Krassó-Szörényi Lapok, 1930. január-március (52. évfolyam, 1-26. szám)

1930-01-19 / 6. szám

Vasárnap, 1930 január 19. ARA 4 LEJ Lll. évf. 6. sz. • # jp SÍ CODFI26TSS BRSI egy évre................... 200 lej. * Negyed évre................50 lej. Kél évre ...... 100 lej. * Egy hóra ..... 17 lej. Kataidra negyedévenként 100 lej. Magyarországon negyedévenként 3-25 Pengő ssves szám érs 4*~ &es. flas­tiullik asínási csüí&pföh&p és ossármp. Szerkesztőséé és kiadóhi dalai: YUSOS ----- Regele Ferdinand L (Bonn.az)-ucca 20. sz.----­TELEFON 161. JAKABFFY IMRE 1. Egész életen keresztül közéleti pályán, politikai pá­lyán működni és mindvégig megtartani a kifogástalan korrektség, az általános tisz­telet és az ellenfelek föltétlen elismerésének minden külső és belső megnyilvánulását, nem mindenkinek adatott meg , ez életben. Nagy államfér-­­ fiúk, kiváló politikusok, ál­­talánosan­ ismert közéleti em­­­­berek nagyon csekély szá­zalékáról állapítható meg mindez. Ezen kevesek között is­­ első helyen állott mindég­­ vármegyénk azon országos,­­ sőt azontúli viszonylatban is mindenki által tisztelt férfia, akinek lesújtó halálhírét hozta m­eg számunkra a távíró. Jakabffy Imre valóságos belső titkos tanácsos, volt államtitkár, vármegyénk haj­dan erőskezű és igazságos főispánjának halálhíre az, amelyre mindenkinek lelkén, aki őt ismerte, felgyűl az emlékezés lángja, hogy a kegyelet szent érzésévé ala­­­­kulva át, őszinte fájdalom-­­ mal töltse el a lelkeket. Egy­­ nagy emberünkkel ismét ked­­­vesebb, egy mintaszerű éle­tet leélt embernek teste tért meg az örök pihenés honába. A Jakabffy család élete, annak minden megnyilvánu­lása összeforrt vármegyénk­­ életével. A család a köz-­­ ügyek terén, a nemzeti és­­ az egyházi életben egyaránt jelentős munkát végzett, fel­becsülhetetlen értékeket al­kotott. Az elhunyt Jakabffy Imre­­ élete is a nyilvánosság előtt és a nyilvánosság szolgála­tában folyt le. 1850 decem­ber 4-én született Budapes­ten, közép és felsőiskolai tanulmányai végeztével, va­lamint katonai szolgálata után rövid ideig gazdálkodással foglalkozott, majd 1872-ben Krassó vármegye szolgála­tába lépett. Rövidesen Ujfa- P­lussy főispán titkára, 1875-­­ ben a vármegye első al-­­­jegyzője, 1878-ban tisztelet­beli főjegyző, majd árva­széki elnök lett. 1879 feb­­­­ruár 22-én lépett házasságra­­ Zsidák Ilonával. 1883-ban­­ Krassó-Szörény vármegye al-­­ ispánjává választották. 1885-­­ ben a királyi tanácsosi címet­­ kapta, 1886-ban a főispáni­­ teendőkkel is megbízták, 1887-ben pedig a vármegye főispánja és a 13. és 14. volt román és szerb határ­­őrvidékekből alakult vagyon­közösségek kormánybiztosa lett. Mint főispán 1898 jú­liusáig állt a megye élén, amikor a belügyminisztérium­­ politikai államtitkárává ne­­­­veztetett ki. Ugyanezen év­­ őszén a szászhermányi ke­­­­rületben képviselővé válasz­­­­tották. 1900-ban megvált az államtitkárságtól, a képvi­selőháznak azonban továbbra is tagja maradt. 1901-től karánsebesi képviselő volt. 1903-ban a Ház alelnökévé választották. 