Krassó-Szörényi Lapok, 1935. április-június (57. évfolyam, 26-48. szám)
1935-04-04 / 26. szám
Csütörtök, 1935 április 4. ftZ gfeOfiZSTÉS Hktí: Egy étre................... 200 3sL « Nigyad éne ..... 50 lej. Fél éne...................100 lej. Egy hőrs ...... 17 lej. Kfilföldre negyedévenként 100 tej M&gy*rországon negyedévenként 3*25 Pengd gsves szám áRB 3*~ bis. POLITIKAI LAP Felelős szerkesztő: Arató Andor. ÁRA 3 LEJ LVIL évf. 26 sz. ElfgjtlNiR rotccea ssfiiSrlBfcSii és márna? Szerkesztőség és kiadóhivatól: KUSOS — Regele Ferdinand L 36. tz ===== TELEFON 104. n mérnökök tanulságos számai Az ügyvédek kezdték, a mérnökök folytatják. Az AGIR, más szóval a román mérnökök szövetsége mult vasárnap kongresszust tartott Bucurestiben s azon szenvedélyes szavakkal aránylagosságot követeltek a román mérnökök számára a másfélékkel szemben. A gyűlésen statisztikai táblázatokat mutattak be, melyeket a lapok most közölnek. Különös és tanulságos kimutatások ezek. Hiába volna kifogást emelni az ellen, hogy hivatalos adatgyűjtések eredményeit magánemberek használják fel és csoportosítják, nyilván kényük-kedvük szerint. A minisztérium maga az adatokat nem teszi közzé. Azon sem tudunk változtatni, hogy ezek az adatok csak két csoportot ismernek : a románokét és az idegenekét. Ritkán sorolják fel a pontos nemzetiségi arányszámokat és így nincsen akadálya annak, hogy ezeket a számokat, ahol csak lehet, teljes egészükben a „magyar veszedelem“ számlájára írják. Holott, ha valami veszedelem e számokban megmutatkozik, úgy az mindenekelőtt a magyarságot fenyegeti s a magyar középosztály teljességgel aránytalan és rohamos csökkenéséből áll. Minden célzatosságuk és hiányosságuk mellett tanulságos képet adnak erről a folyamatról a román mérnökszövetségnek táblázatai. ■ Az egyik kimutatás arról tájékoztat, hogy az állam szolgálatában álló mérnökök — a vasutasokat kivéve - miként oszlanak meg a románok és „kisebbségiek“ között. Ezek a mérnökök nyolc rangosztályba vannak sorozva. Az elsőben egyáltalán nincs más, mint román, a másodikban 13 állás közül egyetlenegyet foglal el más nemzetiségű. A harmadikban 18 közül 9, a negyedikben 44 közül 20, az ötödikben 73 közül 40, a hatodikban 73 közül 24, a hetedikben 124 közül mindössze 22 nem román. Ez a rangsor elég világosan veszél. A fiatalabb évjáratokban rohamosan foglaltért a román elem s e ponton távolról sem jelent határt a „numerus valachicus“. A legjobban a százalékszámok mutatják ezt a folyamatot, melyek így következnek fizetési fokozatok szerint egymás után: 50,545, 547, 34, 18 százalék. Annyit jelent ez, hogy abban a mérnök-hivatalnoki rétegben, melynek az átlagos életkora 40-45 év, már csak 18 százalék a nem románok arányszáma. Kell-e mondanunk, hogy ez a helyzet évről évre rohamosan kedvezőbbé válik a románság javára, mivelhogy az utóbbi másfél évtized alatt „kisebbségi“ fiatalembereket mérnöki állásokba alig neveztek ki. Magyart legalább egyetlenegyet sem. Ugyanez a helyzet a vasútnál. A legfelső 160 mérnök közül csak 24 a nem román. A középső vezető rangfokozatokban 271 közül 168 más nemzetiségű. A középső, de beosztott, vagyis valamivel fiatalabb rétegben 275 közül már csak 108. Az egészen fiataloknak - a segédmérnököknek, gyakornokoknak -számát kellő körültekintéssel már nem is köztik ezek a félhivatalos kimutatások : ezek ugyanis arról tennének tanúbizonyságot, hogy a numerus valachicus-t nem Alexandru Vaida-Voevod találta fel, hanem az tizenöt év óta teljes gyakorlati kifejlődésben megvan. A román mérnök-egyesület foglalkozik a magánvállalkozások mérnökeinek nemzetiségi arányszámaival is. Tudjuk, hogy e számok a magyarságra még kedvezőtlenebbül alakulnak. Az állami területen megélhetési lehetőségeink fogynak, a magángazdaság terén pedig nem a mi számunkra nőnek. Ideje volna, hogy a magunk kenyérterülete védelmét mi is megtaláljuk. Hiszen a mi védőgátat magunknak hozunk, az a társadalmi béke medreit tudja elmélyíteni nemcsak a mi javunkra, hanem az ország más népei javára is. S. I. dr. a mi edzett lelkivilágunkat. Nem rémülünk meg tőle, mert ha valaki a kibocsájtandó névjegyzékből statisztikát készít, arra a megállapításra fog eljutni, hogy a „tömeg“ - a protekció nélkül való kisember - utolsó lehelletéig fizet, ám igen sokan vannak, a gazdasági „felső tízezrek“ soraiban, akik mindig megtalálják ama bizonyos „rejtekajtókat“, melyeken