Kuba, 1962 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1962-02-01 / 1. szám
„KUBA NÉPE NINCS EGYEDÜL!" A minap véget ért a szégyenletes Punta del Este-i értekezlet, a felháborodás hulláma pedig azóta is napról napra fokozódik. Az Egyesült Államok agresszív köreinek nyomására összehívott értekezlet, a kierőszakolt határozat ellenére is, csúfos kudarccal végződött. Az Amerikai Államok Szervezetének eddigi értekezleteit, az egységes fejbólogatás, az Egyesült Államok parancsainak szolgai végrehajtása jellemezte. A most befejeződött ülésszakon izzadsággal, erőszakkal, ígérgetéssel is, csak az utolsó napon sikerült a határozati javaslat elfogadásához szükséges legminimálisabb — 14 állam — kétharmados többségét elérniük, a 21 tagállamból álló szervezetben. Bizonyossá vált, hogy a jövőben már ebben a szervezetben sem lehet dollársegélyek ígérgetésével, vagy fenyegetésekkel helyreállítani azt az egységet, amely eddig az imperialisták latin-amerikai mesterkedéseinekbiztosítéka volt. Továbbá az is bizonyos, hogy Latin-Amerika népeinek határozott állásfoglalása a Punta del Este-i értekezlet határozata ellen, _a felháborodás, amely az értekezletet követő havannai nagygyűlés csaknem kétmillió résztvevője részéről nyilvánult meg, újabb kemény figyelmeztetés az agresszió gondolatával foglalkozó Pentagon számára. „Kuba nincs egyedül!” Ezt fogalmazták meg táviratokban, felhívásokban és a lapok hasábjain a népünk harcát támogató államok és ezt demonstrálták, hirdették a latin-amerikai országok millióit képviselő küldöttek, akik a nagyjelentőségű értekezletre, népünk második országos közgyűlésére, Havannáiba ■érkeztek. Méltó választ adott a José Martí téren összesereglett kétmilliós tömeg a hazánk szabadsága és függetlensége ellen irányuló újabb imperialista összeesküvésre, amelyet a washingtoni kormánykörök és dróton rángatott latin-amerikai bábjaik szőttek a Punta del Este-i értekezleten. A második havannai deklaráció, amelyet Fidel Castro miniszterelnök olvasott fel a közgyűlésen, felhívás Amerika és az egész világ népeihez. A deklaráció egyebek között rámutat arra, hogy „az amerikai imperializmus politikája a latin-amerikai országok szuverenitásának fokozatos felszámolására irányul és ez a politika a Punta del Este-i értekezleten érte el csúcspontját. Az amerikai imperializmus azért hívta össze a latin-amerikai külügyminisztereket, hogy politikai nyomással és példátlan gazdasági zsarolással rábírja őket a nemzeti szuverenitás megtagadására, s az Egyesült Államok beavatkozási jogának szentesítésére.” S hogy ez mennyire így van, azt híven tükrözik azok a vélemények is, amelyek a Punta del Este-i értekezletet követő napokban az uruguayi sajtó hasábjain láttak napvilágot. Accion: „Elkeseredést és bajt okozó eredmények.” El Sol: „Nehéz illendő szavakat találni a döntés minősítésére!” Marcha: „Külügyminiszterünk a legkeményebb büntetést érdemelné!” Popular: „Az uruguayi küldöttség szavazata — a köztársaság alkotmányának megsértése!” Sorolhatnánk azonban tovább az értekezlet határozatát elítélő nyilatkozatokat, de talán nem kell jobban bizonygatnunk, mennyire a reális igazságot fejezte ki miniszterelnökünk, Fidel Castro, amikor e szégyenteljes értekezlettel kapcsolatosan megállapította: „Az Egyesült Az Amerikai Egyesült Államok kormánya, amely „a demokrácia és szabadság bajnoka” álarcában jár, a gazdasági zsarolás, a politikai nyomás és fegyveres fenyegetés minden eszközével támadja azokat a népeket, amelyek nem tűrik, hogy kizsákmányolja és elnyomja őket. Különösen támadja a jenki-imperializmus a hős kubai népet, annak győztes forradalmát, amelytől végül is nagyon fél. Fél a kubai forradalomtól, mert attól tart, hogy az például szolgál az általa még kizsákmányolt más latin-amerikai népek számára. Az Amerikai Államok Szervezetének mostani, Punta del Estében összehívott ülésszakán az Egyesült Államok kormánya ismét összeesküvést szervez a Kubai Köztársaság függetlensége ellen. Ez az összeesküvés nemcsak Kuba, hanem az Államok vereséget szenvedett ezen a tanácskozáson. Az amerikai imperializmus sohasem fogja összetörni a kubai forradalmat." Az értekezletet a határozata ellenére — népünk győzelmeként értékeljük. Hiszen magunk mögött érezzük a haladó világ, a szocialista tábor országainak és Latin-Amerika népeinek rokonszenvét. Érezzük, hogy igazságos harcunkban nem vagyunk egyedül. Érezzük, hogy azok a figyelmeztető feliratok, amelyek a baráti országokból a kézgyűlésre érkezettek transzparensein voltak olvashatók: — „Veletek vagyunk! Aki kezet emel Kubára, megismeri a szolidaritás erejét!” — nem frázisok, hanem a forradalom vívmányait becsülettel védő népünk igaz barátainak elszánt akaratát tükröző szavak, amelyeket hajlandók bármikor tettekre váltani, ha a történelem erre kényszerítené őket. Népünk számára ezért jelent győzelmet a Punta del Este-i értekezlet és ezért tekintjük azt az Egyesült Államok és latin-amerikai bábjaik csúfos kudarcának. összes latin-amerikai népek, a népek szabadsága, a társadalmi haladás, a béke ügye ellen irányul. Mély meggyőződésem, hogy az Egyesült Államok imperialistáinak minden mesterkedése megtörik a kubai nép elszántságán, Közép- és Dél-Amerika népeinek szolidaritásán. Az Önök ügye győzelmet arat, mert a történelmi igazság az Önök oldalán van. Kuba népe nincs egyedül; az egész szocialista tábor, a világ minden szabadságszerető népe Kuba oldalán áll, és szolidáris Latin-Amerika még elnyomott népeivel. A magyar nép forrón kívánja Kuba hősi népének, arasson győzelmet az ellene irányuló imperialista támadóitok fölött, és építse tovább saját szabad életét KÁDÁR JÁNOS a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke Kádár János elvtárs nyilatkozata a Revolución című kubai lapban A Revolución című kubai lap szerkesztősége táviratban kérte Kádár János elvtársat, hogy ismertesse álláspontját a Punta del Este-i értekezlettel kapcsolatban. Kádár elvtárs az alábbi nyilatkozatot adta a kubai lapnak: 3