1906-tól 1910-ig visszavonult a politikai élet­től, ekkor újra belügyi ál­lamtitkárrá lett, Budapest VIII. kerületének polgársága pedig képviselőjévé válasz­totta. Khuen-Héderváry, va­lamint Lukács László mi­niszterelnöksége alatt 1913-ig volt a belügyek vezetője. Ekkor végleg nyugalomba vonult, 1919-től pedig már mandátumot sem vállalt. A kommunizmus kitöré­sekor budapesti lakásán elfogták, majd néhány napi fogság után a kommün bu­kásáig lakásán vörös kato­nák őrizete alatt állt. Ezek a napok teljesen aláásták egészségét úgy, hogy ez időtől már egyáltalán nem vett részt a közéletben. Jakabffy Imre munkássá­gát legfelsőbb helyen is el­ismerték. Az alispán korá­ban kapott királyi tanácsosi­­ cím után mint főispán a Szent István rend kiskereszt­­jét, mint államtitkár pedig a Ferenc József rend közép­­keresztjét kapta a csillaggal. Később a Ferenc József rend nagy­keresztjének lett tulajdonosa, 1910-ben pedig Őfelsége valóságos belső titkos tanácsosa lett. Külföldi kitüntetések is érdemei elis­merése mellett bizonyítanak. Megkapta a szász Albert rend nagykeresztjét és a szerb Szent Száva rend I. osztályát is. Egy munkásságban folyt élet ért utolsó pillanatához f. hó 15-én, amikor Jakabffy Imre életének 80. évében elhunyt. Halálát fia dr. Jakabffy Elemér kamarai képviselő, a Romániai Országos Ma­gyar Párt alelnöke, leánya Mária­ Ella, menye, unokái és kiterjedt rokonsága gyá­szolja. Az elhunyt földi marad­ványait a kerepesi temető halottasházából pénteken, 17-én délután fél 4 órakor temették el a székesfőváros által adományozott díszsír­helyre. A temetési menetben a hozzátartozókon és a ro­konságon kívül részt vettek a magyar politikai és társa­dalmi élet vezető tagjai, ez­által is kifejezést adva azon tiszteletnek és szeretetüknek, melyet az elhunyt félszáza­dos közéleti pályán kiérde­melt. * A gyászesetről a család az alábbi gyászjelentést adta ki: Jakabffy Elemér dr. kamarai képviselő a maga, valamint nő­vére Jakabffy Mária-Ella, neje Reitter Erna, gyermekei Mária, Erna, Imre és Loránd, nemkü­lönben a kiterjedt rokonság ne­vében szomorúan adja hírül, hogy forrón szeretett édesatyja Nagym­éltóságu Jakabffy Imre valóságos belső titkos tanácsos, nyug. m­. kir. államtitkár, a ma­gyar képviselőház volt alelnöke, a Ferencz József Rend nagy­­keresztese. A Szent István Rend vitéze, Budapest székesfőváros nyolcadik kerületének volt kép­viselője a közügynek és család­jának szentelt élete 80 ik évé­ben, a halotti szentségekben meg­erősödve, 1930. évi január hó 15-én az Urban csendesen el­hunyt. Földi maradványait Buda­pesten, a kerepesi temető halot­tas házából, január hó 17-én d. u. 1/2­4 órakor a róm. kath. egyház szertartása szerinti be­szerelés után, ugyanabban a temetőben, a Budapest székes­­főváros által adományozott disz­­sirhelybe helyezzük örök nyu­galomra. Az engesztelő szent mise lelki üdvéért 1930 január hó 18-án d. e. 10 órakor lesz a belvárosi róm. kath. plébánia templomban az Urnák bemutatva. Budapest, 1930 január hó 16 án. Áldás emlékére ! Béke poraira ! Vojnitz kontra vojnitt. A politikai életet egy ké­nyes kérdés, a vojnikok ügye­­ kavarta fel. Az elmúlt hét végén Bratianu Vintila - mint ismeretes - kihallga­táson jelent meg a régens­­tanácsnál és emlékiratot adott át neki, amelyet a Viitorul egyik száma közölt. Az emlékirat politikai körökben nagy feltűnést keltett, mert szokatlanul éleshangú és a vojnik kérdéssel kapcsolat­ban január 17-ig adott ulti­mátumszerű terminust a vá­laszra a régenstanácsnak. A fővárosi sajtó élénken foglalkozik azzal a memo­randummal, amelyet Bratianu­s Vintila a régenstanács előtt felolvasott. A memorandumot veszélyesnek tartják, mert fenyegetést tartalmaz a ré­genstanács ellen. A Lupta szerint a memorandumnak nem lehet nagyobb fontos­­­­ságot tulajdonítani, mert az­­ nem az ország álláspontja,­­ hanem csak liberális izgatási eszköz. Maniu Gyula azonnal vá­­­­laszolt a Viitorul cikkére.