Köztelek – 1938. 53-104. szám
1938-11-27 / 95-96. szám
91—02. SZÁM 48-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1938 NOVEMBER 13. ügyi főigazgatót, Grenczer Béla m. kir. kísérletügyi főigazgatót, Gullner Elemér m. kir. gazdasági főfelügyelőt, Győrffy Géza mezőgazdasági népiskolai igazgatót, Halács Ágoston dr.-t, az Országos Mezőgazdasági Kamara h. igazgatóját, Halász Miklós dr. m. kir. gazdasági főtanácsost, a debreceni gazdasági akadémia mb. igazgatóját, Horváth Károly dr. mezőgazdasági középiskolai igazgatót, Imre Sándor dr. egyetemi ny. r. tanárt, Kaán Károly ny. államtitkárt, Kemény Istvánt, a székesfővárosi községi női gazdasági és háztartási iskola igazgatóját, Kégl János dr. v. államtitkár, földbirtokost, Khuen-Hédervári Károly gróf földbirtokost, a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara elnökét, Kiss Elmért, az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara igazgatóját, Lenek Jenő dr. miniszteri tanácsost, Marék József dr. ny. egyetemi ny. r. tanárt, Mayer János ny. minisztert, Máté Imre dr. m. kir. gazdasági főtanácsost, az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatóját, vitéz Mecsér Andrást, az Országos Mezőgazdasági Kamara elnökét, Mészáros József dr. m. kir. gazdasági felügyelőt, Molcsány Gábor miniszteri tanácsost, Mutschenbacher Emil dr. m. kir. gazdasági főtanácsos, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatóját, Ormándy János dr. m. kir. gazdasági főtanácsost, a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara igazgatóját, Petró Kálmán dr. országgyűlési képviselőt, Pigniczky Ferenc mezőgazdasági népiskolai igazgatót, a Gazdasági Szaktanítók Országos Egyesületének elnökét, Reichenbach Béla dr. egyetemi ny. r. tanárt, Szentmártoni Radó Lajos földbirtokos, országgyűlési képviselőt, Sámik József kisgazda, felsőházi tagot, Schandl József dr. egyetemi ny. r. tanárt, Schandl Károly dr. m. kir. titkos tanácsost, ny. államtitkárt, az Országos Központi Hitelszövetkezet alelnök-vezérigazgatóját, Sebestyén Jenő m. kir. gazdasági tanárt, a putnoki m. kir. gazdasági felső leánynevelő intézet mb. igazgatóját, Somssich László gróf m. kir. titkos tanácsost, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnökét, felsőházi tagot, földbirtokost, Surányi János dr. egyetemi ny. r. tanárt, Szabó István volt minisztert, Szentiványi Károly prépostot, Tóth Jenő ny. államtitkárt 1938. évi november hó 1-től 3 év tartamára az Országos Gazdasági Szakoktatási Tanács tagjává kinevezte, egyben Bankó Antal m. kir. gazdasági tanárt a Tanács titkári teendőinek ellátására továbbra is kirendelte. A SERMA új elnöksége. A SERMA november 22-én tartott elnökválasztó rendkívüli közgyűlése a Biedermann Imre báró elnök és elnöktársai lemondása folytán megüresedett tisztségekre a következőket választotta meg. Országos elnök : Jurcsek Béla országgyűlési képviselő, ügyvezető alelnök : Koltay Károly, alelnökök : Balázs Ernő és Muzsik Ferenc. T . . ... . . . , s taktaharkányi Harkányi Harkányi János báró f János báró,v. b. t. t., felsőházi tag, nagybirtokos november 18-án 80 éves korában Budapesten meghalt. Harkányi János báró 1859-ben született a zemplénmegyei Taktaharkányban. Középiskoláinak elvégzése után a hohenheimi gazdasági főiskola hallgatója volt, majd a hallei egyetemen végzett gazdasági tanulmányokat. 