Külföldi Szemle, 1985 (1-4. szám)
1985-10-01 / 4. szám
zálja a nem kevés gyilkosságot megjelenítő részt is anélkül, hogy ezek a jelenetek naturalistákká válnának. Wiesner koreográfiájának fő törekvése az egyes karakterek táncban való érzékeltetése. Leggyakrabban a klasszikus tánctechnikát alkalmazza, a spiccelést /Lady Macbeth, Lady Macduff és a kifejező táncelemeket. Kitűnően oldotta meg, ahogy a tánckar a mocsarat idézi, bár a bevezetőben az volt az ember érzése: jobban ki kéne használni a rendelkezésre álló színpadteret. Az ábrázolt tragédia hitelessége valóban megkövetelte azt a sok hatásos akusztikus és szcenikai effektust, amely már a belépéskor fogadja a nézőt. A zene és a fény a nézőtéren és a színpadról hömpölyögve erősíti fel a díszletek keltette benyomásokat. Az óriásira felnagyított tőr Lady Macbeth szolgálatában hatalmas ingaóraként számlálja az első áldozat, Duncan király hátralévő óráit, de fontos és jelentős szimbólum a hatalmas korona is. Tehát a díszlet, a színpadi berendezés jelentős szerepet kap az előadásban. Daniel DVORAK díszlete első ránézésre nagyon bonyolultnak látszik, ennek ellenére rendkívül változatossá tehető már a világítással is. Az ezüstszürkéből feketébe és az aranysárgából a bíborba hajló fényeffektusok /a barátságtalan mocsaras vidékek és a csaták színhelyének, illetve a palotabelsőknek az ábrázolása/ szerves részei az ábrázolásnak. Érdekes ötlet az áttetsző fólia alkalmazása a Macbeth álmát és Macduff gyermekeinek meggyilkolását elbeszélő képben. A rendezői elképzelés alapján születtek Josef JELINEK helyenként stilizált jelmezei is, amelyek szürkésfekete, vörös és fehér színükkel különösen a lápvilág és a boszorkánybirodalom hangulatának megteremtését segítik . Riedlbauch muzsikája modern, inspiratív, teli van drámai fordulatokkal, egységes indíttatást ad a koreográfusnak és a táncosnak egyaránt, aki végső soron ezt a zenét személyesíti meg mozgásával. Lehet, hogy sokak számára a kísérőzene egyszerűen csak sokszínű hangkulissza, de ugyanakkor érezheti a néző, hogy a cselekmény elengedhetetlen kiegészítője. A MACBETH című balettet hármas szereposztásban láthattuk. Lady Macbeth szerepében Miroslava PESIKOVA, Michaela CERNA-NOVOTNÁ és Nelly DANKO, Macbeth szerepében Vlastimil HARAPES, Jan KADLEC és Lubos HAJN mutatkozott be. Macduff: Pavel ZDICHYNEC, Miroslav Hajn és Bohumir NERUTA, Lady Macduff: Hana VLACILOVA, JanaKUROVÁ és Michaela VITKOVA. Harapes Macbeth szerepében érett, kiegyensúlyozott táncot mutat be. A figura fő jellemvonásait a győzelem, az uralkodni vágyás mozzanataiban rajzolja meg, de ez csak abban a jelenetben sikerül igazán, amelyben Lady Macbeth még habozó, ingadozó férjét az első bűn elkövetésére próbálja rábírni. Amikor az álom kegyetlenül megmutatja a méltatlan és tragikus véget, Harapes értelmezése csupán halványan tudja sejtetni egy emberi élet összeomlását. Pesiková - mint Lady Macbeth - mindvégig biztos technikával táncol. Mivel a kelleténél jobban hangsúlyozza Lady Macbeth nőiességét - pedig lényegesebb annak mohó hatalomvágya - a téboly tragikus magaslatainak ábrázolására már nem maradnak eszközei, csak egy sajnálatra méltó emberi roncs áll előttünk. Pesiková ennek ellenére igazán kiemelkedő teljesítményt nyújt. Fontos szerepet, széles táncteret kap az előadásban a három boszorkány szintén alternatív szereposztásban/. Rajtuk keresztül értesül Macbeth arról, mi jut neki osztályrészül - véres út vezeti a dicsőséghez, majd a tragi 52