Köztelek – 1926. 1-51. szám

1926-03-28 / 25. szám

25. SZÁM 36-IK ÉVF­OLYAM. KÖZTELEK, 1926. MÁRCIUS 28. 453 n r T-N­i- ii TI r rTim-itiT t. ' - i » i • f r - viskóinak szegény lakóiért. Fényes tollával előre­vitte a mezőgazdasági kulturát s szivének melegével mutatott rá a föld népének sajgó sebeire. De mindig épitett. Sohasem harcolt azért, hogy alkotásokat összetörjön. Ellenkezőleg, programmokat nyújtott s munkára és összetartásra lelkesített. Huszonöt éve az „Agrárpolitikai megbeszélések"-et osztották szét közöttünk. Buday Barna munkája. Ebből ismertük meg az agrártörekvéseket s lettünk agráriusok. S valóban a Baross Károlyok és Rubinek Gyulák érces munkájához ő hordta a gondolatokat s adott szárnyat eszméiknek pompás tollával. Ritka író, mert egyénisége is megfelel irodalmá­nak. A való élet ideális lelkű munkája. Ezzel a lelkülettel kerül a politikába, ahol a legkiválóbbak figyelmét és becsülését szerezte meg magának. De mivel nem találja meg a politikában idealizmusának reménycsillagait, az összeomlás után hiába kínálják föl neki az egyhangú mandátumokat. Buday Barna hűséges marad régi szerelméhez, már régóta aranyos tollához. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ebben az időben néhány esztendeig a magyar agrár­közélet két puritán s egymáshoz mélységesen ragaszkodó vezérférfia mellé kerülhettem az agrár­publicisztikai munkásság­ban. Meskó Pál és Buday Barna a lelki nagyság és a ritka tehetség mellett egyesítik magukban a gya­korlati érzéket, kimagasló műveltséget és rendíthe­tetlen elvhűséget. Egy háromság legkisebb tagja lettem, amelytől sokat tanultam : tudást és lelkesedést. Akkor bámultam meg Buday Barna szeretetét a falu és a föld iránt, amikor apró emberek szarkalábírásait százszámra dolgozta föl s a magyar homokból könyvalakban drágaköveket szedegetett össze. A magyar föld népe megérzi azt, aki szereti. Buday Barnát becsüli és szereti a magyar föld minden rangú és rendű fia. A birtokpolitikai törvény elő­készítő munkáját említette meg az OMGE illusztris elnöke egyik érdeméül. De bizonyos, hogy nincs az az agrár­törvényalkotás, amelyhez a téglák egész tömegét nem Buday hordta volna. Rubinek Gyula koporsójánál kevés ember állt oly őszinte könnyek között, mint Buday Barna. A mezőgazdaság vas­kancellárját siratta a magyar föld aranyí­ója. Az őszinte könnyek záloga annak, hogy Rubinek ideál­jáért, a virágzó, erős mezőgazdaságért és a szilárdas és egységes agrártáborért fog harcolni aranyfóliával Buday Barna. A magyar gazdatársadalom elismerése legyen őszinte és életrevaló. Amit a magyar föld aranytollú k­ója papírra vet, azt minden gazda olvassa: ez lesz Buday Barna igazi jutalma! Mutschenbacher Emil dr. Az OMGE igazgató-választmánya a Szilassy Zoltán lemondásával megüresedett igazgatói állásra a két helyettes igazgatót léptette elő. Az ügyvezetés álta­lános feladatai Mutschenbacher Emilre fognak hárulni, aki eddig is az ügyvezetés munkakörében dolgozott, s emellett vezette a közgazdasági szak­osztályt, előadója volt a Vámpolitikai Központnak, a jogügyi bizottságnak, igazgatta az agrárhírszolgálati irodát és képviselte az OMGE-t a pénzügyi-, keres­kedelmi politika, adóügyi- és tarifapolitikai kérdések egész szakmakörében. Főmunkatársa volt továbbá a Köztelek lapnak, nyilvántartója a mezőgazdaságot érintő kormányrendeleteknek és törvényeknek és mindezeken túl a pénzügyi kormány igen jelentős megbízásai is megtoldották munkakörét. 1907-ben választották meg az OMGE segédtitkárává s azóta munkaköre ugy szélesedik és bővül, mint a forrá­sok vizét befogadó folyó medre. Nyilván szükség­telen bemutatnunk őt tudásának, tehetségének és szorgalmának diadalmas térfoglalása után, különö­sen a Köztelek lap olvasói előtt volna fölösleges őt felfedeznünk, hiszen buzgó munkásságának és fej­lődő képességeinek lapunk hasábjain immár majd­nem húsz éve pompás bizonyítékait adja. Mutschenbacher Emil különösen a háborús idők­ben mutatta be helytálló képességének hatalmas méreteit. Egymaga töltött be ekkor több tisztviselőre kimért munkakört s olyan beavatottságra tett szert a kötött