Külföldi Szemle, 1990 (1-2. szám)

1990-01-01 / 1. szám

Hermann már megkurtította a fizetési jegyzéket, mert véget vetett Kenneth MacMillan és Tayla Tharp művészeti társvezetői rangjának (bár a repertoár koreográfusaiként továbbra is megmaradnak), és állítólag már Tárást is felszólította, hogy mondjon le. Ő nem volt hajlandó, erre egyértelműen elküldték. Hermann állítólag felajánlotta neki, hogy mégis fogadja, ő azonban azt mondta, csak akkor jön, ha Smith is jelen van. Ezt megint elutasították. Taras elment, de állítólag írt egy levelet a táncosoknak, hogy attól fél, ezentúl nekik maguknak kell gondoskod­niuk saját művészi vezetésükről, és ebben a levélben „közönségszervezőnek” titulálta Hermannt. Mozgalmas idők! (Lásd még a Tánctörténet rovatot is! — Szerk.) Párizsi Opera Balettje Az új balettigazgató, Patrick Dupond jelezte már, mint képzeli el társulata jövőjét. Az új évadot szeptemberben nagy gálaesttel akarja megnyitni, de ez még oly messze van, hogy alig tud róla többet mondani, mint hogy „nagyon erős és izgalmas” lesz, és hogy az alapeszmét Nurejev egyik megjegyzéséből vette hozzá. Azután be akarja mutatni Bournonville egyik nagy balettjét, „mert a Bournonville-stílus a mi Operánk technikájának az alapja". Ám műsoron fogja tartani Pierre Lacotte A szilfid-változatát is. „Csodálatos ötletet” ígér a G/se//e-lel kapcsolatban — pontosabban két ötletet. Valaki — még titok, hogy ki — el fogja készíteni a darab hagyományos változatát, amit váltakozva fognak adni Mats Ek modern Giselle-jével. Dupond ötlete, hogy mindkét változatot ugyanazzal a szerep­­osztással táncoltatja el. Szeretne darabokat kapni Kyliántól, Béjart-tól és Petit­től, tervezi, hogy felújítja Neumeier Szentivánéji álmát. Szeretett volna Forsythe-tal is dolgozni, de erről le kellett mondania, mert Forsythe leszerződött a Chatelet Theatre-hoz. Amikor a nyilatkoztatot adta, még mindig re­ménykedett benne, hogy sikerül megszereznie Nurejevet — rendezné meg a Bajádért a nyáron —, de akkor még nem döntött az ügyben az Opera elnöke, Pierre Bergé. (Azóta a bemutatót hiva­talosan elhalasztották.) (Dance and Dancers, 1990/május) * Patrick Dupond-t február 8-án nevezte ki a francia kulturális miniszter, Jack Lang a párizsi Opera balettjének új igazgatójává. Szerződése azonnal érvénybe lépett, és 1993 szeptemberéig szól. 1990 decemberéig azonban továbbra is a Nancy Ballet Théatre Francais igazgatója marad, ebben az évben még velük dolgozik, japán és észak-amerikai turnéjukra is elmegy velük. Mind­emellett most játssza első színészi szerepét egy detektívfilmben, a „Dancing Machine”-ban, amelynek egyik sztárja Alain Delon. Dupond azt ígéri, hogy '91 januárjától „ezerszázalékosan" az új feladatnak szenteli magát. Ám, miután folytatni szándékozik nemzetközi karrierjét, csak azt kérték tőle, hogy évente nyolc hónapot töltsön el a párizsi együttesnél (csak összehasonlításként: Nurejev hat hónapot vállalt), és évente legalább húszszor táncoljon az együttesben. Művészetpolitikáját három szóval defi­niálta: „Alkotás, hagyomány, terjesztés”. Dupond e hónapban lesz 31 éves, 15 évesen lépett be a párizsi Operába, és egy évvel később aranyérmet nyert a várnai versenyen. 19 évesen lett első táncos, 21 évesen étoile. Később a Nancy társulat igazgatója lett és vendégszerződés fűzte az Operához, de itt igen ritkán lépett csak fel (ebben az évadban összesen kétszer). Tovább folynak a tárgyalások a párizsi Opera és Nurejev között­i vezető koreográfusi posztjáról. Pierre Bergé, a két nagy operaház (a Garier és a Bastille) igazgatója eléggé agres­­­szíven lépett fel, azzal vádolta Nurejevet, hogy csak fel akarja verni az ázsióját. „Nem bízom benne — jelentette ki Nurejev ama feltételére válaszolva, hogy bele akar szólni előadásai szerep­­osztásába . „Mi értelme van annak, hogy valaki, aki már nem tartozik a párizsi Opera balettjé­hez, megpróbálja ránk kényszeríteni akaratát valahonnan Anchorage-ból, Tokióból vagy ki tudja, honnan”. 28

Next