Köztelek – 1921. 1-26. szám
1921-06-11 / 24. szám
24. SZÁM 31-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1921. JUNIUS Hó 11- közművelődési, közjótékonysági és közcélt szolgáló egyesületek betéteinek mentesítése ügyében. Döntés mindig a konkrét esetek elbírálásakor fog történi a Pénzügyi Tanácsban. A mezőgazdasági termények, különösen pedig az állatárak nagy esése folytán a kereskedelmi kormány figyelmébe ajánlotta az egyesület, hogy a vasúti díjszabások megfelelő módosításáról kellene gondoskodni. A vasúti árudíjszabás, az értékekben időközben beállott eltolódások folytán, számos vonatkozásban mérséklendő volna. A vasúti szállítási díjak tetemes emelése folytán egyes cikkeknél szinte lehetetlenné vált a szállítás, mert egyikmásik árunál majdnem magasabb a tarifa, mint az árucikk ára. A magas szállítási díjtételek erősen megnehezítik mezőgazdasági terményeink kivitelét, de a belföldi fogyasztást is terhelik. A gazdasági érdekképviseleteket a tarifaügyek intézéséből fennálló tételes törvény ellenére kizárja a kereskedelmi miniszter, aki, úgy látszik, nem kedvel benünket. A pénzügyminiszter mindig meghallgatja és gyakran figyelembe veszi az érdekképviseletek véleményét, ezzel szemben a kereskedelmi miniszter, bizonyos merevséggel elzárkózik a mezőgazdasági érdekeltség legjogosabb kívánalmai elől. A kereskedelmi kormányzat, amióta Rubinek Gyula távozott az éléről, senkit tarifaügyben meg nem hallgatott, amit az OMGE semmiesetre sem helyeselhet s ily értelemben már fel is írt a miniszterhez, aki a tarifabizottság újjászervezését igéri a Gazdasági Tanács terve keretében. Ez pedig ugyancsak hosszú határidő (Úgy van, úgy van !) Beszámolt még a kiviteli engedélyek szabályozásáról, ami bizonyos módosításon ment keresztül. A kiviteli engedélyeket mezőgazdasági cikkekre most már a földművelésügyi minisztérium adja meg és számítani lehet rá, hogy ezután gyorsabban történik az engedélyek kiszolgáltatása, a közélelmezési minisztériumban eddig tapasztalt akadékoskodás pedig meg fog szűnni. A mai viszonyok között, amikor a termények ára egyre zuhan és a belső piac felvevőképessége is apad, szükség van olyan szabályozóra, amely az árakat bizonyos szinten tartja. Meg kell ragadni a kiviteli lehetőségeket, ezzel pedig ellenkezik a lassú és nehézkes, bürokratikus engedélyezési eljárás. Az ilyen lassú eljárás miatt sokszor előfordul, hogy az engedélyeket nem lehetett igénybe venni, annyira megváltoztak a gazdasági viszonyok és értékesítési lehetőségek az engedély kérelmezésétől az engedély megadásáig. A vámfejpénz tekintetében megállapítja, hogy kívánatos a belföldi ipar védelmezése a vámok megállapításánál, de ez ne történjék a mezőgazdasági termelés kárára. (Helyeslés.) A kereskedelmi és pénzügyminiszter új vámtarifán dolgoznak, mert a békekötést követő hat hónap eltelte után új vámtarifa alkotható a békeszerződés értelmében. A régi vámtarifa nem felel meg a változott gazdasági viszonyoknak. Az elnöki tanácsnak felhatalmazást kell adni, hogyha ez a kérdés a nyáron az egyesület elé kerül, a Mezőgazdasági Vámpolitikai Központot újból megszervezhesse s annak révén a szükséges lépéseket megtehesse. Az őrlési forgalomról szóló rendelet már megjelent a hivatalos lapban s az egyesület a változott viszonyok folytán ezt a malomipar érdekében kiadott rendeletet helyesli. Az egyesületnek e tárgyban tett észrevételeit a kormány figyelembe vette. A gazdasági szén- és benzinszükséglet fedezése tekintetében könynyebbülés állott be, olcsóbbodás történt és a behozatal mindezt a legközvetetlenebbül a magam személyes