1882-ben átvette a zemplénvármegyei családi birtok kezelését és mintaszerű gazdálkodása csakhamar híressé vált. Ebben az időben alapította ménesét és versenyistállóját és a telivértenyésztés, valamint a lovassport terén is nagy eredményeket ért el. Széleskörű tevékenységet vállalt a közgazdasági életben, számos iparvállalat vezetésében és fejlesztésében vett tevékeny részt. Politikai pályafutását, mint országgyűlési képviselő 1896-ban kezdte meg, 1903-ban a király a Főrendiház örökös tagjává nevezte ki és 1913-tól 1917-ig a Tiszakormány kereskedelemügyi minisztere volt. A háború után visszavonult a politikai élettől és munkásságát közgazdaságunk fejlesztésének szentelte. Tevékeny részt vett az OMGE életében, tagja volt a GEOSz végrehajtóbizottságának és az OMGE egyes szakosztályainak. Harkányi János bárót nagy részvét mellett november 21-én helyezték örök nyugalomra a taktaharkányi családi sírboltban. Székács Elemér és Baross László emlékezete. A Magyar Királyi Természettudományi Társulat mezőgazdasági szakosztálya folyó hó 24-én Szabó Zoltán dr. elnöklete alatt tartott gyűlésén néhai két kiváló növénynemesítő tudósunk, Székács Elemér és belluri Baross László emlékezetének áldozott. A magas szárnyalású és mély gondolatokon nyugvó emlékbeszédet Surányi János dr. egyetemi ny. r. tanár mondotta. Ismertetve a hazai mezőgazdaság érdekében a két elhúnyt agrártudós részéről folytatott növénynemesítői munkásságot és kiemelve az e téren elért felbecsülhetetlen értékű eredményeket, találóan mutatott rá, hogy nálunk a nagy eredményekre vezető szakmunkásság megbecsülése ritkán részesül a megérdemelt elismerésben. Míg a politikai arénában szereplő férfiak, a színpad fényében tündöklő művészek neve közismert, addig a csendes és önzetlen tudományos szakmunkát folytató férfiakról való megemlékezés legfeljebb az illetők elhunytával következik be. Székács Elemérnek és Baross Lászlónak is ez a sors jutott osztályrészül, akik pedig egész életükben azon fáradoztak, hogy nagyobb kenyeret juttassanak, hogy a gazda dúsabb kukoricafüzért aggathasson, hogy a hazai nyersanyagból olcsó ruházkodást biztosítsanak. Az előadáson a nagyszámban megjelent hallgatóság sorában az OMGE képviseletében megjelent Somssich László gróf elnök és Fabricius Endre h. igazgató. Az OMGE „Magyar a magyarért" mozgalma. A „Köztelek" lap folyó évi 89—90. számában közöltük, hogy Szanyi István dr., a szegedi M. Kir. Mezőgazdasági Vegykísérleti és Paprikakísérleti Állomás vezetője javaslatot terjesztett az OMGE elnöksége elé, hogy az OMGE a „Magyar a magyarért" mozgalom kiegészítéseképpen juttasson minél több magyar mezőgazdasági szakkönyvet a régi hazájukba visszatérő gazdatársaink részére, abból az időből, amikor a hazai szakirodalomtól el voltak vágva. E javaslat folytán egyesületünk felkérte olvasóinkat, gazdasági egyesületeinket, mezőgazdasági kamaráinkat, tudományos intézményeinket, stb., hogy