­­ Az újságíróknak először is elmondotta, hogy a sokat vitatott sajtótörvény eredeti­leg tőle ered és őt kell an­nak értelmi szerzőjéül tekin­teni. Az új sajtótörvényjavas­latra azért volt szükség, mert a háború előtt a pa­­­­rasztok analfabéták voltak , és nem olvastak, most ellen-­­­ben már járatják az újságo­­i­kat, a bukaresti sajtó azon-­­­ban olyan tónusban ir, hogy minden kormányt rablónak, sikkasztónak minősít. Áttérve a vojnikok kérdé­sére, a miniszterelnök eze­ket mondta: - Teljesen valótlan Bra­tianu Vintilának az az állí­tása, hogy a vojnikok vere­kedést akarnak provokálni. A román nemzeti paraszt­párt intellektuális fiataljai még 1926-ban tömörültek a Chemarea egyesületbe, ké­sőbb szükségessé vált a földmíves elem tömörülése, így létesültek a vojnik-szer­­vezetek, amelyekre azért is szükség van, mert a fiatal­­ szocialisták és kommunisták­­ is szervezkednek és előállhat­­ az az eset, hogy megkísér­lik rátenni kezüket az ország­­ vezetésére. Maniu nyilatkozatát még a kormánybarát lapok is kedvezőtlenül fogadták. Nem­­ tudtuk, - írja a Dimineata - hogy a parasztok pont tavaly óta olvasnak, amióta a román nemzeti paraszt­párt került uralomra. Egye­nesen nevetséges a vojnik­­alakulatok célját az országos rend védelmében feltüntetni. A liberálisok azonban, úgy látszik, nem nagyon győ­ződtek meg a vojnikok ba­rátságos érzelmeiről és kontra vojnik szervezeteket létesíte­nek, amelyek hasonló ünne­pélyességgel teszik le foga­dalmukat, mint a kormány vojnikjai. Hogy ebből a voj­nik kontra vojnik ügyből mi fejlődhet ki, arról fogalmunk lehet, ha igaznak vesszük azt a híradást, mely szerint a regátban már össze is üt­köztek a kormány és a li­berálisok vojnikjai. A vojnik sorozásnak egyik érdekes körülménye, hogy pl. Temes megyében egyes kisebbséglakta községekben hatósági rendelkezéssel ve­szik kiképzés alá a még nem katonaköteles korban levő ifjúságot, akiket a csendőr­őrs egyik tagja vasárnap délutánonként részesít kato­nai instrukciókban. Elmaradni az ilyen gyakorlatról senki nem merészel. Történik pedig ez a nagy nekikészülődés a békeköté­sek után tíz esztendővel, a világbéke biztosításának fen­­költ jelszavával. Kímélje egészségét. 7 Viseljen Benger-féle gyapjú reformnadrágot. EPSTEIN SÁNDOR l­engyel*román exporttársa*­ság alakulása. A román kor­mány nagymérvű támogatásával Bukarestben „Viticola“ néven egy román-lengyel exporttársaság lé­­tesült, melynek célja román bor és gyümölcs kivitelének organi­­zálása Lengyelországba. Románia nem csatlakozott a kukoricakartellhez. A román, magyar és jugoszláv exportőrök tárgyalásokat folytattak egy ku­­koricakartell létesítése tárgyában. A tárgyalások azonban nem ve­zettek eredményre. Óra m­ás ékszerjavítások, aranyműves munkák a legpon­tosabban és legjutányosabban 36 „ELVEŢIA“-nál Str. R. Maria 10 (Sternlicht ház). * Fényképészeti cikkek: gé­pek, papírok, vegyszerek csak az Oculariumban. 3

Next