Köztelek – 1922. 1-25. szám
1922-01-21 / 03. szám
62 KÖZTELEK, 1922. JANUÁR HÓ 28. 4. SZÁM 32-IK ÉVFOLYAM. Állatok Bioiifállatára Jóvátétel céljaira. A trianoni gyászos békeszerződés országunk megcsonkításán kivül még sok más súlyos rendelkezést tartalmaz. Ezek közé tartozik a volt ellenséges országoknak adandó kártérítés és jóvátétel is. Ennek nagyságát a békeszerződés nem állapította meg, megszabását a helyszínen működő jóvátételi bizottságok szabad mérlegelésére bízta, így a jóvátétel minden vonatkozásában Damokles kardjaként lebeg a letiport ország jövő boldogulása fölött. A jóvátétel terén különösen súlyos tétel az állatokban természetben adandó kárpótlás. Ebben a tekintetben a trianoni szerződés teljesen nyitott kaput hagy, nem korlátozza az étvágyat úgy, mint például a német békeszerződés, amely az állatokban adandó jóvátételt pontosan meghatározta. A jóvátételi bizottság megérkezése óta gyakrabban szó esett már az állatokban adandó kárpótlás kérdéséről és ennek nagyságáról különféle ijesztő számadatok terjedtek el. Még ezeket is túlhaladják azok a számok, amelyeket egy napilap közölt. Eszerint az antant harminc éven át évenként 18,000 darab szarvasmarha, 25,000 darab ló és 28,000 darab juh szolgáltatását kívánja Magyarországtól volt ellenségeink számára jóvátétel címén. E számok hitelességét egyelőre nincsen módunkban ellenőrizni, mert az illetékes tényezők az állatokban szolgáltatandó kárpótlás ügyében addig nem óhajtanak a nyilvánosság elé lépni, míg a megindított és most is folyamatban levő tárgyalásokat be nem fejezik. Az OMGE egyik kiváló alelnöke, Mikós Ödön, aki jelenleg Paksban tartózkodik, már másodszor folytat tárgyalásokat ebben az ügyben. Ez mindenesetre nagy megnyugvás a gazdaközönségnek, mert Miklós Ödön nagy diplomáciai jártassága, áldozatkész ügybuzgósága, kiváló szakszerű felkészültsége biztosíték arra nézve, hogy ami eredményt ezen a téren el lehet érni, azt el fogjuk érni. • Addig, míg a tárgyalások befejeztével megbízható, hiteles közléseket nem kapunk az ántant végleges döntéséről, érdemileg nem óhajtunk foglalkozni a nyilvánosságra jutott állatigénylési adatokkal. Eleve tiltakozunk azonban a gazdaközönség nevében, hogy állatállományunk külön is megtizedeltessék jóvátétel címén. A bolsevizmust követő megszállás idején Románia elvitte állatállományunknak tekintélyes részét, sokkal többet, mint amennyi jóvátétel címén neki valaha járhatott volna. Számoljanak el Romániával a többi volt ellenséges államok! Különösen tiltakozunk a jóvátétel ilyen nagymérvű megállapítása ellen, amely állattenyésztésünket évtizedekre dézsmafizető jobbágyságba sülyesztené és gazdasági helyzetünk javulásának is útját állja, mert hiszen éppen annak a mennyiségnek átadását kívánja, ami esetleg feleslegképpen kivitelre juthatott volna. A megcsonkított országot megfosztották erdőitől, bányáitól, ipartelepei javarészétől stb. Megélhetésének, talpraállásának és boldogulásának úgyszólván egyedüli alapja a mezőgazdaság és ennek keretében elsősorban az állattenyésztés. Ha most a nemzeti vagyonnak és jövedelemnek ezt az utolsó forrását is megtámadják és igénybeveszik, ez az ország tudatos gazdasági tönkretételét és megfojtását jelenti, aminek súlyos következményeiért a teljes felelősséget viselniök kell. Vált Begföld é a földreform. Ismételten foglalkoztunk már a kormánynak azzal az elhatározásával, hogy az 1921. évi