Köztelek – 1941. 27-51. szám

1941-10-05 / 40. szám

888 a módosításban, véleményem szerint nem elég kon­krét meghatározások a gyakorlati élet számára és nagyjában ugyanazt jelentik. Ezek a követelmények úgyszólván minden jól kezelt és a kereskedelmi for­galomra kellő gonddal előkészített búzánál többé­kevésbbé természetszerűen megkívánhatók. Ezeknek a külömi tulajdonságoknak az előírásával a rendelet nyilvánvalóan a szokványbúzánál tetszetősebb és jobban kezelt, továbbá a kereskedelmi forgalomra kifogástalanul előkészített búzatípust akar meg­jelölni. Legtöbb félreértés az egyenetlenség körül volt. Nem szabad azonban hibának venni és a búzát egyenetlennek mondani, ha különböző fajták vannak jelen az áruban — feltéve természetesen, hogy azok külön-külön mind elég acélosak —, de feltétlen hiba, ha a búza nincs kellőképpen szelektálva, amit mutat az, hogy túl sok a nem elég fejlett, úgynevezett csúcsszem vagy szorult szem. Ilyenkor egyenetlen a búza. Vitán felül áll, hogy a minőségbúzának jobbnak kell lennie külömi sajátosságaiban is, mint a szok­ványbúzának. Ezért, véleményem szerint, a jelenleg érvényben lévő előírás —az általában fejlett szemek — lényegileg ugyanazt jelentik, mint az eredeti rende­letben az egyöntetű nagyságú, teltségű és alakú szemek. Más szavakkal kifejezve ezeket a külömi követelményeket, a rendelet és a módosítás is azt mondja, hogy a minőségbúzának jól rostáltnak kell lennie, a kereskedelmi forgalomra kifogástalanul elő kell készíteni és általában egészségesen fejlett szemeket kell tartalmaznia. Azt hiszem, a szakemberek ilyen búzát látnak még akkor is, ha általában fejlett szemű áruról beszélnek. A gazda szemével nézve ezeket a tulajdonságo­kat, az ilyen búza külömileg a vetésre kifogástalanul előkészített, szelektált bú­zát jelent, de hangsúlyozom, hogy csak az említett külemi tulajdonságokra nézve, mivel egyébként a vetőbúza egyáltalán nem jelent egyúttal minőségbúzát is, nem is jelenthet, tekintve, hogy a vető­búza túlérett és inkább lisztes, mint acélos. Mégis, mivel nem állhat minden gazda rendelkezésére olyan tökéletes berendezés, hogy ezt a mértéket a legnagyobb gon­dosság mellett is elérhesse, ha a szemek számának arányában a külömi tulajdon­ságoknál — a búza egyéb tulajdonságai­tól függően 1­0 százalék, vagy eset­leg 1 százaléknál az eltérés nem nagyobb, a gyakorlatban a búzát a külemi tulaj­donságok miatt kifogásolni nem lehet. Ilyen mértékig ugyanis minden minőség­búzát még szerény eszközökkel is ki lehet tisztítani. is. Az említett külemi tulajdonságokat csak szemmel lehet megítélni, amihez bizony gyakorlat szükséges. Egybevetve most az összes előírt tulajdonságokat, hogy mégis legyen valami gyakorlati összehasonlítási alapunk, a rendeletben leírt minőségbúza a Manitoba I.-nél kétségtelenül gyengébb, de a Manitoba II.-nél jobb búzatípust határoz meg. Ha pedig most megvizsgáljuk, hogy a gyakorlatban hogyan bonyolítható le a minőségbúza vizsgálata, értékelése és átvétele, azt kell látnunk, hogy az bizony elég hosszadalmas és nehézkes. Hektolitersúlyt mérni, keveréket kiolvasni, az acélosságot stb.-t vizsgálni, időt rabló eljárás. Gondoljuk el mindezt a már ismé­telten említett orosházi piacon. Bizony nem kis feladat előtt áll a gazda és az átvevő szervezet. A felárral való lebonyolítás a szakismereten kívül nagyobb, általános kereskedelmi tudást is követel a gazdától éppen úgy, mint a kereskedőtől. Mind a kettőnek igen jól kell ismerni az általános kereskedelmi szokásokat és a különleges előírásokat. Ezekre nagy figyelmet kell fordítani, hisz aránylag kis mulasztásból nagy veszteség származhat. Nem kívánok most kitérni annak vizsgálatára, hogy a kötött gazdálkodási rend és