Krónika, 2009 (20. évfolyam, 60-61. szám)

2009-02-01 / 60. szám

Zoltán László (1942-2008) Kedves Laci! Csupán néhány hónap telt el azóta, hogy részt vettünk a SSzB legutolsó téma­versenyén. Szokás szerint jókat vitatkoztunk, veszekedtünk, aztán két óra múlva kibontakozott egy szabadmatt-kettes, amellyel mindketten meg voltunk elégedve. Én a fura alapeszmét védtem, de a filigrán kidolgozást, helyezést is kaptunk - mint most már tudom - utolsó közös munkánkért. Most pedig kettészakadt „a furcsa pár” (külföldön is így hívnak bennünket, feladványaink bírálatakor ritkán mulasztva el a „paradox”, „humoros”, „eredeti” jelzőket.) Kamaszkorod óta, fél évszázada ismertek. Egymás mellett játszottunk a Tipográfiában, majd a Vízügyben. Alapító tagja voltál a Vízügyi SC feladvány-szakkörének, ahonnan sokat ígérő mesterek és nagymesterek kerültek ki. Eleinte inkább direkt feladványokat és tanulmányokat készítettél, a tanulmánybajnokságban többször kaptál értékes helyezést. Érdeklődésed később a szabadmatt és a tündér felé fordult, az utolsó két évtizedben már velem együtt. Közel félezer közös munkánk, egy feladvány gyűjteményünk jelent meg. Elérted a magyar nagymesteri címet is. Kiváló festő voltál (többszörös országos bajnok), bírói jelentéseidet szűkszavúság, precizitás, jó ízlés jellemezte. Nővéredtől tudom, hogy amikor letetted az érettségit, az érettségi biztos nagy jövőt jósolt Neked, úgy gondolta, hogy kiemelkedő feltaláló, tudós lehet belőled (amíg dolgoztál, vízépítő-mérnök voltál). Hamar jött azonban a kegyetlen és gyógyíthatatlan betegség, nyugdíjaztak, édesanyád viselte gondodat. Ám agyadnak az a féltekéje (szeglete?), amelyben a sakk honolt, ép maradt, megmentett a sakkművészetnek. Bár életed utolsó évében fizikailag is leromlottál, az utolsó percedig voltak gondolataid, ötleteid. Még megérted és elbíráltad jubileumi versenyedet, a Zoltán’65-öt (köszönet Mikitovics Jánosnak). Hiányzol. Gyuri

Next