszünteté­sével a kiviteli illetéket a vasútnál szednék be. Az el­járás így gyorsabb volna és nem volna szükség külön kérvényezésre, külön eljárásra, amik csak­­késleltetik a gyors kivitelt. (Élénk helyeslés.) Andrássy Sándor­ gróf újabb beadványa kapcsán meg­jegyzi, hogy kisbérletekre többnyire vetetlenül talált földe­ket vesznek igénybe. A beadvány értelmében szükséges volna a földművelésügyi miniszter figyelmét felhívni, hogy bekerített, folyó- vagy állóvizekkel körülvett szige­teken, félszigetek és vízművek által védett területek, vagy öntözött területek a kisbérleti kisajátítás alól kivé­tessenek. (Helyeslés.) Az egyesület ilyen értelmű előterjesz­tést tett a földművelésügyi miniszternek. Elek Ernő a mezőgazdasági szesztermelés válságos helyzetére hívta föl az egyesület figyelmét. A mezőgazda­sági szesztermelők április 20-iki gyűlésükön rámutattak sérelmeikre s hangoztatták, hogy a mezőgazdasági szesz­ipar válságos helyzetben van. Kéri az egyesületet, támo­gassa a mezőgazdasági szeszipar jogos érdekeit az ille­tékes minisztereknél, mert ha sürgős orvoslás nem tör­ténik, akkor a mezőgazdasági szeszipar teljes csődje következik be és 230 mezőgazdasági szeszgyár kéménye nem fog tovább füstölni. Elpanaszolja, hogy az átvizs­gáló­ bizottság szénszakosztálya rossz minőségű szénre újabban, mivel a hazai szénbányák éveken át elmaradt beruházásaik pótlására keresnek fedezetet, megdöbben­tően magas árakat állapít meg és a szesztermelők kárára mintegy jutalmazza a bányákat. Míg más cikkeknél ár­hanyatlás van, addig a szénszakosztály a szén árát indokolatlanul emeli. Ez ellen az egyesületnek állást kell foglalnia. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a föld­művelésügyi minisztérium a mezőgazdasági munkások betegség- és balesetbiztosítására javaslatot készít elő. Minthogy a gazdákra eddig is óriási terhek háramlottak, az egyesületnek e javaslat kapcsán gondolnia kell a gazdák érdekeinek megvédésére. (Helyeslés.) Elnök Andrássy Sándor gróf beadványára vonat­kozóan megjegyzi, hogy az egyesület kérni fogja a föld­művelésügyi minisztert, hogy a kisbérletek alakításánál tekintettel legyenek arra, hogy a birtokokon a gazdál­kodásra ne hasson zavarólag a kisbérletek alakítása s a szükséges földterület kiválogatása a gazdálkodás érde­keinek megvédésével történjék, ne pedig a birtok­testek széthasításával. Az egyesület illetékes helyeken el fog járni a szénárak megfelelő megállapítása és a mező­gazdasági munkások biztosításánál a gazdaérdekek vé­delme céljából, a Mezőg. Vámpoly Központ újjászervezé­sére pedig felhatalmazza a tanácsot. Ügyvezető­ főtitkár közli, hogy a borhamisítási törvény módosítására nézve a földművelésügyi miniszter érdek­lődött az egyesület álláspontja iránt, mire az egyesület a miniszterrel közölte a Szőlősgazdák egyesületének észrevételeit. Tudomásul szolgál, ebből édes-kevés történt s lám a falu odakint mégis tele van olyan emberekkel, akikre min­den magyar ember büszke lehet, akik a külső­ségeikben s az életök körülményeiben a leg­egyszerűbbek, de benső értékük magasan emel­kedik az eszményeket tagadók és megtagadók cinikus parvenüi fölé. Még a mindent eldurvító háború sem bírta ezt a remek embertípust megrontani, lelki egyensúlyában megingatni. Erre kiváltképpen az első kérdés («mit tart eddigi élete legszebb sikerének?") feleletei adnak gyönyörű példákat. Szó van ezekben bajtárs­nak, felebbvalónak és ellenségnek a megmen­téséről, mint „legszebb életsikerről", de vannak hősi, példák is, amelyek olvasására bizony meg­dobban az ember szíve. Némelyikben annyi a „regényes", hogy bátran és büszkén írhatná meg művésztollal a legjobb írónk is, amikor például „százhúsz bakancs előrelép"; tudniillik az „önként jelentkezőkből" kellett a zászlós urnák „különítm­ényt" szerveznie s arra a kér­désre, hogy ki vállalkozik? az egész század egy roppanással dobbant előre egy lépéssel. „Toll nem bírja leírni azt a boldogságot . . . szerettem volna keblemre ölelni az egész vilá­got.. . azóta is a fülemben zúg az a hatalmas dobbanás, százhúsz bakancs koppanása..." — így írja a volt zászlós, Bognár József fel­debrői tanító. És elhisszük neki. Magunk is érezzük ma, amit ő akkor érzett, pedig csak olvassuk az esetét. De mikor ez az istenáldotta magyar „előredobbanás" az, amiben még min­den bizalmunk van. Konkoly Thege Sándor dr. titkár, mint az állattenyés­z­tési és állategészségügyi szakosztályi