szabályozott árak mellett hol térül meg a minőségi felár, mivel ez a minőségi kérdésekkel nem függ össze. A búza vizsgálatával és értékelésével kapcsolatban azonban rá kell még mutatnom arra, hogy a tudomá­nyos vizsgálat és ennek eredményei már megállapí­tották, hogy az acélosság, a fajsúly (nem hektoliter­súly) és a hektolitersúly között határozott törvény­szerű összefüggés mutatkozik, összefüggés mutat­kozik továbbá a fajsúly (nem hektolitersúly) és a proteintartalom között. Nem állítom, hogy a gyakorlatban a fajsúly­meghatározás (nem hektolitersúly meghatározás) egy­szerű feladat lenne, de semmiesetre sem hosszadal­masabb vagy nehezebb, mint a poloskaszúrt szemek kiolvasása. A fajsúlyból (nem hektolitersúly), továbbá mivel ez lineárisan emelkedik az acélossággal, mindjárt az acélosság is, a szemmel való megítélésnél ponto­sabban volna megállapítható és így az acélossági vizsgálat elmaradhatna. Végeredményben tehát csak két vizsgálat maradna, a hektolitersúly- és a fajsúly­meghatározás, ami lényegesen gyorsítaná és egyszerű­sítené az eljárást.­­ Igen kézenfekvőnek látszik tehát, hogy a minőség­búzánál a búza egészségi állapotára és külömi tulaj­donságokra vonatkozó előírások érintetlenül hagyá­sával az említett sokkal biztosabb alapokon nyugvó, a búza malomipari és belső értékét jobban mutató tulajdonságokra — acélosság, fajsúly, hektoliter­súly — fektessük le az értékelési eljárást. Nem könnyű, de igen szép feladat volna az egész értékelési rendnek az említett alapon való kidolgozása és a gyakorlati életben használható táblázatok e készítése. Ma a kötött gazdálkodási és értékesítési rendszer mellett ezt az újabb értékelési módszert nagyon szépen át is lehetne ültetni a gyakorlati életbe, amikor már a további gyakorlat mutatná meg, hol és milyen korrekciókra van szükség. Egy bizonyos, hogy a jelenleginél sokkal biztosabb, objektívebb és igazságosabb értékelési mód sok vitát kiküszöbölne és a minőségi termelés ügyét is hathatósan előbbre­­vinné. Állatdíjazások. Tenyészállatdíjazás Perkátán. Fejér vármegye népies állattenyésztésének fejlesz­tése érdekében minden évben járásonként tartani szo­kott kiállítások sorában a folyó évben negyedik volt az a díjazás, amelyet a Fejézvármegyei Gazdasági Egyesület Perkátán tartott szeptember 28-án. Ez a kiállítás nagyon szépen sikerült, az értékes anyag és a szép keretek között történt megrendezés kedves emlékű ünneppé avatták. Milosevits Miklós dr., az adonyi járás főszolga­bírája nyitotta meg sok látogató jelenlétében a ki­állítást. A jelenvoltak közt láttuk Fejér vármegye törvényhatóságának és alispánjának képviseletében Lászay Géza dr. vármegyei főjegyzőt, a Fejérvár­megyei Gazdasági Egyesület elnökségének képvise­letében Nedeczky-Griebsch Viktor m. kir. gazdasági főtanácsos alelnököt, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület képviseletében Konkoly Thege Sándor dr. főtitkárt, Szeőke Gézát, a vármegyei gazdasági fel­ügyelőség vezetőjét, Szluha Aladár felsőházi tagot, Reichardt Béla állattenyésztési egyesületi igazgatót, Bottka József huszáralezredest, Boór Emil jószág­felügyelőt, vitéz Gelley Andor uradalmi főintézőt, Háj János földbirtokost, Hunyady Imre gróf földbirtokost, Jármy András százados, méntelepparancsnokot, Kapi­tány Géza középfokú gazdasági tanintézeti igazgatót, Kovács Ödön kamarai titkárt, Králitz Gyula ny. jószág­felügyelőt, Korniss Elemér főszolgabírót, Korniss Károly földbirtokost, Simon Ferenc országgyűlési képviselőt, Simonyi Nándor földbirtokost, Tripolszky Pál földbirtokost stb. A kiállításon Perkáta községből és környékéről 2 mént, 21 csikós kancát, 67 anyakancát, 34 kanca­csikót, 1 növendékbikát, 4 borjas tehenet, 47 tehenet, 62 üszőt, 