XLV. tc. 58. §-a alapján a földművelésügyi és pénzügyminiszterek együttesen kiadott múlt évi december 14-iki 177.792. számú rendeletének 17. pontjával általában minden 1000 kat. holdon felüli földbirtok vagyonváltságának természetben való leadását követeli meg. A terv az, hogy a II. vagyonváltságtörvény 4. § a értelmében az 1000—2000 kat. holdas földbirtok 15, a 2000—10,000 holdas földbirtok 17, a 10,000— 50,000 kat. holdas földbirtok 19 s az 50,000 kat. holdon felüli földbirtok 20%-át tartozik mezőgazdaságilag müvelt területéből becsholdakban terményekben leadni s az ily módon az egyes ezer holdon felüli birtokosokra még az idei nyár folyamán kirovandó váltságföldet a pénzügyminiszter már az idei őszszel zár alá venné és a II. vagyonváltságtörvény 65. §-a értelmében mindaddig, míg azt az Országos Földbirtokrendező Bíróság birtokpolitikai célra részben vagy egészben igénybe nem veszi, mint állami földet, a volt tulajdonosnak adná haszonbérbe a környéken szokásos haszonbér ellenében. Ez a bérbeadás azonban öt gazdasági évnél hosszabb időre nem terjedhet és bármely gazdasági év végén minden kártérítés nélkül fölmondható. Minthogy a kormány kereken 400 ezer kat. hold váltságföldre s ebből már az idén őszszel igen nagy haszonbérbevételre számít, előreláthatólag rövidesen megjelenik — a II. vagyonváltságtörvény végrehajtási utasításának kibocsátása előtt, mint önkényesen kiszakított külön rendelkezés —, az ezer holdon felüli földbirtok vagyonváltságának földben való kirovására és zár alá vételére vonatkozó pénzügyminiszteri rendelet. Mióta az új Bethlen-kormány a nagyobb birtok földváltság alá vonását programmjának egyik sarkalatos pontjává tette, az OMGE adóügyi bizottsága jóformán állandóan foglalkozik ezzel a kérdéssel és arra törekszik, hogy ha már ezt az igazságtalan és gazdasági, valamint állampénzügyi szempontból egyaránt káros tervet nem lehetne levenni a napirendről, orvosolják legalább a legkirívóbb sérelmeket és aránytalanságokat. Az OMGE ezirányú javaslatait tartalmazó emlékirat már a kormány előtt fekszik s a belső igazság benne lüktető erejénél fogva remélhetőleg nem marad kiáltó szó a pusztaságba. A földreformtörvény három legfőbb biztosítéka az, hogy a) a törvényben megállapított sorrend szerint jelentkező földigénylők érdekei mellett a termelés, az okszerű belterjes gazdálkodás szempontjai is kellő figyelemben részesülnek; b) hogy a törvény elsősorban a felek szabad magánegyezkedésére utalja a jelentkező jogos igények kielégítését és c) a kisbirtok szaporításával párhuzamosan védi, sőt gyarapítja a középbirtokot is. Mindhárom alapvető biztosíték érvényesítését és a törvény végrehajtását külön, független bíróság kezébe adták. Az ezer holdon felüli birtok földdézsmája teljesen áttöri azt a hármas biztosítékot, amelyet pedig a II. vagyonváltságtörvény 58—66. §-ai is érintetlenül hagytak és tisztán pénzügyi szempontokat vesz irányadóknak, ellenben a különleges helyi és gazdasági viszonyokat, érdekeket figyelmen kívül hagyja, a szabad egyezkedést kiküszöböli és mesterségesen fokozza a földigénylést. És a zár alá veendő, állami tulajdonnak minősítendő váltságföldek ellen minden bizonnyal olyan roham indul meg, amelynek a kormány politikai okokból aligha tudna ellenállani. így azután a váltságföldekre hamarosan akad majd akárhány igénylő s a pénzügyminiszter nem csak hogy a remélt magas haszonbéreket