ajánljanak fel felvidéki gazdatársaink részére újabb mezőgazdasági irányú magyar szakkönyveket, ismeretterjesztő röpiratokat, folyóirat-évfolyamokat, stb., amelyeket az OMGE az ottani gazdaszervezetek révén felvidéki gazdatestvéreink rendelkezésére bocsátana. Örömmel közölhetjük, hogy felhívásunk visszhangjaként máris mutatkozik eredmény. A Tejtermelők Országos Szövetsége Zajtay Artúr dr. „A szarvasmarhák okszerű takarmányozása", Mészáros József dr. „Állattenyésztés", Gratz Ottó dr. „Tejtermelési és tejkezelési ismeretek" című munkájának 100—100 példányát, míg Beke László a M. Kir. Külkereskedelmi Hivatal főelőadója „A burgonya termelése és értékesítése", „Kivitelre mit és hol termesszünk", „A magyar gyümölcs jövője", „Kiviteli gyümölcsfajtáink" című szakmunkáinak 20—20 példányát ajánlotta fel. A Tejgazdasági Szemle szerkesztősége öt csomag folyóiratot és könyvet, a M. Kir. Mezőgazdasági Vegykísérleti és Paprikakísérleti Állomás vezetője, Szanyi István dr. 500 darab ismeretterjesztő füzetet és egy könyvet bocsátott rendelkezésre. A követésre méltó példát olvasóink és gazdatársaink, szakintézményeink, érdekképviseleti szervezeteink figyelmébe ajánljuk. A beruházási hozzájárulás kivetési sérelmeinek tágyalására alakult döntőbizottságok gazdatagjainak értekezlete a Közteleken. Lapunk hasábjain több ízben megemlékeztünk azokról a panaszokról és sérelmekről, amelyek a beruházási hozzájárulás kivetési eljárása során merültek fel. E panaszok és sérelmek részint elvi jelentőségűek és az 1938. évi XX. törvény, illetve végrehajtási utasítása rendelkezéseinek a gazdákra sérelmes értelmezéséből, másrészt onnan eredtek, hogy a kivetési eljárás igen gyors ütemben folyt le, így jóformán elkerülhetetlen volt, hogy a kivetéseknél hibák ne adódjanak. Ezt bizonyítja a pénzügyigazgatóságok mellett megalakuló döntőbizottságokhoz benyújtott fellebbezések nagy száma is. Igen fontos tehát, hogy a döntőbizottságok a jogorvoslati eljárások során a sérelmet szenvedett gazdák panaszait megnyugvást keltően tudják orvosolni, mert a beruházási hozzájárulás kivetésénél a rendes adóztatási eljárástól eltérően a hozzájárulásra kötelezettek nem fellebbezhetnek harmadfokon a Közigazgatási Bírósághoz, így tehát a döntőbizottságok tagjainak a bírói lelkiismeret erejével kell közreműködniök. Különösen nehéz és felelősségteljes feladat hárul ezzel kapcsolatban e bizottságok ama tagjaira, akik a gazdaérdekeltség bizalmából a Mezőgazdasági Kamara jelölése alapján működnek közre, mert nemcsak szaktudásukat és a helyi gazdálkodási viszonyok ismeretét kell latba vetniök, hanem feltétlenül szükséges, hogy ismerjék az 1938. évi XX. törvényt, annak végrehajtási utasítását és ezek rendelkezéseinek a gyakorlati életben való alkalmazhatóságát. E cél elérése érdekében és hogy a döntőbizottságok gazdatagjai mindenütt egyöntetűen működhessenek, az OMGE az ország valamennyi pénzügyigazgatósága mellett megalalkult döntőbizottság gazdatagjait november 23-ára értekezletre hívta egybe. Ezen az értekezleten Mutschenbacher Emil dr., az OMGE ügyvezető igazgatójának elnöklete alatt a nagyszámban megjelent