ügyének is kell megismernem, mert az én nemzetem szólal meg itt, ily formában eddig nem hallatott szóval s egészen uj akkordokat pendítve meg a lelkem legmélyén; de ezek az akkordok ismeretlen örömnek és felsíró lelkifurdalásnak az összecsendüléséből származnak. Örülök, hogy ime, még nem késő ennek a nagyszerű népnek a lelkikultúra felé vezetése, amiben való hosszú hanyagságunk tudata okozza viszont a lelkifurdalásomat, kényszerült közösséget vállalván az immár egy emberöltő óta nem történtekért azokkal, akik a „műveit középosztály" közönyével hagyták sorsára a „parasztot", akivel vagy nem, vagy alig törődtek. S lám, a magyar „paraszt", mint a földtől uj erőre duzzadó Anteus, mégis megbírta tartani tiszta erkölcsét, meleg szivét, lelki nemességét; a magyar nép a maga napsugaras egészségével szívósan áll ellen a fertőzés bacillusainak és saját magából újkodik, minekelőtte már bebizonyította, hogy ő az egyetlen „osztály", amelyre a józan és komoly kultúra, mint feltétlenül megbízható erőforrásra számíthat, mert tőle a felforgatás ellen védelmet remélhet, belőle pedig kiegészülhet, ha magához emeli. Ezek a „falusi levelek" mutatják, hogy mi lehetne ma ez az ország és ez a nemzet, ha nem hagytuk volna annyira magára a régi „parasztot", hanem éreztettük volna vele az igaz jó testvért, aki vezetni tudja és akarja, a bajában részt vegyen, a gondját megosztja, a sorsában becsületes közösséget vállal. Mind könnyebbé vált. Az egyesület az esetleges panaszok kapcsán el fog járni a szénkormánybiztosnál. Ami a zöldség és gyümölcs kivitelét illeti, minthogy ezek romlandó anyagok, szükséges a kiviteli engedélyek gyors megadása. Az eddiginél modernebb eljárásra van szükség. Az egyesület felfogása szerint zöldségnél és gyümölcsnél tulajdonképpen nincs szükség kiviteli engedélyre. A régi nagy árkülönbözetek eltűntek és a kincstárnak nincs kilátása jelentékeny részesedésre. Sokkal célszerűbb volna, ha a kiviteli engedélyezési eljárásnak legalább a könnyen romlandó árucikkekre vonatkozó megszüntetésével a kiviteli illetéket a vasútnál szednék be. Az eljárás így gyorsabb volna és nem volna szükség külön kérvényezésre, külön eljárásra, amik csakkésleltetik a gyors kivitelt. (Élénk helyeslés.) Andrássy Sándor gróf újabb beadványa kapcsán megjegyzi, hogy kisbérletekre többnyire vetetlenül talált földeket vesznek igénybe. A beadvány értelmében szükséges volna a földművelésügyi miniszter figyelmét felhívni, hogy bekerített, folyó- vagy állóvizekkel körülvett szigeteken, félszigetek és vízművek által védett területek, vagy öntözött területek a kisbérleti kisajátítás alól kivétessenek. (Helyeslés.) Az egyesület ilyen értelmű előterjesztést tett a földművelésügyi miniszternek. Elek Ernő a mezőgazdasági szesztermelés válságos helyzetére hívta föl az egyesület figyelmét. A mezőgazdasági szesztermelők április 20-iki gyűlésükön rámutattak sérelmeikre s hangoztatták, hogy a mezőgazdasági szeszipar válságos helyzetben van. Kéri az egyesületet, támogassa a mezőgazdasági szeszipar jogos érdekeit az illetékes minisztereknél, mert ha sürgős orvoslás nem történik, akkor a mezőgazdasági szeszipar teljes csődje következik be és 230 mezőgazdasági szeszgyár kéménye nem fog tovább füstölni. Elpanaszolja, hogy az átvizsgáló bizottság szénszakosztálya rossz minőségű szénre újabban, mivel a hazai szénbányák éveken át elmaradt beruházásaik pótlására keresnek fedezetet, megdöbbentően magas árakat állapít meg és a szesztermelők kárára mintegy jutalmazza a bányákat. Míg más cikkeknél árhanyatlás van, addig a szénszakosztály a szén árát indokolatlanul emeli. Ez ellen az egyesületnek állást kell foglalnia. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a földművelésügyi minisztérium a mezőgazdasági munkások betegség- és balesetbiztosítására javaslatot készít elő. Minthogy a gazdákra eddig is óriási terhek háramlottak, az egyesületnek e javaslat kapcsán gondolnia kell a gazdák érdekeinek megvédésére. (Helyeslés.) Elnök Andrássy Sándor gróf beadványára vonatkozóan megjegyzi, hogy az egyesület kérni fogja a földművelésügyi minisztert, hogy a kisbérletek alakításánál tekintettel legyenek arra, hogy a birtokokon a gazdálkodásra ne hasson zavarólag a kisbérletek alakítása s a szükséges földterület kiválogatása a gazdálkodás érdekeinek megvédésével történjék, ne pedig a birtoktestek széthasításával. Az egyesület illetékes helyeken el fog járni a szénárak megfelelő megállapítása és a mezőgazdasági munkások biztosításánál a gazdaérdekek védelme céljából, a Mezőg. Vámpoly Központ újjászervezésére pedig felhatalmazza a tanácsot. Ügyvezető főtitkár közli, hogy a borhamisítási törvény módosítására nézve a földművelésügyi miniszter érdeklődött az egyesület álláspontja iránt, mire az egyesület a miniszterrel közölte a Szőlősgazdák egyesületének észrevételeit. Tudomásul szolgál, ebből édes-kevés történt s lám a falu odakint mégis tele van olyan emberekkel, akikre minden magyar ember büszke lehet, akik a külsőségeikben s az életök körülményeiben a legegyszerűbbek, de benső értékük magasan emelkedik az eszményeket tagadók és megtagadók cinikus parvenüi fölé. Még a mindent eldurvító háború sem bírta ezt a remek embertípust megrontani, lelki egyensúlyában megingatni. Erre kiváltképpen az első kérdés («mit tart eddigi élete legszebb sikerének?") feleletei adnak gyönyörű példákat. Szó van ezekben bajtársnak, felebbvalónak és ellenségnek a megmentéséről, mint „legszebb életsikerről", de vannak hősi, példák is, amelyek olvasására bizony megdobban az ember szíve. Némelyikben annyi a „regényes", hogy bátran és büszkén írhatná meg művésztollal a legjobb írónk is, amikor például „százhúsz bakancs előrelép"; tudniillik az „önként jelentkezőkből" kellett a zászlós urnák „különítményt" szerveznie s arra a kérdésre, hogy ki vállalkozik? az egész század egy roppanással dobbant előre egy lépéssel. „Toll nem bírja leírni azt a boldogságot . . . szerettem volna keblemre ölelni az egész világot.. . azóta is a fülemben zúg az a hatalmas dobbanás, százhúsz bakancs koppanása..." — így írja a volt zászlós, Bognár József feldebrői tanító. És elhisszük neki. Magunk is érezzük ma, amit ő akkor érzett, pedig csak olvassuk az esetét. De mikor ez az istenáldotta magyar „előredobbanás" az, amiben még minden bizalmunk van. Konkoly Thege Sándor dr. titkár, mint az állattenyésztési és állategészségügyi szakosztályi előadó, jelentést tett a országos állattenyésztési értekezletről, beszámol a XXX. országos tenyészállatvásárról és kiállításról, továbbá arról, hogy Hetzel állategészségügyi főfelügyelő előadást tartott az állattenyésztési szakosztályban a szarvasmarhák meddőségéről. Tudomásul szolgál. Fabricius Endre szövetségi titkár a dohánytermesztési bizottság előterjesztését tette meg az 1920—21. évi dohány beváltási tanulságairól, a dohánygyártmányok áremeléséről s a nikotin-szulfát forgalombahozataláról. Elnök az ülés bezárása előtt felkéri a tagokat, hogy a gazdakongresszuson lehetőleg teljes számban vegyenek részt. A kongresszus jelentősége szempontjából fontos, hogy ott higgadt és tárgyilagos hang uralkodjék egyrészt, másrészt pedig kellő erély érvényesüljön. Kifelé is dokumentálni kell az egységet. A kongresszuson olyan életbevágó kérdések kerülnek tárgyalásra, amelyek tekintetében a különböző birtokkategóriák érdekei azonosak s e kategóriák közt fegyverbarátságnak kell lenni. (Helyeslés.) Megköszöni a választmány tagjainak megjelenését s a gyűlést bezárja. 