át a közterhektől sokszor éveken át mentesülnek. Mi tehát éppen azért „nem félünk a farkastól“, mert az adófizetői bóntsza rólunk nem festhet rossz képet. És talán éppen ezért nem is jelenik meg soha. (ob-) Ama bizonyos fekete lista „réme“ még mindig kísért. Azt nevezetesen, mely nyil- vános pellengérre fogja majd állítani a „hátralékokkal bünöző“ adóalanyokat. Mi - szegény, jámbor, apró ala-nyok - alighanem elviseljük ezt a megszégyenítést is... Hiszen, főkép az utóbbi időkben, sok idegerősítő kúrában volt részünk. Eleinte röstelkedtünk a „kaján“ szomszédok előtt, ha kapunk előtt megperdült a kincstári dob. Később azonban már az is hidegen hagyott, ha bútorainkat társzekerekre rakták. Amíg módunkban állott, addig - verejtékezve bár, de készpénzzel fizettük a közterheket. És nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk nem rajtunk múlik a gazdasági és pénzügyi válság minden fojtogató nyomorúsága. Mi szeretnénk termelni. Sőt többet, jobbat szeretnénk termelni, mert az a „babonás“ hit él bennünk, mikép a többtermelés nyomában „több kereset“ jár. Ez pedig viszont nagyon is reánk férne, merthogy igen gyengén állunk pénz dolgában. Körülbelül ilyen szemszögből tekintve hibázhatunk rá annak magyarázatára is, hogy miért vannak elvétve adóhátralékaink. Mi, a kis és középadózók szinte fanatikusai vagyunk az adófizetésben való pontosságnak. Dehát a húrokat a végsőkig feszíteni még sem lehet. Mindazáltal a „fekete lista“ nem zavarja különösebben Grozavescu emlékünnepély Pótszékekig zsúfolt színházban tartotta meg a városi zeneiskola tanári kara vasárnap este városunk nagyhírű szülötte, Grozavescu Traján emlékezetére rendezett emlékünnepélyét. A műsort Barbu Filaret zeneiskolai igazgató felolvasása nyitotta meg, amelyben gondos tárgyilagossággal ismertette Grozavescu Trajannak, a magasba ívelő pályája emelkedőjén álló és olyan tragikus halált halt kiváló énekesnek pályafutását. Barbu Filaret nagyhatású előadása általános elismerést váltott ki. Litsek Sári, a kiváló ritmikus torna- és tánctanárnő, hat növendékével szerepelt a műsor következő számaként. A Liszt muzsikájára komponált „Éjj van“ című tánckölteményt Litsek Sári mellett Ábrahám Bözsi, Barth Ella, Bírlea Delia, Csorba Pöszi, Mezey Lici és László Klári táncolták olyan nagy hatással, hogy a szűnni nem akaró tetszésnyilvánításra meg kellett azt ismételniük. Petáné Vojkicza Klári, a kitűnő zongoratanárnő zongoraszámai következtek ezután. A közönség áhítattal hallgatta a finoman interpretált zongoradarabokat és a minden szám után hatalmas erővel feltörő taps bizonyította a hallgatók háláját a nyújtott rendkívüli élvezetért. Litsek Sári szólótánca, helyesebben tánckölteménye bilincselte le újból a zongoraszámok élvezetében még mindég elmerült közönség figyelmét. Musszorgszki, a nagy orosz komponista rendkívüli erejű drámai muzsikájára alkotott „Boszorkánytánc“-ával óriási sikert aratott a minden sehelletével a táncra predesztinált kiváltságos tehetségű művésznő. Ezt a táncszámot is ismételnie kellett. A műsor további részében a zeneiskola énektanára, Dippon György énekelt nagy hatással két Wagner áriát a filharmonikus zenekar kísérete mellett és Hegyesi Zoltán, a kiváló hegedűpedagógus játszotta el hatalmas és jól kiérdemelt tapsot aratva Mozart D-dúr hegedűversenyét, szintén a filharmonikusok kíséretével, akiket a kitűnő Klein József kapitánykarmester dirigált a tőle megszokott finomsággal. Egyeseknek feltűnt, hogy Klein karmester neve nem szerepelt a hangverseny műsorát hirdető falragaszokon. Mint értesülünk, a zeneiskola igazgatósága a közreműködésért írásban kifejezett köszönetében igazolta, hogy ez egyáltalán nem rosszhiszeműségből történt. A kitűnően sikerült hangversenyt méltán iktathatja be zeneiskolánk legszebb teljesítményei sorozatába. A bélyegek ellenőrzése A Lugosi Kereskedők Egyesülete ezúton is közli az érdekeltekkel, hogy a pénzügyminiszter utasította a pénzügyigazgatóságokat, hogy kezdjék meg azonnal a helyszíni szemléket a törvény által előírt bélyegek alkalmazásának ellenőrzésére. A kereskedőknél a könyvek felmutatását fogják kérni annak megállapítása céljából, hogy laponként lerótták-e az előírt 5 lejes illetéketa Ruháimat Müller Péternél, Timişoara, tisztittatom és festetem! __ -- . ■ ^ . ■■— Gyűjtőhely: Lugoj, Str. Avram lánca 6, E. Friedmann. . ■. ..................__----------98