érdekelt gazdatagok előtt Kenézy Endre ny. miniszteri tanácsos, a „Köztelek" adóügyi szakértője ismertette részletesen a beruházási hozzájárulásról szóló törvényt, annak végrehajtási utasítását és szakaszonkint fűzte ezekhez a döntőbizottsági gazdatagok számára fontos tudnivalókat. Az egyes fontosabb kérdéseket illetően magas színvonalú vita fejlődött ki, amelynek során Szalay Pál, Dobos László, Blaskovich Péter, Kégl János dr., Pátkay Etéla dr., Perényi Péter báró, Kammerer Andor, Kovács Sebestyén Miklós, Pálnik Zoltán, Bakoss Géza dr., Blantz Jenő, Stolp Ödön, Szekeres István, Papp Gábor dr., Schöffer Pál dr. és Gömörey Vilmos dr. szólaltak fel. Az elhangzott értékes felszólalások nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a döntőbizottságok gazdatagjai mindenütt egyöntetű működést fejthessenek majd ki. A felmerült kívánságoknak megfelelően Kenézy Endre előadásának anyagát az értekezleten elhangzott érdembeli hozzászólásokkal kiegészítve, az OMGE kis füzet alakjában közzéteszi és a legrövidebb időn belül valamennyi döntőbizottsági gazdatagnak megküldi. W. B. Nemzetközi baromfikiállítás Budapesten. A Baromfitenyésztők Országos Egyesülete ez évben is megrendezi a szokásos őszi nemzetközi baromfikiállítást, amelyre nagyszámú tenyészállat felhozatalát jelentették be. A kiállítás ünnepélyes keretek közt november 26-án délelőtt 11 órakor nyílik meg a Pongrácz úti Országos Tenyész- és Haszonállatvásártelepen. A december 1-ig megtekinthető kiállítás vidéki látogatói 50 %-os utazási kedvezményben részesülnek. Az ehhez szükséges igazolvány 160 pengő beküldése ellenében a Baromfitenyésztők Országos Egyesületénél (Budapest, IX., Üllői út 25.) szerezhető be. Az 1939. évi szerződéses kenderkóróár megállapítása. Az Ipari Növénytermelési Bizottság az egyes mezőgazdasági kamarák által kiküldött gazdabizottsági tagokkal együtt megtárgyalta a kendergyárakkal az 1939. évi szerződéses kendertermelés feltételeit. A létrejött u. n. érdekképviseleti megállapodás a következőket tartalmazza : 1. Az 1939. évben előre meghatározott, vagyis ú. n. fix áron kötendő termelési szerződés alapján termelt I. osztályú lombmentes rostkenderkórónak a gyártelepre beszállított minden 100 kilogrammjáért a gyár a termelőknek 6-10 pengőt köteles fizetni, mint alapárat, az 1938. évi 5-60 pengős alapárral szemben. 2. A 6-10 pengőt kitevő alapáron felül a termelőnek még ú. n. árkiegészítés (prémium) is jár, amelynek kiszámítására a mezőhegyesi m. kir. állami ménesbirtok által a különféle fajtájú tilolt kenderekre 1939 október 1-től 1940 július 31-ig tartandó nyilvános árlejtéseken elért árak átlaga szolgál alapul, a következők szerint : a) ha az átlagár 89 pengőt meghalad, akkor 89 pengőn felül 100 pengőig minden 1 pengő után 10 fillér, a 100 pengőt is meghaladó átlagár után 110 pengőig minden 1 pengő áremelkedés után további 8 fillér és végül ha az átlagár a 110 pengőt is meghaladja, a H0pengőn felüli átlagár minden 1 pengője után újból 10 fillér illeti a termelőt, a lombmentes kenderkóró minden 100 kilogrammja után. Az 1939. évi kendertermelésre vonatkozóan most létrejött