20 mangalica, 12 keresztezésből származó sertést, 22 hazai fésűs juhot, néhány angolanyulat és baromfit mutattak be. A perkátai díjazás nemcsak az ügyes rendezés és a tetszetős külsőségek, valamint a felhajtott anyag viszonylag nagy száma miatt emelkedett-a vidéki állatdíjazások szokásos színvonala fölé, hanem a be­mutatott szarvasmarhaanyag minősége is messze meg­haladta a várakozásokat. Elsősorban magából Perkáta községből és a közeli Dunapentele községből hoztak fel a törekvő kistenyésztők kiemelkedően szép jószá­got, amely bizonyságot szolgáltatott arról, hogy meg­felelő hozzáért­éssel és igyekezettel Fejér me­gye terü­letén is sokkal értékesebb szarvasmarhaanyagot lehetne előállítani a köztenyésztés terén, mint ezt eddig tapasztaltuk. Különösen feltűnt a bemutatott szarvasmarhák jó fajta jellege, megfelelő fejlettsége és kedvező kondíciója mellett a tejelés szembetűnő elő­térbe helyezése; sok kisgazda kézben lévő tehén is ad 20 litert jóval meghaladó napi tejhozamot. Ennek a szép eredménynek az elérésében jelentősen közrejátszott az ottani községi bikák jó minőségére fordított áldozat­készség. A perkátai kisgazdák közül külön ki kell emelni a Gecseg-családot, akik közül töb­ben nemcsak az állattenyésztés, hanem a gazdálkodás egyéb ága terén is elisme­résre méltóan dolgoznak. Nagyon tanul­ságos volt Gecseg Józsefnek ügyesen összeállított terménybemutatása és ennek keretében a lucerna különböző kaszálá­saiból származó széna mennyiségének és tápértékének összehasonlítása. Kevésbbé elégített ki a bemutatott ló­anyag, amelyben nem lehetett kiegyenlí­tettséget találni. A tetszetős arab jellegű lovakon kívül az angol félvérnek minősít­hető anyag nagy részének is kevés volt a tömege és csontja, alig néhány olyan lovat láttunk, amely a mezőgazdaság mai igé­nyeinek megfelelt volna, az ebből a szem­pontból egyébként megfelelőnek látszó lovak viszont a hidegvér nyomait árulták el. Sok hibás lábállást is láttunk. Még leg­jobban a Sárkereszttúrról való lovak tet­szettek. Külön kiállítási sátorban mutatta be anyagát a helybeli gazdakör rendezésé­ben a perkátai tejüzem, a gróf Hunyady uradalom,a mélyvölgyi gazdaság és néhány perkátai kisgazda, akik tej és a tejből készült eszközöket, szójabab termelési kísérleteket, gazdasági magvakat, saját termésű bort és kerti termékeket, őzagancsokat stb. állítottak ki. Igen tanulságos látvány volt a működésben lévő HSCS-traktor által hajtott gazdasági szártépő gép, melyet a gróf Hunyady uradalom mutatott be. A fogatversenyben és bemutatón 19 kisgazda és 8 uradalmi fogat vett részt. Nagy tetszéssel találkozott a Tripolszky Pál szolgaegyházai földbirtokos magyarmarha gulyájából bemutatott szép kollekció, valamint Hunyady Imre grófnak, Nedeczky Griebsch Viktornak és a Puszta­szabolcsi uradalomnak bemutatott tarkamarha cso­portja. A bírálóbizottságok döntésének részletes eredmé­nyét Haffner Ferenc, a Fejérvárm. Gazd. Egyesület ügyvezető titkára, a kiállítás főrendezője hirdette ki. Jutalmazásra igen sok szép tiszteletdíj, szakkönyv, vetőmag, gazdasági eszköz és némi készpénz gyűlt össze. A bírálóbizottságok döntése alapján odaítélt díjakat Fejér vármegye törvényhatóságának képvisel 21.1­. sz.kép. Gecseff András perkátai kistenyésztőnek a perkátai á­latdíjazáson I/a díjat nyert „Bárány 41." nevű tehene. (Kecskés Sándor felvétele.) 216. sz. kép. Compó István perkátai kistenyésztő­nek az állat­díjazáson I/a díjat nyert 1 öt éves kancacsikója. Az előtérben Szluha Aladár felsőházi tag, a sóbíráló bizottság elnöke. (Kecskés Sándor felvétele.) 217. sz. kép. A díjazott üszők csoportja a perkátai állatdíjazáson. (Kecskés Sándor felvétele). KÖZTELEK, 1941 OKTÓBER 5. 40. SZÁM 51-IK ÉVFOLYAM.

Next