előadó, jelentést tett a országos állattenyésztési értekezletről, beszámol a XXX. országos tenyészállatvásárról és kiállításról, továbbá arról, hogy Hetzel állategészségügyi főfelügyelő előadást tartott az állattenyésztési szakosztályban a szarvasmarhák meddőségéről. Tudomásul szolgál. Fabricius Endre szövetségi titkár a dohánytermesz­tési bizottság előterjesztését tette meg az 1920—21. évi dohány be­váltási tanulságairól, a dohánygyártmányok ár­emeléséről s a nikotin-szulfát forgalombahozataláról. Elnök az ülés bezárása előtt felkéri a tagokat, hogy a gazdakongresszuson lehetőleg teljes számban vegye­nek részt. A kongresszus jelentősége szempontjából fontos, hogy ott higgadt és tárgyilagos hang uralkodjék egyrészt, másrészt pedig kellő erély érvényesüljön. Ki­felé is dokumentálni kell az egységet. A kongresszuson olyan életbevágó kérdések kerülnek tárgyalásra, ame­lyek tekintetében a különböző birtokkategóriák érdekei azonosak s e kategóriák közt fegyverbarátságnak kell lenni. (Helyeslés.) Megköszöni a választmány tagjainak megjelenését s a gyűlést bezárja. 533 Növénynemesitő bizottság gyűlése. (1921. évi május hó 31-én.) Székács Elemér bizottsági elnök elnöklete alatt jelen­voltak : Grábner Emil társelnök, Beliczey Géza egyesü­leti alelnök, Angyal Dezső, Bogyó István, Dégen Árpád dr., Eszenyi Jenő, Falk Lőrinc, Fleischmann Rezső, Károly Rezső dr., Kerpely Kálmán, Legány Ödön, Leidenfrost Károly, Magyary Győző dr., Mesterházy Ernő, Szent-Ivány Egon, Szmazsenka Herbert dr., Thaisz Lajos bizottsági tagok, Beke László, Bertsch Ottó, Böszörményi Oszkár dr., Csoór Lajos, Fehér Zoltán, Gruner Lipót, Hanny Aladár, Horovitz Jenő, Halm­ay Gyula, Kuthy Árpád, Kozma Dénes, Staub Elemér, Székely Dénes, Th­­mmer Jenő, Varga Sándor, Zsivanovits Béla egyesü­leti tagok, illetve vendégek, Konkoly Thege Sándor dr. társszerkesztő-titkár, Rothmeyer Imre és Rege Károly dr. titkárok, továbbá Fabricius Endre, mint a bizottság állandó előadója. Kimentették magukat: Rázsó Imre, Meskó Pál, Studinka Elemér bizottsági tagok és Szilassy Zoltán igazgató. Székács Elemér elnök az ülést megnyitván, üdvözli Magyary Győző dr. miniszteri tanácsost, a földművelés­ügyi minisztérium kísérleti osztályának vezetőjét, aki, mint a bizottság tagja, első ízben jelent meg. Rámutat, hogy régebben a földművelésügyi minisztériumban a növénynemesítés ügyét nem karolták fel eléggé, nem méltányolták azt kellőképpen. Az utolsó évek növény­nemesítői sikerei, a növénynemesítők munkájának meg­izmosodása folytán a kormány figyelme jobban a nö­vénynemesítés felé terelődött és azt Magyary munkájá­nak is tulajdonítja, akinek a további jóindulatát kéri a bizottság nevében. (Helyeslés.) 1. A növénynemesítő­ bizottság III. vándorgyűlése helyé­nek, idejének és tárgysorozatának megállapítása. Fabricius Endre előadó rámutatva arra, hogy a bi­zottság programmjába évente az ország más-más helyén tartandó vándorgyűlések rendezése is bennfoglaltatik és Nem lehet mély meghatottság nélkül olvasni ifjú Szántó István tápiószelei földműves levelét, amelyben el van mondva, hogy egy derék magyar ember körülbelül huszonöt év óta foko­zatosan hány „nobile officiumot" vállalt, haza­fiasságból, becsületből, pedig tizenöt éven át házi cselédsorban élt s csak később birt ön­állóságra vergődni. És lám: 1. a zsellér kis­gazdák vezetője, 2. árvák gyámja, 3. gazdasági ismétlőiskola elnöke, 4. iskolaszéki igazgató­sági tag, 5. takarékpénztári igazgatósági tag, 6. Hangya szövetkezeti ig. tag, 7. gyermekbiró­sági informáló, 8. a keresztény kisgazda és földművespárt elnöke, 9. lakásügyi elnök — és mindez „tiszteletből"; van pedig neki magának összesen négy hold földje, meg egy kis nád­fedeles háza; ezzel „megelégedett és nem érzi magát szegénynek", hogy áldja meg a magya­rok istene. Nem lehet még a tizedrészét sem külön ki­emelnem ezeknek a gyönyörűséges és mélyen megható leveleknek, hisz a legtöbbjét egészen kellene idéznem. Az egyik (Kiss József cson­grádi tanító) „inkább fát vág", semhogy egy orosz srapnellgyárban internacionalista munkás­vezetőtől jó fizetést fogadjon el, pedig „éhség­betegségbe esett" s majdnem belepusztult. A másik (ifju Náfrádi Gáspár cs.­apácai földműves) golyózáporból menti meg súlyosan sebesült kapitányát a „kecskék országában", a szegény kapitány ugyan belepusztul végül is; de, hogy van ez a hősi kaland megírva, teljes írói kész­séggel ! . . .

Next