533 Növénynemesitő bizottság gyűlése. (1921. évi május hó 31-én.) Székács Elemér bizottsági elnök elnöklete alatt jelenvoltak : Grábner Emil társelnök, Beliczey Géza egyesületi alelnök, Angyal Dezső, Bogyó István, Dégen Árpád dr., Eszenyi Jenő, Falk Lőrinc, Fleischmann Rezső, Károly Rezső dr., Kerpely Kálmán, Legány Ödön, Leidenfrost Károly, Magyary Győző dr., Mesterházy Ernő, Szent-Ivány Egon, Szmazsenka Herbert dr., Thaisz Lajos bizottsági tagok, Beke László, Bertsch Ottó, Böszörményi Oszkár dr., Csoór Lajos, Fehér Zoltán, Gruner Lipót, Hanny Aladár, Horovitz Jenő, Halmay Gyula, Kuthy Árpád, Kozma Dénes, Staub Elemér, Székely Dénes, Thmmer Jenő, Varga Sándor, Zsivanovits Béla egyesületi tagok, illetve vendégek, Konkoly Thege Sándor dr. társszerkesztő-titkár, Rothmeyer Imre és Rege Károly dr. titkárok, továbbá Fabricius Endre, mint a bizottság állandó előadója. Kimentették magukat: Rázsó Imre, Meskó Pál, Studinka Elemér bizottsági tagok és Szilassy Zoltán igazgató. Székács Elemér elnök az ülést megnyitván, üdvözli Magyary Győző dr. miniszteri tanácsost, a földművelésügyi minisztérium kísérleti osztályának vezetőjét, aki, mint a bizottság tagja, első ízben jelent meg. Rámutat, hogy régebben a földművelésügyi minisztériumban a növénynemesítés ügyét nem karolták fel eléggé, nem méltányolták azt kellőképpen. Az utolsó évek növénynemesítői sikerei, a növénynemesítők munkájának megizmosodása folytán a kormány figyelme jobban a növénynemesítés felé terelődött és azt Magyary munkájának is tulajdonítja, akinek a további jóindulatát kéri a bizottság nevében. (Helyeslés.) 1. A növénynemesítő bizottság III. vándorgyűlése helyének, idejének és tárgysorozatának megállapítása. Fabricius Endre előadó rámutatva arra, hogy a bizottság programmjába évente az ország más-más helyén tartandó vándorgyűlések rendezése is bennfoglaltatik és Nem lehet mély meghatottság nélkül olvasni ifjú Szántó István tápiószelei földműves levelét, amelyben el van mondva, hogy egy derék magyar ember körülbelül huszonöt év óta fokozatosan hány „nobile officiumot" vállalt, hazafiasságból, becsületből, pedig tizenöt éven át házi cselédsorban élt s csak később birt önállóságra vergődni. És lám: 1. a zsellér kisgazdák vezetője, 2. árvák gyámja, 3. gazdasági ismétlőiskola elnöke, 4. iskolaszéki igazgatósági tag, 5. takarékpénztári igazgatósági tag, 6. Hangya szövetkezeti ig. tag, 7. gyermekbirósági informáló, 8. a keresztény kisgazda és földművespárt elnöke, 9. lakásügyi elnök — és mindez „tiszteletből"; van pedig neki magának összesen négy hold földje, meg egy kis nádfedeles háza; ezzel „megelégedett és nem érzi magát szegénynek", hogy áldja meg a magyarok istene. Nem lehet még a tizedrészét sem külön kiemelnem ezeknek a gyönyörűséges és mélyen megható leveleknek, hisz a legtöbbjét egészen kellene idéznem. Az egyik (Kiss József csongrádi tanító) „inkább fát vág", semhogy egy orosz srapnellgyárban internacionalista munkásvezetőtől jó fizetést fogadjon el, pedig „éhségbetegségbe esett" s majdnem belepusztult. A másik (ifju Náfrádi Gáspár cs.apácai földműves) golyózáporból menti meg súlyosan sebesült kapitányát a „kecskék országában", a szegény kapitány ugyan belepusztul végül is; de, hogy van ez a hősi kaland megírva, teljes írói készséggel ! . . .