gazdálkodással kapcsolatos kormányrende­letek között, a minisztériumok és a különböző köz­pontok mindennapi életében, hogy a háborús kény­szer nevében agyonzaklatott gazdaközönségnek nél­külözhetetlen útmutatójává és tanácsadójává­ vált. Azok a szolgálatok, amelyeket ebben az időben érdekképviseleti szempontból végzett, megbecsülhe­tetlenek és egymagukban is megmagyarázzák azt az elismerést és népszerűséget, amely a Mutschenbacher tevékenységét ettől fogva nyomon követte. A kötött gazdálkodás idejében vezette be a GEOSz. végrehajtóbizottsági ülésein a kormányrendeleteket ismertető referátumokat; ezeket később kifejlesztette a közgazdasági élet időszerű kérdéseit felölelő hely­zetjelentésekké s enemű előadásaival havi gyűlé­seinknek egyik legtanulságosabb és legvonzóbb tárgyát teremtette meg. Előadásait széles látókör, tökéletes tájékozottság, s könnyed, kellemes, derűre hajló modor jellemzi, hideg nyugalom, fölényes tárgyilagosság, tüskétlen hang. Ennek köszönheti, hogy megbecsülését élvezi annak a tábornak is, amelyhez megannyiszor bíváló szavakkal kell átcsapnia. Írásai tökéletesen szabatosak, nehéz kérdéseket is játszi könnyedséggel ural, minden tárgykörben biztossággal mozog, logikája tiszta, megértető képes­sége kitűnő, s minden dolgozatát lendületes szellem s meleg kedély hatja át. Tollának munkájánál fogva is méltán kiváló értékeinek közé sorozhatjuk. Titka pedig annak, hogy alig határolható munka­kört tud felölelni, mindig jókedvvel, idegtelen nyu­galommal : titka ennek a példás rendszeretet s a nap minden óráját gazdaságosan kihasználó szor­galom. A rendtartás művészének ismeri őt mindenki, akinek vele bármely ügyben dolga volt. Az ő em­lékezetének tábláján nincsenek elfelejtett terminusok és elmosódott részletek; egyetlen kérdés gyeplőszí­va sem siklik ki­­a kezéből egy pillanatra sem, mert Mutschenbacher Emil most is az egykori, minden nap, minden tárgyra elkészült kitűnő tanuló és a „sub auspiciiss regis" minősítést szerzett egyetemi polgár módjára végzi a dolgait. Az ő példája bizo­nyítja legjobban, hogy az emberek igazi arany­valutája a szorgalom, mert amit ez a mozgató erő a tehetség isteni adományából kiemel, abból válnak a haladás értékei, a többi marad holt anyag. Mutschenbacher Emil most van legjobb férfikorá­ban; méltán remélhetjük, hogy az a nemes mozgató erő, amely az ő acélerejű szorgalmában jelentkezik, sok aranyértéket fog még felszínre hozni tudásának és tehetségének hatalmas raktárából és hogy ezzel további lendületet vesz az agrár közmunkásság, hasznára a mezőgazdaságnak és a drága magyar földnek. Ebben a reményben a Köztelek szerkesztő­sége meleg szívvel üdvözli az OMGE új ügyvezető­igazgatóját. Az új igazgató életrajzi és működési adatait kö­vetkezőkben foglaljuk össze: Mutschenbacher Emil dr. 1880-ban született Budapesten. Atyja meisseni Mutschenbacher Béla dr. egészségügyi fő­tanácsos, neves orvos, anyja született gombosfalvi Gombos Anna. Középiskolai tanulmányait a budapesti piarista gimná­ziumban, majd egyetemi tanulmányait a budapesti kir. magy. tudományegyetem jog- és államtudományi karán mindvégig kitüntetéssel végezte s ugyanott 1903-ban „sub auspiciis regis" minősítéssel szerezte meg a doktorátust. Ezután az 1. honvédhuszárezredben szolgált, mint egyévi önkéntes, majd Bécsben és a berlini tudományegyetem agrárpolitikai szemináriumában és a berlini mezőgazdasági főiskolán foly­tatta tanulmányait 1904—1906-ban, közben tanulmányutakat tett Európa több országában s ezek befejeztével 1907. januárjában az OMGE segédtitkárává választatott meg, amely állását 1907. március 15-én foglalta el. Két év múlva tit­kárrá, majd 1912-ben ügyvezető­ titkárrá, 1921-ben főtitkárrá, 1924-ben ügyvezető helyettes igazgatóvá lépett elő s egyide­jűleg a Magyar Mezőgazdasági Vámpolitikai Központ főelő­adói, az OMGE agrárhírszolgálati bizottságának ügyvezető­igazgatói, a közgazdasági szakosztály és pénzügyi bizottság előadói tisztét tölti be, továbbá 1907 óta állandóan jegyzője az egyesületi tanácsnak, közel tíz év óta hivatalból tagja az OMGE igazgató-választmányának és rovatvezető