nem fogja sokáig élvezhetni, hanem a vagyonváltságnak ezt a legértékesebb hozadékát kénytelen lesz potom áron vagy bizonytalan hitelezéssel, amint mondani szokás: részletletagadásra, kiadni a kezéből. Az államkincstárnak tehát távolról sem sikerül majd olyan anyagi eredményt a maga részére biztosítania, amely arányban állana az egyes váltságkötelezettektől követelt áldozat nagyságával. A kötelező földleadás tovább fokozza a termelés terén máris felette hátrányosan érezhető bizonytalanságot és minden beruházástól ismét évekre visszatartja azokat a gazdákat, akik nem fogják tudni, hogy hol és mennyit vesznek majd igénybe a földjükből. Hogy egyes termelési ágak, pl. a dohány- vagy cukorrépatermelés mennyire megsínylik majd a földdézsmát, amely elsősorban a kevésbbé haszonhajtó és legdrágább termelési költségeket felemésztő termelési ágakat fogja visszaszorítani, ez vajmi szomorú kilátást nyit a jövőbe. Az OMGE tehát teljes erélylyel követeli az egyenlő elbánás elvének alkalmazását elsősorban az ingó vagyonnal szemben, amelyből sem fokozatosan emelkedő, sem természetbeni szolgáltatást nem kívántak s amelynek érdekében a föld rovására pénzügyi politikánkban bizonyos irányzatosság alig tagadható. Másodsorban azonban egyenlő elbánást követelnek a különféle birtoknagyságok is, míg a talajminőség, termőképesség, gazdasági felszerelés különbözősége mindenesetre figyelembe veendő s a készpénzben fizetőket megillető kedvezmények minden váltságköteles részére egyaránt biztosítandók. Az OMGE emlékirata rámutat, hogy a váltságföldekkel nem folytathat a kormány jó birtokpolitikát. De ha már nem tud e helytelen tervén változtatni, legalább egyes kirívóbb igazságtalanságok kiküszöbölését vagy kiegyenlítését ne mulassza el és gondoskodjék a politikai okokból háttérbe szorított, de mégis döntő jelentőségű gazdasági és szociális érdekek védelméről. Sertésvyitél helyett állami beavatkozás. A Közélelmezési Tanácsnak két szakbizottsága is foglalkozott az elmúlt héten újból a sertéskivitel kérdésével. Ez alkalommal a gazdaközönség köréből is több kiváló szakembert meghívtak a tanácskozásaira. A gazdák álláspontját maga az OMGE elnöke, Somssich László gróf fejtette ki és az érvek tömegével támogatta azt a jogos kívánságot, hogy a sertéspiac terén tapasztalható viszás állapotot sürgősen orvosolni kell s amennyiben ez nem történnék meg, minden felelősséget elhárított a gazdákról a később esetleg bekövetkezendő zsírhiány és zsírdrágaság miatt. A tárgyalásra meghívott szakértő gazdák pontos és részletes számadatok közlésével is beigazolták, hogy a gazdák a sertéstenyésztésre és hizlalásra ráfizetnek és rámutattak arra, hogy az olcsó sertésárak nyújtotta pillanatnyi előnyök éppen a fogyasztóknál idővel nagyon meg fogják bosszulni magukat. Mindez azonban a Közélelmezési Tanácsot legfeljebb arról győzte meg, hogy a helyzet némileg aggályos és ezért itt okvetlen valamit tenni kell, de az orvoslást nem a sertéskivitel megengedésében véli megtalálni, sőt az általa MAGMAGYKERESKEDÉSE TELEFON I József 40—83, BUDAPEST, ROTTENBILLER UTCA 33. legjobb minőségű gazdasági magvakat, államilag ólomzárolt lóhere- és lucerchaixangot, fajtiszta legmagasabb csiraképességű takarmányrépamagot, fűmagot stb., továbbá fajtiszta, kiváló konyhakerti és virágmagvakat, legjobb gyártmányú kertészeti és méhészeti eszk£ ízeket Árjegyzéket Kivinatra ingyen és bérmentve.