érdekképviseleti megállapodás egyéb feltételei és kikötései azonosak az 1938. évivel. Ezek fontosabbja az, hogy annak a termelőnek, aki I. osztályú rostkenderkóró termését lelombozva szállítja a gyárnak, ú. n. lelombozási díj címén minden 100 kilogramm kenderkóró után 15 fillér jár; továbbá, hogy ponyvát és kötelet a kenderkóró szállításához a gyár díjtalanul tartozik a termelő rendelkezésére bocsátani. Végül kikötötte az Ipari Növénytermelési Bizottság, hogy a kendergyárak azoknak a termelőknek is, akik velük már korábban, vagyis a most létrejött érdekképviseleti megállapodás megkötését megelőzően és esetleg hátrányosabb feltételekkel szerződtek volna kendertermelésre, szintén biztosítják a bizottság által létrehozott 1939. évi érdekképviseleti megállapodás árait és egyéb feltételeit. A kendertermelési szerződéseknek az 1939. évre való megkötése érdekében a kendert termelni kívánó gazda közvetlenül a kendergyárhoz fordulhat és ott jelentheti be termelési szándékát. Helyzetjelentés a száj- és körömfájásról. Múlt heti jelentésünk óta a járvány a következő községekben terjedt el: Baranya vármegyében Egyházaskozár, Nyomja, Alsómocsolád, Felsőmindszent, Berkesd, Ellend, Pereked, Pécsvárad; Somogy vármegyében Kisgyalán, Visz, Somogycsicsó, Cserénfa, Somogyaszaló, Szomajom, Mezőcsokonya, Újvárfalva; Vas vármegyében Felsőszeliste, Hegyhátszentjakab, Ispánk; Pest vármegyében Veresegyház, Törtei, Üllő, Cinkota, Újkécske ; Zala vármegyében Belsősárd, Kerkakutas, Felsődörgicse, Rigyác; Komárom vármegyében Érsekkéty, Sárisáp; Veszprém vármegyében Hidegkút; Tolna vármegyében Felsőnána, Mucsfa, Závod, Gyulaj, Mucsi; Csongrád vármegyében Mindszent, Tömörkény ; Abauj vármegyében Abaujlak; Nógrád vármegyében Csitár, Nógrád; Szolnok vármegyében Jászladány, Szajol; Borsod vármegyében Diósgyőr, Tiszaszederkény, Sajópálfalva; Hajdú vármegyében Tiszacsege ; Zemplén vármegyében Sátoraljaújhely; Szabolcs vármegyében Aldebrő, Tarnabod ; Heves vármegyében Tarnalelesz, Sarud; Békés vármegyében Orosháza, Öcsöd. Megszűnt a járvány: Baranya vármegyében Egyházbér, Nyomja, Baksa, Csonkamindszent, Szederkény, Kacsóta, Pázdány, Zok, Szabadszentkirály, Velén; Győr vármegyében Mosonszentpéter, Mosonszentjános, Pusztasomorja, Szerecseny , Vas vármegyében Nemeskocs, Rábatöttös, Tokorcs, Gutaháza Bögöte, Gór, Somogy vármegyében Babócsa, Bolhó, Keleviz, Mesztegnyő, Somogysámson, Sávoly, Vése, Alsósegesd, Felsősegesd, Kisbajom, Ötvöskónyi, Liszó, Miháld, Sand, Beleg, Kuntelep, Kutas, Nagykorpád, Szabás , Sopron vármegyében Fertőrákos, Szakony , Zala vármegyében Sümegprága, Csöngefölde, Nemessándorháza, Kislakos, Szentmargitfalva, Tormafölde, Türje, Gombosszeg, Kozmadombja, Kálocfa, Becsehely, Murszemenye, Pola, Lenti, Zalaszentjakab, Kéményfa, Zalacsép, Pakod, Tüskeszentpéter, Csapi, Gyürüs, Szepetk ; Komárom vármegyében Pilisszentlélek, Oroszlány ; Veszprém vármegyében Peremarton, Bél, Csót, Szűcs, Somlóvecse, Somlószöllős, Oroszi, Kup, Dáka, Pápakovácsi, Balatonbozsok, Városlőd; Fejér vármegyében Bodmér, Pusztaszabolcs, Ráckeresztúr, Nádasladány • Pest vármegyében Dusnok, Pereg, Buda- 929