főmunkatársa a „Köztelek" lapnak. Hivatali ügykörébe a közgazdasági, agrárpolitikai, vám- és kereskedelempolitikai, pénz- és hitelügyi, tarifapolitikai jogi, érdekképviseleti, árpolitikai ügyek, a külföldi intézmények­kel és gazdatársadalmi szervezetekkel való érintkezés fenn­tartása tartoznak, ő tartja nyilván a római Nemzetközi Mező­gazdasági Intézet és a Genfben székelő Népszövetségnek a magyar mezőgazdaságot érintő kiadványait és állásfoglalásait s a „Köztelek" lapban a „Törvények és rendeletek" című rovatot vezeti, szerkeszti a Magyar Mezőgazdasági Vámpoli­tikai Központ kiadványait, továbbá az ő tollából származik az „Egyről-másról" rovatnak nagyszámú cikke is. Bel- és külföldi, köz- és mezőgazdasági szaklapokban számos tanulmánya és cikke jelent meg, önálló munkái: „Egy ismeretlen magyar publicista (1903), „Ausztria nemzetiségi politikája" (1904), „A német-római császári cím" (1905), „A mezőgazdasági érdek­képviselet és gazdasági egyesületeink" (1908), „A IX. országos gazdakongresszus naplója" (1911), „Magyar Mező­gazdasági politika" (1912), „A magyar mezőgazdaság tarifális kívánságai" (1913), „Háborús mezőgazdasági törvények és rendeletek" (1917), „Új vámpolitika" (1923), „Csonka-Magyar­ország mezőgazdasága" (1923). Ezenkívül szerkesztője a Carnegie alapítványból Magyarország háborús mezőgazda­ságáról kiadandó kötetnek és a Magyar Gazdasági Enciklo­pédiának. A háború alatt a II. osztályú polgári érdemkereszttel, 1923-ban pedig a m. kir. gazdasági főtanácsosi címmel tün­tettetett ki. 1925 óta helyettes mezőgazdasági hitelügyi kormánybiztos és számos közintézménynél, miniszteri szak­bizottságokban, a Máv tarifabizottságában stb. képviseli az OMGE-t. Társelnöke a Magyar Szakírók Országos Egyesüle­tének, bizalmi tagja az Országos Mezőgazdasági Kamarának, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának és a Baross­szövetségnek. Konkoly Thege Sándor dr. Konkoly-Thege Sándor, aki most nyerte el az OMGE főtitkári címét, 1910-ben lépett az egyesület szolgálatába és ez alatt a másfél évtized alatt nem csak az OMGE évkönyveibe, hanem a mezőgazdasági fejlődés történetébe is kitörülhetetlenül bele­véste munkásságának nyomait. Az a nagyarányú tevé­kenység, amelyet az állattenyésztés érdekében kifej­tett, ismertté és becsültté tette nevét széles e hazánk­ban, sőt felkeltette a külföldi szakemberek figyelmét is. Elmondhatjuk, hogy ma az állattenyésztéssel vonatkozásban levő kérdéseknek nincsen alaposabb ismerőjük nálánál és nincs senki, aki nálánál nagyobb átfogással és emellett lelkesebben, több buzgalommal foglalkozna ezzel a szakmakörrel, mint Konkoly Thege Sándor. Mióta az OMGE állattenyésztési és állategészségügyi szakosztályának s a vele össz®­függő bizottságok vezetését kezébe vette, szüntelenül egy cél lebeg előtte, amely felé SZÍVÓS következe­tességgel halad és ez­ állattenyésztésünknek minő­ségben való javítása. Csak szakemberek tudják, hogy ez a célkitűzés milyen messzeágazó, széles munka­kört jelent. Hogy működésének csak kimagasló mozzanatait említsük fel, utalunk azokra az ered­ményekre, amelyek az állattenyésztési szervezetek kiépítése, a törzskönyvezés reformjának végrehajtása terén, továbbá a Hússertéstenyésztők Országos Egye­sületének megszervezésével, az OMGE vidéki állat­tenyésztési vándorgyűléseinek meghonosításával és népszerűvé tételével ért el. Mind olyan eredmények ezek, amelyeket csak évtizedes, szakadatlan mun­kásság alapozhatott meg. Igen jelentős érdeme Konkoly Thege Sándornak az, hogy a hosszú háborús szünet után, leküzdve a nehéz akadályokat, újból életre keltette az egyesület . KREISLER JENŐ Budapest! Vt",W^CUU/m! W • ^ ^ • ^^ ^^ ^ ^ Teletöm In­pet »ie­»l 8622 Gyertyák, gyú­jtómágnesek, villanyvilágítás, olajozó az összes európai és amerikai traktorhoz és motorhoz Speciális Bosch-mágnessel és gyertyával szerelte fel amerikai traktorát ! Nagyobb teljesítményt, legnagyobb üzembiztonságot ér el. Ajánlatok és leírások díjmentesen. Jlosch Róbert k. f. t., Budapest, VIII., Itas­ utca 16. Telefon­­ József 113-39 EladáS OS javítóműhely Sürgönyeim i Magneticonek

Next